1.Gergyó
egyik falujában,az 1960-as években történt. Téesz-gyűlésre hívták az
embereket,előadást tartottak nekik a közös gazdaság előnyeiről. Utána kérték a
résztvevőket,hogy szóljanak hozzá. Néma csend.
- De
elvtársak!Csak van valakinek kedve hozzászólni? – szólt a téeszelnök.
Néma csend.
Az elnök észrevette a második sorban Áron bácsit. Tudta róla, hogy vág az
esze,mint a beretva,megszólította.
-
Áron
bácsi!Magának sincs mondanivalója?
-
Nekem
van,elnök elvtárs.
-
No,mondja!
-
Csókolja
meg a seggemet (fenekemet) elnök elvtárs!
-
De
Áron bácsi!Hogy képzeli?
-
Így
ni:cupp,cupp,cupp.
2.Gyergyóremetén
az óvodát délután kulcsra szokták zárni, miután a gyerekek hazamentek.
Egyik nap
azonban nem találták a kulcsot.
-
Gyerekek,keressétek
ti is! – szólt az óvó néni.
Keresték,de nem találták. Pár perc múlva egy ötéves pöttöm
kislány odaállt az óvónő elé:
-
Na,óvó
néni,abbaszbé magának,ha nem lesz meg a kócs!
3.Zetelakán
tanítottam 1960-ban. Még nem volt téesz. Március elején valahol fönt egy „okos”
ember kitalálta,hogy mozgósítani kell a parasztokat, hogy menjenek
szántani,vetni. Ilyesmire mindig a pedagógusokat találták legalkalmasabbnak.
Összehívtak bennünket, és mindenikünk kapott 15-20 portát, ahová minden reggel
ötkor ki kell majd menni öntudatot ébreszteni. Nagyon jól tudtuk, hogy
fölösleges az egész, de nem lehetett kibújni alóla.
Elindultam hát másnap virradatkor. Bevallom,
attól tartottam, hogy rám úszítják a kutyát, vagy vasvillával zavarnak ki. Félve
léptem be az első portára. A gazda az udvaron épp az ekét és a boronát rakta
föl a szekérre.
- Jó
napot,Ferenc bácsi! – köszöntem illedelmesen.
- Adjon
Isten,Tanittó úr. Mi járatban?
- Lánykérőbe
jöttem, ha volna eladó – fogtam tréfásra a hangot.
Elnevette magát.
- Tudom én
jól, hogy miért gyütt a tanittó úr. Azt is tudom, hogy holnap is itt vót,
holnapután is, és egy hétig mindennap itt vót már virradatkor. A szomszédok is
tudják. Na,Isten áldja, menjen csak haza nyúguttan!
Én pedig „nyúguttan” hazamentem. Tudtam, hogy
ellenőriznek majd bennünket, de azt is tudtam, hogy mit mondanak majd az
emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése