tag:blogger.com,1999:blog-23808706012690593552024-02-08T09:18:53.511-08:00Vén KutyfalviKujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.comBlogger13125tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-73722614330598939002012-03-11T03:01:00.000-07:002012-03-11T03:02:02.349-07:00Duna World – a magyar öszvér<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<a name='more'></a><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Valakinek –
sok pénzért eszébe jutott, hogy unalmas ( meg érthetetlen is) a csatorna
elnevezése. Nosza, gondolta, pályáztassunk , hátha akad épkézláb elnevezés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Mit ad az
ég, akadt! Elvégre alpári meg lealázó volna a Duna Világ név . És lőn, hogy
megszületett, gondolom nem kevés pénzért, a „gyönyörű” Duna World. Hadd lássa a
világ, hogy mi, meg a nézőink tudnak „idegenül”. Hogy magyarul tudnak-e, az nem
fontos.<br /><br /><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Nos, a”
kíváncsi világ”, ha eddig nem tudta, most már megtudhatta, hogy hány a magyar igazság, meg azt is, hogy
nálunk minden Kati néni meg Jóska bácsi tud ángliusul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Én 76 éves
vén ember vagyok, magyar anyanyelvemen kívül folyékonyan beszélek két idegen
nyelven, és megértek még vagy négyet. Angolul történetesen csak értek (ha írva
látom) . <br /><br /><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Folyt. köv.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span><br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-45953560239162162752012-02-10T10:10:00.001-08:002012-02-10T10:10:14.233-08:00Trabantos kalandok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"></span></span></div>
<a name='more'></a> <br /><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sok vágyakozás,sóvárgás,harminc évnyi
munka<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>után egy majdnem új,csupán
hároméves Trabant büszke tulajdonosai lettünk. Nem tudtunk betelni vele. Még
beépített rádióval is büszkélkedett. 1989-ben nem kis dolognak számított ez.
Négy keréken futott, igénytelen volt, bár az étvágyát kissé sokalltuk,de akkor
még olcsó volt a benzin, gondtalanul jártuk vele a környéket. Nyár végén aztán
nagy fába vágtuk a fejszénket: Budapestre látogattunk a lányunkhoz. Óbudán
laktak, a Bécsi úton, előzőleg már gyakran jártunk ott. Én titkon azt is
megfigyeltem, hogy majd a Margit hídnál vigyázni kell, ha nem akarunk
felkanyarodni a hídra. Útiterv a fejemben, kocsi tankja csurig tele benzinnel:
pénteken kora délután elindultunk Bátaszékről. 170 km, gondoltam magamban, 3
óra alatt bőven odaérünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tolna tájékán jártunk, amikor az első
nyugtalanító jeleket tapasztaltuk. Tövig nyomtam a gázpedált, mégsem akart
hetvennél többel menni. Pár km után ez megszűnt, 80-90 km-es szédítő
sebességgel söpörtünk a főváros felé. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gond nélkül leérkeztünk az alsó rakpartra.
A Margit hídhoz közeledve vigyáztam, nehogy rossz sávot válasszak, nem
szerettem volna fölmenni a hídra, ezért „bölcsen” a bal oldali sávot
választottam. Mire észbe kaptam volna, már mentünk is föl a hídra. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A késő délutáni csúcsforgalom tetőzött, szó
sem lehetett arról, hogy letérjek a sávról, balról is, jobbról is autósorok
kígyóztak. Irénke, a feleségem aggódott ugyan, hogy akkor most mi lesz, de
megnyugtattam, hogy semmi vész, elmegyünk a Nyugati pályaudvarig, ott rátérünk
a Váci útra, az meg egyenesen az Árpád hídra vezet, onnan meg már csak egy
ugrás a Bécsi út. Mentünk, mendegéltünk, mint a mesében. Közben beesteledett, a
környék pedig mindinkább külvárosias jelleget mutatott. Megálltam, és
megkérdeztem egy járókelőt, hogy messze-e még az Árpád híd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ha
még sokáig mennek előre, akkor már nagyon mesze lesz! Forduljanak vissza !–
majd részletesen elmagyarázta, hogyan is találunk a helyes útra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Bő negyedóra múlva már láthattuk a híd körvonalait. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">No,-
mondtam, - most már csak arra kell vigyázni, nehogy megint rossz sávot
válasszunk, és a Békásmegyeri útra tévedjünk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 15.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagyon vigyáztam tehát,
és pár perc múlva már a Békásmegyeri úton araszoltunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Most
mi lesz? – aggodalmaskodott Irénke.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Semmi!
– szóltam fölényesen - ,az első utcánál lefordulunk balra, az már a Vörösvári
út ,onnan már eltévedni sem tudunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Első út balra: behajtani tilos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Akkor
most mi lesz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Semmi
gond, majd a másodikon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De behajtani oda sem
lehetett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Végre a harmadikon sikerült balra kanyarodni, és pár perc
múlva már meg is érkeztünk. Este nyolc óra is elmúlt, mi pedig előzőleg úgy
gondoltuk, hogy hatra megérkezünk. Minden jó, ha jó a vége, a viszontlátás
öröme<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>pedig minden más érzést elfojtott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másnap a környékre
utaztunk, nekem pedig eszembe jutott, hogy a „kocsi” előző napon
rakoncátlankodott. Társasággal mentünk, ketten is értettek a Trabanthoz.
Megállapították, hogy az egyik indukciós tekercs néha kihagy, de „ gond egy
szál sem”, majd veszünk egy újat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vasárnap kora délután
indultunk vissza. Budapestről gond nélkül kijutottunk (kivezettek!). A motor
megint ki-kihagyott. Megálltam, gyertyát cseréltem, mert az egyiken vastagon
állt az olajos benzin. Elindultunk, de akkor már biztos voltam benne, hogy csak
egy henger dolgozik, kétütemű motor esetében ez pedig csak 50%-os teljesítmény.
Ercsinél behúztam egy pihenőbe, és vizsgálni kezdtem a motort. Az egyik henger
már teljesen hideg volt. „Az indukciós tekercs!” – gondoltam magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közben egy másik Trabant
is behúzott kissé megpihenni. Odamentem, és megkérdeztem a vezetőjét, hogy
nincs-e véletlenül egy fölösleges indukciós tekercse, mert a mienk elromlott,
és vasárnap lévén autószerelőt sem találok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Más
gond van. Nem az indukciós tekercs a hibás. Hallottam, amikor indítani akarta a
motort – világosított föl az idegen – , menjünk,megnézem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 15.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sütött a nap, alig
múlt három óra, ezért furcsálltam, hogy zseblámpával a kezében indult
megállapítani, hogy mi is a baj. Kicsavartam a gyújtógyertyát, ő pedig bevilágított
a hengerbe. Megrémültem, mert a dugattyún keresztül az aszfaltot láttam. Öt
milliméternyi lyuk „díszelgett” a dugattyú tetején. Teljesen kétségbe estem.
Most mit tehetünk? Vasárnap délután szerelőt találni lehetetlen. Megnyugtatott,
hogy ő majd segít, mert 30 km-re lakik, véletlenül van neki egy fölösleges,
használt dugattyúja, sőt ki is cseréli. Közben bemutatkoztunk, kiderült, hogy
szakmailag majdnem rokonok vagyunk, mert ő pszihológus, V.J. (Ismert emberré
lett azóta, ezért nem árulom el a nevét.) </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 15.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megegyeztünk, hogy
Irénke átszáll hozzájuk, én meg majd követem őket. Párszáz méter kínlódás után
rájöttünk, hogy nem fog sikerülni, ezért vontatóra fogott. Félóra múlva a
lakásukhoz értünk. Rögtön átöltözött, szólt a szomszédjának, hogy segítsen –
rajtam „ünneplő” ruha volt, nem akarta, hogy összepiszkoljam. Másfél óra alatt
kicserélték a hengert, nagyszerűen működött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 15.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kérdeztem, hogy
mennyivel tartozom. Elmosolyodott:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Csak
nem gondolod, (akkor már tegeződtünk), hogy ilyen csekélységért pénzt fogadok
el!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A dugattyú különben is használt
volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Próbáltam győzködni, de feladtam. Láttam, hogy komolyan
gondolta, amit mondott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Mi pedig örültünk, hogy hál’istennek vannak még ilyen emberek
is a világon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer találkoztunk
azóta, de a tévében többször is láttuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 33.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ilyenkor jóleső érzés tölt el mindkettőnket. Amíg ilyen
emberek is élnek, az EMBERSÉG is megmarad. </span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-87391434280101845782012-02-10T10:09:00.003-08:002012-02-10T10:09:34.925-08:00Egy hadastyán…,4.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"></span></span></div>
<a name='more'></a> <br /><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A széphelyi katonáskodás egyik
érdekessége:egy Mezey nevű,magyar anyanyelvű kapitány volt a
századparancsnokunk. Vele rendszeresen magyarul beszéltünk,következetesen
„százados úr”-nak szólítottuk. Csapott vállú,átlagos testmagasságú ember
volt,nem tűnt nagyon izmosnak. Okozott pár meglepetést. Említettem,hogy
lebontották a laktanyát,és ami még használható volt,elszállították. Egy
szakasznyi reguláris „baka” rakta vagonokba (a laktanyához egy sínpár
vezetett). Egy súlyos gerendával sehogy sem boldogultak – haton-nyolcan
lehettek -,de nem tudták fölemelni. Erre Mezey odament,megfogta az egyik
végét,4égyen-öten a másikat,és<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>és így
tették föl a vasúti kocsiba. Azután megmosta a kezét,és szó nélkül odébbállt.
Mi meg úgy néztünk rá,mintha a Marsról érkezett volna. Bányai,a súlyemelő
mondta nekünk,hogy szeretne olyan erős lenni,mint a százados úr.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy délután (vasárnap?),szabad időnkben
kimentünk a település szélén lévő gyümölcsösbe almát (körtét?) lopni. Az
ilyesmit gyerekeknek (és katonáknak) általában elnézik,bocsánatos bűnnek
számít. Ketten vagy hárman lehettünk,és miután jóllaktunk,telepakoltuk a
zubbonyunkat (rubáskánkat) gyümölccsel, hadd egyenek a barátaink is ,a
derékszíjjal pedig rögzítettük,hogy ki ne potyogjanak. Mikor visszatértünk, rémülten
vettük észre,hogy a parancsnokság épülete előtt egy valóságos tábornok áll a
tisztek gyűrűjében. Tudtuk,hogy ilyen magas rangú főtiszt előtt díszlépésben (mars
de front) kell elmasírozni – úgy meg a gyümölcsök egy része biztosan
kipotyogott volna. Megálltunk, tanakodtunk, hogy mit is lehetne tenni. Mezey
meglátott bennünket, azt is észlelnie kellett,hogy hirtelen
megpocakosodtunk,gondolom,kitalálta,hogy milyen gondban vagyunk. Odajött,és
parancsot adott,hogy valahova oldalra menjünk,de közben a szeme sem rebbent.
Nem kérdezett semmit – később sem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy másik alkalommal,délelőtt,lehetett vagy
30 fok árnyékban (de árnyék sehol!),tikkadtan meneteltünk. Észrevettük,hogy a
közeli tanya kútja a telek szélén áll. A gazdát nem láttuk,de azért nem szoktak
szólni Erdélyben,ha valaki szó nélkül a kúthoz megy a szomját oltani. Szépen
felsorakoztunk hát,néhányan már ittak is (a vödörből),amikor megjelent a
gazda,egy sváb,villával a kezében,és a villát felénk hajította. Szerencsénkre
(meg az ő szerencséjére) senkit sem talált el,de közben dühösen káromkodott.
Mezey gyorsan reagált,kivette a pisztolyát,csőre töltötte,és rákiabált az
emberre,hogy ne merészeljen még valamit tenni,mert belelő,és haditörvényszék
elé állítatja. Az ember nagyon megijedt,bement a házába,onnan nézett kifelé.
Azután szólt a százados úr,hogy folytassuk a vízivást. A szülőfalumban soha
senki sem szólt semmit,ha egy idegen bement valakinek az udvarába vizet inni.
(Hasonló dolog történt a hetvenes években a feleségemmel és néhány gyerekkel
Felsővisó közelében. Erdei vasút egyik pőrekocsiján ültek,kirándulni mentek a
hegyekbe. A vonat megállt,a gyerekek észrevették,hogy a közeli ház udvarán
kerekeskút van. Egyszerre minden gyerek megszomjazott,bementek az udvarra vizet
kérni. Egy német (cipszer) család lakott ott,az asszony volt otthon. Nem akart
vizet adni a gyerekeknek. Erre bement a feleségem,ő is kérte az asszonyt,hogy
adjon már ivóvizet,mert a gyerekek (12-13 évesek lehettek) szomjasak.
Megtagadta,hogy vizet adjon. Egy román vagy magyar ezt nem tette volna meg.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Széphelyről Lugosra vittek 5-6 nappal a
„convocare” befejezése előtt. A tiszti vizsgát már itt tettük le. Este
tehervagonokba zsúfoltak. Abban,amelyben mi „utaztunk” előzőleg meszet
szállítottak,kiszálláskor mindenikünk meszes volt. Egész éjjel utaztunk,pedig
mindössze 60-60 km-t kellett a vonatnak megtennie. Reggelre mindannyian
holtfáradtak lettünk,mert a tehervagonnak a „padlója” vaslemezből<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>volt,de előző napon is egzercíroztattak
bennünket,ezért lefeküdtünk,de pár óra múlva nagyon elgémberedtünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A „vizsgák” után azt hittük,hogy végbúcsút
vehetünk a katonáskodástól. Nem így történt! 1967 vagy 68 januárjában,már
Szigeten néhányunkat<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>beosztottak egy
sorozó-bizottságba. Az újoncok adatait kellett beírnunk egy adatlapba. Ma sem
értem,hogy ehhez a munkához miért volt szükségük egyetemet végzett
emberekre,mert egy közepes képességű nyolcadikos is elvégezhette volna. De hát
parancsot kaptunk,és azt már rég tudtuk,hogy „ordinul se executa si nu se
discuta”. Az adatok beírása után az újonc-jelöltnek alá kellett (volna) írnia a
lapot. Nagyon meglepődtünk,hogy a környékbeli román falvakban lakó 18-19 éves
fiataloknak egyharmada nem tudta a saját nevét sem aláírni! Kérdeztük,hogy ez
hogyan lehetséges,hisz legalább 4 osztályt mindnyájan „végeztek”.A válasz
rendszerint ez volt:”Am stiut domnule,dar am uitat”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>újoncozás után úgy gondoltam,hogy a dicső román hadsereggel létrejött
szoros és „baráti” kapcsolatom véget ért. Nem így lett. 1977 novemberében
behívót kaptam átképzésre. Előzőleg már feküdtem 3 hétig szívproblémákkal,László
Jóska is megvizsgált,ezért rögtön utaztam hozzá Vásárhelyre,hogy mentsen már
meg . Tudtam róla, már egyetemista korában az volt a véleménye,hogy a
társadalom leghaszontalanabb tagjai a katonatisztek. Kaptam is egy hivatalos
igazolást,hogy mi a bajom,miért nem vonulhatok be. Nagybányára kellett<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mennünk,itt kellett jelentkeznünk a
kiegészítő parancsnokságon (Centru de recrutare?). Én mutattam rögtön a
papíromat, a katonaorvos egy pillantást vetett rá,majd közölte,hogy ez nem
akadály,vonuljak csak be. Én,mivel abban a hiszemben áltattam magam,hogy estére
hazamegyek Szigetre, eléggé megdöbbentem. Még annyi időm volt,hogy
hazatelefonáljak,és már mentünk is a vasútállomásra. Fogkefém,borotvám,nem
volt,fehérneműm <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>is csak az,ami rajtam
volt.Estére Nagyváradon voltunk,és megkaptuk az egyenruhákat is.
Fegyvert,szerencsénkre,nem adtak. Nagyjából a megfelelő méretű
mundért,bakancsot kaptuk,de lehetett csereberélni is. November 30. volt,ennek
megfelelően vadonatúj téli uniformist kaptunk,erős gyapjúszövetből készült.
Begombolni (meg ki is) nagyon nehezen lehetett,tanácstalanul néztük,hogy lehet
ebbe percek alatt beöltözni. Én hamar megoldottam a gordiusi csomót,elővettem a
bicskámat (mindig van nálam legalább egy,anélkül még budira sem megyek),és jó
mélyen bevágtam a gomblyukakba. Így már hamarabb ment a be- és kigombolkozás. A
másik gondunk a hosszú téli kabáttal volt. Némelyikünknek a sarkát verte. Ezt a
problémát egy sorstársam oldotta meg. Elkérte a bicskámat,és egy jó tenyérnyit
levágott az aljából. A bicska körbejárt,egy félóra alatt mindenki átszabta az
egyenruháját. Csillagokat is osztottak,hogy varrjuk föl a vállpántunkra. Négy
csillagot kaptunk fejenként, egyet-egyet a bal- és a jobb vállra a
zubbonyon,ugyanígy a kabáton. Pár napig még élveztük,hogy nekünk is tiszteleg
valaki,de aztán már ezzel sem törődtünk. Mi tisztelegtünk a magasabb
rangúaknak,de azzal már nem törődtünk,hogy nekünk tisztelegnek-e.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másnap
reggel megkérdezték,hogy az otthoni,tanári fizetést óhajtjuk-e vagy a seregben
az alhadnagynak járót. Megkérdeztük,hogy mennyi a különbség. A tanári fizetés
kb.30%-kal kevesebb volt,ezért minden tanár a katonatisztit választotta. Voltak
köztünk mérnökök,közgazdászok,ők viszont maradtak a sajátjuknál. A kosztért
viszont fizetni kellett,16 lejt naponta. Ez akkor 4-5 kiló kenyér ára volt. A
tiszti étkezdében ettünk (popota). Olyan jó koszton még életemben nem voltam.
Naponta négyszer kaptunk enni,az ételek finomak voltak,és annyit
ettünk,amennyit akartunk. Ettől azonban nem lettünk vidámabbak. Nem szerettünk
katonásdit játszani. Egy felsővisói férfi az első nap megoldotta a dolgot.
Hazulról három liter szilvapálinkával érkezett (ismerte a dörgést!),és másnap
már utazott is haza,a vonatjegyét is a hadsereg fizette. Az utolsó két napra
azért visszajött.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy hétig főleg elméleti oktatásban
részesültünk. Egyik órán az egyik tiszt elmagyarázta,hogyan kell kivédni a
nyugatról (!) jövő támadást. A következő órán egy másik tiszt pedig
elmagyarázta,hogy a hagyományos védelemnek már befellegzett,mert légi úton
(desszant) már tankokat is le lehet dobni nagy ejtőernyőkkel,példaképp
említette Csehszlovákia 1968-as megszállását. Mire észbe kaptak volna,már „meg
voltak szállva”. Mi meg kérdőn néztünk egymásra,nem tudtuk,hogy akkor nyugatról
vagy keletről jön-e a támadás.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Reggel héttől délután négyig tartott az
elfoglaltságunk,utána,aki akart,átöltözhetett civil ruhába. Nem volt
megszabva,hogy hányra kell visszatérni a laktanyába,ezért az egyik
társunk,akinek testvére élt Váradon,ott is aludt. Az esti (egyeseknél éjszakai)
visszatérésekkor a kapuőrségnek annyit kellett mondani,ha civilruhában volt
valaki,hogy „rezervist”,azaz tartalékos tiszt,és már nyílt is az ajtó. Egy
hétig még kérték a „buletinünket”,utána már azt sem. Megláttak egy civil ruhás
férfit közeledni,már nyílt is a kapu. Egy magyar,nagybányai mérnök meg is
jegyezte,hogy így kell a terroristáknak bemenni a laktanyába. Ez máskülönben
több épületből állt,még Mária Terézia idején épült,és legalább két ezrednyi
katonaság tartózkodott benne. A gyalogosokon kívül voltak
tüzérek,utászok,harckocsizók,híradósok is. A tisztek sem ismerték egymást, a
tisztesek még annyira sem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy hét múlva<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>beosztottak bennünket
szakaszparancsnok-helyettesnek. A közvetlen parancsnokunk egy hadnagy volt,de
őt alig láttuk,a századparancsnok azonban állandóan jelen volt. Az volt a
feladatunk,hogy reggel kimasírozzunk a szakasszal a gyakorlótérre,és ott
oktassuk őket. Szerencsénkre volt mellettünk egy-egy káplár vagy őrmester
is,ezért aztán mi kiadtuk a parancsot nekik:”Ia comanda!” (Vedd át a
parancsnokságot!). Ennél többet nem is nagyon tettünk,mert már a vezényszavakra
sem emlékeztünk. Arra azért vigyáztunk,hogy mikor magasabb rangú tisztet
láttunk a közelünkben,úgy tettünk,mintha valamit „dolgoznánk” is. A laktanyába
rendszerint mi vezényeltük be a szakaszt. Ahogy látták a kapuőrök,hogy
közeledik egy szakasz,egy század,automatikusan nyílt a kapu. Erre megjegyezte a
mérnök ismerősöm,hogy íme,így kell elfoglalni egy laktanyát. Kell hozzá egy
századnyi,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>román egyenruhába öltözött
fegyveres,akiket románul vezényelnek,és akadálytalanul be lehet vonulni. Nekünk
volt fegyverünk (pisztoly vagy géppisztoly?) a katonáknál golyószórótól a
géppuskán át a karabélyig mindenféle fegyver,sőt aknavető is,lőszer azonban
nem. De azt a kapuőrök nem tudhatták.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>December közepén terjedt a hír,hogy
valamelyik éjszaka riadó lesz. Tanakodni kezdtünk,hogy ez vajon ránk is
vonatkozik-e. Külön épületben laktunk,a fegyverünket a szolgálat végén le
kellett adni. Vagy nem is volt fegyverünk? Már nem emlékszem pontosan,de az
biztos,hogy éjszaka nem volt nálunk fegyver. Végül elhatároztuk,hogy ha nekünk
külön nem szólnak,nem fogjuk hallani,hogy riadó volt. Ráadásul hogyan
értesítsék azt a pár embert,aki nem a laktanyában lakott? Rá egy vagy két napra
tényleg hallottuk,hogy riadót fújtak, de mi nem mozdultunk. Akkora volt a zaj a
laktanya udvarán,hogy a süket is felébredt volna. Mi hallgattunk,mint szar a
fűben,villanyt nem gyújtottunk,nehogy valaki ránk figyeljen. Egy félóra múlva
kimasírozott néhány zászlóalj,de csönd nem lett,mert az udvaron egy nagy
teherkocsi bőgette a<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>motorját. A
laktanya udvarán árkokat ástak,víz- vagy gázvezetéket készültek lefektetni. Egy
ilyen árokba csúszott be a nagy teherkocsi, ráadásul sár volt,csak délelőtt
sikerült kivontatni. Mint utólag megtudtuk,éjszakai lövészetre vonult ki néhány
zászlóalj,a lőszert pedig az a teherkocsi szállította (volna),amely
belecsúszott az árokba. Ezért aztán a lövészetből semmi sem lett,elhalasztották
december 23-ra. Meg is tartották,de mi nem vettünk róla tudomást. Néhányan
elhatároztuk,hogy karácsonyra hazamegyünk. És bizony mentünk,csak 26-án reggel
jelentkeztünk a századparancsnoknál. Nagyon dühös volt,kérdezte,hogy hol
voltunk. Mi bevallottuk,hogy elmentünk egy kicsit ünnepelni. Emlékezetem szerint
25.szombatra esett,a vasárnapjaink szabadok voltak. Mondtuk,hogy a riadót nem
hallotta közülünk senki,azután meg hiába kerestük őket,sehol sem találtuk. A
kapitány elvtárs szitkozódott mint egy kocsis,haditörvényszéket
emlegetett,lévén,hogy mi két napig katonaszökevények voltunk,de aztán
lecsillapodott,elküldött minket a szakaszainkhoz,és ezzel vége is lett a
dolognak. Utólag belegondolva:tényleg lehetett volna belőle nagy ügyet
kelteni,de valószínű,hogy a századost is kérdőre vonták volna,ezért hallgatta el
az egészet. Különben is utált bennünket,mert mindnyájan egyetemet
végeztünk,érezte,szellemi fölényünket,ezért kezelt bennünket „civil
bagázsként”. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fújásról jutott eszembe:minden reggel fél
nyolc óra tájt a kapunál fölsorakozott a katonabanda,és valamilyen cifra nótát
fújtak. Pár napig el nem tudtuk képzelni,hogy ugyan bizony mi lehet az. Aztán
egyik reggel,a „popotáról” jövet láttuk ám,hogy a laktanya parancsnoka,egy
ezredes érkezett,őt pedig minden reggel rezesbanda fogadta. Azt már nem tudom,hogy
távozáskor <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>is így búcsúztatták-e. Nekünk pedig,bárhol
voltunk,rögtön haptákba kellett állni, és úgy maradni,míg szólt a zene.
Felemelő érzés volt!!!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A gyakorlótér a váradi repülőtér közelében
volt,jól lehetett látni a le- és fölszálló repülőgépeket. Egy ilyen alkalommal
tapasztaltam a román népbutítás és a „nemzeti öntudat”megnyilvánulását. Épp az
egyik tiszttel társalogtunk, amíg a tisztesek egzercíroztatták a bakákat,közben
néztük az egyik leszálló repülőgépet. Ekkor említette a hadnagy úr elkeseredetten,hogy
hiába találták fel ők,mármint a románok a repülőgépet,most mégis idegen
országból kell a drága gépeket megvenni,pedig…Mi meg csak néztünk egymásra,nem
mertük felvilágosítani,hogy az bizony nem úgy volt,hogy Blériot meg a
Wright-testvérek is tettek valamit a repülés érdekében.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>December végén hazaengedtek,a rangunkhoz
kaptunk még egy csillagot,úgyhogy hadnagyként fejeztem be dicső hadi
cselekedeteimet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>1988-ban még behívtak Szekszárdra a
hadkiegészítő parancsnokságra,és javasolták,hogy obsitoljanak. Tolna megyének
eggyel több obsitosa lett. (A leghíresebb Háry János volt. János én is
vagyok,de Háry nem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(Vége – hacsak…utólag eszembe nem jut
valami.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-36013115005393859392012-02-10T10:09:00.001-08:002012-02-10T10:09:13.187-08:00Egy hadastyán,3.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]--><span style="mso-spacerun: yes;"></span></div>
<a name='more'></a> <span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megkellett(volna)tanulnunk lőni
puskával,golyószóróval,géppisztollyal,pisztollyal. Mindenik fegyverfajtához 3
(három) db.lőszert kaptunk, a hüvelyekkel pedig mindig el kellett számolni.
Megtörtént,hogy félóráig kerestünk egy töltényhüvelyt,mert lövéskor kiugrott a
géppisztolyból,pedig odaállítottak közülünk valakit,aki a sapkáját (boneta)
tartotta a fegyver fölé,nehogy túlságosan távolra ugorjék a hüvely. A puskával
ilyen gondunk nem volt,mert minden lövés után újra kellett tölteni,de az
automata fegyverek másként működtek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Legemlékezetesebb maradt a pisztollyal lövés.
Előzőleg egy táskát akasztottak a csuklónkra,hogy szokja a pisztoly
(Tulszki-Tokarev) súlyát. Volt köztünk egy orvostanhallgató
Vásárhelyről,hírhedt volt az ügyetlenségéről és arról,hogy sok dioptriás
szemüveget hordott. Amikor puskával lőttünk,nem is látta a célpontot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vele történt meg a nevezetes eset,hogy
célzott,meg is húzta a ravaszt,de<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a
pisztolyának a szánja megakadt,nem sikerült lőnie. Megfordult,kezében az előre
tartott pisztollyal,közben láthatólag babrált a kakassal. A tisztikar mögöttünk
állott,rögtön hasra vetődtek,és mondták,hogy eressze le a kezét. Megtette,újra
megpróbálta,ismét megfordult. A tisztek láthatólag féltek,hogy véletlenül
lelövi valamelyiküket. Újabb parancsot kapott,hogy engedje le a kezét,ne
mozduljon,majd hátulról egy tisztes lefogta a kezét,a pisztolyt meg kicsavarta
a kezéből. Nem kellett folytatnia a gyakorlatát,valaki más lőtt helyette
húsznál több pontot. Én két tízest és egy nyolcast lőttem (25 m-ről),pedig csak
a bal szememmel láttam tisztán (ma sincs másként,csak a bal is gyengült).
Lehet,hogy épp ez volt a jó,fölösleges volt behunynom a fél szememet. Viszont
mindenki azt hitte,hogy balkezes vagyok,mert amikor puskával lőttünk,a bal
vállamhoz támasztottam a fegyvert. Pedig „csak” balszemes voltam,ill. vagyok.
(Pár év elteltével Zetelakán többek között községi<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>AVSAP parancsnoknak neveztek ki,mert mikor
oda helyeztek,nekem volt a legnagyobb rangom. Nálam voltak a Flóbert-puskák meg
a lövedékek,az én „vezényletem” alatt kellett volna lőnie a tantestület minden
tagjának,személyenként egy évre 10 lőszer jutott. A nők azonban féltek a
puskától,nem mertek lőni,maradt sok töltény,ezzel én gyakoroltam. Olyan jól
sikerült magamnak beállítani a fegyvert,hogy 10-15 m-ről egy madzagra akasztott
tárgyra addig lőttem,míg el nem lőttem a madzagot,a felaggatott valami pedig
leesett a földre. Kint a mezőn egyszer megnyertem egy fogadást:50 m-ről,fekvő
helyzetben egy cigarettát kellett eltalálni 3 lövésből. Nekem kétszer
sikerült,az „ellenfelemnek” egyszer sem,pedig jobb lövő volt,mint én,de a
fegyver az én szememhez volt „belőve”.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A második „convocare”Temesvár mellett,
Széphely (Jebel) nevű nagyközségben kezdődött,Lugoson fejeződött be. Rögtön az
első napon meglepő dolgok történtek. A mi szakaszunkban csak magyarok voltak.
Akkor már a rajparancsnokok (sef de grupa) közülünk „neveztettek ki”,szerintem sorshúzás
alapján,mert az 1.rajnak én lettem a parancsnoka,és mint ilyen, a szakasz
parancsnokának a helyettese. Ennek számomra egyetlen előnye származott:mi
géppisztolyt kaptunk,a többiek pedig karabélyt. Ezzel azonban ki is merült
minden előny. Sokan sértve árezték magukat,hogy nem nekik jutott ez a kitüntető
feladat, ezért,ha magunkra maradtunk (ez pedig nagyon gyakran megtörtént,mert a
parancsnokunk,egy hadnagy rendszerint meglógott,ugyanígy az őrmesterünk is,én
pedig vezényelhettem,nem nagyon akarták meghallani. Néha szinte könyörögnöm
kellett, mert távolról is látni lehetett,hogy a menetoszlopunk enyhén szólva
szétszakadozott,inkább hasonlított egy juhnyájhoz. Nekem kellett volna
ellenőrizni azt is,hogy a fegyverét mindenki rendszeresen tisztogatja-e. Erre
végképp nem volt hajlandó a szakasz fele. Engem<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>meg majdnem „karcerbe” zártak 3 napra emiatt. 4-5 nappal Lugosra
irányításunk előtt a hadnagyunk fegyvervizitet rendelt el,és valamelyik
„alattvalóm” puskájának a csöve pedig annyira megtelt piszokkal,hogy nem
lehetett átlátni a csövön (a zárdugattyú kiemelése után normális esetben
tisztán át lehet látni a puska csövén). Rögtön 3 nap „karcert” (zárkát)kaptam
„jutalmul”.Ez azt jelentette (volna),hogy éjszaka nem lehetett lefeküdni,mert a
zárkában nem is volt ágy.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Érdekes
volt,mert a laktanyát fokozatosan lebontották (előzőleg szovjet csapatok
használták,de ők 1955-ben kivonultak Romániából). A vége felé már csak azok a
barakkok maradtak,amelyekben aludtunk,no meg a tiszti szállás és a konyha.
Zárka (épület) már nem volt. Én azért (már akkor is nagyon rendes voltam!!!)
este jelentkeztem a hadnagy elvtársnál,hogy átadjam a fegyveremet,és bevitessem
magam a magánzárkába. A parancsnok elvtárs káromkodott egy csúnyát,és elküldött
a fenébe. A szakasz tagjai vigyorogva nézték,hogy vajon mi fog történni,hisz
mindenki tudta,hogy nincs már zárka. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Különös volt,hogy állandóan veszekedtünk
(mivel mindnyájan magyarok voltunk). Meg is kérdezte egyszer egy román fiú a
másik szakaszból,hogy miért veszekszünk állandóan. Engem először meglepett a
kérdés,mert nem tudatosodott bennem,hogy valóban állandósult a civakodás.
Elgondolkodtam,majd valami olyasmit mondtam,hogy ez nálunk,magyaroknál nemzeti
szokás. Rögtön eszembe jutott Ady:Nekünk Mohács kell c.verse. Érdemes elolvasni
(újraolvasni)!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-48911791477604243412012-02-10T10:08:00.001-08:002012-02-10T10:08:27.785-08:00Székely anekdoták<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"></span></span></div>
<a name='more'></a> <br /><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">1.Gergyó
egyik falujában,az 1960-as években történt. Téesz-gyűlésre hívták az
embereket,előadást tartottak nekik a közös gazdaság előnyeiről. Utána kérték a
résztvevőket,hogy szóljanak hozzá. Néma csend.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De
elvtársak!Csak van valakinek kedve hozzászólni? – szólt a téeszelnök.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Néma csend.
Az elnök észrevette a második sorban Áron bácsit. Tudta róla, hogy vág az
esze,mint a beretva,megszólította.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Áron
bácsi!Magának sincs mondanivalója?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nekem
van,elnök elvtárs.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">No,mondja!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Csókolja
meg a seggemet (fenekemet) elnök elvtárs!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">De
Áron bácsi!Hogy képzeli?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Így
ni:cupp,cupp,cupp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">2.Gyergyóremetén
az óvodát délután kulcsra szokták zárni, miután a gyerekek hazamentek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egyik nap
azonban nem találták a kulcsot.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Gyerekek,keressétek
ti is! – szólt az óvó néni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Keresték,de nem találták. Pár perc múlva egy ötéves pöttöm
kislány odaállt az óvónő elé:</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Na,óvó
néni,abbaszbé magának,ha nem lesz meg a kócs!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">3.Zetelakán
tanítottam 1960-ban. Még nem volt téesz. Március elején valahol fönt egy „okos”
ember kitalálta,hogy mozgósítani kell a parasztokat, hogy menjenek
szántani,vetni. Ilyesmire mindig a pedagógusokat találták legalkalmasabbnak.
Összehívtak bennünket, és mindenikünk kapott 15-20 portát, ahová minden reggel
ötkor ki kell majd menni öntudatot ébreszteni. Nagyon jól tudtuk, hogy
fölösleges az egész, de nem lehetett kibújni alóla.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elindultam hát másnap virradatkor. Bevallom,
attól tartottam, hogy rám úszítják a kutyát, vagy vasvillával zavarnak ki. Félve
léptem be az első portára. A gazda az udvaron épp az ekét és a boronát rakta
föl a szekérre.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jó
napot,Ferenc bácsi! – köszöntem illedelmesen.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Adjon
Isten,Tanittó úr. Mi járatban?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Lánykérőbe
jöttem, ha volna eladó – fogtam tréfásra a hangot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elnevette magát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudom én
jól, hogy miért gyütt a tanittó úr. Azt is tudom, hogy holnap is itt vót,
holnapután is, és egy hétig mindennap itt vót már virradatkor. A szomszédok is
tudják. Na,Isten áldja, menjen csak haza nyúguttan! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én pedig „nyúguttan” hazamentem. Tudtam, hogy
ellenőriznek majd bennünket, de azt is tudtam, hogy mit mondanak majd az
emberek.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast">
<br /></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-71473768869416480082012-02-10T10:07:00.001-08:002012-02-10T10:07:37.522-08:00Bosszú<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyugdíjas magyar-francia szakos tanár vagyok.
Erdélyből települtünk át Magyarországra 1986-ban. Történetem 1990 augusztusában
„játszódott”, egy gyorsvonaton. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A francia államtól egyhónapos ösztöndíjat
nyertem nyelvi tudásom gyarapítására. Vonattal utaztam haza, a párizsi keleti
pályaudvaron, a Gare de L’Esten szálltam föl késő délután. Megkerestem a
helyemet, a csomagomat föltettem a csomagtartóra, majd egy újság olvasásába
mélyedtem. A vonat indulásáig még sok volt hátra, lassanként telt meg a vasúti
kocsi utasokkal. Viszonylagos csönd vett körül, majd hirtelen hangos
beszélgetésre lettem figyelmes . Románul beszéltek. Reméltem, hogy nem abba a
fülkébe ülnek, ahol én utaztam, de tévedtem. Megtelt velük a fülke, sőt a
mellettünk lévő is. Enyhén szólva nem nagyon örültem annak, hogy román
útitársaim lesznek, mert évtizedekig éreztem magam másodrendű állampolgárnak
Romániában. Sokan voltak, férfiak és nők
vegyesen. Hihetetlenül sok csomagjuk
megtöltötte a csomagtartókat, de a folyosó is tömve volt táskáikkal,
bőröndjeikkel. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Franciául kérdezték, hogy hová utazom. Már
majdnem románul feleltem nekik, de valamiért meggondoltam magam, és szintén
franciául feleltem, hogy Budapestre. Tudomásul vették, hogy magyar vagyok. Elmondták, hogy ők mind
orvosok, bukarestiek, és szintén továbbképzésen vettek részt Párizsban. Röviden
közöltem én is, hogy mi járatban voltam
az országban. A vonat közben elindult.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Félóra múlva megkérdezték, hogy nem volnék-e
hajlandó átülni a másik fülkébe, mert az egyik hölgyet nemrég operálták, fáj
lába, és a férjének az ölében szeretné pihentetni. Kissé csodálkoztam,
hogy miért nem valamelyik társukkal cserélnek. Ma sem értem, hogy miért is
kellett volna épp nekem átülnöm, de azt válaszoltam, hogy természetesen átülök,
és a csomagomat is szeretném magammal vinni. Közölték, hogy az nem lehet, mert
a csomagtartó a másik fülkében is zsúfolva van csomagokkal. Azt válaszoltam, hogy
akkor nem cserélek, mert az úti elemózsiám, ivóvizem az utazótáskámban van, és kényelmetlen volna
a hosszú út során átjárni, valahányszor enni vagy inni akarok. Erre egyikük
románul megjegyezte:”Vezi bozgorul?” (Látod a „bozgort”?) Fölforrta a vérem,
mert Erdélyben nagyon sokszor vághatták a képünkbe büntetlenül ezt a szót. Azt jelenti, hogy „hazátlan”. Mi, erdélyi
magyarok vagyunk „hazátlanok”? És ők az őslakók?... A dáko-román „kontinuitás” elve
szerint, amelynek szemernyi alapja sincs, de ők hiszik, mi, magyarok vagyunk
Erdélyben a „jövevények”! Ma sem tudom, hogy tudtam magamat türtőztetni, de
hallgattam, pedig reszkettem dühömben. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Folytatták a magyarok pocskondiázását, és
rám is mondtak becsmérlő kijelentéseket.
De már kezdett bennem alakulni a bosszú terve. ..</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Néha azért hozzám is „intéztek” pár szót franciául, de miután általában kurtán
válaszoltam, egy ideig nem szóltak hozzám. Közben beesteledett, és közeledtünk
a német határhoz. Akkor erőt vett rajtuk az izgalom. Mint kiderült, Párizsban
fűnek-fának elpanaszolták, hogy ők otthon mennyire nyomorognak, francia
„testvéreik” pedig elhalmozták őket ruhaneművel, tartós élelemmel és drága
gyógyszerekkel. . Attól tartottak, hogy a határon beléjük kötnek a vámosok.
Főleg a gyógyszerek miatt aggódtak! Túl sok volt náluk, amint a
beszélgetéseikből megtudtam. Adományként jutottak hozzá, hogy az otthoni
gyógyszerhiányon valamelyest enyhítsenek. Nem értettem, mért nem tudták, hogy a
francia-német határon nincs sem vámvizsgálat, sem útlevél-ellenőrzés. Közben
azt is megtárgyalták, hogy a ruhaneműn hogy
fognak majd továbbadni Bukarestben – természetesen pénzért. A
gyógyszereket ők maguk betegeiknek szándékoztak drágán eladni. Ezt mind nyíltan megtárgyalták egymás
közt, hisz a „bozgor” úgysem ért semmit
a beszédükből. Azt is megtudtam, hogy a beteg hölgy az egyik legrangosabb
bukaresti kórház orvos-igazgatója, a férje (legalább tíz évvel fiatalabbnak
tűnt) ugyanott osztályvezető főorvos, a többiek is mind bukaresti kórházak
orvosai. Nevetve mesélték egymásnak, hogy sikerült elintézni, hogy ők
mehessenek továbbképzésre, vidékről senki. Egymás között voltak, én nem
számítottam, nyugodtan megbeszélhették intim ügyeiket.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Fullasztó volt a meleg, gyakran kellett
innom. Poharam nem volt, ezért a palackból ittam. Erre is tettek egy gúnyos
megjegyzést:(Ca in rapa-”Mint a szakadékba” – mármint a víz a torkomon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ausztriában rengeteg eső esett az előző
napokban, a folyók, patakok megáradtak, ezért késve érkeztünk Bécsbe. A
közvetlenül Budapestre közlekedő kocsikat egy másik gyorsvonathoz kellett volna
csatlakoztatni, de arról lekéstünk, ezért az egész délelőttöt a bécsi
pályaudvaron töltöttük. Körülbelül négy órát kellett várakozni, mint megtudtuk.
Szerettem volna leszállni, kissé szétnézni Bécsben, de nem mertem , nem is
akartam a csomagomat rájuk bízni. Ők közben „megbocsátottak” nekem, és néha
kegyeskedtek velem is szóba elegyedni, de főleg egymás közt beszélgettek. Ha
tudták volna, hogy anyanyelvi szinten beszélek románul, sokkal kevesebbet
mondtak volna. Én közben készültem a „bosszúállásra”… </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Miután átléptünk az osztrák-magyar határon,
megnyugodtak, mert a vámosok nem sokat törődtek a csomagjaikkal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Budapest felé közeledtünk, és érdeklődni
kezdtek, hogy lehet eljutni a Keleti Pályaudvarról a Nyugatiba , mert onnan indult a vonatjuk
este, mi pedig déltájban érkeztünk. Készségesen, udvariasan , részletesen
elmagyaráztam nekik. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A vonat már lassított, levettem a
csomagomat, majd „kedvesen”, udvariasan elköszöntem tőlük:”Tisztelt hölgyeim és
uraim, nagyon örülök, hogy önökkel együtt utazhattam, igazán kedves
társaságban, nagyon jól éreztem magamat önök között, kívánok további jó utat
Bukarestig!” </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Mukkanni sem tudtak. A „búcsúbeszédet”
ugyanis hibátlan románsággal mondtam. Előzőleg órákon át formálgattam magamban
románul a szöveget, nehogy nyelvi hibát
vétsek…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Akkor
döbbentek rá, hogy minden szavukat értettem… Végig némán, meredten bámultak
rám, én pedig még a peronról is küldtem nekik anyanyelvükön néhány kedves szót.
Távolodóban még visszanéztem rájuk.
Szótlanul, tátott szájjal bámultak utánam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-66711992099765465462012-02-10T10:06:00.000-08:002012-02-10T10:06:04.255-08:00Habos tej<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a>Tünde
lányunk sosem szerette a tejet. Kakaóval megitta-megissza ugyan, de úgy
önmagában nem.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pedagógus-házaspár vagyunk. Irénke, a
feleségem Hosszúmezőn,egy máramarosi magyar faluban tanított, én
Máramarosszigeten. Nyáron hegyi táborba indultak a tanítványaival, 13-14 éves
lányokkal,fiúkkal. Szívesen mentem én is velünk. Tünde is jött. Nyolcéves volt
akkor.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A
Radnai-havasokban,a <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Priszlop-hágó
nyergében ütöttünk tábort, sátrakat vertünk, az élelmiszernek pedig egy gödröt
ástunk,kővel kibéleltük, egy kisebb sziklát hengerítettünk a gödör elé, nehogy
megdézsmálják éjszaka kóbor állatok. (Két nap múlva mégis elfogyott<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a kenyér,amely a tanárok számításai szerint
egy hétig elég lett volna. Kiderült, hogy a fiúk éjszaka rendszeresen rájártak,
megdézsmálták. Büntetésképp le kellett menniük Borsafüredre kenyérért).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rengeteg kidőlt fa hevert az erdőben
szanaszét, tábortüzet raktunk, estére jól megraktuk fával, mert augusztus
elején jártunk, de ezer méter fölött hűvösek az éjszakák, jó volt este a tűz
körül sütkérezni. Naponta kirándultunk, két őr maradt a táborban őrzőnek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyik napon hosszabb túrára indultunk a
hegygerincen Borsafüred felé. Úgy terveztük, hogy délutánra leérünk a
helységbe, és autóbusszal térünk vissza a táborba. Vittünk magunkkal
elemózsiát, úgy terveztük, hogy déltájban tábortüzet rakunk egy forrás mellett,
szalonnát sütünk, ebéd után pihenünk, majd leereszkedünk a völgybe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felhőtlen, gyönyörű napsütésben indultunk
útnak reggel, hűvös volt, kellett a kabát, anorák. Ezeket tulajdonképpen azért
szándékoztunk vinni, hogy egy esetleges esőben el ne ázzunk, de a hűvös
reggelen egyikünkről sem kívánkozott le. Kilenc óra tájban aztán sorra
levetettük a meleg holmit, mert erősen tűzött a nap. Ezer méter fölött jártunk,
tapasztalatból tudtuk, hogy perzselő a napsütés, de addig már kellően
lebarnultunk mindnyájan, hamarabb, mint a tengerparton.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tíz óra körül elfogyott az ivóvizünk. Arra
számítottunk, hogy találunk forrást, patakot, de a hegygerinc közelében egyet
sem láttunk. Egy idő után szomjasan nézegettünk a völgybe, de forrásnak,pataknak<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nyomát sem láttuk. Tünde, mint legkisebb
kapta az utolsó korty vizet, de félóra múlva már panaszkodott, hogy szomjas.
Hiába vigasztaltam, hogy nemsokára forrást kell találnunk, meg mi is szomjasak
vagyunk már, egyre gyakrabban<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>kérdezgette, hogy mikor érünk már a forráshoz. Láttam rajta, hogy
valóban szenved a szomjúságtól, sajnáltam is nagyon, de nem tudok vizet
fakasztani a sziklákból.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Körülöttünk szétszórtan tehenek legeltek, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>pásztort azonban sehol sem láttunk. Tudtuk ,
hogy valahol a közelben víznek kell lennie, mert a teheneknek is inniuk kell.
Tünde pedig már tízpercenként siránkozott, hogy nagyon szomjas, nem bír már
járni sem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ekkor mentőötletem támadt. Szóltam a
fiúknak, hogy fogjanak meg egy tehenet, én pedig megfejem. Falun nőttem fel,tehenet
fejni már kilencéves koromban megtanultam. A falusi fiúk nem féltek a
tehenektől, kinéztek egyet, amelyiknek nagy volt a tőgye, megfogták, és egy
nadrágszíjat kötöttek a szarvára. Én pedig egy kiürült kulacsot vettem a
kezembe, leguggoltam, pár perc alatt megtöltöttem habzó tejjel,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>még egy literes üveget is telefejtem, majd
szóltam Tündének, hogy itt a tej, nagyon jól oltja a szomjat, igyék belőle.
Mohón itta a tehénmeleg habos tejet. Azt mondta, hogy olyan jót még sosem
ivott. A maradékot igazságosan szétosztottuk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nemsokára forrást is találtunk. Ott
letáboroztunk, tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, kipihentük magunkat, délután
kényelmesen leereszkedtünk a völgybe. Nemsokára megérkezett az autóbusz, estére
fáradtan, éhesen érkeztünk vissza a táborba. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tünde azonban azóta sem szereti a tejet.</span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-47770682844854915332012-02-10T09:59:00.000-08:002015-02-02T10:26:18.057-08:00Én is voltam fiatal<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem voltam boldog gyerekkoromban...</span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">
Szülőfalum, Kutyfalva700-800
lakosú település a Maros mentén, Marosludas és Radnót közt,gyerekkoromban még
közvetlenül a Maros partján,azóta a Maros „elköltözött” kb.1 km-re a falutól.Akkor
viszont 150 m-re folyt az iskolától.A 60-as évekig túlnyomóan magyar
lakosságú,kb.10 román család élt a faluban,mind jól tudtak magyarul,ezért aztán
mi,gyerekek nem tanultunk meg románul, az asszonyok sem tudtak csak nagyon
keveset.Ma már a falu lakónak 60%-a román.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Községközpont,hozzá tartozik két román
falu,Magyardátos (a negyvenes években már egyetlen magyar lakója sem
volt),illetve Oroszi.A dátosiak Moldvából telepedhettek át
(gondolom,telepítették őket),mert a falu lakóinak 40%-a Marginean (Szélen
lakó),40 %-a Moldovan (Moldvai) ,mellettük még néhány Cioca stb. Kölcsönösen
nem szerették egymást a falumbéliekkel. Oroszi lakói máshonnan eredhettek,általában
barátságos emberek .Édesapámnak is,nagyobbik öcsémnek is volt egy-egy
katonabarátja Orosziból. Édesapám barátját Búza (Buzau?) Ionnak hívták. Édesanyám
mesélte,hogy 1941-ben a falunkban rekviráltak (elvittek minden gabonát),este
pedig beállított Búza Iuon,a hátán egy zsák töröbúzával (nálunk ez a neve a
kukoricának ill.törökbúzának).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 5.25pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> -Hoztam nektek egy kis
töröbúzát,Márton,tudom,hogy tőletek elvették,de tőlünk nem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 5.25pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Én magára az esetre nem
emlékszem ,csak hallomásból tudom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 5.25pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy másikra annál
inkább. Ludasra mentünk Édesanyámmal vonaton. Akkor ültem először vonatra. Ötéves
lehettem. Csendesen beszélgettünk,amikor fiatal román hazafiak le akartak dobni
a vonatról,mert magyarul beszéltünk. Szerencsénkre ők voltak kisebbségben,a </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 5.25pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 2.
többiek,szintén románok,a védelmünkre keltek.
Később még számos lehetőségem volt „megszeretni” „hazafias”a románokat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 5.25pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Csenevész,beteges gyermek voltam, a
családi hagyomány szerint nagyon sokat sírtam.Kétéves koromban aztán majdnem
elvitt egy gyomorhurut.Nőtt a kertünkben
egy eperfa,a tyúkok,récék meg a gyerekek örömére. Én sokat ehettem
belőle,ráadásul meg sem mostam (!!!),ezért nagyon beteg lettem. Orvost nem
hívtak,nem volt szokás. Egy Hentes nevezetű román nagygazda látta édesapámon,hogy
szomorkodik,megkérdezte,hogy mi a baj… Adott borsmentát,annak a teáját itatták
velem,attól meggyógyultam,megmaradtam. Néhány nap múlva édesapám fejszét
ragadott a kezébe,és mire a család
észrevette,már ki is vágta az eperfát:</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem kell ide többé beteg gyerek –
mondta.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akkor
már hattagú család voltunk,Sárika
májusban született. Velünk élt apai
dédnagyanyám (Vén nanó),apai nagyanyám (Klári nanó).Anyai ágon is éltek
nagyanyák:Varga vén nanó (dédnagyanyám) és Varga nanó,anyai</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> nagyanyám Nagyapám egy sem élt már ,mikor megszülettem
1936.ápr.19-én.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Kisgyermek koromból alig van más emlékem. Az
óvodáról annál inkább!A faluban magyar tannyelvű felekezeti iskola működött,nem
is akárhogy!De erről később.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az óvoda állami volt és román. Nagyon
utáltuk mindnyájan, mert az óvónők nem tudtak magyarul – vagy csak nem akartak
tudni -,minket pedig naponta vertek,amiért egymás közt magyarul beszéltünk. Ezt
aztán naponta megbosszultuk. Egyetlen román gyerek járt velünk óvodába,Stefan
lehetett a neve,mert Fanelnak becézték,számunkra azonban Fanyél lett. Az
óvodából hazafelé menet szegény Fanyél mindig verést kapott. Én békés
természetű lévén már akkor is,a
verésekben nem vettem részt. Néhány román szó azonban ránk ragadt,bár nem
igazán értettük a jelentésüket .Arra emlékszem,hogy egy
alkalommal egy román férfi várakozott az udvaron. Édesapám kovácsként dolgozott,sok
román is járt hozzá dolgoztatni. Ahogy meghallottam a román beszédet,kiálltam a
tornácra,és hangosan elkiáltottam magam:”Sa traiasca Romania mare!”(Éljen
Nagyrománia!) Édesapám nem szólt semmit,de úgy nézett rám,hogy jónak láttam
sietve elkotródni. Pár év múlva,mikor már Folyfalván laktunk,nagyon haragudtam
Sárikára,mert imádott óvodába járni,én meg el nem tudtam képzelni,hogy mi szeretni
való lehet egy abban. Nemsokára rájöttem,mert csütörtöki napon tanítási
szünetnek örülhettek, akik nem szerették az iskolát. Marosvásárhelyen csütörtök
a heti piac napja,sokan jártak oda, mert gyalog csupán 7-8 km.
Karácsonyfalvától – ma Nyárádkarácsony - ,a szülők pedig óvodába küldhették a
kisebb gyerekeiket. Engem is elküldtek néhányszor,és nagyon meglepődtem,mert az óvónő
játszott velünk,MAGYARUL tanultunk énekeket,verseket,meséket hallgattunk,és
sosem vertek meg senkit. Ott ettem először zöldborsófőzeléket. Nagyon
ízlett!(Most már kevésbé!)</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Hétéves koromban iskolába mentem. Erről
kissé bővebben írok. A kutyfalvinál eredményesebb iskolát azóta sem
láttam.Kb.65-70 gyerek járt iskolába,egy tanító tanított,Szőcs József. Hihetetlenül
szigorú ember ,a verések mindennapokhoz tartoztak,enyhébb esetben
tenyeres,súlyosabb esetben elfenekelés ,de
nem </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 3. fegyelmezetlenségért! Eszünkbe sem jutott,hogy
rosszalkodni is lehetne. Verés akkor járt, ha valaki nem tudta a leckét vagy
nem írta le,esetleg csúnyán írta le a házi feladatot. Rettenetesen féltünk
tőle,de hihetetlenül eredményesen tanított. Mikor egyetemisták lettünk,a faluból egyszerre
22(!!!) ifjú járt egyetemre , főiskolára, illetve egy-két évvel azelőtt végzett
.Nem számítottam ide azokat,akik „csak” tanítói oklevelet szereztek.Velük
együtt voltunk vagy 34-en. Egy olyan faluból,ahol 550 -600 magyar lakott! Többen
,mint Ludasról, Radnótról,Csapóról,Ugráról együttesen. Meggyőződésem, hogy
mindez nagyrészt Szőcs Józsefnek köszönhető. Jellemző,hogy miután nyugdíjba
ment,alig akadt néhány,aki egyetemet végzett (8-10 összesen azóta).</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 1943 több szempontból is nevezetes az
életemben. Iskolakezdés, majd szökés a zöld határon át Magyarországra – akkor
kb.15 km-re húzódott Kutyfalvától a magyar határ. Számomra akkor Vásárhely (Marosvásárhely)
és Magyarország ugyanazt jelentette..</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Kutyfalván kezdtem meg tehát„tanulmányaimat”
Szőcs József tanító úr keze alatt. Már előre nagyon féltünk tőle, de én
legalábbis kellemesen csalódtam,mert tréfásan kezdte az első tanítási
napot:arról beszélt,hogyan kell viselkedni az iskolában. Többre nem emlékszem
ebből a másfél hónapnyi időszakból. Sokkal fontosabb dolgok izgattak.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Édesapánkat
behívták katonának,pontosabban „koncsentrára”,azaz munkaszolgálatba. Írt néhány levelezőlapot. Zárt levelet nem
lehetett. Románul kellett írnia,magyarul tiltották a hatóságok. A cenzúra miatt
így is gyakran vastag tussal áthúztak szavakat, sorokat. Ezért aztán Tilinca Juán
bácsihoz mentünk át ,tőlünk második szomszédban
laktak. Ő fordította a levelet,a választ is ő írta. Ugyanolyan jól beszélt
magyarul,mint bármelyik magyar kutyfalvi. A felesége,Mária néni nem a faluból
származott ,nem beszélt,de értett magyarul. Különben pár napig a dajkám
volt,mert előttem pár nappal született negyedik vagy ötödik gyereke, Liviu
(tejtestvérem),és mivel édesanyámnak pár napig nem volt teje,neki pedig
igen,hozzá vittek át szopni. Úgyhogy én születésem első napjaiban „oláh” tejet
szoptam. Tilincáékról még annyit,hogy vasárnap délutánonként náluk tartották a
szokásos táncmulatságot,táncházat, ti.nekik volt a legnagyobb csűrjük a
faluban,és nem okozott számukra problémát,hogy
estig magyarul muzsikáltak és énekeltek a
fiatalok. Nem tudok róla,,hogy valaha is valamilyen gond származott
volna ebből.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Édesapám Moldvában, Bákó környékén
katonáskodott,de pár hónap múlva (42-ben) megszökött. Vasárnap délután kimenőt
kaptak, és egy szál szuronnyal,kevés élelemmel elindult nyugatra,a Kárpátokon
át Erdélybe. Három napi vándorlás,éhezés után érkezett meg Háromszékbe. Jelentkezett
a csendőrségen,civil ruhát kapott,meg talán pénzt is,mert igyekezett minél
közelebb kerülni hozzánk. Folyfalván, a Nyárád mentén, egy százholdas „uradalomban”
kapott munkát,lakást egy Kónya nevezetű fiatal vásárhelyi ügyvéd birtokán .Az
uradalomnak szükséges kovácsmunkát kellett elvégeznie,de dolgozhatott a
falusiaknak is. Nemsokára ő segíthetett más menekült kutyfalviaknak,nála talált
munkát Fuszályka Jancsi (nem emlékszem a valódi vezetéknevére).Pár hét múlva mi is hírt kaptunk felőle,ezért a család úgy
döntött,hogy mi is (édesanyánk,Sárika és én) megyünk utána. Gondosan
megterveztek mindent,a nagyanyák tudtak róla,egy rokon (?) férfi és én. Sárika
még csak ötéves volt,neki nem </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">4. mertük
megmondani,hogy hová is megyünk. Ruhaneműt,ágyneműt szalmazsákokba- surgyékba-
varrtak,Varga nanónál szekérre rakták,a tetejét megpakolták káposztával,így
indultunk egy pénteki napon Radnótra,úgymond hetivásárra. Ott egy rokonnál
szálltunk meg, sötétedésig kellett várni. Előre elintézték egy iklandi
emberrel,akinek a háza (tanyája)közel feküdt a határhoz .Édesanyánk egy tinót adott el (így
nevezik Kutyfalván az üszőt),annak az árát kapta az illető. Utólag
hallottam,hogy sok mást is átsegített a határon,és ez lett a veszte,a front
elvonulása után az egész család rablógyilkosság áldozata lett.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 31.5pt; mso-add-space: auto;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Sötétedés után indultunk Radnótról
lószekéren.Csupán ruhaneműt és ágyneműt tartalmaztak a csomagjaink.Sárika néha
pityergett,szeretett volna visszamenni Nanóhoz.Még mindig nem tudta,hová is
szekerezünk.Közben szundikálhattunk a zötykölődő szekéren,mert korán keltünk,én
előző éjszaka nem sokat aludtam,az izgalom miatt többször is
megébredtem.Édesanyánk talán nem is aludt.Utólag visszagondolva csodálom a
bátorságát,hogy 29 évesen el mert indulni egy ötéves és egy hétéves gyerekkel
át a zöld határon.Tulajdonképpen le is lőhettek volna,mert a határőröket
nem pénzelték le.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="ProductDescriptor">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;"> Késő este érkeztünk meg a
tanyára,de még várnunk kellett,úgy emlékszem,hogy éjfél után
indultunk.Mi,gyerekek addig aludtunk.Sötét,felhős,holdtalan éjszaka volt,a szél
is fújt,én pedig nagyon féltem,ugyanakkor
a fáradtságtól nehezen mozogtam .Gyalog folytattuk az utat,a férfi és
felnőtt lánya segített cipekedni.Az időérzékemet teljesen elveszítettem,nem
tudom,mennyi idő telhetett el.Megálltunk egy domb tetején,segítőink lerakták a
csomagokat.A völgy túloldalán látható
halvány lámpafényre mutattak,és mondták,hogy az ott már Magyarország,ők pedig
nem jöhetnek tovább,mert még idejében vissza kell érniük,nehogy a román járőrök
rájuk találjanak.</span></div>
<div class="ProductDescriptor">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;"> Elindultunk hát,de nagyon
kínos-keservesen cipekedtünk.Mindhármunk hátán batyu v,párnába tömött
ruhaneművel,ezen kívül két szalmazsák,szintén tele
ruhaneművel,ágyneművel.Gurítottuk magunk előtt az egyik szalmazsákot vagy 50-60
méteres szakaszon,mi,gyerekek leültünk rá ( rögtön elaludtunk), édesanyánk pedig indult vissza a
másikért.Fölébresztett,újra elindultunk ugyanúgy.Nagyon sokat nem mehettünk
egyszerre,mert teljes sötétség vett körül. Kb.tíz ilyen váltott csomaggörgetés
után megérkeztünk a völgybe.Nekem úgy tűnt,mintha a Maros partján lettünk
volna.Pár száz méterre lehetett a halvány lámpafény.Megpróbáltuk a
szalmazsákokat felfele tolni,de nem sikerült.Súlyos volt mindkettő,nekünk pedig
alig maradt erőnk.Otthagytuk,igyekeztünk,hogy legalább mi átérjünk.Nem tudtuk,pontosan
hol húzódott a határ.Vaktában,tapogatózva indultunk a fény irányába.Hirtelen
akadályba ütköztünk:szögesdrót-kerítésbe, az őrházat kerítették be
vele.Édesanyám biztatott,hogy bújjak át a szögesdrót alatt,menjek a fény
irányába,és mondjam meg,kik vagyunk,mit akarunk.Reménykedtünk,hogy valóban a
magyar határőrökkel találkozunk.Igyekeztem hát,de zajt keltettem.Hirtelen
kiáltás hangzott:</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt; mso-list: l3 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Állj!Ki vagy?</span></div>
<div class="ProductDescriptor">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Siess,Jancsi fiam! – sürgetett édesanyánk.Igyekeztem is,de egy újabb
kiáltás megállított:- </span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;"> </span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">5. - Állj,mert lövök!</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Nagyon megrémültünk.Édesanyánk
kétségbeesetten kiáltott:</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt; mso-list: l3 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Jaj,ne lőjenek,szegény menekültek vagyunk!</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt; mso-list: l3 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Ne féljenek,maradjanak ott,ahol vannak!</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Mozdulatlanul vártuk,hogy vajon mi
történik.Kinyílt az őrház ajtaja,két vagy három katona idult meg lámpással a
szögesdrót-kerítés “kapuja “felé.Mi még mindig remegtünk,de azért kezdtünk
megnyugodni.Odajöttek hozzánk,édesanyánk pedig röviden elmondta,kik
vagyunk,hová igyekszünk.Ugyanakkor féltette a két szalmazsákot,nem tudta,hogy a
határ melyik oldalán hagytuk.Miután elmagyarázta,hogy hol ,a katonák
megnyugtattak,hogy ott biztos helyen maradtak.</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;"> - Oda már nem mernek menni az
oláhok,virradatkor pedig mi elhozzuk.</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">Megnyugodva mentünk be az
őrházba.Sárikának csak akkor mondtuk meg,hová is indultunk .A katonák nagyon
kedvesek fogadtak,étellel kínáltak.Csupán arra emlékszem,hogy mi,gyerekek
valamilyen édességet kaptunk.Lefektettek,rögtön el is aludtunk.Nem sokat alhattunk,mert
virradat után a katonák elhozták a csomagjainkat,reggel pedig bekísértek
Mezőbándra.A csomagjainkat szekérre rakták .A határőrök laktanyájába
vittek.Késő délelőtt lehetett,mert egy gulyáságyúban főtt az ebéd,gulyásleves
talán,mert minket hússal kínáltak.Nekem nagyon ízlett,akkor ettem először
gulyást,Kutyfalván nem szoktak olyan főzni.</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">
A csendőrségre vittek ezután,ott megkérdezték,hogy pontoson hová,kihez
akarunk menni.Édesanyánk megmondta,ők pedig telefonon értesítették a
karácsonyfalvi községházát,hogy szóljanak édesapánknak.Ő pedig valakitől
kerékpárt kapott,és indult Vásárhelyre,a vasútállomásra.Közben minket is
vonatra tettek (nem tudom,ki fizette a jegyet,mert emlékezetem szerint magyar
pénzünk nem volt – vagy talán volt lejünk,és átváltották?).Keskeny vágányú
vasút vezetett Vásárhelyre.A vasúti kocsi másik végében valaki hangosan énekelt
románul.Én ezen nagyon elcsodálkoztam,mert olyasmi Romániában elképzelhetetlen volt.Katonák
is utaztak velünk,édesanyánk pedig megkérdezte egyiküktől,hogy miért engedik
énekelni,de a katona csak annyit válaszolt,hogy hadd énekeljen,ha úgy tartja
kedve.</span></div>
<div class="ProductDescriptor" style="margin-left: 26.25pt;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12pt; font-style: normal;">
Vásárhelyen átültünk a Nyárád völgyébe vezető,szintén keskeny vágányú
vonatra,délután pedig megérkeztünk a karácsonyfalvi állomásra.(Folyfalva
közigazgatásilag oda tartozik.Amúgy a két falut csak egy helységnévtábla
“választotta” el ,egyik oldalán Karácsonyfalva,a másikon Folyfalva
felrattal.Csodálkoztam is,mert olyant még addig nem láttam.)A vasútállomás
kb.800-1000 m-re,a Nyárád bal oldalán található..Valaki értesítette édesapánkat,hogy
jöjjön elénk ,de a segédje jött elénk lószekérrel,mert ő a vásárhelyi állomáson
keresett minket.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">6. Mire megérkeztünk a
lakásunkra, megjött édesapánk is kerékpárral. Előzetesen nagyon gondosan „földíszítette”
a szoba-konyhás lakást. Az egyetlen asztalt, az ágyat gondosan letakarta
újságpapírral az „ünnep” tiszteletére.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Nekem minden tetszett Folyfalván.
A lakásunk egy meglehetősen hosszú épület szárnyában,a földszinten a sütőkonyha
és egy magtár között húzódott meg. Az épület szárnyának egyik végén, az
emeleten laktak az Úrék, a földszinten konyha, kamrák, a szakács,Imre bácsi
lakása,fönt Kónyáék lakása ,4 vagy 5 szobával. Kónya,a „földesúr” fiatal házas ,
nagyon csinos felesége,a „kicsi naccsága” 20-25 év körüli lehetett,az idős
„naccsága” (anyja vagy anyósa?) 50-60 év körüli, maga az Úr harmincas úriember.
A szó szoros értelmében az, sosem éreztették „felsőbbrendűségüket”,édesapámat
tisztelték, becsülték,mert nemcsak kovácsként,hanem gépészként,sőt
órásként is megállta a helyét,ráadásul
nagyon sokat olvasott, ezért sok mindenről lehetett vele beszélgetni. Minket, gyerekeket
is megszerettek,rólam fényképet is készítettek,ahogy Bocskay-ruhában az udvaron
a díszlépést gyakorlom. Ez a fénykép is,sok mással együtt a sok
hurcolkodás,esetleg később az 1970-es árvíz következtében eltűnt vagy megsemmisült.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Lakásunkkal
szemben egy lucernás,utána fás liget,4-5 m-es kerek dombbal a közepén,majd a
Nyárád,kb.150 m-re. Ott vettem úszóleckéket 44 nyarán,és akkor „ akartam” „ először vízbe fúlni. Harminc évvel ezután,1974
janurár 10-én,mínusz 10 fokos hidegben Szigeten,az Iza folyóban majdnem
sikerült…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">ÉLETEM
LEGBOLDOGABB KORSZAKA következett, amelyet még a háború sem tudott elrontani.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az
uradalom a falu keleti szélén uralta a környéket, keletre tőlünk már senki sem
lakott. Cserefalva 1-km-re,a két falu között pedig egy kisebb
dzsentri-birtok,Telegdy vagy Tulogdi (-y?) nevű család lakta. Én csak az úrfival
találkoztam,5--6 évvel lehetett idősebb
nálam, és saját kerékpárral rendelkezett!!!Erre is azért emlékszem,mert 44-ben
nyár elején elküldtek valamit vásárolni Ákosfalvára (3-4 km-re),és mikor már
hazafelé tartottam, az úrfi utolért,fölültetett a kerékpárjára,úgy vitt haza. Sosem
találkoztam többé vele.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Velünk szemben három család lakott. Elek
bácsi (ez a keresztneve volt, sosem szólítottuk a vezetéknevén) és „Elek
néni”.50 év körüli gyermektelen házaspár ,a férfi asztalos. Mindig szívesen
fogadtak, akármikor fordultam be hozzájuk. A bal oldali szomszédjuk egy
özvegyasszony, Sára néni (vagy tán a férjét behívták a székely határőrezredbe ?) és a lánya,17-18 éves lehetett, mi Ilonka
néninek szólítottuk. Édesapám egyik gyermekkori barátja,rokonunk udvarolt neki az
alatt a pár nap alatt,mikor édesapámat meglátogatta. Nagy szerelem
lehetett,első látásra, mert a háború után tudomásom szerint egy ideig még mindig
Mihálykót várta.1951-ben láttam őket
utolszor,még nem volt férjnél. Erre a Mihálykó bácsira én nem is
emlékeszem, egy érdekes történet fűződik hozzá.38-ban vagy 39-ben egy-egy
kölyökkutya került hozzá illetve </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 7.
hozzánknk,testvérek
lehettek. Mókás jókedvükben egyiket Hitlernek,a másikat Sztalinnak (nem
Sztálin!) „keresztelték. Nos,később Hitler rühes lett,abba pusztult
bele,Sztalin is valamilyen dicstelen betegségben pusztult el.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Ilonka néni csizmában járt. Mindjárt
kiderül,hogy ez nem mellékes körülmény.1943 karácsonyán kaptuk az első
karácsonyfát, Kutyfalván akkor még nem dívott. Kellőképpen fölkészültünk az
Angyal (nem a Jézuska!) eljövetelére. Sötétedés után érkezett,fehér lepelbe
burkolózva, hozta a földíszített karácsonyfát (nem lehetett nagy), csöngetett,
szó nélkül letette az asztalra,majd távozott. Kellőképpen megilletődtünk, mert
ráadásul ajándékot is kaptunk, Sárika azonban, mivel jó megfigyelő volt – és maradt
- ,megjegyezte,hogy az Angyalnak épp olyan a csizmája ,mint Ilonka néninek. Mindez
azonban nem rontotta a hitünket,örömünket, hogy valóban angyal járt nálunk. Én
csak a saját ajándékaimra emlékszem. Egyikük egy tank ,anyai nagybátyám,Jóska
bácsi hozta ajándékba. Csendőrként szolgált, 40-ben „költözött” Magyarországra
(Észak-Erdélybe),és katonakötelesként a
csendőrséghez került. Másik nagybátyám,Mihály bácsi,édesanyám legfiatalabb
öccse szintén katonáskodott,Vásárhely közelében egy katonai raktárnál
teljesített szolgálatot,a háború után,pontosabban a front elvonulása után
meglépett a katonaságtól. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A harckocsi elbűvölt,rugóra járt,és menet
közben „lőtt” is,ti. szikrákat szórt. Én azonban jobban örültem egy másfajta
ajándéknak:Az egri csillagok (Biczó György rajzaival),illetve Benedek
Elek:Magyar mese- és mondavilág,3 kötetben. Most kénytelen vagyok kissé
eltekinteni a kronológiától. Rendhagyó módon ugyanis én akkor már tudtam
írni-olvasni,bár az osztálytársaim még csak valahol az ábécé közepén
jártak,késő tavaszra tanulták meg úgy-ahogy a teljes ábécét. Folyfalván
ismerkedtem meg a technika egyik „vívmányával”,a gramofonnal,illetve a
patefonnal. Édesapám ugyanis vásárolt egyet. A gramofontól az különböztette
meg, hogy nem „díszítette” külső, nagy tölcsér. Az egész készülék összecsukva
kb.30x50 cm-es doboz lehetett – később valahol elkallódott. Rugóra „járt”,azt
kellett kellő figyelemmel fölhúzni,majd a fejet óvatosan a lemezre helyezni,és
már szólt is a zene. Engem teljesen lenyűgözött .Kb.70 lemezünk közül válogathattam,azokat
hallgattam,főleg a katonadalokat. Ma is tudom néhányukat:Harminckettes baka
vagyok én,; Debreceni kaszárnya…;Százados úr, sejehaj…stb.A színük alapján
különböztettem meg kezdetben a lemezeket,a betűknek több mint felét
megtanították az iskolában, a többit pedig kikövetkeztettem. Szüleim
meglepetésére december elején már tudtam olvasni. Első olvasmányom egy
Jókai-elbeszélés ,A legvitézebb huszár. Az elejét édesapám olvasta föl nekem,én
azonban türelmetlenül vártam a folytatást,,kezembe vettem a könyvet,és olvastam.
Itt kell megjegyeznem,hogy édesapám Jókai Mórt tekintette a világ legnagyobb
írójának. Kivétel nélkül minden művét
olvasta,verseit, drámáit is, ti. megvásárolta a Jókai-összes mind a száz kötetét,
díszkiadásban. Azóta sem találkoztam senkivel,aki úgy ismerte </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">
volna Jókait,mint ő.
Mikszáthot is szerette, Hercegh Ferencet és sok mást is,de pl.Móriczot </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">8.
nem. Később kiderült,hogy sok verset is tudott. Egyetemista voltam
már,amikor hibátlanul elmondta Garay János két halhatatlan elbeszélő
költeményét:Az obsitos,Az obsitos és Ferenc császár címűeket..Ezeket 12 éves
korában kellett elmondania egy iskolai ünnepségen,és nem felejtette el. Egyszer egy falusi megkérdezte tőle,hogy
mennyi idő alatt olvas el egy 300-400 oldalas regényt,és hihetetlenül
bámult,hogy 5-6 nap alatt. Pedig napközben nem jutott idő az olvasásra, este
azonban mindig olvasott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Édesanyám is rászokott erre, ezért aztán
semmi rendkívüli nincs abban,hogy én nyolcéves koromban már megrögzött olvasóvá
váltam .Karácsonykor elkezdtem az Egri csillagokat, tavasszal a lucernásban
ülve fejeztem be,júniusra pedig már a három Benedek-kötetet is elolvastam. Csöndes,csenevész,visszahúzódó
fiúcska voltam,nem csoda,hogy Tercsi néninek,a tanítónőnknek a kedvence lettem.
A többiek messze leszakadva követtek (vagy nem) engem, később Sárikát is,mert
mikor 45 őszén Vásárhelyre költöztünk,Tercsi néni könnyes szemmel búcsúzott
tőlünk. Még mos is emlékszem,mit mondott desapánknak:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Márton,vigye el minden tanítványomat,csak
őket hagyja itt nekem! (Sárikát és engem).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Érdekes, hogy később sem a
kollégiumban,sem másutt (iskolában) nem találkoztam egyetlen folyfalvival vagy
karácsonyfalvival sem. Ezen sokat gondolkodtam, és úgy vélem,azért nem tanultak
tovább,mert a faluhoz szőlőhegy is tartozott,a legkedveltebb szőlőfajta pedig a
nova (~noha) ,direkttermő, sok metilalkoholt tartalmaz,és idővel a lakosok
elbutulásához vezetett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Hadd essék szó egy másik szomszédról is. Béresként
szolgált az uradalomban. Volt vagy 7 gyerekük, és egyetlen szobában laktak. Nem
szellőztettek, hogy ki ne „szökjék” a meleg. Egyik alkalommal reggel tévedtem
be hozzájuk, de olyan kibírhatatlan bűz fogadott,hogy egy percig sem tudtam
bent maradni. Mosatlan pelenkák, kiürítetlen bilik tették teljessé az éjszaka
folyamán elhasznált levegőt. Sosem mentem többé hozzájuk látogatóba.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Folyfalván, pontosabban
Karácsonyfalván ismertem meg a mozit. Szombaton és vasárnap vetítettek filmet. Az áramot egy benzinmotoros
aggregát szolgáltatta. Teljesen elkápráztatott, szombat esténkén testületileg
mentünk moziba. Nagyon bánatosak voltunk, ha egy filmet nem nézhettünk
meg,mert…éven felülieknek szólt. A főfilm előtt rendszerint híradót vetítettek,
ott szembesültem először a háború képeivel. Nagy büszkeség töltött el, hogy
bátor katonáink hogy vonulnak (akkor már hátra), de a háború még nagyon
messzinek tűnt.1943-ban még elképzelhetetlennek tartottuk,hogy valaha minket is
elér.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A közintézmények: községháza,templom,óvoda,iskola,csendőrség,posta
mind Karácsonyfalván</span><span style="font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">épültek,a mi lakásunktól kb.800
méterre kezdődött a községközpont. Azóta sem láttam olyant, hogy egy települést
a másiktól egy tábla „választja el”.Az egyik telek még ide,a szomszéd már amoda
tartozott. Keletre</span><span style="font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Cserefalva 1 km-re,nyugatra Csiba pár
száz </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 9. méterre,délre
Kisgörgény, Somosd szintén egy-másfél km-re feküdt,gyalogszerrel kényelmesen
elsétálhattunk bármelyikbe. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az iskola egészen más volt, mint amilyent
Kutyfalván megismertem. Részben osztott osztályokba jártunk, ebből pedig előny is
származott.. Házi feladatainkat ott írtuk le, a leckéket ott tanultuk
meg,fegyelemre szoktattak,a számtant és az írást pedig gyakran ismételtük a
nagyobbakkal együtt. Minket, alsósokat tanító néni,Tercsi néni tanított,a
felsősöket (5-7.) pedig férfi. Tercsi nénit nagyon szerettem. Ötven év körüli
lehetett,egyedül élő asszony (vénkisasszony? özvegy?). Sosem vert volna
bennünket. Nagyon szerettem iskolába járni, talán azért is, mert messze
kitűntem osztálytársaim közül. Egy fiú, Mészáros István,az állomásfőnök fia
próbálta tartani velem a versenyt. Nemcsak az olvasást szerettem, hanem a
számtant is, játszva oldottam meg a feladatokat,ez így tartott hatodikos koromig,mert
akkor semmit sem tanultunk,7.-ben sem sokat,pedig ez lett volna az alap a
középiskolában.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Minden délelőtt, a nagyszünetben Tercsi
néni cukrot – kristálycukrot – osztott nekünk, ehhez papírpoharat kellett
hajtogatnunk. Mindenki hamar megtanulta, mert csak abba kaphattuk a cukrot. A
„poharat” azután összehajtogattuk, betettük a könyvünkbe. Újat csak akkor
kellett megint hajtogatni, ha már a régi elrongyolódott. Az ábécés könyvemet én
decemberre már elolvastam,a verseket megtanultam,ezért volt időm,hogy a
nagyobbakra figyeljek,ha nem épp nekünk tartottak órát. Egy jelenetre különösen
emlékszem. Tercsi néni arról
beszélt,hogy mennyire káros az alkohol,a túlzott borfogyasztás. A
visszakérdezésnél, amikor azt ellenőrizte a tanítónő, hogy ki mit értett
belőle,az egyik negyedikes fiú majd kiugrott a padból,annyira jelentkezett,majd
büszkén újságolta,hogy az ő apja naponta legalább 2 liter bort iszik . Szegény
Tercsi néni láthatólag nagyon elszomorodott, nagyon bánthatta, hogy ennyire
„értik” a leckét. Én is nagyot néztem,és már nem féltem annyira a nagy darab, erős
fiútól,aki láthatólag a kisebbek példaképeként düllesztette a mellét. Engem
különben sosem bántott, pedig más kisebbeket rendszeresen terrorizált a
szünetekben meg órák előtt és után.”Szépírásom” azonban akkor kezdett romlásnak
indulni. Kutyfalván dőlt betűs írást
kezdtem tanulni. Ez nagyon szép, de kézügyesség is kell hozzá. Szőcs József
gyönyörűen írt, de rajta kívül egy fiút ismertem csupán,aki tanítónkat
megközelítette szépírásban,ő viszont tökfej lévén nem nagyon emlékezett
arra,amit leírt. Karácsonyfalván viszont már zsinórírást tanítottak, azt
hiszem,Szekeres bácsinál is Marosvásárhelyt másodikban,harmadikban és
negyedikben azonban már megint Szőcs tanított. Ezzel magyarázom, hogy a kézírásom
enyhén szólva csapnivaló, gyakran én sem tudtam már elolvasni pár óra
elteltével középiskolás koromban sem,amit leírtam .Szerencsémre Papp Gergő barátom
az én jegyzeteimből tanult,rendszeresen lemásolta,én meg az ő jegyzeteiből
tanultam,ha tanultam egyáltalán.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az iskolai „munkán” kívül nem sok dolgom
akadt. Néha elküldtek a boltba (Hangya Szövetkezet – hirdette a felirat) ,itt
kötöttem közelebbi ismeretséget akkori kedvenc</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">10.
csemegémmel,a „medveszarral”.Lekváros-cukros édesség,épp úgy nézett ki
pár méterről,mint a cipőfűző,úgy is akasztották föl egy kampóra,onnan adott a
boltos egy lyukas húszfilléresért egy
vagy két szálat. A csokoládét 45 tavaszán majdhogynem véletlenül ismertük meg.
Karácsonyra Sárika kapott valakitől egy sztaniolba csomagolt Mikulást, tavaszra
lekopott róla a borítás,láttuk,hogy barna, véletlenül megnyaltuk, és boldogan
újságoltuk,hogy édes, akkor mondták,hogy az csokoládé. Egy bő évtized múltán
találkoztunk újra vele. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Tavasszal aztán akadt „feladatom”. Szüleink
csirkéket vettek, keltetőből. Újdonságnak számított ez is számomra,mert előzőleg minden tavasszal
láttam csirkéket,de azokat kotló (kotlós) költötte ki. Ezeknek viszont nem volt
„anyjuk”, ezért mindig azt követték, aki először kilépett az ajtón az udvarra.
Nagyon élveztük egy darabig, egy idő után azonban kezdett kínossá válni, hogy
egy lépést sem lehetett tenni anélkül,hogy ne rohantak volna utánunk. Egy
csütörtöki napon a szüleink Vásárhelyre mentek, engem bíztak meg a
„csirkepásztori” feladattal . (Akkor jöttem rá, hogy nem mindig előnyös
legnagyobb gyereknek lenni a családban. Később ez a meggyőződésem tovább
erősödött. Sárika gyakran emlegette, ha valamit el kellett végezni, hogy:”Két
év számít!”) Nos, a csirkepásztorkodás addig maradt elviselhető, amíg mennem
nem kellett valahová ,gondolom,játszani. Sárikára nem hagyhattam, bezárni meg
nem volt hová,nekem pedig nagyon mehetnékem lett. „Zseniális” ötletem támadt: összetereltem
őket, majd leborítottam egy hatalmas vaslábassal, kényelmesen elfértek
alatta,pedig voltak vagy húszan. Délután kérdezte édesanyám ijedten, hogy mi
történt a csirkékkel. Büszkén mutattam, hogy mind megvannak, egy sem hiányzik.
Tényleg ott voltak a lábas alatt, csak épp mind megdöglöttek, mert felhőtlen ég alatt, a tűző napsütésben szegények
belepusztultak a 60-70 fokos hőségbe a lábas alatt. Érdekes: nem emlékszem, hogy
megbüntettek volna. Tulajdonképpen én a feladatomat elvégeztem, egy csirke sem
hiányzott közülük.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Sokat mászkáltunk, gyakran
Cserefalváig, Kisgörgényig is,ott kedves ismerősök laktak a falu szélén (az
asszony Ludasról származott),gyakran szüleinkkel együtt látogattunk oda,édesapánk
hozta a patefont, lemezeket,jó bor mellett hamar ránk esteledett,néha már
szundikáltunk,el is aludtunk,úgy kellett bennünket fölrázni hazainduláskor. A
házat gyümölcsös vette körbe, cseresznyefák is, ezért aztán nyáron gyakran
tévedtünk oda „véletlenül”Sárikával.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Ilyen patefonos látogatások máskor is
történtek,másokhoz is mentünk,az egyik pedig majdnem tragikusan végződött. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">11.
A majdnem-tragédia azzal
kezdődött,hogy egy szombati napon, pontosabban este egy baráti családhoz
mentünk látogatóba,természetesen patefonostul. Indulás előtt szokás szerint fát
tettünk száradni a lerbe (a fűtésre és főzésre használt „takaréktűzhely”
sütőjébe). Ez 43-44 telén történt. A tűzifánkat ugyanis nem
sokkal korábban hozhatták az erdőről. Szárítani kellett, hogy jól égjen. A
„kemence”, ahogy mi neveztük , főzésre és fűtésre is szolgált. Nos, mire este
10 körül hazaértünk, sűrű füst fogadott, mert a száradni betett fa
elszenesedett. A füst annyira beette magát mindenbe, hogy pl. a terítőre tett
tárgyak negatív lenyomata mindenütt megmaradt. A folytatásra már nem emlékszem,
gondolom, jobban odafigyeltünk a fa szárítására.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Gyermeki életemet a front közeledése sem
rontotta el, nem féltem, inkább kíváncsian vártam az eseményeket. 44 nyarán
mind gyakrabban hallottuk a harci repülőgépek zúgását, hamarosan megtanultuk, hogy
a mély hangú zúgás a bombákkal megterhelt repülőgépekből eredt,a magasabb hangú
pedig azoktól,amelyek már megszabadultak a terhüktől. Időközben katonák is
érkeztek. Egy fiatal katonára emlékszem, az Úrék gazdasági udvarán, az egyik
istállóban 4-6 csődört kellett gondoznia.
Mindennap fényesre kefélte a lovakat, szeretett is velük foglalkozni.
Akkor ettem életemben először sárgabarackot (kajszit).A fiatalember a Szilágyságból
jött, kapott hazulról élelmiszercsomagot,benne barackkal (nem Obamával!),amely
időközben túlérett,sürgősen meg kellett enni,ebben pedig én nagy segítséget
nyújtottam számára.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Kiképzésre a közelünkbe jártak gyakorlatozni a
székely határőrezred katonái. Cserefalva felé ugyanis, az út és a Nyárád között
akkor még terjedelmes legelő húzódott, mellette fás liget,a Berek. Nem ott laktak a katonák,de ott gyakorlatoztak: 35-50
év közötti meglett férfiak ,a kiképzést vezető altisztek (tizedesek,őrmesterek)
20-25 éves anyaországi fiatalok. Megdöbbentett, mennyire meghajszolták, gyakran
megalázták őket. Egy alkalommal az egyik fiatal felült egyik „alattvalója”
nyakába, úgy kellett szerencsétlennek a díszlépést gyakorolnia. Attól kezdve
már nem tetszett a katonásdi, ritkábban bámészkodtam. Én viszont megtanultam a
díszlépést, kedvtelve gyakoroltam a lakásunk előtt az udvaron. Erről fényképet
is készített a „Kicsi Nagysága”,de
időközben valahol elkallódott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Más jelei is mutatkoztak a közelgő
frontnak. A szövetkezeti bolt előtt állandóan két székely határőr strázsált
fegyveresen, távcsővel a nyakukban. Én
nagyon kíváncsian bámultam a távcsőre, mégsem mertem belenézni,miután édesanyám
megkérte őket,hogy engedjék meg nekem. Ma sem értem, hogy miért. Talán a
túlságos szégyenlősségem miatt. Ebben is kitűntem a társaim közül.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Pár háznyira tőlünk lakott egy zsidó
család. Nem emlékszem, mivel foglalkoztak. Boltjuk biztos nem volt. Lehet, hogy
már korábban be kellett zárniuk? Velük kapcsolatban hallottam először a
„lexikon” szót. Édesapám mondta gyakran, hogy ha X. (sem a nevük nem jut
eszembe,arra sem emlékszem,hogy találkoztam volna velük) valamit nem
tud,megnézi a lexikonban. Ez persze engem nagyon érdekelt. Arra sem emlékszem, hogyan
vitték el őket. 12.
Lehet, hogy a szüleink nem engedtek ki az utcára. Édesapám tisztelte a
nagy tudású férfit . Arra viszont határozottan emlékszem, hogy „távozásuk” után
egy nappal már kiürült a házuk. A falusiak minden mozdíthatót elvittek a
házból. Ha jól emlékszem, még az ajtókat,ablakokat is leemelték. Én még az
udvarra sem mertem belépni, csak az utcáról láttam a „szerzés”nyomait. Arról, hogy
hogyan bántak velük a csendőrök, jóval később,anyósomtól hallottam.
Tiszahosszúmezőn laktak,12 km-re Máramarosszigettől, ott állt egy vonat az
állomáson. Onnan kiáltott ki egy lány anyósomnak,gyermekkori barátnőjének: -
Berta,hozzál vizet! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Anyósom rögtön elindult egy vödör vízzel a
vagon felé, ahonnan már nyújtogatták a karjukat. Az egyik csendőr odaszólt, hogy
ha közeledni mer a vagonhoz,lelövi: - Hát akkor lőjön,de úgyis odaviszem a
vizet! – Oda is adta, nem merték (?) bántani.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Nyár közepére mind gyakrabban terjedtek a
hírek (álhírek?), hogy az angol-amerikai repülőgépekből olyan
„gyermekjátékokat” dobnak ki, amelyek felrobbannak a vigyázatlan gyerekek
kezében. Ezért aztán óva intettek, nehogy olyasmit vegyünk fel a földről,ami
gyanús. Így esett meg velem, hogy pillanatok alatt eldobtam egy fogkrémes
tubust. Nem volt még szokás a családunkban (de Kutyfalván sem) a fogmosás , nem
ismertem a fogkrémet. Augusztus végére már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy
rövidesen hozzánk is elér a front. Már a hónap elején kidobolták, hogy amelyik
házban nincs pince, ott bunkert kell ásni. Nálunk nem volt, a velünk szemben
lakó béreséknél sem, így közös bunkert ástak. Édesapám tervezte,kb.15-20
négyzetméter területű gödröt ástak a konyhakertben,amelyet Kónyáék adtak
megművelésre. A gödörre vastag rönköket raktak, arra szalmát, az egészre pedig
kb.50 cm vastag földet,ezt pedig bevetették sűrűn árpával,jó megöntözték,10 nap
múlva már zöldellt ,nem lehetett megkülönböztetni a kert többi részétől:akkor
ismertem meg az álcázás alapjait. Később kiderült, hogy jó ötletnek bizonyult a bunker,életeket mentett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Őszre vendégeket is kaptunk Vásárhelyről.
Egy ismerős, kutyfalvi eredetű család nőtagjainak négyötöde költözött
hozzánk:egy anya három lánygyermekével. Az asszony ,Anika néni kutyfalvi
(dátosi eredetű) román családból származott. Egyetlen gyereke egy elég gazdag családnak. Az apa Trianon után
a falu bírája lett – előtte dédapám volt hosszú ideig - ,a falu ládáját még a
hatvanas években is őriztük, 1970 ben az
is az árvíz áldozatává vált.. A lánya anyanyelvi szinten beszélt magyarul, román
fiatalember nem nagyon élt a faluban,csak béresek,lényeg az,hogy szerelembe
esett Szabó Laci unokabátyámnak apai
nagybátyjával,Szabó Ferivel,összeházasodtak,tudomásom szerint a férfit (a
mesterségére nézve is szabó ) kitagadta a családja,mert román lányt vett el,a
lányt ugyanígy,és Vásárhelyre költöztek. A férjet behívták katonának, az
asszony meg ott maradt 4 gyerekkel. A legnagyobb velem egyidős lehetett, ő egy
másik rokonhoz került, én csak látásból ismertem később. Nusi,, a legidősebb a
hozzánk kerültek közül ötéves lehetett,Irénke három,a legkisebb,Marika egyéves ,mert
még nem tudott járni. Ha utánagondolok, képtelen vagyok felfogni, hol is
fértünk el nyolcan abban a kis lakásban,majd a háborús napokban tizenheten 13.
a
már említett béresékkel együtt a bunkerben. Szabóék annyira „városiak” voltak, hogy
még a tyúkketrecet sem ismerték a
gyerekek. Sokáig emlegettük, hogy Nusi gyakran elgondolkodva nézegette a
tyúkketrecet,míg rájött,hogy mi is az az
„épület. „ – Aháááá,most már túúúúúdom!...Ebben laknak a tyúúúkóóók!!! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A
front közeledtével Kónyáék elmenekültek, a lakásuk ott maradt – üresen - ,mert
egy nap alatt onnan is elvittek minden mozdíthatót. Mi talán azért nem, mert
nem lett volna hová tenni? Édesapám néhány könyvet mentett meg attól, hogy
gyújtós legyen belőle . Egy színilexikonra emlékszem,meg néhány Dumas-kötetre.
Újabb „nemtudom” következik:miért nem költöztünk oda? Mert költöztünk!
Közeledett a front. Először ágyúval lőttek a Nyárád baloldali , déli oldala
felől északi irányba,Vásárhely felé,itt ásták be magukat a németek. A szovjet
és a román csapatok egymásután lőttek, a németek csak ritkán
válaszoltak,valószínűleg takarékoskodniuk kellett a lőszerrel. Egy vagy két
napot a bunkerben töltöttünk. Ennivaló akadt bőven, főleg hús,mert miután az úrék
elmenekültek,a falusiak széthordták a teheneket,ökröket,lovakat,de ránk maradt
egy hatalmas kan .Olyan óriási, hogy senkinek sem kellett. Úgy döntöttek a
nagyok, hogy akkor azt levágjuk saját használatra. Lefogni azonban nem
lehetett, ezért édesapám bement az ólba,és egy pöröllyel akkorát sújtott a
fejére,hogy elkábult,azután meg könnyű volt elbánni vele. A húst osztozkodás
után, hogy meg ne romoljék, lesütötték, és zsírral együtt edényekbe rakták.
Abból ettünk vagy két napig. Ám hamar megszoktuk, hogy a falura nem lőnek, csak
egyik dombról a másikra , ezért hamarosan kimerészkedtünk,és folytattuk a
„normális” életmenetet. Egyik délután édesanyánk Anika nénivel kiment a
Nyárádra ruhát öblíteni, mint máskor. Akkor azonban délről ágyúval lőni kezdtek
rájuk. Lehet, hogy távolról katonáknak nézték őket, akik a fűzfák között
támadni készülnek? Rémülten futásnak eredtek, az ágyúlövések folytatódtak, egy
lövedék a házba csapódott, elvitte a homlokzati falat. Tovább szaladtak
lélekszakadva a biztonságosnak vélt bunker
felé az utca túloldalára. Újabb lövedék az egyik istállóba ütött néhány
négyzetméteres lyukat. Valósággal beestek a bunkerbe, amikor a lejárat mellett
közvetlenül csapódott be még egy. Rettenetesen megijedtünk mindnyájan. Attól
féltünk, nehogy telitalálat érje a bunkert. Egy ideig még folytatódott a
lövöldözés, majd miután nem láttak újabb mozgást, abbamaradt. Másnap reggelig
nem mertünk kimozdulni a föld alól. Fogalmam sincs, hogyan aludhattunk, hisz
nem volt annyi hely, hogy minden gyerek lefeküdjék. Másnap reggel, miután
viszonylagos csönd lett, kimerészkedtünk, mi,gyerekek rémülve-ámulva néztük a
falon tátongó óriási lyukat meg az összetört bútorokat. Az egyetlen asztalunk
biztosan összetört, mert a front
átvonulása után egy falusi asztalossal új asztalt kellett készíttetni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Napközben ki-kijártunk a bunkerből, és
onnan néztük,mint moziban …a háborút. Az orosz-román csapatok előzőleg Ákosfalva tájékán átkeltek a Nyárád jobb
oldalára, és az északi, Vásárhely felőli domboldalon támadták a németeket,akik
beásták magukat egy kukoricásba,előttük pedig nyílt tér – legelő? – szabad
kilátást biztosított. Román katonák rohamoztak, szabad szemmel is meg lehetett
különböztetni őket az egyenruhájukról,főleg a 14.
csúcsos
fejfedőjükről. Mihelyt megközelítették a kukoricást,gyilkos gépfegyvertűz
fogadta őket,akik nem estek el,visszafordultak. Akkor meg az oroszok lőttek
elébük ágyúval. Újabb roham a németek felé,majd megint vissza…A felnőttek
számításai szerint egy századnyi katona esett el. Másnap (harmadnap?), miután a
front elvonult, a községből minden szekeret kirendeltek,hogy szedjék össze ,és
temessék el a halottakat. Este néhány német katona a Kónyáék lakásának az
emeletére telepedett, pontosabban a lépcső tetejére, onnan lövöldöztek egész éjszaka Cserefalva felé. Reggelre
elvonultak, de vödörszámra maradt utánuk a töltényhüvely. Nemsokára megérkeztek
a szovjetek meg a románok. Előzőleg, mint „világlátott” embert, édesapámat
kérdezték a szomszédok, hogy ugyan milyenek is lehetnek az oroszok. Ő erre azt
felelte, hogy azok is csak emberek. Jobban félt a románoktól (vele együtt mi
is),mert róluk tudott egyet s mást,ráadásul katonaszökevényként alapos oka volt
félnie. Nekünk először az orosz katonákkal sikerült találkoznunk. Mint később
bebizonyosodott, tényleg szerencsét hoztak számunkra. A falu szélén laktunk, ezért
hozzánk tértek be először néhányan. Nagyon érdeklődtek, hogy Berlin messze
van-e még. Nekünk volt földrajzi atlaszunk (előzőleg én is sokszor nézegettem, és
azon csodálkoztam,hogy miért félkör alakú Vásárhely – később aztán
rájöttem,hogy a félkör a lakosság számát volt hivatva feltüntetni,mert
Kolozsvárt már kör jelezte.).Édesapám elővette az atlaszt, Európa térképét
mutatta,a katonák meg nagyon savanyú képpel vették tudomásul,hogy Berlin még
nagyon messze van. Amúgy elég barátságosan viselkedtek, nekünk, gyerekeknek
valamilyen cukorkát adtak,amelyet talán Ákosfalván „ találtak”. Édesapám
cigarettával kínálta őket. Volt finánc nem látott dohánya, azt előre
megvásárolt cigarettahüvelybe kellett tölteni egy kis készülékkel. Akkor lett
majdnem nagy baj, amikor a katonák követelni kezdték a „dohányvágó
gépet”.Mutogatták, hogy olyan masina kell nekik,amelyik a dohányt ilyen szépen
fölvágja. Édesapám hiába állította, hogy nincs olyan, nem hitték el. Talán már fegyvert is fogtak rá, amikor elővette a
szépen föltekert dohánylevél-csomót,és egy éles késsel vágni kezdte. Szájtátva
bámulták, majd követelték, hogy vágjon még nekik. Nemsokára azonban két tiszt
tért be hozzánk, az egyikük tudott valamit románul. Ők meg néhány kiló
borjúhúst hoztak, és arra „kérték” édesanyámat, hogy estére főzzön belőle nekik vacsorát. Rögtön hozzá is
kezdett, a tisztek pedig indultak. Mielőtt elmentek volna, édesapám arra kérte
őket, írják föl a szemöldökfára,hogy ide orosz tiszteket kovártélyoztak. Föl is írtak valamit oroszul,
majd távoztak, mondták,hogy majd vacsorára visszatérnek. Nem jöttek, valószínűleg
sürgősen távozniuk kellett. A felirat viszont nagyon jót tett: akár orosz, akár
román katona jött, mutattuk nekik a feliratot,ők meg sietve elkotródtak. Az
oroszok talán azért, mert értették, a románok meg azért,mert édesapám előzékenyen
lefordította nekik. Mindnyájan úgy érzékeltük,
hogy az orosz katonák enyhén szólva nem szerették újdonsült szövetségeseiket..</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Előzőleg (meg közben is?) kb. egy hétig
néztük a Vásárhelyt dúló tűzvész visszfényét. A petróleumfinomító égett. A
romok még középiskolás korunkban is ott „díszelegtek” a vasútállomás közelében.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 15.
Az átvonuló csapatok tán tíz napig is hömpölyögtek a főutcán. Először a
magyarok és a németek .Akkor láttam
először (és utoljára) kerékpáros szakaszt (századot?). Magyar katonák
kerekeztek,a puskájuk a kormányhoz rögzítve. A németek között 15-16 éves fiatal
katonákat is láttunk. Az egyesített
„felszabadítók” napokig táboroztak a berekben. Miután elmentek, rengeteg lőszer
maradt utánuk az őszi sárban. Valahonnan egy „döglött” akna is előkerült,ezt a férfiak saroglyára tették, beleengedték egy gödörbe,és
tüzet raktak rá. Tisztes távolságból néztük pár percig, aztán nagyot robbant, és
maradt utána egy hatalmas gödör.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Átköltöztünk a sütőkonyhába. Szabóék
távoztak. Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna velük. Megkezdődött
az új tanév,a másodikat Folyfalván kezdtem. November végén vagy decemberben
költöztünk Vásárhelyre.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Folyfalvi emlékeimhez tartozik még, hogy a
szovjet csapatok elvonulása után a román hatalom újra berendezkedett, a dicső
román csendőrök vették át a hatalmat. Egyik napon nagyon megijedtünk, mert egy
román csendőr (Ákosfalváról) édesapánkat kereste. Azt hittük, tudomásukra
jutott,hogy katonaszökevény .
Szerencsére nem ezért kereste. Valahonnan megtudta,hogy a folyfalvi kovács
órákat is reparál,hozott hát egy ébresztőórát (vekkert) javítani. „Természetesen”
a „domnu maistru”(„mester úr”) „ készségesen” elvállalta. Hamarosan rájött, hogy
mindene ép, csupán tisztításra,olajozásra szorul. Másnapra meg is lett, a
csendőr megelégedetten hallgatta, hogyan ketyeg,ébresztőre állítva éktelen zajt
is csap. Talán még fizetett is a munkáért? Két nap múlva dühösen tért vissza, mondván,
hogy őt becsapták,ennek pedig rossz vége lesz:nem járt az óra. Édesapánk
megszeppent, kézbe vette a „vekkert”, felhúzta,és…csodák csodája,az óra
ketyegett. A csendőr nem tudta, hogy időnként fel is kell húzni. Rögtön kapott
is egy kis agytágítást, hogy föl kell ugyan húzni, erőltetni azonban nem
szabad, mert eltörhet a rugója. Nem találkoztunk azután vele.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Mi, gyerekek kedvtelve nézegettük a tábor
nyomán maradt sártengerben lelhető kincseket. Egyik napon selyemzacskóba
csomagolt sárga színű anyagot találtunk: kb.10-12 mm széles,10-12 cm hosszú, lapos
valami volt,a mai tudásommal száraztésztához hasonlítanám. Kiderült, hogy
könnyen meggyullad, élénken ég. A felnőttek megállapították, hogy
tulajdonképpen „puskapor”, ágyúgolyó hüvelyébe vagy talán aknavetőbe tettek
belőle aszerint,hogy milyen távolra akartak lőni vele. Gondos kutatás után még
sok ilyen selyemzacskót találtunk, és természetesen hazahordtuk. Gyufánk már
jórészt elfogyott, a boltokban már semmit nem árusítottak, (gondolom, a katonák
mindent elvittek), ennek pedig elég volt egy kis parázs is,rögtön meggyulladt.
Össze is halmoztunk a sütőkemence padkáján jónéhány zacskót, valamelyik napon
pedig majdnem sikerült tűzvészt okoznunk, mert az egyik zacskó meggyulladt, utána
pedig sorban a többi is. Nehezen oltották el a tüzet. Folyfalván „tanultam meg” úszni a
Nyárádban, ugyanott horgásztam először életemben. Sok halat nem hiszem, hogy
fogtam volna, mert a horogként egy meggörbített gombostű .
16 . szolgált.Az
úszótanfolyamom majdnem tragikusan végződött, akkor „akartam” először (de nem
utoljára) vízbe fúlni. Az úszásnem : a „kutyaúszás” ,és egy félóra alatt
annyira jutottam,hogy sikerült 10-20 métert is úsznom. A „tanfolyam” helyszínén
a Nyárád kiszélesedett, ellaposodott, lelassult. Vagy 30-40 méterrel lejjebb
azonban összeszűkült a medre, a folyása pedig gyorsabb lett. Nagy buzgalmamban
meg örömömben nem vettem észre, hogy elkapott a sodrás. Úszni így könnyebb is
volt, de mikor már vagy 50 méterre lehettem, nagyon megijedtem, nem tudtam, hogyan
fogok kiúszni a 7-10 m-re lévő partra. Szerencsémre édesapám felfigyelt, pár
karcsapással utolért, és kimentett a vízből. Az úszás azonban folytatódott, de
már jobban vigyáztam, nehogy elkapjon az ár.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Szintén Folyfalván láttam először
környezetszennyezést, de akkor még nem úgy hívták. Augusztus végén jött el
minden évben a kenderáztatás ideje. A folyócska medre megtelt a vízbe rögzített
kenderkötegekkel, ezeket cölöpökkel rögzítették, a tetejére pedig iszapot
halmoztak.10-14 nap alatt a kender zöld része lerohadt,maradt a háncs meg
alatta a kemény szár. A környezetszennyezés
pedig úgy történt, hogy a bomló, rothadó kender majdnem mind „megette” a víz
oxigénjét,a szerencsétlen halak pedig „megbolondultak”,így mondták a falusiak.
A víz felszínén úsztak félig döglötten, mi, gyerekek pedig kézzel gyűjtöttük
össze a még élő, nagyobb halakat. A Maroson sokszor voltam aktív részese a
kenderáztatásnak, ott azonban több víz
lévén, nem „bolondultak” meg a halak,pedig még Péterlakáról,7 km-ről is
Kutyfalvára hordták a kendert áztatni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az őszi hidegek beálltával a helyzetünk
kezdett mindinkább tarthatatlanná válni. Kónyáék földjét felosztották,az
uradalomból eltűntek a tehenek,az igavonó állatok,a szekerek. Édesapánk a
fizetése egy részét az uradalomtól kapta, onnan kaptunk konyhakertet,lakást is.
A tulajdonképpeni lakásunk első falát elvitte egy belövés, ezért költöztünk
kényszerből a sütőkonyhába. Ez elég tágasnak bizonyult, ,de az ajtó nem zárt
rendesen,ablaka alig. Az eredeti lakást, gondolom,azért nem akarták
kijavítani,mert tudni lehetett,hogy huzamosabb ideig úgysem maradhatunk, minden
ablak kitörött,ablaküveget (sem) lehetett kapni. Megszületett az elhatározás: Vásárhelyre
költözünk. Kutyfalvára még nem mehettünk, mert a vonatközlekedés gyakorlatilag
szünetelt,a kutyfalvi vasúti hídig lehetett volna (később lehetett is)
leutazni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Vásárhely,1944-45.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Édesapánk állást talált a Kisállomás
melletti szikvízgyárban. Ennek egy részét a tulajdonos átalakította öntödévé.
Összegyűjtötték a környéken lezuhant repülőgépekből az alumíniumot, megolvasztották,és
kanalakat öntöttek belőle. Ezeket kellett azután csiszolni. Az üzem még 46-ban
is működött, édesapánknak azonban utánunk kellett jönnie Kutyfalvára (45 őszén
hazaköltöztünk). Még ma is emlékszem, egy délután (akkor már közlekedett néhány
vonat) bicegve érkezett haza: a köszörűkő belevágott a térdébe,ott kellett
hagynia az elég jól fizető állást.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 17. 1944
novemberében költöztünk Vásárhelyre. Először a Tompa (Mihály?) utcába, ez a
Poklospatak bal oldalán húzódott a mostani Szabadság úttól lefelé. Erről a
házról alig maradt emlékem. A szobában cserépkályhával kellett fűteni,beköltözésünkkor meg is volt
rakva vastag fadarabokkal. Én akkor már tudtam tüzet rakni, hamar rájöttem, hogy
újra kell rendezni a fát, alul gyújtóst, rá valamivel vastagabbat. A patak jegén tanultam meg korcsolyázni. Az
ócskapiacon lehetett olcsón korcsolyát venni, onnan származott az enyém is.
Később is, kamaszkoromig itt vásárolták a korcsolyáimat. Ezeket
korcsolyakulccsal kellett felrögzíteni, de
a gyönge cipőtalpnak ez túlságosan nagy
megterhelést jelentett ,találtunk tehát más megoldást:erős madzaggal
erősítettük föl a korcsolyát,4-5 cm-es faágat tűztünk a madzag közepére,ezt
aztán addig tekertük,amíg a korcsolya biztonságosan kapcsolódott a bakancsra. A
gyerek ,a felnőttek többsége is bakancsot viselt nyáron is…vagy mezítláb járt
(jártunk). Az első „félcipőmet” 15 éves
koromban kaptam, jegyre adták, fehér krepptalp díszítette, és vasárnap
délelőtt,mikor templomba mentem vele (kötelező volt a templomba járás),minden
fiún sárga irigységet láttam,a lányok pedig akkor néztek először rám. Nagyon
büszkén hordtam!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Sárika szerint itt töltöttük az első
vásárhelyi karácsonyunkat, a másodikat pedig az Emke utcában, ide költöztünk
pár hét múlva, de azt hiszem, nekem van igazam, mert 3.-ban már nem Vásárhelyt
jártunk iskolába.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az
Emke utcai lakásunkról már valamivel több emlékem maradt. A tulajdonképpeni
lakásban egy Henter nevű család lakott. Én csupán egy fiatal lányra emlékszem, Henter
Pirinek hívták,középiskolába (vagy polgáriba?) járt, és ma sem értem,hogy Szabó
Laci,aki akkor nálunk lakott,mivel Enyedre nem mehetett,a Kollégiumban pedig az
internátus még nem működött – miért nem udvarolt Pirinek. Ámbár Sárika azt
állítja, hogy igenis udvarolt – akkor meg csélcsap lehetett, mert szíve
hölgyének, egy kutyfalvi lánynak velem küldözgette az írásos vagy szóbeli
üzeneteit,ez utóbbiakat románul,hogy ne értsem. Az egyik üzenetre most is
emlékszem:”La ora sase sa fii acasa”(„Este hat órakor légy otthon”). Én
kuncogtam, mert valamennyit tudtam románul, még az óvodában ragadt rám,tehát
értettem az üzenetet,de úgy tettem,mintha nem érteném.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Mi hátul laktunk egy melléképületben.
Tulajdonképpen egy szoba volt csupán, de akkor még nem volt annyira kényes az
ízlésünk,nem éreztem,hogy szűken lettünk volna. Gyakran megfordult nálunk
László Jóska, egy évig ő is a Bolyaiba járt,de egy anyai rokonánál lakott.
Emlékszem, egy alkalommal arról vitatkoztak Lacival,hogy melyik nemzetben legszebbek
a nők.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Édesapámat kérték föl
döntőbírónak, mivel nagyon sokat olvasott,ő pedig kimondta a
verdiktet:legszebbek a francia nők. Ebbe aztán belenyugodott mindkét fiú. (Laci
29-ben, Jóska 31-ben született.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 18.
Az
iskolát – és Szekeres bácsit,a tanítónkat (másfél év alatt a harmadikat!) –
szerettem, az osztálytársak befogadtak. Közülük Fülöp Sanyira, Tőkés Bélára,Kuti Endrére,Csiki
Zoltánra,Toszó Árpira,Osváthra (?),Sükösd Jenőre,Csáki Jóskára,Sipos Sanyira
emlékeztem, mikor középiskolás lettem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A 2. osztályt még Karácsonyfalván, Tercsi
néninél kezdtem, számomra tehát a tanév nem lett csonka, mert mikor Vásárhelyre költöztünk,már
volt tanítás a Kollégiumban. Akkori osztálytársaim – ezt jóval később tudtam
meg - , jóval hosszabb nyári vakációnak „örvendhettek”,mert (Tőkés Béla szerint
– márpedig neki igaza van!) a tanítás csak novemberben kezdődött. Szekeres bácsitól
kitűnő bizonyítványt kaptam, csupán szépírásból lett kettesem. Hiába, a dűlt
betűs meg a zsinórírás elegye már akkor gondot okozott számomra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Két fontos emlékem a 2.-ból: Fülöp Sanyi
szavalata és egy virágcsokor, amelyet Szekeres bácsi kapott valamelyikünktől
(nem tőlem,nekünk erre nem volt pénzünk).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 45 tavaszán valamilyen alkalomból
szavalóversenyt rendeztek az osztályban. Szabadon választhattunk verset. Én
Petőfitől választottam az Erdőben címűt,Fülöp Sanyi is Petőfitől, A bilincs c.
verset. Utcahosszal vert mindnyájunkat! Meggyőződésem, hogy nagyon jó színész
lett volna belőle. Még most,65 év elteltével is szinte hallom a refrént:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">„Csörgess, ifjú,csörgésed
átok,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mely a
zsarnok fejére száll!”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A virágcsokrot, mint említettem,Szekeres
bácsi kapta. Örült neki, de azt mondta, hogy egy köteg zöldhagymának jobban
örült volna,mert abban van C-vitamin. Vitaminról akkor hallottam először . Nem
igazán értettem, hogy mi is az,de azt hiszem,hogy vagy Laci,vagy Jóska
magyarázott valamit róla. Vásárhelyi emlékeim közé tartozik még, hogy édesapánk
kérésére hetente kétszer elmentem a Fő téren (Piacon) lévő könyvesboltba,és
megkérdeztem,hogy megvan-e nekik az Éva című regény. Ezt édesapánk olvasta
előzőleg, nagyon szerette volna, hogy mi is elolvassuk,de nem sikerült. Az
íróját, ha tudtam is, elfelejtettem. Különben is én akkor már Jókait faltam,
később Dumast, akadt tehát olvasnivalóm. No meg Verne Gyula. Az ócskapiacon
rengeteg könyvet lehetett venni olcsón, édesapánk pedig, ahányszor
elment,mindig egy rakás könyvvel állított haza. Könyvre sosem sajnálta a pénzt.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A kenyeret édesanyánk otthon
dagasztotta,de mivel nem volt sütőkemence a háznál,pékhez vittük (mások is
vitték) a kenyeret kisütni. A pék egy kutyfalvi román,Serbán Vilmus volt (mi
így neveztük),és talán jobban beszélt magyarul,mint románul.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Egy másik emlék. A Kisállomás környékén
jártunk ketten édesapámmal. Én akkor történetesen hihetetlenül gazdag voltam, mert
valakitől (nem tudom, miért) kaptam egy </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 19. ötpengőst.
Előzőleg filléreim voltak, ha voltak egyáltalán. Egy hadirokkanttal
találkoztunk. Honvéd-egyenruha foszlányaiba öltözött, a két lába pedig combtól
hiányzott. A két kezén vonszolta magát, fából készült támaszkodókra nehezedett,úgy araszolt. Én annyira
megsajnáltam, hogy odaszaladtam hozzá, és odaadtam az ötpengősömet. Az egész
annyira hirtelen, spontán módon történt, hogy utólag félve néztem édesapámra, vajon
mit szól hozzá. Nagyon örültem, hogy megdicsért. El is beszélgetett szegény
honvéddal, én pedig annyira boldog lettem, mintha kaptam volna még valakitől
egy ötpengőst.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Csokoládé: valakitől kaptunk karácsonyra
egy sztaniolba csomagolt Mikulást. Gyakran kézbe vettük ,a sztaniol lassanként
lekopott róla,tavasszal előtűnt alóla valami barna akármi. Véletlenül
valamelyikünk megnyalta. Kiderült, hogy édes. Megmagyarázták, hogy az
csokoládé. Akkor ettem életemben először.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Vissza Kutyfalvára</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A 2.osztályt Szekeres bácsival nagyon jó
eredménnyel végeztem, csupán szépírásból lett 2-es osztályzatom. Ez lett az
eredménye annak, hogy szálkás, dűlt betűs írást tanított Szőcs, zsinórírást Tercsi
néni,és talán ugyanezt Szekeres bácsi. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy
3.-ban újra a dűlt betűs írást kellett (volna) tökéletesítenem,de akkorra már
végleg elromlott az írásom. 1945 nyarán visszaköltöztünk Kutyfalvára . Szomorú
visszatérés volt. A házunk utca felőli falát (a frontját) aknatalálat érte,
másfél méteres lyuk tátongott rajta. Hogy ki ne dőljenek az oldalfalak,édesapánk egy olyanszerű vassal
fogta össze,amilyenből a kerékabroncsok,a „ráfok” készültek. A két végére
menetet vágott, rá csavart, ezt is saját kezűleg, két oldalon pedig egy méteres
ugyanilyen vas tartotta a falakat,utána pedig a lyukat vályogtéglával (csak ez
volt) kirakta. Így is maradt 1969-ig, amikor a „szülőházamat” lebontottuk, és
újat építettünk a helyére. (A többes sz.1. személy azt jelenti,hogy én is ott
dolgoztam végig az építésnél,a csűrben aludtunk,ott is főztek.) (Gondban is
lesz majd a „hálás utókor”, hogy hová is tegyék a díszes márványtáblát, amely
az időknek végezetéig
hirdetendi,hogy „Itt született L.J.1936.ápr.19-én”. De ez legyen a hálás utókor
gondja!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A két nagyanya,Klári nanó és Vén nanó elkeserítő
helyzetben élt. Egyetlen tehenünket megsebesítette egy gránátszilánk,
belepusztult. 1944-ben jó termés lett, de alig maradt férfi,aki segítsen a betakarításban. Szabó
Laci – ő akkor 16-17 éves lehetett – lekaszálta a szénát, sarjút, aratott is, de
a termés nagy részét 20.
elrekvirálták a szovjet meg a román katonaságnak. 19 44-ben az őszi
szántást is csak részben sem végezték el, mert hiányzott az igavonó állat. Szülőfalumban igázásra is
tehenet használtak. Az, hogy tejet is adtak a tehenek, majdnem másodlagos
szempontnak számított. Akinek csak egy tehene volt, az összefogott valakivel, aki
ugyanilyen helyzetbe kényszerült. Normális időkben minden gazda két tehenet tartott. Ökröket csak 2-3 nagygazda , ők lettek később a kulákok. Mi, édesanyánk
és gyerekek nyár elején költöztünk haza, édesapánk még vagy két hónapig
dolgozott a szikvízgyárban, de megsebesült,haza kellett jönnie neki is. Az
öntödéből kikerült kanalakat kellett készre csiszolnia, a köszörűkőnek nem volt
védő burkolata, és belevágott a térdébe. Egy délután arra lettünk figyelmesek,
hogy vasból készült botra támaszkodva botorkál haza. A vonatok, rendszertelenül
bár, de akkor már közlekedtek, kezdetben Kutyfalváig, mert ott a Maros hídját
felrobbantották. Minden szerelvény
annyira tömve utasokkal, hogy 1945 késő
őszén édesapámmal Vásárhelyről úgy utaztunk haza, hogy feltett a
szerkocsira,utánam mászott,így döcögtünk hazafelé. Késő őszre járt már, az eső
is esett, mire megérkeztünk, feketék lettünk egyrészt a széntől, másrészt a
mozdonyból kilövellő koromtól. Fogalmam sincs, mi keresnivalóm lehetett nekem
Vásárhelyt. Arról sem , hogy a bútoraink
hogy kerültek haza. Vonaton biztosan nem, mert tehervonatok nem jártak.
Valószínűleg lószekérrel szállította haza valaki.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyár végére tehenünk is lett, Ruzsinak nevezték.
Valószínű, hogy ez a „Rózsi” személynévből származik,mert a leggyakoribb
tehénnevek a következők:Virág, Bimbó,Berta…Vásárláskor meg szokták kérdezni a
nevét,és azt is,hogy „hajszás”-e vagy „csás”. A fogatban ugyanis a bal oldali
tehén (ökör) a csás, a jobb oldali a hajszás. Ez azért nem mindegy, mert
szántáskor a hajszásnak kellett a barázdában maradnia, hogy rendesen fel
lehessen szántani a földet. A következő pár évben, a „kollektív gazdaság”
megalakulásáig volt benne bőven részem, hogy megtanuljam a szántást:egyedül.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Azzal, hogy tehenünk lett, véget is ért az
én boldog, „gondtalan” gyermekkorom. Októberig a tehenek a falu közlegelőjén
„táplálkoztak”, oda pedig minden reggel ki kellett hajtani. Hazafelé már tudták
az utat, csupán pár napig kellett eléjük menni, míg megtanulták,hol laknak. Tavaszra
általában . 21.
elfelejtették,ezért
néhány napig eléjük kellett menni. Az én napom úgy kezdődött, hogy reggel
6-kor, ősszel fél hétkor édesanyám költögetett, hogy keljek már fel, mert már
mindenki kihajtotta a tehenét a csordába. Édesapám kezdetben a kovácsműhelyben
dolgozott, majd az újonnan, a grófi birtokon létesült állami gazdaságban, ennek
a neve Kutyfalván „firma” (a ferma, farm
szavakból keletkezett). Rám hárult tehát a reggeli „kihajtás”. A helyzetemet
tovább rontottam azzal,hogy kilencévesen
megtanultam tehenet fejni. Attól
kezdve a tehénfejés is az állandó feladataim közé tartozott. Ősztől rám hárult
az etetés, itatás is, valamint a trágya kidobása,a „ ganéhányás”, valamint
reggelenként a kóré összeszedése és összekötözése. A tehenek ti. először kórét,
vagyis kukoricakórót kaptak enni,arról lerágták a leveleket, a maradék pedig
vagy a jászolban maradt,vagy lekerült az alomba (szalmát használtak almozásra).
A kóré összeszedését nagyon utáltam, de nem lehetett nem elvégezni. Nagyon hideg időben a kútról, vödörrel kellett a vizet bevinni az istállóba.
Azóta tudom, hogy egy átlagos nagyságú tehénnek napi 30 liternyi víz kell a
száraz takarmányhoz (Kutyfalván „kóst” az elnevezése), de akkor is innia kell,
ha legel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Harmadikba tehát újból Szőcs tanító úrhoz
jártam. Osztatlan 7 osztályos iskolában kb. hetvenen ültünk a 10 m hosszú,6 m széles
tanteremben. Reggel nyolcra kellett menni, délben hazamentünk ebédelni, délután
kettőtől 4-ig , 6-ig újra tanítás. Órarendet nem kaptunk, tankönyvet sem minden tantárgyból, ezért nem okozott
nehézséget, hogy állandóan nálunk legyen minden könyvünk, füzetünk. A tanító úr
minden óra elején elmondta, hogy melyik osztálynak (osztályoknak) kell
figyelnie, a többiek addig csöndben tanultak, vagy a házi feladatukat írták.
Hihetetlenül féltünk a tanító úrtól, arra nem is gondoltunk, hogy netalántán
rendetlenkedni is lehetne. Verést általában az kapott, aki nem írta le vagy nem
tudta a leckéjét. A „legkönnyebb” büntetésnek a tenyeres
számított. „Nyújtsd a kezed” parancsszóra tenyérrel felfelé ki kellett nyújtani
a tenyerünket, abba kaptunk a pálcával. Én csak egyszer vagy kétszer . Nagyon
fájt, sajgott a tenyerünk. Tenyeresből egyet, kettőt, négyet szoktunk kapni. A
szorzótáblát pl. úgy kellett tudni, hogy elhangzott a kérdés, pl.6x7? Aki nem
tudott rögtön válaszolni, már nyújtotta is automatikusan a tenyerét. Néhányan
félelmükben az ütés előtt visszahúzták a kezüket, de rosszabbul jártak, mert
őket meg elfenekelték egy bottal. Néhányan szinte naponta kaptak 22.
óriási veréseket. Egyik barátomat
naponta megverték . Pár évtized után elmesélte,
hogy gyakran azt sem tudta elmondani
félelmében, amit megtanult. Haragudott is élete végéig Szőcsre. Ő először
harmadikban találkozott vele, mert 1940-ben, az „átadáskor” ,vagyis
Észak-Erdély visszacsatolásakor Vásárhelyre költöztek, ott kezdte az iskolát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A történelmet, földrajzot románul
tanították. Harmadikban Románia hegyeit tanultuk,a tanítás pár héttel
visszaköltözésünk előtt kezdődött, nekem pedig nagyon furcsának tűnt ,hogy állandóan Mancit emlegetik. Az egyik
osztálytársunkat hívták így. De nem róla volt szó, hanem a hegyekről: „Muntii
Rodnei…”(„Radnai-hegyek”) stb. Rengeteg térképet kellett rajzolnunk. Külön a
hegyekről, a folyókról, megyékről stb. A folyókat meg is kellett mutatnunk a
térképmutató pálcával, és jaj volt annak, aki nem oda bökött, ahol a folyó
eredt. A megyéket (57 volt?) úgy kellett mondani,mint a verset, háttal a
térképnek, pl. „Albaaa,cu capitala Alba Iulia,…Ilfooov,cu capitala Bucuresti („Fehér,központja Gyulafehérvár…”stb). A
megyék nevének az utolsó szótagja rendszerint hosszan hangzott, ezért
írtam három „a” ill.”o” betűt. Adott
parancsra meg kellett fordulni, és habozás nélkül rábökni a megyeszékhelyre.
Aki nem tudta, már nyújtotta is automatikusan a tenyerét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A térképrajzolás külön gondot jelentett,
mert alig akadt valaki, aki szabad kézzel tudott volna elfogadható körvonalat
rajzolni. Átlátszó papír nem létezett. Viszont valaki kitalálta, hogy a
petróleumos papír majdnem átlátszóvá válik. Azt rátette a térképre, meghúzta a
körvonalakat, folyókat, hegyeket, megyéket stb., arról pedig indigóval már
lehetett másolni. Még most is, akár behunyt szemmel is le tudnám rajzolni
Románia körvonalait. Ráadásul arra is vigyázni kellett, hogy a korabeli ország
kerüljön a füzetünkbe, mert az atlaszban Nagy-Románia térképe szerepelt,
Bukovinával és Besszarábiával.
Egyik alkalommal, nem tudom miért, nem rajzoltunk le egy térképet.
Büntetésből vasárnap délután be kellett menni az iskolába térképet rajzolni.
Egy óra alatt elkészültünk vele, de
hazamenni egyikünk sem mert, mivel nem kaptunk rá engedélyt. Rendetlenkedni
kezdtünk, talán még a padokra is felléptünk. Hirtelen megjelent Szőcs, mi pedig
szoborrá dermedtünk. Persze mindnyájan verést kaptunk. Akkor is kikaptunk, ha
nem kettes sorban, egymás kezét fogva mentünk hazafelé. Egyik alkalommal pedig
azért büntettek meg, 23.
mert nem
köszöntünk egy velünk szembe jövő embernek. Nem a mi falunkban lakott, azért
nem köszöntünk. Ez azonban nem enyhítette a bűnünket. Sorban addig kellett
menni hazáig, míg legalább ketten maradtak. A tanító gyakran érdeklődött a
falusiaktól, hogy sorban mentünk-e. Ha nem, büntettek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Pár hónap alatt megtanultam annyit
románul, hogy a leckéket megértsem, megtanuljam. A román nyelvtanból az
igeragozásra emlékszem leginkább, jobban
, mint a magyarra. Talán azért, mert a magyart értettem, tanulni csupán
verseket kellett, de nagy gondot az sem okozott. A hosszabbak közül Arany
balladája, A hamis tanú maradt meg és a
Családi kör. Senkinek meg sem fordult a fejében, hogy ezeket a verseket ne
kelljen megtanulni . Emlékezetes még a helyesírás. Ezt már akkor is nagyon jól
tudtam. Egy alkalommal negyediktől felfelé mindenkinek tollbamondást kellett
írnia. Én már negyedikes voltam, tehát írtam. Mindenki annyi tenyerest kapott,
ahány helyesírási hibája lett. Otthon büszkén újságoltam édesanyámnak, hogy
csak én nem kaptam tenyerest. Nem szoktak a tanulmányi eredményeinkkel törődni,
természetesnek vették, hogy jól tanulunk, ezúttal azonban édesanyám , talán mert nem volt túlságosan
sok dolga, megnézte a füzetemet, és…rögtön kiszúrta az egyetlen szót,amelyet
hibásan írtam: azt kellett volna írnom,hogy „elvörösödött”, én azonban
megtoldottam még egy szótaggal, és „elvörösösödött” lett belőle. Szerencsémre
Szőcs nem vette észre. Már rég tudom, hogy javításkor a tanítónak, tanárnak a
szeme a „valódi” helyesírási hibákat keresi, az elírásokat nem veszi észre. Már
tanítottam Zetelakán, amikor szóltak, hogy az egyik „lozinkában” (=hazafias
tartalmú felirat a falon) hiba van. Tízszer
elolvastam, de nem vettem észre . Ilyesmi lehetett, mint az „elvörösösödött”. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A
román nyelvtan nehezebbnek bizonyult, mert kellett tudnunk a „perfectul simplu, mai mult ca perfect” („egyszerű
múlt ,trégmúlt”),alakokat is. Utólag hálásan gondoltunk erre, mert románból azután nem sok tanulni valónk
akadt. Ebből, és a Bogáton tanultakból éltem még egyetemen is.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Negyedikben világföldrajzot tanultunk,
szerencsénkre magyarul. Nagyon fontosnak számított , hogy a térképen jól
tájékozódjunk. Vissza-visszatérő feladatként kaptuk, hogy utazzunk szülőfalunkból a világ
valamelyik tájára. A közlekedési eszközöket mi választhattuk,vagy kijelölték: vasút vagy
vízi út. 24.
Pl.”Utazz el San-Franciscóba vízi
úton!” Végig mondanunk kellett, hogy hol milyen folyón,tengeren stb. kell
közlekedni. San- Francisco esetén adott a Maros, Tisza, Duna (Sulina-ág),
Fekete-tenger, Boszporusz, Márvány-tenger, Dardanellák, Földközi-tenger,
Gibraltári-szoros, Atlanti-óceán, és vagy megkerültük Dél-Amerikát a Horn-
fokon keresztül, vagy rövidítettünk, a Panama-csatornát választva. Az ilyen „utazásokat” annyira szerettük
néhányan, hogy gyakran játszottuk is, vagy olyat, versenyszerűen, hogy ki talál
meg hamarabb egy várost, folyót, hegyet stb. Ilyent még középiskolás korunkban
is játszottunk. Ma már az afrikai országok is gondot jelentenének,mert
némelyiknek azóta már harmadik neve van.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Alkotmánytant is tanultunk. Mélyen az
emlékezetembe vésődött, hogy azért van szükség királyra az ország élén, mert a
család élén is van valaki, a családfő. Most már tudom, hogy ez nem így van,
mert a vezetőt nevezhetik első titkárnak, főtitkárnak (Sztálin,Gh.Dej,Ceausescu
stb.), a lényegen nem sokat változtat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az aritmetika szilárd alapjait is ott
sajátítottam el. A négy alapművelet mellett kamatszámítást, hármasszabályt, terület-
és térmértékeket. Akkor még imádtam a számtant, abból voltam a legjobb. Később,
Enyeden is jó hasznát vettem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az iskolai életnek egy, nem mellékes
jellemzője: a szemét felszedése. Az iskolában névleges „iskolaszolga”,azaz
„takarítóember” is dolgozott ,János bácsi,a harangozó. Róla majd a későbbiekben
írok. Majdnem-szomszédunk volt,a
harmadik házban lakott,lefelé,a Hazug-híd felé.(Ma is így nevezik, a nevét
onnan kaphatta, hogy a közelében gyakran gyűltek össze
emberek,társalogtak,mesélgettek,,gyakran füllentettek is.) János bácsi hetente
egyszer felsöpörte az udvart, télen pedig utat nyitott a hóban. A szemét fölszedésének
azonban sajátos formája alakult ki iskolánkban. Előzőleg azonban meg akarom
említeni, hogy a mai értelemben vett szemét:papír,műanyag-zacskó,netán papírzsebkendő
(ezt ma Magyarországon a fiatalok csak úgy nevezik,hogy „zsepi”, ez pedig a
„zsepkendő” divatba jött formája) nem létezett. A papír tűzgyújtáshoz kellett,
tehát nem dobtuk el. Valamilyen szemét azonban létezett, ha másként nem, száraz
falevél formájában. Hetente kétszer-háromszor, amikor fölsorakoztunk az
osztályba vezető lépcső előtt, a tanító úr 25.
végignézett rajtunk, az udvaron,majd fölcsattant a parancs:”Szemetet
fölszedni!” Úgy ugrottunk szanaszét az udvaron, mintha bomba robbant volna
közöttünk. Egy-két perc alatt mindent összeszedtünk, ami szemétnek minősült. Ha
netalántán ezt az írást valaha fiatalok is olvasnák, szeretném megemlíteni,
hogy abban az időben egy év alatt nem halmozódott föl annyi szemét az iskolában,
mint ma egy nap alatt egy átlagos osztályteremben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1945-ben,46-ban többek között gyufát is
ritkán lehetett vásárolni a boltokban. Akkortájt terjedt el közöttünk, gyermekek
között a hiedelem, hogy aki összegyűjt
38-40 szál meggyújtott gyufaszálat,és visszaküldi a gyárnak,az egy
valóságos futball-labdát kap ajándékba. A gyufa akkor sem számított
luxuscikknek, könnyen ki lehetett volna számítani, hogy ha megveszek egy
„skatulya” gyufát, meggyújtom,eloltom, majd visszarakom a skatulyába, máris egy
valóságos futball-labda tulajdonosa lehetek… Azóta már sokkal egyszerűbb
hiedelmek terjednek társadalomszerte. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nem tudom, a mai emberek közül ki tudná
elképzelni, hogy a 20. században átmegyek a szomszédba parazsat kérni, mert fa
ugyan volna, de nincs mivel begyújtani. Pedig ez 45-46-ban mindennapos dolognak
számított . A papír azért is bizonyult
különösen becsesnek. Miután a gróf elmenekült a faluból, , minden mozdíthatót széthordtak a kastélyából. Csak az maradt,
amit nem találtak meg, vagy nem tudták elcipelni. 1958-ban pl. még egy
hangversenyzongora hányódott a kastély kocsifeljárójában. Már rég lehangolódott
, de ha valaki, hozzáértő elvitte volna, az utókor számára nagy „jótéteményt” vitt volna végre. Ugyanígy
egy hegedűvel. 1946-ban édesapám egy hegedűvel állított haza, a grófi
kastélyból hozta, egy évig használtam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sz.
P. révén ismertük meg a Borsszem Jankó
c. folyóiratot. 1944 őszén a kastélyból elvittek minden mozdíthatót. Érdekes
módon a legtöbbet Dátosra: bútorokat,kárpitokat,evőeszközöket. A könyvek csak
annyiban érdekelték őket,hogy jó tűzgyújtónak számítottak. Ezekből aztán a
kutyfalviak is vittek haza sokat-keveset, attól függően, hogy milyen távolságra
laktak a kastélytól. Érdekes,hogy Szabó Laci, bár csak 400 m-re laktak a
kastélytól,semmit sem vitt el. Sz.P.-ék azonban sokat,főleg folyóiratot.
Ezekből aztán, különböző kedvezményekért cserébe, mi is kaptunk néha egy-egy
példányt, amely így megmenekült e „nemes” tűzgyújtói feladattól.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 26.
Az osztatlan-,illetve a részben osztott iskoláknak/osztályoknak előnyei
is vannak. Mi ezt gyakran tapasztaltuk
Kutyfalván. „Repetitio est mater
studiorum” – Ismétlés a tudás anyja. Ha nem épp velünk foglalkozott a tanító,
házi feladatot írtunk, tanultunk. De arra is jutott időnk, hogy a többi osztályra
figyeljünk. Így aztán gyakran ismételhettük a korábban tanultakat, de „fölfelé”
is lehetett figyelni, vagyis a nagyobb osztályosok anyagát megtanulni. Nem
egyszer megtörtént, hogy egy nagyobb tanulónak kellett (volna) felelni, és ha
nem tudta az anyagot, megszégyenítette: egy kisebbet szólított Szőcs, hogy
válaszoljon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Most sem tudom, honnan volt annyi energiája
a tanítónknak. Minden évben színdarabot tanított be nekünk , néha kettőt
is,egyet karácsonyra,egyet meg év végére. Azt, hogy az iskolának énekkart
vezényelt, természetesnek vettük. De esténként, főleg télen a felnőttek kórusát
is vezette. Mi vittük a hírt, hogy mikor melyik szólamnak lesz próbája.
Legidősebb nagynéném, Katica néni férjének, Somodi Jóska bácsinak az állandó
hírvivője én lettem:” - Jóska bácsi, este basszus! - Jó, akkor már megint
basszus leszek.”(Kutyfalván, „a”-zó nyelvjárásban ez azt jelentette, hogy
„bosszús”). </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Jóska bácsit mindnyájan szerettük, jobban,
mint Katica nénit. Nagynénénk rendszeresen veszekedett, kiabált, Jóska bácsi
látszólag türelmesen hallgatta, csak néha szólt rá csöndesen:”Kati, te,hallgass
már!” Meggyőződésem, hogy tehetséges íróvá válhatott volna. Csodálatosan tudott
mesélni történeteket, amelyek vele vagy mással estek meg. Órák hosszat
hallgattuk, ha épp úgy adódott. Ő is vásárolt könyveket, pl. Tolnai Világtörténelmét , a Tolnai Világlapja
bekötött példányait. Ezeket én már harmadikos koromban olvastam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Évente egy színdarabot a felnőtteknek is
betanított, emellett téli szombat estéken irodalmi esteket rendezett. Egyiknek
én voltam a főszereplője. Egy irdatlanul hosszú verset kellett felolvasnom
(Vörösmarty: Szilágyi és Hajmási), mert állítólag én tudtam mindnyájunk közül
legfolyékonyabban (hiba nélkül) olvasni. (Most néztem meg a Vörösmarty-
kötetben, nem is olyan hosszú!) A „főszerepről” jut eszembe, egy karácsonyi
előadáson én kaptam egy színdarabnak a főszerepét. A címét már elfelejtettem,
de azt nem, hogy </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 27.
Jánoskának neveztek a
darabban, és nyápic,beteges gyereket kellett „alakítanom”. Nem hiszem, hogy
átütő (frenetikus) sikert arattam volna.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Szőcs ezeken kívül már „csak” kántorként dolgozott,(kántortanító), meg a szövetkezet
könyvelését is ő intézte. Nem tudom, a mostani kollégák mennyit vállalnának
ezekből (külön fizetség nélkül).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Harmadikos koromban kaptam első gúnynevemet.
Akkor is, később is a gúnyneveim onnan származtak, hogy a rengeteg olvasás
következtében sokkal többet tudtam , mint iskolatársaim (osztálytársaim). A
gyümölcsökről tanultunk, és a tanító megkérdezte, hogy nevezik azt a kis lényt,
amely sok gyümölcsben megtalálható. Kutyfalván azt úgy nevezték, hogy „nyű”. A
kérdésre, hogy ki ismer más elnevezést, jelentkeztem, és mondtam, hogy kukac.
Hangosan felröhögött mindenki a tanteremben. Ők azt addig még nem hallották,
így lettem Kukac (évtizedekkel a számítógép meg az e-mail feltalálása előtt), ezt aztán rövidítették
is:Q (no nem így,ezt a betűt nem tanították, hanem így:Ku.) Egy másik
alkalommal a szelekről tanultunk, arról is, hogyan nevezik a nagyon erős
szeleket, szélviharokat. A „vihar” szót ők is ismerték,de mikor én (már akkor
sem voltam teljesen normális) mondtam, hogy „ciklon” meg „orkán”, e két utóbbi
is rám ragadt. A ciklon tán azért nem, mert egyszeri hallásra megjegyezni sem
tudták. Később, Enyeden „Tudós” lettem, majd „Macska”, mert tanultuk A tudós
macskáját,én meg a sok olvasás következtében sokkal több tudással
rendelkeztem,mint az osztálytársak. Vásárhelyt, nyolcadikban sakkviadalt
rendeztek az osztályunkban, amelyet véletlenül én nyertem meg, tán azért,mert a
többi részvevő még nálam is gyengébben játszott. Jutalmam: a „Bajnok”
elnevezésben részesültem, ebből később „Csempi” lett, mert Ernő egyik oroszórán
megkérdezte Piszmo bácsitól, az orosztanárunktól,hogy mondják oroszul,hogy
bajnok. „Csempion, - ez rövidült csempivé.
Mindez így utólag tréfásnak tűnhet, de én akkor nagyon szenvedtem
ezektől . Akkor tapasztaltam saját bőrömön,hogy a közösség kiveti önmagából azt,aki
„kilóg” a sorból (nagyobb,kisebb,okosabb,butább stb.) . Leginkább azokat nem
tűri a közösség, aki különb . (A rút kiskacsa története). De már az ókori
görögöknél megjelenik, Prokrusztész ágya kapcsán. A mondabeli görög a vendégeit
saját ágyába fektette, és ha túl hosszúra nyúltak,alul vagy fölül levágott
belőlük annyit, hogy a szabványnak m 28.
megfeleljenek, ha meg túl rövidek (alacsonyabbak) voltak,akkor addig
nyújtotta szerencsétleneket, amíg elérték a szabványméretet. A „legszebb”
történetet ezzel kapcsolatban Szigeten hallottam egy orvostól.
Máramarosszigettől 15-20 km-nyire található egy gyönyörű fekvésű falu,
Rónaszék. Híres sóbányáját művelték még a 20. század elején is, de később a
bányát elöntötte a víz, Trianon után meg senkinek nem jutott eszébe
helyretenni, mert megszűnt a vasúti összeköttetés az ország többi részével. A
faluban magyarok laktak, egymás közt házasodtak évszázadokon át, a beltenyészet
pedig megtette a maga hatását. Ráadásul az ivóvizükből hiányzott a jód, ezért
legtöbbjüknek a nyakán golyva nőtt. Történt,hogy egy szép lánynak egy nem
odavalósi fiatalember kezdett udvarolni. Vasárnap kora délután szokott érkezni
(természetesen gyalog), a falu szélén lebzselő fiatalok pedig gúnyos
nevetéssel, röhögéssel mutattak feléje:”Né, nyomorék!!!” Tudniillik nem volt
„szegénynek” golyvája. Ugyanitt született sok „kommenciós muta”. (A „muta „
Máramarosban azt jelenti,hogy „nem teljesen épelméjű”). A sóbányászok a bérüket
természetben kapták (só,mert azt lehetett értékesíteni,gabona stb). A
„kommenciót” negyedévenként kapták,olyankor meg ünnepelni volt szokás,jól
leitták magukat, kilenc hónap múlva pedig megszülettek a kommenciós muták. Egyik
másik fiút az anyja vitte a hátán,kosárban sorozásra. (Ilyesmit Jókai is írt
valamelyik regényében.) </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sz.P. nevű osztálytársamról (a Borsszem
Jankós) jutott eszembe a következő mulatságos történet. P. gyönyörűen írt, de
ezzel ki is merült iskolai jó tulajdonságainak tárháza. Nagyon nehezen tanult,
viszont könnyen felejtett. Egyik alkalommal, amikor nem tudta a leckét, azzal
védekezett, hogy azért nem tudja, mert éhes. Ez, ha jól emlékszem,47 tavaszán
történt, és történetesen igaz is lehetett. Szőcs megszánta, átment vele a
lakásába (az iskola épületében lakott), és szólt a feleségének , hogy adjon
neki enni (nagyon jó szívű,kedves asszony volt a „tekintetes asszony”,szerettük,ha
néha ő jött be a férjét helyettesíteni,ünnep volt számunkra – később óvónőként
dolgozott, míg ott laktak). Ők sem éltek bőségben, fuszulykaleves volt az ebéd
(úri nevén bableves, sőt szárazbableves, de csipetke és füstölt csülök
nélkül!). P.”bevágott” két nagy tányér levest két nagy karé (karaj, karéj)
kenyérrel,majd visszajött a tanterembe. – No, P., tudod már a leckét? – Most
azért nem tudom, mert nagyon jóllaktam! -
Ezen még Szőcs is nevetett, és a helyére küldte.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 29.
Sárikának egyik osztálytársával, egy nyelves kislánnyal történt meg a
következő hallatlan eset: Szőcs felírt egy számtani feladatot a táblára, és
kiküldte a táblához, hogy oldja meg. A kislány fölállt, és határozott hangon
kijelentette: „Aki felírta, oldja is meg!” Mi valósággal kővé dermedtünk. Ilyesmi nem
történt emberemlékezet óta. Arra már nem emlékszem, hogy milyen büntetést
kapott. Otthon sem számított engedelmesnek , pedig többen voltak testvérek, két
nála kisebb gyerek is élt a családban. Egyik alkalommal az anyja küldte
valahová, ő pedig megtagadta, hogy menjen. Az anyja nem sokat teketóriázott,
elő a pálcát,és ütni kezdte e lábát, ő meg sikoltozni kezdett: „- Juj, a lábam,
jujujuj ! Juj a lábam, nem megyek!” </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Velem meg a következő rémes eset történt.
Mivel könyvmoly voltam meg jó tanuló, kaphattam (és kaptam is sokszor) az
iskola kicsiny könyvtárából könyvet olvasni.47 tavaszán egy nagyon szép
kiállítású növénytant vittem haza, a végén vagy 50 lap színes illusztrációval.
Többször kézbe vettem, olvasgattam. Beállított hozzánk Somodi Jóska bácsi fia,
szintén Jóska. Legény volt még,de huszonötön túl, már akkor vénlegényszámba
ment. Kézbe vette a könyvet, nézegette, majd hazavitte azzal, hogy másnap
visszahozza. Hozta is, nem másnap, hanem később, de én majdnem elájultam, mikor
láttam, hogy mi lett a gyönyörű könyvből. A lapok fele hiányzott, a megmaradt
részén pedig furcsa nyomok. Kiderült, hogy az istállóban letette, a tehenük
pedig enni kezdte. Felét el is fogyasztotta, mire észrevette. Bár Jóska jóval idősebb volt nálam, kiabálni kezdtem, de
semmit sem tehetett ő sem, én sem. Pár évig rettegtem, hogy mit mondok majd
Szőcsnek, ha kéri a könyvet. Nem mondhattam volna, hogy mi történt. Ősszel
Enyedre kerültem, Szőcsék ideiglenesen elköltöztek, a könyv történetét pedig
jótékony homály fedi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Annyira könyvbolond lettem, hogy az még a mi
családunkban is túlzásnak számított. Édesapánk minden este olvasott, anélkül nem feküdt le,édesanyánk is, ha ideje
engedte. Ha valamilyen jó könyvre bukkantam, nehezen lehetett tőle
elválasztani. Téli estéken szokás volt korán feküdni, én azonban ébren maradtam,
olvastam. Haton aludtunk az egyetlen szobában , amelyet fűteni is lehetett. Ez
volt az előszoba, konyha, nappali, hálószoba szalon egyben. 47-re meghalt Vén
nanó is, Klári nanó is, ezért átmenetileg csak négyen laktunk benne. Gyakran
hallottam hol nagyanyámtól,hol a
szüleimtől, hogy feküdjem 30.
már le, ne pazaroljam a drága petróleumot! Én dünnyögtem valamit
válaszként, de gyakran éjfél után is fönn maradtam. Ha kérdezték, hány óra,
füllentettem. A falióra ott „ingázott” a falon, de szerencsére akkor már nem
ütötte az órákat, látni meg az ágyakból nem lehetett, mert az ablakokkal szemben helyezték el , az óra
meg az északi falon függött. (Édesapánk halálakor megállt ez a falióra, én
megkaptam örökségbe, ennyit örököltem a szülői vagyonból, egy műasztalossal még
Szigeten megjavíttattam a dobozát, később Pécsett drága pénzért megjavították,
járt is pár évig, de már pár éve „hallgat”.) </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Napközben próbáltam nem szem előtt lenni,
mert általában engem ugrasztottak pl. a boltba vagy a Marosra vízért. Vén nanó
csak marosvizet volt hajlandó inni. Egy cserépkorsóban hordtam neki kétnaponta.
A tornácunkon hányódott egy oldalára
fektetett sifon (ruhásszekrény), abba, ha bebújtam, nem láthattak, viszont a
réseken behatolt annyi fény, hogy
olvasni lehessen. Ha szólítottak, hallgattam. Esetleg találgatták, hogy hol
lehetek. Nem sokáig tartott azonban ez a rejtőzködés, mert Sárika látta, hogy
hová bújok, és elárult. (Ezt azóta sem bocsátottam meg neki!) Még néhányszor
próbálkoztam, de fölhagytam vele, mert ha nem találtak, rögtön ott
kerestek. Harmadikos koromtól fokozatosan bevontak a
házi és a mezei munkákba. 1945 decemberében megszületett Domi öcsénk (hivatalosan Domokos, még
hivatalosabban „Dominic”,mert nem lehetett magyarul anyakönyvezni).
Édesanyánknak mind kevesebb ideje maradt, rengeteget kellett dolgoznia. Minden
délre, vacsorára főznie kellett. Amellett takarítani, télen fonni, tavasszal
szőni, emellett a mezőre járni, gyerekekkel törődni, mosni. Nyár végétől a
kendert feldolgozni. A legkegyetlenebb
munkának a mosás bizonyult.. Azzal kezdődött, hogy hoznom kellett a Marosból
(350-400 m-re folyt) pár vödör vizet, mert a kútvíz túl kemény lévén, nem
habzott eléggé a szappan. Mosószernek hírét sem hallottuk , a szappant minden
háziasszony maga főzte összegyűjtött, evésre alkalmatlan zsiradékokból.
Elméletileg esővízzel is lehetett volna mosni, de nem volt még szokás ereszcsatornát tenni a háztetőkre , megfelelő
nagyságú edény sem akadt az esővíz összegyűjtésére. Marosvízzel kezdődött
tehát a mosás:minden ruhadarabot külön kellett szappanozni, dörzsölni, majd úgy szappanosan
belerakni egy cseberbe, ez 40-50 literes lehetett. Mikor megtelt, egy vastag
vászonterítőt (lepedőt) tettek rá, arra 10 cm vastagon fahamut, majd leöntötték
forró vízzel – szintén </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">31. a Marosból. A cseber alsó részén lévő lyukban csap, a képződött lúgot leeresztették,majd a
tetejére visszatöltötték. Ezt a folyamatot kétszer – háromszor megismételték.
Ebben ázott a ruha egész éjszaka. A szappanozást rendszerint kora délután
kellett elkezdeni. Másnap kezdődött a
neheze. Ha lehetett, a csebret levittük a Maros partjára. Ha áradt a
folyó,akkor nem, mert az iszapos parton
nem lehetett lemenni, a víz pedig olyankor zavaros. Mosószéket vittünk le
(nagyjából akkora volt és úgy nézett ki, mint most egy vasalódeszka), azt be
kellett állítani a vízbe. Természetesen annak az asszonynak is a vízbe kellett
állnia, aki mosott. Kezdődhetett a sulykolás, a következő sorrendben: öblítés a
vízben, sulykolás, öblítés, sulykolás. Mindaddig, míg tiszta nem lett. Ez nyáron is fárasztó
volt, de télen! Léket vágtunk a jégbe, abban öblítettek. Egy- egy fazék forró
vizet vittünk,hogy a hideg vízben megdermedt kezet melegíteni lehessen. A lábuk
alá az asszonyok szalmát tettek,hogy valamennyire szigeteljen. Ha nem volt jég,
akkor meg be kellett állítani egy fél lábú pallót a vízbe. Ennek egyik oldala, a „lábatlan” a
parton feküdt, a lábbal rendelkező oldala pedig a vízbe merült. Ennek ellenére
a mosást végző asszony így is csuromvizes lett, de legalább nem kellett a
vízben
állnia. Pár évvel a háború után
már lehetett gumicsizmát kapni, a nők pedig a férfiak gumicsizmáját vették föl,
előzőleg sok kapcát tekertek a lábukra. Nem tudom,hogy előzőleg mit vettek a
lábukra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Számomra az volt a nehéz, hogy a 60-70 kilós
csebret le kellett vinni. Ez úgy történt, hogy a cseber fülén lévő lyukakba
botot, seprűnyelet dugtak, alájuk két rúd került, szintén lyukakkal ,hogy a
botot belé lehessen dugni. Segíteni a
gyöngébbnek úgy lehetett, hogy az erősebb s súlyponthoz közelebb fogta a
rudakat. Így is meg kellett állni 40-50 m megtétele után.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ha végképp nem lehetett lemenni a Marosra, maradt
a kút. Nálunk is, mint a legtöbb udvaron, gémeskútból húztuk a vizet 10 literes
vödrökben. Egy-egy nagymosáshoz 500-600 l vizet kellett kimeregetni. Nálunk az
átlagnál gyakrabban történt nagymosás,
egyrészt mert sokan voltunk, gyerekek
is, ketten,hárman majd négyen. Édesapánk pedig kovácsként sokkal több mosnivalóval szolgált. Szegény édesanyánk
szokta is mondani, hogy ha egy asszonyt meg akar verni az Isten, azt kovácshoz
adja feleségül. A mai nők közül soknak fogalma sincs, milyen megterhelő volt
valaha a nagymosás. A színes </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 32.
holmit csak kézzel mosták, a pelenkákat is. Volt részem benne, gyakran
kellett mosnom öcséim pelenkáit, ha édesanyánk a mezőn dolgozott, és nekünk
Sárikával kellett vigyáznunk elébb Domira, később Marcira. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">
<br />
Gyermekjátékok,1945-51</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mai gyerekek,ha nincs számítógépjük,
fülükre kapcsolt „zenéjük”, focilabdájuk, nem tudnak játszani. Tapasztalatból
tudom, sokan úgy gondolják, hogy ezek nélkül elképzelhetetlen az élet. Mi ezeket
nem ismertük, de ha időnk engedte, mi is játszottunk. Mindjárt hóolvadás után a
fiúk 5-től 15 éves korig, elindultak „bárábolyt” ásni. A turbolyát nevezik így
szülőfalumban. Ernyős virágú, egynyári növény, külsőre alig különbözik a fehér
virágú büröktől. A gumója hasonlít kissé a retekhez, de annál jóval kisebb,a 2
cm-es példányok már nagynak számítanak. Kora tavasszal indultunk,
bárábolyásóval felfegyverkezve. Ez 50-70 cm hosszú, a végén hosszúkás ék alakú
3-4 cm vastag „ásóbot” volt, rendszerint minden gyermek magának faragta. Ez
jelentette számunkra a gyümölcsöt, vitamint kora tavasszal. Kutyfalván akkor
kevesen ültettek gyümölcsfát, úgy gondolták,hogy
az csak gyermeknek való. Nagyjából letöröltük róla a földet, és jóízűen
rágcsáltuk. Olyan helyen találtuk, ahol
sok nagy akácfa nőtt. Sehol
másutt nem találkoztam vele. Sokáig úgy hittem,hogy az akácfákkal gyökérkapcsoltan tenyészik, és
ezekkel került Európába „potyautasként”. Valószínű, hogy azért nőtt főleg akác
alatt,mert ez a fa későn lombosodik, és addig alatta az aljnövényzetnek ideje
van fejlődni. A bárábolyásás időszaka
2-3 hétig tartott, mert utána a gumó már pudvás lett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Mihelyt fölszáradt a sár, kezdetét vette a
pickázás . Két fajtáját ismertük. Mindkettőhöz szükségeltetett egy hosszabb
bot, valamint egy rövidebb, 20-25 cm-es. Hosszúkás gödröt mélyítettünk a
földbe, arra keresztben rátettük a rövidebbet, a „pickát”. Ketten játszották.
Az egyik odaállt a lyukhoz, és amennyire erejéből tellett, kilökte a . A
társának vissza kellett hajítani, és eltalálni vele a lyukra fektetett botot.
Ha sikerült neki, ő nyert, helycserével folytatódott a játék. Játszottuk ennek bonyolultabb változatát, a piúzást. A
„piú” méretre olyan mint a picka, de ezt
négyszögletűre faragtuk, a négy oldalát (római számmal:I,II,III,IIII)
megjelöltük. A két végét gúla alakúra faragtuk. Miután kilöktük a
lyukból,megnéztük, hogy melyik szám került fölülre. 33. A
játékosnak annyiszor lehetett a
levegőben ütögetve próbálkoznia, ahányas szám feküdt fölül,miután a piú
leesett. Itt már az ügyesség számított. Lefektettük a lyuk végére. Rá kellett
ütni a végére. Ettől a levegőbe röpült, majd ott kellett ütögetni/emelgetni,
míg le nem esett. Az első ütés egyest, a második százast, a harmadik ezrest
jelentett, és így tovább. Addig lehetett ütögetni,míg leesett a piú . A számok a mértéegységet jelentették,
amellyel a lyuk és a leesett piú közötti távolságot mérték.A leggyakoribb
mértékegységeink:piúbot, piú, piúhegy,szalmaszál,hajszál ,a bolha tökén a
pattanás, esetleg fél-,negyed pattanás. Ezt már többen játszottuk, az győzött,
akinek több pontja gyűlt össze. Az ügyesebbek csillagászati nagyságú összegeket
gyűjtöttek egy-egy hosszabb játék során. Én nem bizonyultam ügyesnek abban sem ,
ezért örültem, ha sikerült valakit megelőznöm.(Próbáltam utánajárni,honnan ered
a „picka” és a „piú” szó,sem a szótáraimban,sem az interneten nem akadtam a
nyomára. A „picka” talán rokona a „piszkafa”,”piszkavas” szavaknak.) A
pickázásban,piúzásban lányok nem vehettek részt. Játszottunk azonban olyan játékot, amelyet lányok-fiúk
egyaránt szerettünk:a kifutós. Tulajdonképpen ez volt a „méta”. Erről már
találtam leírást az interneten. Az ötvenes években a felsőbb
szervek Romániában „oina” néven próbálták népszerűsíteni – kevés sikerrel. Ez
azért is érdekes,mert a játék egyik változata az USA és Kuba (még más országok
is?) legnépszerűbb sportja, a „baseball”. Lehet,hogy ilyen néven majd nálunk is
újra népszerűvé válik?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Hóolvadáskor vagy eső utána kisebb fiúk
körében népszerű játéknak számított a „vízimalom” – természetesen saját
készítésű. Egy vastagabb kórén (ez lett a tengely) átszúrtunk egy vékony
pálcát, ceruza vastagságú kórészálakból 4-5 cm-es darabokat vágtunk,vékony
pálcikákkal a tengelyhez rögzítettük, rátettük a sáncra (vizesárok) ,a
csordogáló víz pedig forgatta, ugyanúgy,mint a vízimalom kerekét a patak vagy a
folyó. - Nyári záporok után szoktunk
huhutázni. Ez abból állott, hogy sárból lapos korongot formáltunk, egyik
oldalába mélyedést nyomtunk, majd a mélyedéssel lefelé a földhöz csaptuk. Az
összenyomott levegő hangosan pukkant ki, a tetején pedig „vulkán” keletkezett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tavasszal, de nyáron is hosszas esőzések
után az utcák sártengerré változtak, nem lehetett úgy közlekedni,hogy az ember
ne sározza be a lábát. Nálunk csak 34.
gyerekek, de a Mezőségen és Kutasföldön (a Maros és a Kisküküllő közt
húzódó, folyó nélküli részt nevezték~nevezik így, gondolom azért, mert vizük
csak kutakból volt) is falábbal jártak ilyenkor. A faláb neve úriasan gólyaláb,
magassága 25-32 cm-től 60-70 cm-ig változott, így sikerült a sáros utakon is „sármentesen”közlekedni.
Ilyen időszakban 30-40 pár faláb is támaszkodott az iskola falához. Én is
szerettem volna ilyent, de magam nem tudtam elkészíteni, édesapánk pedig, nem
tudom, miért, ellenezte.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Húsvét után a tehetősebbek gyerekei
„peggyeztek”.A „peggy” a bárány lábszára és combja közötti „térdkalács”.Ezeket
addig főzték, míg csak a csontról lefőtt minden hús, porc. Ezt aztán
tojásfestékkel befestették. Maga a jéték abból állt,hogy a földobott peggyeket
egyesével, kettesével stb. földre ejtették, majd fölkapkodták. Mi csak akkor
játszottuk, ha mások engedték, mert nekünk sosem gyűlt össze elég peggyünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Télen minden fiatal szánkázott , néhányan
pedig korcsolyáztunk. Ha a Maros befagyott, azon, ha nem, a havas~jeges úton.
Arra is nagyon jó volt a korcsolya, hogy a szánkát (ródlit), amelyre gyakran 4-5 gyerek is felült,kormányozzuk. Gyakran azonban
csak úgy siklottunk lefelé, mint ahogy a sízők szokták.
Egy ilyen lesikló korcsolyázásért D. J. barátunk nagyon drága árat fizetett.
Elesett, megütötte a jobb karját. Nem nagyon törődött vele, mert a csontja nem
törött el. Ezért aztán, tudomásom szerint orvoshoz sem vitték. Nem volt szokás
az ilyesmi. Idővel azonban mind erősebbek lettek a fájdalmai, kórházba kellett
szállítani. Mindnyájan nagyon megdöbbentünk, amikor meghallottuk, hogy a jobb
karját amputálni kellett , egy 15-20 cm-nyi csonk maradt csupán a karjából.
Akkor hallottam először a „penicillin”
szót. Azzal is kezelték, de már nem használt. Miután hazahozták a kórházból,
egy ideig gyámolítani akartuk, a kedvében jártunk, de pár hónap múlva
elfogadtuk olyannak, amilyenné lett. Előzőleg szertelen, csintalan ( de nem
rossz) gyermek volt, a tragédia után azonban megkomolyodott , a tanulást is komolyan
vette (azelőtt nem túlságosan,bár nem emlékszem arra, hogy valaha is gyenge
tanuló lett volna). Nyilván tudatosult benne, hogy fizikai munkás nem lehet (az
apja kovács volt, elképzelhető, bár nem tudok róla, hogy ő is az szeretett
volna lenni?). A fiúk közül (a mi osztályunkból) ő lett a legszorgalmasabb.
Emlékszem, ha valamivel lemaradtam, az ő füzetét kértem el. Ráadásul nagyon
szép lett a 35.
kézírása. 6.-ban az ő füzetéből
tanultam (Vagy lemásolta nekem? Elképzelhető!) A Walesi bárdokat. Segítőkésznek
bizonyult mindig, meg vakmerőnek. Hatodikba jártunk Bogáton, amikor egy szünetben két fiú
valamiért rám támadt. Az udvar sarkában történt, nem nagyon láthatták, ő
azonban észrevette, és szélsebesen rohant a segítségemre. A „túlerő” láttán az
„ellenség” visszavonuló fújt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A Maros jegén korcsolyázva egy fiatalabb társunk
majdnem vízbe fúlt. Jég borította a folyót, de egy hosszú csíkon nem fagyott
be, mert gyorsabban folyt a víz. Azzal szórakoztunk, hogy átugrottuk a
félméternyi rést. Biztattuk egyik társunkat is, aki két vagy három évvel fiatalabb volt. Nekirugaszkodott, de
beleesett a jéghideg vízbe. Nagyon megrémültünk, gyorsan kihúztuk, és rohantunk
vele együtt a legközelebbi házba, hogy megszárítkozzék. Otthon nem merte
bevallani, mert akkor biztosan megverték volna, és valószínű, hogy minket is,
mert mi biztattuk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Természetesen mi is futballoztunk, amivel
lehetett. Ernő (unokatestvérem,osztálytársam,barátom) messzire kiemelkedett
közülünk. Csodálatosan cselezett, néha
öncélúan is. Lehetetlen volt őt szerelni, ezért mindenki abban a csapatban szeretett volna
játszani,ahol ő játszott (természetesen) a „csapatkapitányként”. Én enyhén
szólva gyenge focistának számítottam, és csak azért vettek be a csapatba egy
ideig,mert az enyém volt a legjobb labda. Valamilyen harci jármű kerekéből
származhatott, majdnem tömör gumiból lett volna,de apró léghólyagocskák tették
könnyebbé és rugalmasabbá. Aztán a labda elveszett, engem pedig csak
könyörületből vettek be valamelyik csapatba, ráadásul tudták, hogy ha a tehenek
a legelőre jártak, nekem estefelé abba kellett hagynom a játékot, haza kellett
mennem, a tehenet (teheneket) a jászol elé kötni, majd fejni. Mindnyájan nagyon
szerettünk volna igazi futball-labdát, de annyi pénzünk sosem volt, hogy
összegyűjtsük,és vásároljunk egyet. Bogáti iskolába járáskor, a hosszú úton oda
meg vissza fondorlatos terveket szőttünk a labda megszerzése érdekében. Valaki
még azt is fölvetette, hogy esetleg a faluban gyűjtést lehetne szervezni, de
ebből sem lett semmi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyár végén, miután a dinnyeszezon véget
ért, gyakran jártunk kurkászni. Ez azt jelentette, hogy mehettünk a dinnyeföldre még ehető dinnyét
keresni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">36.
Néha találtunk is. Ugyancsak divat volt a gyümölcslopás. Bocsánatos
bűnnek számított. A grófi kastély kertjében nőtt egy hatalmas körtefa,
augusztusban érett a gyümölcse. Erre rendszeresen rájártunk, pedig őrizte egy
Bancsi nevezetű férfi, akit még a háború előtt szerződtetett kertésznek a gróf.
Ha meglátott, menekültünk, mint a nyúl. Később a „kollektív” kertésze lett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Természetesen mi is játszottunk úgy
tízéves korunkig fogócskát, bújócskát, és szerettünk fára mászni. Ernőéknek a
telkét hátul hatalmas csűr zárta le, annak a gerendáin mászkáltunk. Ha leestünk
volna,a legjobb esetben is néhány törött csont lett volna az ára. Mániákusan
keresgéltük a verébfészket. Kutyfalván a veréb becsületes neve „csűri” ,esetleg
„csűri madár”, sőt, „csuri”. Miután minden fészket kifosztottunk otthon és
náluk, Ernő egy vasárnap délután azt javasolta, hogy menjünk föl az egyik
szomszéd csűrjébe. Nem tartózkodott senki
otthon a háznál. Az ötvenes évekig zárt kapu a faluban nem létezett, közlekedni
pedig „toronyiránt”, udvarokon kerteken keresztül volt szokás, egyáltalán nem
tartottunk attól, hogy a házigazdák esetleg felelősségre vonnak. Föl is
másztunk ügyesen, aprólékosan végigkutattuk a csűrt meg a pajta (istálló)
padlását. Valamelyikünk fölfedezte, hogy
a kúpcserepek alatt még
látszik fészek. Mászni kezdtünk, de a szarufákat összekötő vastag , korhadt léc letörött, mi pedig lezuhantunk a pajta
padlására, de mivel a deszkák ott is elkorhadtak , beszakadt a „mennyezet”, mi
pedig a jászolban találtuk magunkat. Megúsztuk néhány horzsolással, de rögtön
iszkoltunk is, mert az okozott kárért
felelősségre is vonhattak volna. Hallottuk utólag, hogy a háziak panaszkodtak,
hogy valaki lopni szeretett volna tőlük, és betörte a pajta padlását. Meg sem
fordult a fejükben, hogy kalandvágyó gyerekek csurifészket kerestek volna. Mi
persze mélyen hallgattunk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egyik év augusztusában egyik barátommal
felfedeztük,hogy a Péterlaki határban (egy dűlő neve, azért a nagy kezdőbetű
),kb. 2 km-re a falutól, a töröbúzásban
rengeteg a gyalogszeder. Hetekig jártunk szedret enni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyáridőben a kedvenc szórakozásunk a fürdés
volt. A Maros akkor 150-200 m-re folyt a falutól, kicsitől a nagyig mindenki
megtalálhatta a neki megfelelő helyet. A kicsiknek, úszni nem tudóknak a Gát
volt rendszeres „strandjuk”. A nevét onnan kapta,hogy a század első felében még
vízimalom állt a Maros partján, annak épült a gát. Mi már csak a cölöpök
maradványait láthattuk. (Az 37. egyik
cölöp húszas évek végén egy kamasz fiú halálát okozta:fejest ugrott a vízbe, a
cölöp pedig fölnyársalta. Vízbe fulladás különben ritkán fordult elő, minden
gyermek megtanult valamennyire úszni 7-8 éves koráig. Gyerekként gyakran
hallottuk egy bizonyos Lőrinc szomorú esetét. Nagyon szeretett kukkanni, vagyis
a víz alá bukni,úgy úszni. Biztatták is a társai:”- Kukkanj,Lőrinc!” Aztán
egyik alkalommal hiába várták,hogy fölbukkanjon. Különös, hogy nem tudtam,
melyik családhoz tartozott, pedig mindenkit ismerem (ismertünk) a faluban. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az ötvenes években két székely leány fúlt a
vízbe. Gyergyóból jöttek Kutyfalvára, a „firmánál” dolgoztak napszámosként. Úszni
nem tudtak, nem tudták,hol mennyire mély a Maros. Bementek a vízbe,de kijönni
már nem tudtak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egy másik tragikus eset a hatvanas években
történt. Egy házaspárnak egyetlen fiúgyermekét sosem engedték fürödni, féltek,
hogy vízbe fullad. Épp ezért úszni sem tudott . 14 éves korában konfirmált,
pünkösdkor, az ünnep abban az évben júniusra esett. Mivel már „nagy fiú”,legény
lett, délután a barátai
rábeszélték, hogy menjen velük fürödni. Az első fürdésekor bele is fúlt a
vízbe. Szomorú példája ez annak, hogyan nem szabad a gyereket nevelni, valamilyen
veszélytől óvni. A szülei azóta is vigasztalhatatlanok – ha még élnek. És végül
még egy nagyon szomorú eset. Közvetlen szomszédunk egyik fia pár évvel ezelőtt elment horgászni.
Felnőtt volt már, 40 év körüli. Várták haza, de hiába. Keresni kezdték. Meg is
találták a horgászbotját a Maros partján, ahol a víz különben nem mély. Pár nap
múlva találták meg a holttestét. Senki sem értette, hogyan fúlhatott a vízbe.
Kiderült, hogy nem tudott úszni, mert a szülei féltették a víztől.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Mindnyájan szerettünk a Gátnál fürödni,mert
a valamikori gát alatt a víz nagyon mély volt, a magas partról jól lehetett a
vízbe ugrálni. Mikor már kamaszok lettünk, nagyon szerettünk körutat tenni a
Maroson. A folyó hatalmas kanyart megtéve kb.3 km után visszakanyarodott, annyira, hogy
egy 200 m-es földnyelven kellett csak átvágni, és ismét lehetett lefelé
csurogni a vízen. Vagy 15 évvel ezelőtt aztán egy áradáskor a Maros átvágta a
földnyelvet, a falu pedig folyó nélkül maradt. Egy km-nél többet kell menni,
míg az ember </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 38.
Marost talál. A holt meder pedig fokozatosan feltöltődött, most már csak
áradáskor önti el a víz.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Játékra télen, kora tavasszal nyílt alkalom
naponta. Mihelyt a mezei munkák elkezdődtek, csak vasárnap délután volt erre
lehetőség. Délelőtt azért nem, mert templomba kellett menni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nekem pedig az átlagnál is kevesebb idő
jutott „kikapcsolódásra”, mert kilencéves koromtól ugyanúgy kellett dolgoznom,
mint a felnőtteknek. Nyáron esténként azonban majdnem minden este elmentünk a
Marosra fürdeni, gyakran azért is, hogy lemossuk magunkról az izzadságot, port.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A munka
nemesít?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ha ez igaz, nekem legalábbis grófi rangom
kellene, hogy legyen. Faluhelyen a gyerekeket egészen kis koruktól bevonták a
munkába. Ha a boltba kellett menni, természetes volt, hogy a 6-7 éves gyereket
küldték. A háború utáni években nem sok mindent lehetett vásárolni: sót,
petróleumot, élesztőt. A boltba két perc alatt odaértem, velem mégis megtörtént
néhányszor, hogy mire odaértem, elfelejtettem, hogy miért küldtek,
szégyenszemre vissza kellett fordulnom.
Ez azért történt meg velem, mert állandóan ábrándoztam, illetve gondolkodtam
valamin, ezért két perc alatt is elfeledtem, hogy miért küldtek. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1945-46-ban még gyakran előfordult, hogy
a szomszédba kellett mennem parázsért, mert nem lehetett gyufát (sem!) kapni.
Szintén gyakran küldtek a Marosra vízért. Kezdetben Vén nanónak kellett vizet hoznom a korsójába, amelyből
csak ő ivott, mert nem volt hajlandó kútvizet inni, pedig az egész faluban
nagyon jóízű minden kútnak a vize.
Később, kilencéves koromtól az én feladatom lwett, hogy vizet hozzak vödörben a
mosáshoz. Hogy ne kelljen sokszor mennem, ezt úgy oldottam meg, hogy egyszerre
két vödröt vittem. Félig, háromnegyedig, tízéves koromtól pedig teletöltöttem
mindkettőt. Párszor meg kellett állnom pihenni. Ilyenkor figyeltem, hogy nem
jön-e valaki (nagyobb,erősebb) velem egy irányban,mert ilyenkor rendszerint
megszántak, vitték az egyik vagy mindkét vödröt. A nagymosáshoz több víz
kellett, de azt már említettem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 39.
Nagyon büszke voltam, hogy
kilencéves koromban megtanultam fejni, de hamar meg is bántam. A fejés reggel
és este rám maradt, tanítási időben a ganéhányást és a kóré felszedését
délutánra hagytam. Semmi kedvem nem volt ezekhez a munkákhoz. A fejéshez még
valamennyire igen, mert rendszerint jó nagyot ittam a frissen fejt, habos
tejből. Külön gondot okozott, hogy a legtöbb tehén fejés közben is csapkodott a
farkával. Ha a farka ganés volt, külön „örömöt” jelentett, hogy a tehénszaros
arcomat le kellett mosni. Lett volna rá megoldás, ha valaki tartotta volna
közben a farkát. Sárika azonban félt a tehenektől (is, meg a hangyáktól is ),
ezért aztán kitaláltam, hogy a tehén farkát a bal hátsó lábához kötöztem. Néha
olyan tehenet is tartottunk, amelyik gyakran
rúgott egyet-egyet, a tej is
kiömlött. Ilyenkor rendszerint kisebb csuprokba fejtem, és apránként töltöttem
a sajtárba. Tovább nehezítette a dolgot ha a tehén nem akarta „leadni” a tejet. Ez azt
jelentette, hogy hiába volt tele a tőgye – ezt tapintással lehet érezni - , nem
jött a tej, hiába huzigáltam a csecsit (csecsét). Mivel nincs olyan probléma,
amelyet ne lehetne megoldani, ezt is megoldottam, illetve más is megoldotta,
mert nem csak velem történt meg. Ilyenkor valami ízletes takarmányt kellett
neki adni, és általában elfelejtette, hogy nem akarja leadni a tejet. Voltak
néha döfős (öklelő) teheneink is. Nem egyszer tapasztaltam, mit is jelent, ha a
tehén hirtelen megfordítja
a fejét, és az embert oldalba vágja. Ez olyankor történt, amikor a jászolhoz
kötöttük, onnan eloldottuk, vagy járomba
fogtuk. Az ilyen tehénhez vigyázva kellett közeledni, és a szarvát elkapni.
Eléggé hihetetlen, de nem kell hozzá sok erő, hogy a két szarvát megragadva
elfordítsuk a fejét. Ilyenkor mintha elveszítené az erejét, könnyen lehet vele bánni. Tízéves
lehettem, mikor erre véletlenül rájöttem, utána pedig rendszeresen alkalmaztam rakoncátlankodó
teheneinknél. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Naponta
kétszer itatni is kellett. A vályúba húztam vizet a kútból, oda kihajtottam,
majd vissza. Nagy hidegben azonban vödörrel kellett nekik a vizet vinni, így
aztán hamar megtanultam, mennyi vizet iszik egy tehén, ha száraztakarmányt kap.
Ősszel tököt, illetve répát is kaptak, ezt azonban föl kellett szeletelni, nehogy
megfúljanak. Hallottam ilyen esetről. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 40.
Ez volt a téli menetrend. Áprilistól annyiban különbözött, hogy utána ki
kellett hajtani a legelőre, másfél km távolságra. Ilyenkor vittem a táskámat
is, hogy hamarabb érjek az iskolába.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A legelőre április végén hajtották ki a
csordát, de márciusra a kóst (takarmány) ugyancsak megfogyatkozott, ezért a
teheneket egyesével vagy kettesével ki kellett vinni legeltetni olyan helyre,
amely nem tartozott a községi közlegelőhöz, de fű, gyom nőtt rajta, ott
lehetett legeltetni. Ugyanez megismétlődött ősszel is, mert nyár végére a
legelőn már alig maradt fű. Ilyenkor lehetett legeltetni a learatott
gabonaföldeken is. Vigyázni kellett azonban, nehogy töröbúzásba menjenek a
tehenek, mert rövid idő alatt nagy kárt tehettek volna, azt pedig minden ember
szégyellte volna. Különösen vigyázni kellett, nehogy lucernásba vagy lóherésbe
menjenek. Nagyon szerették mindkettőt, rövid idő alatt sokat meg tudtak enni
ezekből. Ennél nagyobb baj , hogy mindkét pillangós virágú növényből sok gáz
fejlődik a szarvasmarhák előgyomrában,
ahonnan normális körülmények között visszajut a szájukba, majd rendesen megrágják
– ez a kérődzés. Ha azonban nagyon teleették magukat, a gyomorban képződött gáz
megrekedt, mintha egy szeleppel elzárták volna. Nem egy esetről hallottam, amikor a tehén ebbe
belepusztult. Úgy lehetett segíteni rajta, hogy beleszúrtak a gyomrába –
bendőjébe – egy speciális, tőrszerű,belül lyukas késsel, a lyukon a keletkezett gázok szabadon
távozhattak. A seb aztán lassan ugyan, de begyógyult. Ötéves lehettem, amikor édesapánk
járt pórul. Egy barátjával mentek ki a mezőre, tán szántani, és nem vették
észre, hogy az egyik kajtár tehén (azt nevezték így, amelyik szeretett a
tilosba menni) a lucernásban teleette magát, és mire észrevették, óriásira
felfúvódott. Arra már nem volt idejük,
hogy visszatérjenek a faluba, és kérjenek egy ilyen kést. Édesapánk egy
közönséges bicskával szúrta meg, és ezzel megmentette az életét, viszont
túlságosan nagy sebet ejtett rajta, és hetekig bűzlött a seb, de aztán
meggyógyult a tehén. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1946 nyarán országszerte aszály, szárazság
pusztított. Júliusra a legelőn teljesen kiégett a fű, ezért legeltetni kellett.
A legelőt a szántóföldektől nyugaton egy
patak határolta, annak a partján még nőtt fű, illetve azon a részen, ahol a
Marosba ömlött, kiszélesedett, sok fűzfa nőtt rajta, a tehenpedig a fűzfák
lombját ették. A mi tehenünk is, egy kisebb termetű, barnásvörös, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 41. Ruzsi
nevű jámbor állat , ráülhettem a hátára is. Legalább tízen legeltettünk ott, 10-12 év körüli fiúk, és játszottunk, amíg a
tehenek a fűzfa leveleit tépdesték. Nem nagyon kellett rájuk vigyázni, mert mi
a szántók és a patak közt játszottunk, hamar észrevettük volna, ha valamelyik
tehén a töröbúzásba akart volna menni. A másik oldallal nem kellett törődni, mert
ott meg a kopár legelő nem vonzotta az állatokat. A mi Ruzsink azonban, mikor a
patak egyik partjáról a másikra akart átkapaszkodni, a meredek martról (folyó,
patak partja) belelépett a patak medrébe, és a két mellső lába besüllyedt az
iszapba. Nagyon megijedtünk, mert láttuk, hogy nem tud mozdulni, sőt, mind jobban
belesüpped. Próbáltuk a farkánál, szarvánál fogva kihúzni, de nem sikerült. Én
nagyon megrémültem. Csak arra gondoltam, hogy engem otthon agyonütnek, ha
szegény Ruzsit nem tudjuk kihúzni. Az
egyik fiúnak mentő ötlete támadt, elszaladt a csordáshoz (Kutyfalván így
nevezik a tehénpásztort – ámbár lehetne cowboy is a neve), tőle kért
segítséget. Jött is rögtön, hozott egy kötelet, azt a szarvára kötöttük, és
egyesült erővel kivontattuk a partra. Utána, egy olyan helyén a pataknak, ahol
itatni szoktunk, legalább egy óra hosszat mostam szegény Ruzsit, nehogy
árulkodó iszapfoltok maradjanak rajta. Nem is tudták meg otthon, csak pár nap
múlva. A gyerekek otthon elmesélték az izgalmas kalandot a szüleiknek, és pár
nap múlva az egész falu tudott Ruzsi majdnem-tragédiájáról. Én pedig megúsztam
egy kemény dorgálással.
Az 1946-os évben töröbúza alig termett, búza sem sok. A legtöbb családban
estére puliszkát főztek – vasárnap este kivételével nálunk minden este – és 1947
tavaszán beköszöntött az ínség, éhség. Széna kevés termett, sarjú
(másodkaszálás) semmi, kóré alig. Tavasszal aztán, ahogy kizöldült valamilyen
növény, kosarakkal jártunk valami ehetőt gyűjteni a teheneknek. Ruzsit
tavasszal eladták, és vettek egy nagyon jól tejelő tehenet. Amellett, hogy
rendszeresen járomba fogták, 16- 18 liter tejet adott naponta. Májusban alig volt már mit enni. A tej tartotta
bennünk az erőt. Eladásra is jutott, de csak annyi, amennyit mi nem tudtunk
elfogyasztani. Elfogyott a búza, utána a töröbúza is, a zsír is nagyrészt , ami
kevés maradt, meg pár marék liszt, kellett rántásnak. A boltban sem lehetett
élelmiszert venni. A kevés pénzünk elúszott az „pénzbeváltáskor”. Egyszerűen
oldották meg az inflációt. Egyik napról a másikra vége lett a milliós világnak,
mert csak egy megszabott mennyiséget </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 42.
váltottak be új
lejre. Ugyanez, ugyanígy megismétlődött még egyszer, 1951-ben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1947 tavaszán édesanyánk labodából meg vad
paréjból ,csuhányból (csalán) próbált összeügyeskedni valami ehetőt. Nem igazán
ízlett, de ettük. Akkor tanultam meg egy életre, hogy az éhség a legjobb
szakács. Valahányszor olyat hallok valakitől, hogy valamilyen ételt meg nem
enne, inkább éhen halna, mindig arra gondolok, hogy nem ártana neki 2-3 hét
olyan időszak, mint amilyent átéltünk 47 tavaszán. Alig vártuk, hogy az árpa
valamennyire érésközelbe jusson. Kimentünk, kalászokat vágtunk, hazavittük, kimorzsoltuk,édesanyánk
pedig tejes árpakását főzött. Most nem enném meg, de akkor finomnak éreztem.
Végre olyasmit ehettünk, ami után nem kellett korgó gyomorral fölkelnünk az
asztaltól. Domi öcsém akkor másfél éves volt, de ő is éhezett. A második
szomszédunkban egy tehetős, gyermektelen család élt: Somodi Miklós, Jóska bácsinak az öccse, és a felesége,Vilma
néni. Egy alkalommal Domi ott játszott a házuk előtt, behívták, és adtak neki
egy jókora karéj MÉZES KENYERET. Hazaszaladt vele, otthon majszolgatta.
Sárikával együtt sóvárogva tekintettünk rá, de nem vitt volna rá a lélek, hogy
akár egy harapásnyit is kérjünk tőle. A szüleink megtiltották neki, hogy másnap
is menjen és esetleg kérjen, de még néhányszor kapott. Édesapánk pedig egy
pénteki napon Radnóton (pénteken van ott hetivásár) valahogy szerzett
(vásárolt) egy veknit. Száraz volt ugyan,de mi hihetetlenül ízletesnek találtuk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1947-ben (vagy már 46 őszén?) édesapánkat
alkalmazta a „firma” (állami gazdaság) gépészkovácsnak. A gépészeti része azt
jelentette, hogy traktort kellett vezetnie, azzal szántani, vetni, csépelni,
51-től pedig aratógéppel aratni. Akkor ismerkedtem meg valamennyire a
traktorokkal. A gazdaságban Lanz Bulldog traktort használtak , egyhengeres dízel motorral működött.
Elindítani úgy kellett, hogy benzinlámpával melegíteni kellett néhány percig a
hengerfejet, utána kurblival megindítani. Később egy Fordson traktorral
kerültem közelebbi ismeretségbe a „kollektív gazdaságban”. De erről majd
később.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyolcéves koromtól az én feladatommá vált
az udvar és az utca felsöprése. Az utcának azt a részét kellett felsöpörni,
amely a telkünk előtt, az utca felezővonaláig terjedt. Nem szerettem, mert
akkor már a társaim többsége </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">43.
már játszott, maga a munka pedig egy óránál többet vett igénybe.
Néhányszor megszánt édesapám segédje, de az esetek többségében én voltam
kénytelen söpörni. Nagy szégyennek számított, ha valamelyik porta udvarát és
előtte az utcát szombat estig nem söpörték fel. Mivel napközben mindig akadt
más elfoglaltságom, gyakran már besötétedett,mire végeztem a söpréssel. Már
egyetemista lettem, mire ezt a „nemes” feladatot átvette két öcsém.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Azzal, hogy édesapánknak állása lett, a
mezei „férfimunka”, nevezetesen a szántás fokozatosan az én feladatommá lett.
Kezdetben csak kísérőként vettem ebben részt, a barazdálásban (borozdálás) segítettem. Ez azt jelenti, hogy
az első barazdát csak segítséggel lehet megszántani. Az egyik vezeti az
igavonókat, a mi esetünkben a teheneket, a másik tartja az eke szarvát. Az ekét
az igavonók egy rúd segítségével húzzák, ennek az első vége a járomhoz van
rögzítve a járomszeggel, hátul a taligához. Nálunk ezt a rudat ténzsalának
nevezik, másutt tézsla vagy tézslarúd a becsületes neve. Bármilyen okosak is
legyenek az igavonók, azt nem tudhatják, hogy hol kell menni: pontosan a saját
szántóföld szélén, sem kijjebb, sem bennebb. Természetesen nyílegyenesen.
Ilyenkor még az eketaliga sem megy „normálisan”. A két kerék ugyanis különböző méretű . A jobb oldali 20-25 cm-rel
nagyobb átmérőjű, ti. az megy a barázdában, és ilyenkor a taliga tengelye
párhuzamos a talajjal. A taligára nehezedik a gerendely, vagyis az eke első
része. Az én gyermekkoromban az ekék még fagerendellyel készültek, ezekkel nehezebb volt szántani. Ez
a modern faeke. Az ekevas (csoroszlya – de ezt a szót
szülőfalumban nem ismerik,legalábbis ebben az értelemben nem), amely pontosan a
barazda szélét hasítja, erre a gerendelyre van rögzítve, mögötte a kormány,
ezen fordul át a fölszántott föld, alatta pedig a laposvas, ez hasítja a
földet. A laposvas könnyen leszerelhető, ezt néhány napi szántás után el
szokták vinni a kovácshoz, hogy élezze meg. A laposvas és a kormány egy csúszó
talpra van szerelve . A vasekével könnyebb
szántani, nem kell erősen tartani az eke
szarvát,mert a súlypontja alul található. A vaseke, ha jól beállítják, akkor
sem dől ki a barázdából, ha nem fogják az eke szarvát. Nekünk vasekénk volt, és
azt édesapám olyan jól beállította, hogy ha a hajszás tehén (a jobb oldali, az
ment a barázdában) jól tudta a dolgát, akkor nyugodtan lehetett az eke mögött
ballagni, nem dőlt ki a barázdából. Nem egyszer szántottam úgy, hogy
beállítottam az ekét az új </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">44. barázdába
(„Új barázdát szánt az eke”), én leültem, és csak akkor szaladtam utána, mikor
a barázda végéhez érkeztek a tehenek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1948-ban az egyik földdarab őszi szántása
rám maradt. Marci öcsém szept.25-én született. Édesapánk nem volt otthon,
csépelt, valahol a Mezőségen. A bábasszonyért nekem kellett elszaladnom Csapóra
(10 km-re), mert Kutyfalván már nem dolgozott bába. Sárika szerint a vasúti
sínek mentén siettem, hogy hamarabb odaérjek. Vonat akkor még kevés járt, tehát
gyalog mentem. Arra már nem emlékszem, hogy szintén gyalog jöttünk-e, de
valószínűleg igen. Édesanyánk tehát nem segíthetett, Sárika félt a tehenektől,
ezért egyedül indultam szántani. El is
indítottam a teheneket, de nem akartak egyenesen menni. Visszatértünk a szántó
végébe, újra elindítottam: ugyanolyan eredménnyel. Ha nem az első barázdát
kellett volna szántanom, nem lett volna gond, mert az eke, ha már a földbe
mélyedt, nem dőlt ki. De nem az első barázdánál! Kétségbeesésemben leültem a
földre, és sírtam. Messziről meglátott János bácsi, a harangozó és
iskolaszolga, a harmadok szomszédunk volt máskülönben, odajött hozzám, és megkérdezte, mi a baj .
Sokat nem kellett magyaráznom, ő is látta. Megfogta az eke szarvát, én vezettem
a teheneket, így húztuk meg az első és a második barázdát. Utána már könnyebben
ment… János bácsi a hatvanas években halt meg, de ahányszor hazamentem
vakációra, és találkoztam vele, mindig emlegette, kérdezte, hogy emlékszem-e
még arra, amikor ketten barazdáltunk. Hogyne emlékeztem volna! Azt már
elfelejtettem, hogy édesanyánk miben reménykedett, hogyan fogok barazdálni.
Talán megbeszéltük, hogy nyilván találok valakit, aki segít. Meggyőződésem,
hogy tényleg segített volna bárki, arra járó. Ez Kutyfalván magától értetődő
dolognak számított, ha látták, hogy kell a segítség, kérés nélkül segítettek.
Nagyon sokszor megtörtént, hogy a kapálásból hazatérő emberek, mihelyt
meglátták, hogy még egy félórai kapálnivaló van hátra, szó nélkül beálltak a
töröbúza- vagy répasor végébe, és segítettek befejezni. Természetesen hasonló helyzetben
mi is megtettük ezt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A
következő földdarab szántásánál már lett segítségem, János bácsi unokája, Vincze
Laci. Később kovácsinas lett édesapámnál, egy nyáron át pedig együtt dolgoztunk
(ketten) a „maszek” kovácsműhelyünkben. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 45.
Ugyanúgy, mint a többi falusi gyerek, mi is rendszeresen dolgoztunk a
földeken. A búzaföldön gyomlálni szoktunk. Ehhez egy ún. gyomlálóvasat
használtunk. Seprűnyél vastagságú. kb. másfél méter hosszúságú farúd , a
végében egy 3-4 cm széles vasnyelvvel ,
amelynek a közepén „V” alakú , befelé keskenyedő rést vágtak, ezt megélezték,
ezzel vágtuk ki a burjány (gyom) szárát a föld
alatt. A „V” alak azért kellett, hogy el ne csússzék a föld alatt a gyom
gyökere mellett. A mai nemzedék ezt a „célszerszámot” egyáltalán nem ismeri,
mert a téeszesítés után már nem használták, ma pedig, a gyomirtók miatt a
feledés homályába merült. Maga a munka nem volt nehéz, csak sétáltunk egymás
mellett, és szúrkáltuk a burjányok gyökerét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A gyomlálásnál sokkal de sokkal nehezebb a kapálás. 1946-tól kezdve minden évben volt részem
benne bőven! Töröbúzát, krumplit, cukorrépát kellett
kapálnunk. Ha azt mondom, hogy nem rajongtunk érte, óriásit szépítettem rajta.
Legrosszabb, leggyűlöletesebb munkánk a répával adódott. Háromszor szokták
kapálni. Először, mihelyt a répasorok már látszottak (május végén) , a sorok
közét kellett kapálni, hogy ne maradjon gyom. A répához akkor még nem lehetett
nyúlni, mert könnyen megsértettük volna az épp, hogy kibújt növénykéket. Ezután következett a számomra legutálatosabb
mezei munka: a répaegyelés (Kutyfalván répaegyezés). Ezt egy rövid, 40-50 cm-es
nyelű kis kapával, kaparccsal végeztük. Egyetlen szál répát kellett meghagyni
15-20 centiméterenként, a gyomot meg a többi répát ki kellett vágni a
kaparccsal. Igen ám, de a répa apró kis magocskái magházban ülnek, ezért egymás
közvetlen közelében akár 5-6 növényke is kibújt. Ezek közül kellett óvatosan kiválasztani
egyet, a többit pedig kitépni. Kaparccsal nem lehetett ,mert a kis növények
csokrosan bújtak ki. A férfiak ezt a munkát térden csúszva tudták csak végezni, mert az
egész napi görnyedést nem bírták. Az alacsonyabb növésű nők meg a gyerekek már
végezhették lehajolva, mert nekik (nekünk!)
nem kellett mélyre hajolni. Az egész napi görnyedés mellett az is nagyon
rossz érzést keltett , hogy „nem volt szaporája” a munkának. Általában reggel
hatkor, legkésőbb fél hétkor kezdtük. Nyolc óra tájban, amikor leültünk
frustukra (reggelizni), és visszanéztünk, alig látszott, hogy valamit haladtunk
előre. A répa harmadik kapálása már könnyebben ment, mert a normális méretű
kapa is elfért a répák között. A töröbúza meg a krumpli kapálása sem volt túl
nehéz. De </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">46.
ha hetekig tartott,
mint később a „kollektívben”, akkor bizony ugyancsak megviselt! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kapálás általában aratásig tartott. Az
első kombájnok szülőfalumba a hatvanas évek közepén érkeztek, én pedig, már
tanárként, még 1960-ban is arattam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A 6-7 éves gyerekek is kimentek az
aratókkal, nekik kellett friss vizet hozniuk valamelyik forrásról. Szerencsére
a falu határában több forrásból is tiszta, hideg víz bugyog, ezért nagyon
messzire nem kellett menni vízért. 9-10 éves kortól már kévekötőket készített a
gyerek, a 13 éves pedig már kévét
kötött. Az átlagos „aratóbabda” 4 tagból állt: kaszás, marokszedő,
kévekötő-készítő és végül egy, aki összekötözte a kévéket. Én mind a négyet
próbáltam. A marokszedés általában női munka volt, de egy nyáron néhány napig édesanyám
helyett azt is végeztem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kaszára aratáskor egy negyed-körívhez
hasonló ,faágból készült kávát kötöznek, ez segít abban, hogy a lekaszált
gabona „állva” maradjon, a még le nem
kaszált szálakra támaszkodva. Jól aratni csak jó kaszás tud, mert úgy kell dolgoznia, hogy a
kaszával épp két búzasor közt vágja le a gabonát. Máskülönben megkeseríti a
marokszedő életét. A marokszedő sarlóval szedi a levágott gabonát, és kévékbe
rakja. Számomra ez volt a legnehezebb aratási munka. Nem kell hozzá annyi erő,
mint a kaszáláshoz, de egész nap meggörnyedve,
hátrafelé haladva kell dolgozni, ráadásul nyakig felöltözve, mert a
kalászok ugyancsak szúrnak. A karjukra épp ezért régi női harisnyát szoktak
húzni. No nem selyem- vagy nejlonharisnyát, hanem „patent” harisnyát (ez
vastagabb volt, épp ezért valamennyire védett a kalászok szúrásától.) Nyolc évig arattam kaszával, de soha,
egyetlen marokszedőnek sem volt rám panasza. Erre a mai napig nagyon büszke
vagyok. Az is igaz, hogy a falu legjobb kaszásától, édesapámtól tanultam meg
kaszálni 13 éves koromban. Egy olyan kis
faluban, mint Kutyfalva, mindenki ismert mindenkit, tehát azt is tudták, ki
hogyan tud kaszálni. Ha többen kaszálnak egymás után (nagyon szép látvány,
ahogy egyszerre suhintják a kaszákat!) , akkor a legjobb kaszás áll az élre, a
legrosszabb zárja a sort. Nem egyszer voltam tanúja annak, hogy amikor édesapám
néha kijött kaszálni, szó nélkül mindenki maga elé engedte. Nekem sikerült
diákként, egyetemistaként majd tanárként
egy 13-15 fős csapatban 47.
harmadiknak lennem. Édesapám nem volt túl magas ember,178-180 cm , de
nagyon izmos. A kaszájának a nyele hosszabb volt, mint bárkié, ezért mindig ő
vágta a legszélesebb rendet. Az egyik nyáron mindjárt a hazaérkezésem után
(délután) ki kellett mennem megforgatni a lekaszált lucernát vagy lóherét. Azokban az években az
volt a szokás, hogy mindenki kapott egy parcellát, amelyet meg kellett
művelnie: kapálni, kaszálni. Ilyenkor egy-egy család külön dolgozott. Én
azonban nem tudtam, hogy a 30-40 parcella közül melyik a mienk. Édesapám
megnyugtatott, hogy menjek csak nyugodtan, rá fogok ismerni. Megkerestem hát
azt , amelyikben a legszélesebb rendek húzódtak. Már javában dolgoztam, mikor
kijött valaki, és megkérdezte, hogy ugyan bizony honnan tudom, hogy az a mienk. Megmondtam neki, hogy találtam rá.
Markot szedni viszont édesapám után senki sem szeretett, mert nem tudott
keskeny rendet vágni, ezért ahol másnál 10 kéve gyűlt össze, nála 13-15. Ha
kimérték a területet,akkor nem okozott gondot, de ha egy csapatban dolgozott
mindenki, akkor a marokszedő szidhatta a kaszást, mert ugyanannyi „normát”
számítottak mindenkinek. Központilag meghatározták, hogy valamilyen munkának mennyi
a napi normája. Ezt esténként a
brigádvezető mindig lemérte, és így néha sikerült egy naptári nap alatt 2-3
munkanapot is szerezni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">
Tizenhárom éves koromban tanultam meg
kaszálni. Ezzel a falu legfiatalabb kaszása lettem. Lucernát kaszáltunk édesapámmal.
Ezt a legkönnyebb kaszálni, kivéve, ha elvénült vagy ha ledőlt. Saját kaszát
kaptam, az átlagosnál valamivel rövidebb
nyelűt, meg a kasza élé is rövidebbre alakította. Megtanultam, hogy kell
a kaszát a nyélen úgy elhelyezni, hogy egy suhintással több
vagy kevesebb növényt lehessen levágni (kicsit vagy nagyot fog a kasza).
Ha a növény még zsenge és nem túl sűrű, nagyobbat lehet fogni, ha elvénült, sűrű vagy nehezen vágható,
kevesebbet. Előzőleg már próbálkoztam egyedül kisebb-nagyobb sikerrel.
Hozzákezdtünk. Édesapám mögöttem jött, és miközben ő is kaszált, figyelt engem,
és utasított, hogyan is kell végezni a munkát. Az első és legfontosabb elv,
hogy ne maradjanak levágatlan növénycsomók. Ehhez az kell, hogy a suhintás
végén a bal kart kissé fel kell emelni. Egy óra múlva úgy éreztem, hogy már
nagyon jól megy a kaszálás. Édesapám azonban másként látta. Elmagyarázta, hogy
meggörnyedve kaszálni azért nem jó, mert az embernek hamar elfárad a dereka.
Túl nagyot suhintani nem jó, mert olyankor 48.
a végén vissza kell venni a lendületből, ez pedig némi erőfeszítés
igényel. Túl kicsit suhintani sem jó, mert akkor azt még meg kell toldani a
végén egy húzással, az pedig szintén (fölösleges) erőfeszítést igényel. Eltelt
a délelőtt, de számára még mindig nem kaszáltam elég jól. Már nagyon dühös
voltam, az volt az érzésem, hogy fölöslegesen beszél, kötekedik. Aztán
rájöttem, hogy igaza volt. Azt akarta, hogy a lehető „legergonomikusabban”
dolgozzam, vagyis a lehető legevesebb erőfeszítéssel a lehető legjobban és
legszaporábban. Másnap is kaszáltunk, és akkor már éreztem, hogy kevésbé
fáradok el, mégis többet teljesítek. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kollektivizálásban szülőfalum élen járt.
Az első „kollektívek” közé tartoztunk, 1950-ben alakult a „Gheorghe Doja” (Dózsa György „románosított”
neve) téesz. Dolgozni továbbra is kellett. 1952-ben, 16 éves koromban mentem
először felnőttekkel együtt kaszálni. Akkorra a kovácsmunka segítségével (erről
később) már annyira megerősödtem, hogy a felnőttekkel egyenrangúan kaszáltam.
Lóherét kaszáltunk, lehettünk tizenketten-tizenöten. Engem természetesen a sor
végére állítottak. Létezett azonban egy íratlan szabály, amelynek értelmében,
ha valakinek már nagyon a sarkában kaszál valaki, szólni kell neki, hogy
engedjen előre, különben „kivágom”. Ezt a szabályt hallgatólagosan mindenki
tudomásul vette, be is tartotta. Az egyik férfinak azonban, aki akkor
negyvenéves lehetett, nagyon nem tetszett, hogy eléje kerültem, ezért, amikor
visszafelé jöttünk, az én rendemet visszaforgatta, azt gondolta, hogy nem vágom
egyenesre a rendet, vagy lekaszálatlan lucernaszálak maradtak. Láthatóan
elkedvetlenítette, hogy nem talált benne hibát (K.A. volt, mestersége szerint
szabó, de abból nem tudott megélni). A következő rend végén gondoltam egyet, és
én kezdtem visszaforgatni az ő rendjét. Ott viszont lépten-nyomon találtam
lekaszálatlan tincseket. Nagyon dühös lett, mondván, hogy meri egy taknyos kölyök
felülvizsgálni az ő munkáját. Én nem feleselhettem vele, hallgattam. Jött
felém, hogy verjen meg. Nem tudom, mi lett volna a vége, de a többiek erélyesen
közbeléptek. Mondták neki: ”A., te kerested magadnak a bajt, most legalább fogd
be a szádat, a gyermeket pedig ne merd bántani!” Visszavonulót fújt, de pár
hónapig a köszönésemet sem fogadta. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 49.
Három évtized múlva, 1982-ben,
már Szigeten, a szomszéd kertjét béreltük, mert nutriákat tartottunk, télire szénát kellett kaszálnom
nekik. A szomszéd kertben dolgozott egy román paraszt, gyakran beszélgettünk, s
egy alkalommal, amikor látott kaszálni, megjegyezte, hogy én csak játszom a
kaszával. Méltatlankodva kérdeztem tőle, hogy ezt hogy érti. Mentegetőzve
válaszolta, hogy nem akart megsérteni,
csupán annyit, hogy számomra a kaszálás csak játéknak tűnik, mégis annyit
kaszálok le, mint ő. Megint eszembe jutott, hogy mit mondott édesapám, amikor
kaszálni tanított. Máramarosban ugyanis előrehajolva , meggörnyedve kaszálnak,
nem egyenes derékkal. Egy ideig azt hittem,
azért , mert sok a hegyvidéki kaszáló. De aztán láttam nem is egyszer a
tévében, hogy a székely ember egyenes derékkal kaszál.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Valahányszor kaszálni mentem, mindig két
kaszapengét vittem magammal. Ezeket édesapám reggel korán az üllőn jól
kikalapálta. Ebéd után, amikor a többi kaszás ledőlt a földre, hogy a kaszáját
kikalapálja, én pihentem. Viszont sosem tanultam meg kaszát kalapálni. Otthon
nem volt rá szükségem. Szigeten már igen, de az első próbálkozások siralmasra
sikeredtek, mert hullámos lett a penge éle, márpedig olyan szerszámmal nehéz
dolgozni. Pár hét alatt megtanultam valamennyire, de igazán most sem tudom
rendesen élesre kalapálni. Ha néha kaszálnom kell, szégyenszemre
villanyköszörűn élesítem a pengét. Ez megteszi egy kisebb terület (a kert egy
részének) lekaszálásához, de tudom, hogy ez bizony „barbár”, sőt kontár munka. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az ötvenes évek közepén – már nem
emlékszem, melyik évben – a kollektívben megint kiparcellázták minden tagnak,
hogy mennyi földterületet kell meg megdolgoznia. Édesapánk a kovácsműhelyben
dolgozott, nagyon sok munkája volt, édesanyánk pedig beteg lett . A kapálást ketten Sárikával könnyen
megoldottuk, de nemsokára aratni kellett. Tanakodtunk, hogyan is fogjuk ketten
ezt elvégezni. Szóba jött, hogy esetleg össze kellene fogni egy másik
családdal, ahol szintén csak ketten munkaképesek. Nem nagyon fűlt hozzá a fogunk,
mert csak gyenge félcsapatot kaphattunk volna párul. Édesapánknak akkor támadt
egy nagyon jó ötlete. Egy kétágú villát úgy hajlított meg, hogy lefelé görbült
a két ága. A munkamenet pedig a következőképpen alakult: reggel korán
elkészítettünk sok kévekötőt
(gabonaszárból készül, a kalászos részét kell összefogni, egy csavarás
után kétfelé osztani, középen a </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">50.
kalászok jól tartják a kötést, a szárát pedig könnyű tekergetni,kötözni).Sárika
ment elöl, a kötőket lerakta a földre, én pedig rákaszáltam a földre a búzát.
Visszafelé jövet meg fogtam a kurta nyelű villát , egyet húztam jobbról, egyet
balról, ezzel meglett a kéve, utána pedig összekötöztem. Sárika jött utánam, és
a kévéket lábra állította, a kalásszal felfelé. Ez a szabály, a végén pedig
kalangyába kellett rakni (nálunk nem keresztnek nevezték, talán azért, mert az
egész falu református volt?). Ennek is létezik szabálya. Azzal kezdődött, hogy egy kévét a
kalangya közepébe tettünk. Előzőleg megtörtük, úgy, hogy a földre az alsó fele
került, a szalmás része, felülre pedig a kalászos rész. Erre raktuk kereszt
alakban a kévéket, a kalászos résszel befelé, hogy a gabonaszemek védve legyenek
az esetleges esőtől.14 kévét raktunk keresztbe. A közepe megemelkedett az
alatta lévő, megtört kévétől. A tetejére is kévét tettünk, kalapformájúra
alakítva. A kalászos rész került alulra,
széthúzva, és mivel ferdén feküdt, az esővíz lecsorgott róla. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nagy
feltűnést keltettünk ezzel az aratási móddal, ráadásul majdnem annyit arattunk
le egy nap alatt, mint egy átlagos csapat. Domi is kinn volt velünk, hordta a
friss vizet – és sáskákat (szöcskéket) fogdosott. Jó nagyra nőttek a
búzaföldön, a testük 4-5 cm-re nőtt, a rágójuktól pedig félni kellett, mert
bizony kiserkedt a vér, ha a kezünkbe
haraptak. A gólyák nagyon jól tudták, hogy rengeteg a sáska, ráadásul egy idő
után , ahogy fogyott az aratni való búza, mind kisebb területre kellett
visszavonulniuk a sáskáknak, a gólyákat pedig „terített asztal” fogadta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Aratáskor rengeteg vizet ittunk. Emlékszem,
hogy egy tízliteres fonott üvegkorsóban vittem magammal vizet, annak a fele
délre elfogyott, ezért annak, aki az ebédet hozta, mennie kellett friss vízért.
Estére az ingem mindig fehér lett az izzadságból kicsapódott sótól. Ha hosszú
volt a búzaföld, minden egyes fordulóban innom kellett. Minél többet ittam,
annál jobban szomjaztam. Próbáltam az első években ing nélkül kaszálni, de
nagyon pórul jártam, mert a felsőtestem annyira leégett, hogy egy-két nap múlva
felhólyagosodott a bőröm, és nagyon fájt. Egyik évben egyedül kaszáltam
lucernát vagy lóherét, mikor elment mellettem valaki. Elmondta, hogy már
távolról látott, és kíváncsi volt, hogy ki lehet az a vörös pulóveres ember,
aki kaszál. A saját „rézbőrömet” vélte pulóvernek. Egyik unokatestvérem pedig,
Varga Géza,miután lehámlott róla egy 51.
adag bőr, újra „csurdé” (csóré) felsőtesttel ment ki a napra, de súlyos
következményei lettek, mert tele lett sebbel a felsőteste.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Számomra legemlékezetesebb az 1960-as
kaszálás- aratás maradt. Akkor már egy éve tanítottam Zetelakán, nősülés előtt
álltam, de a szüleim mondták, hogy lakodalom csak úgy lesz, ha a szabadságom
alatt dolgozom a kollektívben. A kapálásnak már vége volt, néhány nap volt
hátra az aratásig, az első napon lóherét kaszáltunk. Kissé már elvénült,
ráadásul egy erős szél mind leverte a földre, ezért nagyon nehéz volt levágni.
„Keringőzni” kellett, vagyis úgy állni, hogy a kaszával a tövét megkeresni, levágni,
de egy két méter után már másik irányba dőlt. Nagyon nehéznek találtam. Erővel
bírtam ugyan, de a jobb tenyeremen (azzal kell fogni a kasza mankóját) meg az
ujjaimon 12 (tizenkét!) jókora vízhólyag keletkezett,mert a tanári munka révén
nem volt lehetősége a bőrömnek megvastagodni. Délután már csúfolódtak a társaim, hogy „ a tanár úr” kijött egy
napra kaszálni. Nagyon bosszantott, különösen a közvetlen szomszédunk, Varga
Jóska meg Somodi Jóska gúnyolódása. Este, mikor édesanyám meglátta, azt mondta,
hogy ne menjek, míg be nem gyógyul a kezem. Én azonban elhatároztam, hogy
csakazértis folytatom a munkát. Egy kendővel bekötöttem a jobb kezemet, úgy
mentem másnap dolgozni. Akkor meg azzal próbáltak bosszantani, hogy „a tanár úr
kesztyűs kézzel kaszál”. Azt válaszoltam, hogy „kesztyűvel” ugyan, de annyit
teljesítek, mint bármelyikük. Erre aztán elhallgattak. Ráadásul mindkét
Jóskánál jobban kaszáltam . Somodi Jóska szinte évenként eltört egy kaszapengét,
mert a hegyével belevágott a földbe. Én pedig soha nem törtem el egyet sem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Amint végeztünk a lóherével, kezdődött az
aratás. Abban az évben már nem mérték ki
a megművelendő területet. Reggel
tehát úgy mentem ki a kaszával, hogy még nem tudtam, ki lesz a marokszedőm. Az
volt a természetes, ha az asszony a férje után szedte a markot, leány pedig
abban az évben egy sem akadt a faluból, aki markot szedett volna. Végül Zsidó
Erzsivel (lánykori neve, a férje után Máté ) kerültem egy csapatba. Pár év múlva
Marci öcsémnek az anyósa lett.
Kényszerhelyzetbe került . Nem nagyon akarózott velem dolgoznia, úgy
gondolta, hogy nem tudok rendesen kaszálni. Néhány kaszavágás után azonban már
nagyon örült, hogy utánam szedte a markot. Sajnos, aránylag fiatalon meghalt,
de míg élt, gyakran emlegette, hogy együtt 52.
dolgoztunk. Kevés volt a kaszás, mert aki tudott, menekült a
kollektívből. Máté Laji, Erzsi férje „vákár” (tehenész) volt, nem jöhetett ki a
mezőre. Az aratás jócskán elhúzódott, kb. egy hónapig arattunk. Tíz- tizenkét
nap múlva sorra dőltek ki a kaszások, a két Jóska is kénytelen volt pihenőnapot
kivenni. Mikor aztán a „szabadságukról” visszatértek, nem állhattam meg, hogy
ezúttal én ne gúnyolódjam rajtuk: „Mi van, Jóska? Ki dőlt ki a munkából?” Nem
mertek szólni semmit. Szégyellték magukat!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Azon a nyáron „forradalmi” újítást
vezettem be. Rengeteg vizet kellett innom, de nem nagyon tetszett. Arra
gondoltam, hogy mi lenne, ha a víz helyett kivinnék 2 liter enyhén megédesített
mentateát. Kiderült, hogy jó ötletnek bizonyult, mert 4 liter tea elég volt egy
napra, vízből pedig legalább kétszer annyi kellett. Kezdetben gúnyolódtak
rajtam, de pár nap múlva többségük szintén mentateát vitt ki magával. Ráadásul
ez langyosan is oltotta a szomjat, jóízű is volt, míg a víz, ha fölmelegedett,
„kotlós” lett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tanárként a tanév folyamán fölszedtem pár
kiló fölösleget, de az aratás végére már megint „nádszálkarcsú” lettem. Azóta
tudom, hogy mi a legjobb fogyókúra. Csakhogy azóta már megvénültem, erőm meg
kitartásom sincs annyi, mint 24 éves koromban, ennek eredményeként jól megnőtt
a „tekintélyem”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kombájn előtti korszakban az
aratást a búzahordás, majd a cséplés követte. Az előbbiből a „kollektív”
megalakulása előtt nem volt részem. Utána is csak egyszer. Előzőleg minden
család a saját portájára hordta a búzakévéket, ott csépelték el, azután viszont
egy központi szérűre, hogy a cséplőgépet ne kelljen sokat hurcolni, beállítani,
hogy a hajtószíj megfelelően megfeszüljön. A hordás maga egyrészt kemény munka,
másrészt érteni kell hozzá, mert a szekeret úgy kell megrakni, hogy sok kéve férjen el, de a szekér ne boruljon
föl. A hozzáértő ment föl a szekérre, és szakszerűen rakosgatta a kévéket.
Nemegyszer láttam feldőlt szekeret. Olyankor újra kellett kezdeni a rakodást.
Én 17 éves koromban vettem részt a hordásban. Mú Gyuri bácsi mellé osztottak be
(Domokos György, a felesége édesanyánknak első unokatestvére ). A „Mú”
ragadványnév , nem tudom, honnan ered. A faluban a legtöbb családnak van ragadványneve (Kaptás,Fuszájka,Cici,Picula
stb. A mi családunk Krisán (vagy Krisány) . Ez állítólag úgy ragadt ránk, hogy
dédapám, aki Trianon előtt a falu bírája volt, nagyon hasonlított a Horea
Closca si Crisan triumvirátus harmadik 53.
tagjára.
Apai nagybátyám, Jóska bácsi (László Jóskának, az orvosnak az apja) „domnu
Crisan”(„Krisán úr”) volt a dátosi és oroszi meg kutyfalvi számára. Ez onnan eredt, hogy egy ideig
adószedőként dolgozott , tehát „domn”. Édesapánknak csak a „tovarasul Crisan” („Krisán elvtárs”)maradt, vagy egyszerűen csak
Márton bácsi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nos, elindultunk Gyuri bácsival, mihelyt a harmat
fölengedett. Lovas kocsival dolgozott , néhánynak azonban csak ökör- vagy
tehénvontatás jutott. A lóvontatás nekem azért nem tetszett, mert gyorsabban
haladtak, egy nap alatt tehát többször kellett fordulni. Ráadásul Gyuri bácsi
hajtott, igyekezett, mert teljesítmény alapján írták a munkanapot. Állandóan
hajtogatta:”Dabjad,leekee (lelkem),siessünk!”. Egy-egy kéve 12-16 kilósra
sikeredett, ezeket kellett földobni gyakran 4 m magasra. Jó erőben voltam,
estére mégis hullafáradt lettem, a munkaversenyt viszont megnyertük. A
következő napokon is, mert emlékezetem szerint 10 napig tartott ez a munka.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Következett a cséplés. Ebben már gyerekkorunkban
részt vettünk. A nőket meg a legkisebbeket a polyvahordáshoz osztották be.
Csépléskor elkülönül a mag, a szalma és a polyva (pelyva), ez utóbbi a
kalászból keletkezik. A cséplőgépet több ember szolgálta ki. Legfontosabb volt
az etető (a gépész után természetesen, aki a meghajtó traktort kezelte,
felügyelte, illetve ő állította be a gépet, a traktort, hogy a hajtószíj
megfelelően feszüljön, mert ha túl feszes, elszakad, és akár embert is ölhet,
ha meg laza, vagy nem hajtja megfelelően a gépet, vagy leesik). Az etető a
cséplőgép tetején állt,egy mélyedésben, közvetlenül a dob mögött
(forgódob=forgó henger,amelybe adagolni kell a kévéket). Érteni kell hozzá,mert
ha keveset tesz egyszerre a dobba, akkor fölöslegesen dolgozik a gép, ha meg
sokat, akkor nem veri ki mind a szemeket a kalászból. Gyorsan kell
dolgozni,megállás nélkül, és figyelni. Sok olyan baleset történt,hogy a dob
elkapta az etető karját, és leszakította. Ezért minden gépen két etető
dolgozott, óránként cserélték egymást. A feldobott kévéket egy asszony kapta
el, sarlóval a kezében, egy mozdulattal elvágta a kévekötőt, és adta tovább az
etetőnek. Őket is óránként váltották. A legtisztább, „legelőkelőbb”
munkának a zsákolás számított. Zsákokat
rögzítettek a cséplőgép hátsó végéhez, ahol a gabonaszemek zúdultak ki, a
megtelt zsákokat meg kellett kötni. Azután a munkás a vállára vette, és vitte a
mázsálóra,majd 54.
onnan rendszerint szekérre. Csak erős fizikumú férfiak végezhették, akik
könnyedén mozgatták a 70-80 kilós zsákokat. Egy nyáron át én is zsákoltam. Legalább annyi erő kellett a kévék
feldobásához, a szalma kazlakba rakásához – oda elevátor vitte a szalmát. A legutálatosabb,
legpiszkosabb munka a polyvaeltakarítás- és hordás . Állandóan szállt a por,
beleette magát az izzadt bőrbe – a tüdőkbe is jutott bőven. No, ezt végeztük
valaha gyermekként gereblyével és villával. 1947-ben vagy 48-ban Brendus Ernő
egy cséplés alkalmával átszúrta villával
a lábfejét. Egy kupacba szúrta a villát, de nem vette észre, hogy a lába alatta
maradt. A talpán jött ki a villa hegye. Nem vitték kórházba,orvost sem hívtak
hozzá. Kimosták a sebet,bekötözték. Pár hét múlva már futballozott –
természetesen mezítláb, mert tavasztól őszig így jártunk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az otthoni cséplést mindig „lakoma” követte: a
munkások kaptak egy-két pohárka pálinkát, szalonnát, paradicsomot, paprikát. Ez
akkor ünnepi lakomának számított. Az utolsó darab szalonnát erre tartogatták a
legtöbb háztartásban. Illett megadni a módját, de ki is kellett böjtölni.
Kapáláskor már általában elfogyott a
szalonna. A kolbász, sonka, oldalas már
áprilisra elfogyott – legalábbis nálunk. Emlékszem, hogy zsíros kenyeret sem
ehettünk, mert a zsír kellett a főzéshez.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1947-ben és 48-ban sokadmagunkkal együtt
napszámos munkát végeztünk. Egy ideig a vasútnál dolgoztunk, a vasúti töltés
mentén kellett a gyomokat kihuzigálnunk. A nyár nagyobbik részét azonban a
„firmánál”, azaz az állami gazdaságnál kellett munkával eltöltenünk. Nem nagyon
bánkódtunk miatta, mert a korunkbeli gyerekek fele együtt dolgozott velünk. A
munkabérből azonban nem kirándulásra fizettünk be, nem magunknak vásároltunk,
nem a „zsebpénzünket” szaporítottuk (ezt a kifejezést nem is ismertük), a
szülőknek adtuk át – panasz nélkül.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A közös gazdaságban csépléskor minden munkafázist elvégeztem. Volt
néhány nap, amikor két műszakot teljesítettem. Reggel ötkor kezdtünk,délben
váltották a délelőtt dolgozókat. Általában késő estére ért véget a munka. Aztán
az egyik férfi megbetegedett, és megkérdezték, hogy ki vállalná a második
műszakot is. Én vállaltam, mert akkorra a kovácsműhelyben megizmosodtam,15-16
óra hosszat dobáltam a kévéket. Pihenő akkor adódott, ha elromlott valami a
cséplőgépen. Már sötétedett, mire hazaértünk, de </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">55.
vacsora előtt még elszaladtam a „fürdőszobába”, azaz a Marosra fürdeni,
lemosni az egész napi izzadságot, port.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyár végén kezdődtek a munkák a kenderrel. A
kendert kétféleképpen vetették: egy részét ritkán, rendszerint a töröbúzaföld
mezsgyéjére. Ez nagyra nőtt, ebből csépelték ki kézzel a magot. Azt a kendert,
amelyből fonál, szövet készült, egészen sűrűn vetették,így nem nőhetett nagyra.
Augusztus közepén „nyűttük”, vagyis gyökerestől szedtük ki a földből.
Zsúpokba kötöztük, nálunk a Marosba
süllyesztették olyan helyen, ahol a víz nem volt túl mély, sem túl sekély. Iszapos
mederbe kellett tenni. Karókkal rögzítették , majd iszapot lapátoltak rá.
Fontos volt, hogy mindvégig, kb. 2 hétig vízben ázzék. Ezalatt leázott róla a
külső, klorofillt tartalmazó héj. Ezt követte a kender mosása. Mindenki a
kezébe vett egy maroknyi köteget, aztán az alsó, majd a felső végét kellett
erélyesen a vízbe csapkodni, mindaddig, míg le nem mosódott róla az iszap és a
külső héj. Szép, fehér kender maradt utána. Ezt fölállítva, rendszerint
kerítéshez támasztva kellett szárítani. Ilyenkor az egész falu utcáinak
a kerítései fehérlettek a száradó kendertől. A kender mosását szerettük, mert
azt is „lakoma” követte, szalonna, paradicsom, paprika. Kellemes is volt a langyos
vízben csapkodni, nem fedte a bőrünket por, izzadság. Száradás után következett a
szálak összetörése, ezt rendszerint a mosószéken végeztük, egy-egy maréknyi
kendert kellett 15-20 centis darabokra
törni. Ezt követte a tilolás, gerebenezés, fésülés. A kenderszálak így
megszabadultak a fás részektől, ezt nevezik
pozdorjának. Nagyon jól égett, pár hétig ezt használták a tűzre
főzéshez. Állandóan kellett rakni, mert hamar leégett, de a faluban az állandó
fahiány miatt is szükség volt rá. A teljesen pozdorjamentes szálakból fonták,
szőtték a finomabb textíliákat, a nem teljesen megtisztított kócot is
megfonták, szőtték, rendszerint zsáknak. A fonás és a szövés egész télen és
kora tavasszal bőséges munkát adott az asszonyoknak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Szeptemberben kezdődött a töröbúza betakarítása.
Kutyfalván az a szokás, hogy a csövekről
lefosztják a csuhét, azután törik le a kukoricacsövet. Halmokba hajigáltuk,
onnan szekérre, otthon az udvarra ürítettük, majd kosarakkal a hiúba (padlásra)
hordtuk. A szállításhoz a szekerek két oldalát, elejét, hátulját deszkákkal
szokták magasítani, így elfért 8-10 mázsa csöves töröbúza egy szekéren. 1948
őszén én lettem a „fuvaros”, vagyis nekem kellett 56.
hazaszállítanom. Szokás szerint elindítottam a teheneket, majd, miután
kiértünk a dűlőútra, fölugrottam a szekér bakjára, hogy ne kelljen gyalogolnom.
Az egyik fuvar majdnem tragédiával végződött. Jobb kézzel a szekérre, ballal a
tehén farára támaszkodva kellet fölugrani. Én azonban elvétettem az ugrást, és
leestem. A bal oldali szekérkerekek átgurultak rajtam, szerencsére „csak” a két
combomon. Pár percig a földön feküdtem, de a tehenek nem álltak meg, föl
kellett állnom és utánuk szaladnom. Sikerült is, amiből megállapíthattam, hogy
nem tört el egy csontom sem, pedig egy-egy kerékre a szekérrel együtt 300 kilónyi súly nehezedett.
Panaszkodni nem mertem, de estére megkékült mindkét combom, és mivel rövid
nadrágot viseltem, jól lehetett látni, hogy mi történt. Akkor vallottam be,
előzőleg nem ,mert féltem a büntetéstől.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az őszi munkák közül részt vettem még talán
kétszer a répaásásban, és néhányszor a kórévágásban. Ehhez előzőleg
fűzfavesszőt kellett vágni a Maros partján, ezzel kötöztük be a kórézsuppokat
(ezeket már nem kévének nevezték). A vesszővágást mindig nagyon szerettem, mert
ezek számomra „kirándulást” jelentettek. Egy délután levágtam annyi vesszőt, amennyi kellett. A kóré őszre
már nagyon száraz lett, nedves időben nem lehetett vágni, mert a nedves levelek
bepenészedtek volna. 15-20 zsuppot összehordtunk egy rakásba addig is, amíg
szekérrel hazaszállították. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az egyik kórévágás emlékezetes maradt. Azt
hiszem, 1953- ban a háztájiról kellett levágni a kórét. Október volt, sötétedés
után indultunk, de nemsokára feljött a telehold. Édesanyámmal ketten mentünk,
éjfélre levágtuk, összekötöztem, és össze is hordtuk. Máskülönben elég gyakran
megtörtént, hogy a kórét éjszaka, teleholdnál vágták mások is. Nem hullt a
nyakunkba a pollen. Az nagyon kellemetlen különben, mert nagyon viszket. Ezért is
vállalták sokan az éjszakai munkát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mezei munkákban 2-3-4 napos szünetek,esőzések,
„parasztünnepek” alatt ki lehetett pihenni a fáradalmakat. De nem nekem!
Olyankor, a változatosság kedvéért „kovácsinas”, majd „segéd” lettem. Édesapám
már 1945 őszén kovácsszerszámokat vásárolt, és kovácsműhelyt nyitott . Ez az
állami gazdaságban való alkalmazása idején is működött, sőt a „kollektív”
gazdaság idején is, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Kezdetben én csak
„fújtattam”. A kovácsműhely elengedhetetlen tartozéka a fújtató, ez táplálja
friss levegővel a 57.
„kohót”, (így nevezik nálunk a kovácstűzhelyet). A fújtató hol pedálos
volt, hol egy csüngő kötéllel kellet mozgatni. Egyik sem volt nehéz, egy gyerek
is elbírt vele. Egy ideig faszenet használtunk a vas izzításához, ezt
Gyergyóból hozták szekerekkel, de ezt egy idő után betiltották – tán az erdők
államosítása miatt. Ezt követte a kőszén korszaka. A kertünk végétől nem messze
halad a vasút, ott épp egy emelkedőn. Hányszor hallottuk, ahogy a mozdony
nehezen húzta a hosszú szerelvényt felfelé. Mondtuk is kórusban, a mozdony
zihálásával egy ütemben: ”So-kat-rak-tak, so-kat-rak-tak!” Ezt a pár percet
lehetett kihasználni kőszén „vételezésére”. Általában egy fékezőt „korrumpált”
édesapám 1-2 deci pálinkával (pár évig saját főzésű gabonapálinkával). A fékező
fölmászott egy szénnel rakott vasúti kocsi tetejére, és lábbal rugdosta,
görgette le a szenet, mi meg fölszedtük. Gyakran még vesztegetésre sem volt
szükség, mert a lefelé haladó kocsik tetejéről a kanyarban a centrifugális erő
dobta le a szenet, szerencsés esetben a kokszot. A koksz külön örömnek
számított, mert a szén másfél méteres
lánggal égett, ez pedig nyáron, amikor amúgyis
izzott a levegő a napsütéstől,
fölért egy gőzfürdővel. A koksz kevés lánggal égett, de nagyon jól hevített. Az
ötvenes évek közepén bevezették a faluba a földgázt, azután pedig azzal
izzították a vasat, a hagyományos fújtatót is fölváltotta a villannyal működő
ventilátor. 1945-től 1947-ig édesapám mellett
inas vagy segéd is dolgozott. Országszerte gondot jelentett, hogy nem
lehetett ráfnak (kerékabroncs) való vasat kapni. Kutyfalva közvetlen közelében azonban a
visszavonuló németek fölrobbantották a vasból épült vasúti hidat (is!), ebből
vágtak hidegvágóval, nehéz munkával 4-5 cm széles vascsíkokat, az pedig kitűnő
anyaga lett a ráfnak. Nappal nem lehetett vasat vágni, mert katonák vigyázták
az ideiglenes fahidat. De őket is le lehetett fizetni, hogy szürkületkor vagy
holdvilágnál „ne lássák”, ahogy a vasat vágják. Egy ilyen vasszerző este maradt
ki édesapám és a segédje egy nagy verekedésből. 45 őszén Dátosról rendszeresen
Kutyfalvára látogatott egy csoport román „vitéz” , (vasgárdisták ),
randalíroztak, néhányszor betörték az iskola ablakait, ahol Szőcs a
felnőttekkel kóruspróbát tartott, vagy színdarabot tanított. Egy idő után a
fiatal legények, férfiak elhatározták, hogy móresre tanítják a garázdálkodókat.
(Érdekes, hogy Orosziból, bár csak 1 km-re van a mi falunktól, soha nem jöttek.
Dátos messzebb van, ráadásul a Maros jobb partján , komppal kellett átkelniük).
Nos, elhatározták, hogy ha újra jönnek, minden férfi rájuk támad, és megverik
őket. 58. Úgy
is történt. A sötétben bottal, szekérlőccsel rájuk támadtak. A sötétben is
könnyű volt megkülönböztetni őket, mert harisnyát viseltek, olyant, mint a székelyek,
de nem fehéret, hanem szürkét. „Üsd a harisnyást” – ez lett a harci kiáltás .
Kb. harminc sebesültet vittek el a mentők, megtelt velük a ludasi meg a tordai
kórház. A magyarok közül „véletlenül”senki sem sebesült meg . Olyan
meglepetésszerűre sikeredett a támadás, hogy a „bátor vitézek” futottak
(volna!), de csak néhánynak sikerült elmenekülnie. Néhány napig a csendőrség
nyomozott, de senkire sem tudták rábizonyítani, hogy részt vett benne, mindenki
négy-öt tanúval bizonyította, hogy akkor épp otthon vacsoráztak vagy
beszélgettek , nem is hallottak semmit. Nos, ebből édesapám úgy maradt ki, hogy
épp vasat vágtak a híd mellett. Ha ő akkor ott lett volna, tán nagyobb baj is
történik, mert nagyon erős volt. (Egyszer egy kötekedő legénynek úgy megmarkolta
az arcát, hogy fölszakadozott a bőre – hazament panaszkodni, ott meg azt
mondták neki, hogy máskor nézze meg, kivel kezd ki.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 13 éves koromtól már „rendes” inas lettem, a
nagykalapáccsal (a „pöröly” szót nálunk nem ismerik) „rávertem”, lyukakat fúrtam
a ráfokba (ezt nagyon nem szerettem, mert egy kurblis „fúrógépet” használtunk,
egyetlen lyuk kifúrása 10-15 percig tartott.) Megtanultam a kovácsolás alapjait is. Ez abból
áll, hogy egy vasrúdból~pálcából hogyan kell ráfszeget készíteni. Nagyon nem mindegy,
hogy a fölmelegített vasat az üllő melyik részére teszi az ember. A másik
fontos dolog:pontosan derékszögben kell forgatni a munkadarabot, mert különben
nem nyúlik, esetleg szét is nyílik a
vége. Nagyon tanulságos volt, ahogy egy nagyobb , vastagabb vasat kalapáltunk.
Édesapám a kézi kalapáccsal ütött (3-4 kg), én meg a 15 kilós nagyverővel,
közben forgatta az üllőn a vasat. Tehát egyik oldalát mindig ő ütötte, a
másikat én, mégis egyformán nyúlt a vas, nem lett keskenyebb az az oldala,
amelyet én ütöttem… Nos, nekem a ráfszeg készítése sok próbálgatás után sikerült,
dicséretet is kaptam, mely szerint „rossz kovács már lehetek”. Édesapám 12 éves
korában,a 6. osztály elvégzése után (akkor annyi volt a kötelező) lett
kovácsinas. Mire katona lett, már olyan jól értett a mesterséghez, hogy az
ezredparancsnokának készült lovaskocsi vasalását ő végezte, a parancsnok pedig
jutalmul 2 vagy 3 hét szabadságot adott neki (a munkáért magáért azért nem
fizetett, mert addig sem kellett a többiekkel együtt gyakorlatoznia). Később,
1952-ben a vásárhelyi Ciocanul vállalatnál kapott munkát, a Poklospatak melletti
műhelyben dolgozott, vagy 59.
10 kováccsal együtt , de 2
hét múlva ő lett közülük az első. Sajnos, betegsége miatt egy év múlva ott
kellett hagynia a vállalatot. Azt minden kovács tudja, hogy ha kap egy 1 cm
átmérőjű vasrudat, kalapálással úgy
tudja kihegyezni, hogy egy perc múlva izzik a hegye. Sokszor gyújtott rá így,
ha nem volt kéznél gyufa és nem égett a tűz a kohóban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Vezérelve az volt, hogy „rossz szerszámmal
nem dolgozunk!”. Néhányszor előfordult, hogy én elkezdtem volna a munkát a nem
tökéletes szerszámmal, de ezt sosem engedte. Gyakran egy-egy munkához
célszerszámot is készítettünk. Minden esetben termelékenyebben dolgoztunk, mint
nélküle. Nagyon jó érzéke volt a forrasztáshoz (nem tévesztendő össze a hegesztéssel). Arról van szó, hogy két
vasdarabot addig kell hevíteni, míg „hiccel” (vasszikrák pattannak ki a kohóból). A két darabot a megfelelő
pillanatban (!) ki kell ragadni, leverni róla a revét, egymásra illeszteni, és
kalapálni (rövidebb idő alatt, mint ennek a mondatnak a leírása). Nekem sosem sikerült, pedig nagyon sokszor
próbáltam, ha egyedül maradtam a
műhelyben. Vagy elégettem, vagy nem hevítettem eléggé. Sok gyakorlás és érzék
kell hozzá. Abban az időben a leggyakrabban ráfhúzást végeztünk. A kerekek ráfja idővel kitágult, és leesett a
kerékről. Szűkíteni kell ilyenkor a ráf kerületét. Két módszert használtak a
kovácsok. Az egyik a „káfolás”. Ez úgy történt, hogy a ráf egy szakaszát
izzásig hevítették, majd egy „S” alakot képeztek, az S alsó és felső végét
összekalapálták. Kissé döcögött ugyan, de az utak amúgy is döcögősek voltak.
Ezt édesapám nagyon nem szerette, lenézte, azt mondta, hogy igazi kovács olyan
munkát nem végez. Inkább elvágtuk a ráfot. Kivágtunk belőle egy 1-2 cm hosszú
részt, majd összeforrasztotta. Néhány száz (de lehet, hogy néhány ezer)
forrasztása mind sikerült, és soha, egyik sem szakadt el a forrasztásnál.
Ezután a ráfot körbe kellett melegíteni, ráhúzni a kerékre, vízbe tenni, és a
vas, mihelyt lehűlt, szorosan fogta a kereket. A körbemelegítés 20-25 percig
tartott. Kitalált egy módszert, amelyet akkor alkalmaztunk, ha egyszerre több
ráfot kellett megmunkálni. Megszámoztuk a kereket krétával, a vasat római
számokkal. Számsor szerint raktuk a ráfokat egymásra, a kerekeket pedig egymás
mellé. Az összeforrasztott ráfokat kupacba raktuk , rá tüzet raktunk csuszából
(kukoricacsutka). Mihelyt a tűz leégett, eszeveszett gyorsasággal kapkodtuk ki a
tűzből a ráfokat, rá a kerékre, majd vízbe. Főleg a kollektív gazdaságban
alkalmaztuk ezt, mert volt csusza bőven. Ráadásul a ráfok a tűzben vörösen </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">60.
izzottak, tehát a melegtől jobban megnyúltak, és szinte gyerekjáték volt
a kerekekre ráhúzni. A termelékenység megtízszereződött, mert máskülönben a
körbemelegítés vett el nagyon sok időt. Meg is lett a „jutalma” az újításnak. A
normát egy kerék elkészítéséhez (meg mindenféle munka elvégzéséhez) központilag
állapították meg. Ha jól emlékszem, 10 ráf elkészítése számított egy
munkanapnak. Nekünk pedig fejenként 8-10 munkanapot számoltak el. Két hétig.
Sok embert a sárga irigység kínozott, és sikerült elérniük, hogy megemelték a
normát. Ott tanultam meg, hogy nem szabad a normát túlteljesíteni, mert akkor
új normát állapítanak meg.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Édesapám nagyon jó állást talált a
„firmánál”, de mihelyt megalakult a közös gazdaság, sikerült elérniük, hogy
átmenjen akarata ellenére a kollektívbe. Három kovács is dolgozott a faluban, de a gazdaságnak ő kellett.
Megjelent egy lovasszekér az udvarunkon, nem kérdeztek, nem mondtak semmit,
fölpakolták rá a szerszámokat, és bevitték a közösbe. Ezt egyszer még
megismételték, mert újra vásárolt egy egész szerszámkészletet, hogy otthon
dolgozhasson a téesz mellett, azt is úgy vitték el. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A közös gazdaságban gépészként is
dolgozott. Szereztek valahonnan egy régi, elromlott Fordson-traktort
(petróleummal működött, csak az indításhoz kellett 1-2 decinyi benzin). Ezt
bevontatták hozzánk az udvarba. Szétszedtük az egészet, de hibás alkatrészt nem
találtunk benne, viszont a hengerfejtömítések nem zártak tökéletesen, a
keletkező gázok a traktor oldalán távoztak. Tömítőpakolás kellett volna, de azt
sem lehetett kapni. Vékony kartonból vágtunk ki tömítésnek valót, bekentük a
karton mindkét oldalát szilvaízzel (szilvalekvár), jól rászorítottuk, és
hagytuk száradni néhány napig. A módszer bevált, a traktor működött, használták
is vagy nyolc évig víz szivattyúzására a gazdaság kertészetében. Utána azonban
villanymotort használtak, mert gazdaságosabb , és nem igényelt állandó
felügyeletet. Amikor öntözni kellett a kertészetben, a kovácsműhelyt
felváltotta a traktor. Két vagy három nyáron át én kezeltem. Úri munkának
számított , mert ment magától, csak hűtővizet kellett tölteni bele (a
Marosból), és vigyázni, nehogy leálljon. Kurblival kellett indítani. Mellette
lehetett orrvérzésig fürdeni, horgászni is. Másodéves koromban egy nyelvészeti
vizsgát őszre halasztott az évfolyam 85 százaléka, mert egymás után rúgta ki a
hallgatókat Szabó T. Attila (az Erdélyi Magyar </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">61.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Szótörténeti
tár szülőatyja) .Néha idegileg annyira elfáradt, hogy türelmetlenségében sorra
buktatta a vizsgázókat. „Természetesen” én is őszre maradtam a vizsgával. Úgy
tanultam, hogy felültem a traktor ülésére, a jegyzeteket magam elé tettem a
kormányra. Az egyenletes zaj kiszűrt minden más hangot, ami zavarhatott volna,
jól tudtam úgy tanulni. Reggel ötkor el kellett indítanom a traktort, este
sötétedésig kellett szivattyúzni a vizet. Ebédet rendszerint Domi öcsém hozott,
mert nem lehetett a traktort magára hagyni. Egyik alkalommal valamilyen levest
hozott, de elfeledtek kanalat tenni. Meginni nem lehetett, mert főtt benne
valami (zöldfuszulyka? krumpli?). Gondolkodtam, mit is tehetnék. Körülnéztem,
és láttam, hogy épp egy paprikatábla szélén állunk. Egy paprikát szárastul
kivágtam, a paprika felét levágtam, a megmaradó, kocsányon lévő részből
kiszedtem a belső részt meg a magokat, és kikanalaztam a levest. Utána a
„kanalat” is elfogyasztottam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A Marosnak akkor nagy kanyarulata folyt a
dátosi hegy alá (különleges látványosság a leszakadt hegyoldal, olyat nem is
láttam másutt), ott visszafordult, és a gazdaság kertészete mellett hömpölygött
a vasúti híd felé. Kétszer folyt el a kertészet mellett, a kettő között 500-600
m távolság …volt akkor. Most már nem, de azt már említettem. A kertészetbe két
helyről is lehetett szivattyúzni. A traktort mindig oda vitték, ahol közelebb
feküdt az öntözendő rész (árasztásos öntözést alkalmaztak). Egyik alkalommal
nekem kellett átvinnem a traktort. Tudtam, hogy kell sebességbe tenni. Két
pedállal működött, bal oldalon a tengelykapcsoló (kuplung), jobb oldalon a fék.
A gázkart kézzel kellett meghúzni. Cséplés, szántás idején nem mellékes, hogy
állandóan kell a gázpedált nyomni, vagy beállítani egy bizonyos fordulatszámra.
(Gondolom, ebből származik a modern kocsik „tempomat” nevezetű alkatrésze.).
Kitolattam, megfordultam, és elindultam. Lassan ment, mert csak egyes
sebességbe lehetett tenni, a többi fogaskerék néhány „foga” hiányzott,
időközben letöredeztek. Rövid nadrágba öltöztem, szokás szerint, a lábamon
bakancs, de fűző nélkül. Nap közben
mezítláb jártam, a bakancsot az átvonulás idejére kaptam a lábamra. Egy idő
után letettem a lábamat a fékpedál alá, úgy kényelmesebben vezettem . Mikor
már 10 méterre megközelítettem a
meredek, 3-4 m magas partot, fékezni akartam, de beszorult a bakancsom a pedál
alá. A traktor pedig lassan, de biztosan haladt a „szakadék” felé. Az első 62. kerekek
már alig két méterre voltak a parttól, és még leugrani sem tudtam, mert nem
bírtam kihúzni a lábamat. Kétségbeesésemben visszaváltottam hátramenetbe (a bal
lábam szabad volt). Csikorgott, recsegett a traktor, de megállt 30- 40 cm-re a
meredektől. Ha akkor beborultam volna a traktorral a vízbe, ősszel már nem
kellett volna vizsgáznom. Akkor kerültem először, de nem utoljára életveszélybe.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Meg kell említenem, hogy 1952 júniusában
egy hétig (tíz napig?) a vásárhelyi orvostanhallgatókkal együtt dolgoztam a
meggyesfalvi téglagyárban. Az
egyetemisták bentlakásához készítettük a téglát. Rá egy vagy két évre elvették
tőlük, és egy román iskola számára építettek valamit – akkor azt mondták, hogy
csupán ideiglenes kölcsönzésről van szó.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A gazdaság kertészetében más munkát is
végeztem:gyomlálást, kapálást, dinnyehordást és öntözést is. Árkokban érkezett
a víz, azt kellett bevezetni az ágyásokba, amelynek a szélére ültették a
paprikát, káposztát. A paradicsomot nem, mert mélyre nyúlnak a gyökerei, jobban
bírja a szárazságot. Egy kapával kellett megnyitni illetve elzárni a víz útját.
Ha nagyon száraz volt a föld, sokat lehetett pihenni. Ha megteltek a bakhátak
melletti árkok, a víz egy idő után utat vágott magának lefelé. Gyakran
lefeküdtem hát az árokba, a lábammal a felső irányba, néha el is aludtam, arra
ébredtem, hogy a víz elérte a lábamat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1951 vagy 52 augusztusában a leszedett
dinnyét hordtuk saroglyával a kertészet „központja” felé, ahonnan esténként teherkocsival
vitték Vásárhelyre. Szentgyörgyi Laci barátommal együtt „élveztük” a munkát.
Azért számított élvezetnek, mert egyrészt nem kellett megerőltetnünk magunkat,
másrészt a legszebb dinnyét minden fordulóban a kupac tetejére helyeztük, és
„véletlenül” mindig leejtettük. A közepét, a legjobb részt jóízűen
elfogyasztottuk, a maradékot pedig félredobtuk. Dinnyét enni (meg sört inni)
büntetlenül nem lehet, gyakran szaladtunk hát be a közeli kukoricásba, hogy
könnyítsünk magunkon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Pár nap múlva azonban sárgadinnyét kellett
hordanunk. Ugyanazt a módszert alkalmaztuk, mint a görögdinnyénél. Igen ám, de
a sárgadinnye is „hatást gyakorol” az emésztőrendszerre. Ha sokat eszünk
belőle, hasmenést okoz (súlyosabb esetben gyomorhurutot). A közelünkben dolgozó
asszonyok </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">63.
nagyokat nevettek, amikor látták, hogy gyakran szaladunk a kukoricás
jótékony rejtekébe könnyíteni magunkon</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egy érdekességet még leírok. 14 éves lehettem.
Édesapánk valahol csépelt,édesanyánk pedig kórházban volt, mert Marci öcsém
beteg lett. Megbetegedett az egyetlen disznónk. 60-70 kilós lehetett. Nem akart
enni. Valakit hívtunk, hogy nézze meg. Azt mondta, hogy le kell vágni, mert egy
nap múlva megdöglik. Nem emlékszem már, hogy mi baja volt, de a húsát meg
lehetett enni. Mivel külső segítség nem akadt (mindenki a mezőn dolgozott), úgy
döntöttünk Sárikával, hogy akkor mi ketten levágjuk. Azt hiszem, összekötöztem
a lábait, úgy szúrtam le, szalmával megperzseltük, és ahogy tudtuk,
földaraboltuk. Hurka, kolbász nem készült, másnap lesütöttük az egészet, és a zsírral
együtt a kamrába tettük. Kíváncsi vagyok, ma melyik tizenéves fiú és két évvel
fiatalabb húga vállalkoznék ilyesmire. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nem véletlenül írtam ilyen sokat a munkás
életemről. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy 12 éves koromtól önfenntartó lettem.
Az iskolába, az egyetemre nem kellett fizetni, amennyi ruhát nekem vettek, meg
amennyi költőpénzt kaptam, azt én bárhol megkerestem volna. Táborozásról,
nyaralásról csak álmodni mertem. Tanárkoromig kétszer kaptam „szabadságot”. 1955-ben „elengedtek” két
napra a Keleti-Kárpátokba. Egy (barátomnak hitt) évfolyamtársamhoz utaztam Csíkszentdomokosra.Előtte való este
azonban, már sötétedés után egy szekér szénát föl kellett dobnom a
szénapadlásra, és ott el is kellett rendeznem. Holdvilágnál dolgoztam, éjfél
előtt végeztem, reggel indult a vonatom, délutánra érkeztem meg Csíkszentdomokosra. Másnap hajnalban
Balánbánya érintésével fölkapaszkodtunk a Nagy-hagymásra, végig a gerincen a
Gyilkos-tóig, onnan be gyalog Gyergyószentmiklósra a vasútállomásra, este
10-kor vonatra ültem, másnap pedig ugyanúgy dolgoztam, mintha el sem
utaztam volna. Ezen kívül egyszer
nyaraltam még.1956 vagy 1957 nyarán egy 10 napos nyaraláson vettem részt
Tusnádfürdőn. A diákszövetségtől kaptam beutalót, teljes ellátást, vonatjegyet,
hazulról meg 25 lej költőpénzt…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A sok fizikai munka, főleg a kovácsolás,
kaszálás, zsákhordás annyiban jót tett, hogy nyápic kölyökből izmos
fiatalemberré váltam. Nyolcvan jilós zsákkal a hátamon könnyedén hordtam a
téeszben a gabonát a padlásra. Ott </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">64.
szétterítették száradni. Később, az egyetemen testnevelési órán év elején testnevelő tanár erőfelmérést végeztetett velünk. Az egyik
feladat során föl kellett másznunk egy
kötélen. A társaim kézzel-lábbal valahogy fölhúzódzkodtak, én meg csupán
kézerővel háromszor föl- és lemásztam. A tanár csak bámult. Kérdezte, hogy
sportolok-e. Mondtam, hogy igen, vakációban nagykalapáccsal verem a vasat.
Tanév kezdetén gyakran előfordult, hogy akaratomon kívül úgy megszorítottam
örömömben egyik-másik társam kezét, hogy sziszegtek a fájdalomtól. ..Aztán a
fizikai munka elmaradt, én meg pocakosodni kezdtem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nagyenyed,Bethlen Kollégium</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Enyed vasúton kb.60 km-re fekszik
szülőfalumtól, Marosvásárhely csupán 35 km-re. Ahhoz, hogy Enyedre utazzék
valaki, vonaton Székelykocsárdon át kell
szállni, a háború után pedig 5-6 órát is kellett várni a csatlakozásra.(Egy
ilyen kocsárdi várakozásról szól Dsida Jenő Nagycsütörtök c. költeménye.) Ennek ellenére a két világháború közötti
időszakban , aki továbbtanult tőlünk,mind Enyedre ment. Nem tudom ennek az
okát, ezért két dolgot feltételezek: vagy nagyobb kedvezményt kaptak Enyeden a
Kollégiumtól, vagy a papunk, Nagy Elemér és a tanítónk, Szőcs József hatására
mentek oda tanulni,ti. mindketten ott végezték a középiskolát. Ma már furcsának
találom, hogy az első ott tanuló diákok
mind unokatestvéreim voltak vagy anyai vagy apai ágon. Valószínű, hogy Somodi
Jakab volt az első kutyfalvi diák Enyeden. Somodi Jóska bácsinak és Katica
néninek, nagynénémnek a fia. Ő később, 1942-ben átszökött Kolozsvárra, ott
tanult tovább a Református Kollégiumban, 1944-ben pedig erdészeti egyetemre
iratkozott be Sopronban, és Tatabányán dolgozott korai haláláig – ötvenvalahány
éves korában halt meg. Őt követte (vagy együtt mentek?) két anyai
unokatestvérem, pontosabban édesanyámnak voltak első unokatestvérei:Varró Gabi
és Nagy Gabi. Varró Gabit az iskolából vitték el az oroszok hadifogságba, 1947-ben
vagy 48-ban szabadult. Nagy Gabi tanítóképzőt végzett, és egy vagy két évig
Kutyfalván tanított. Farkas Gabi (szintén desanyám unokatestvére) azonban
Székelykeresztúron végzett a tanítóképzőben. Az öccse, Farkas Jancsi szintén
érettségizett, gimnáziumot végzett, de nem tudom, hol. A legkisebb testvérük,
Béla, egy évvel idősebb, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">65. mint én. Bogáton együtt jártunk iskolába.
Nagyon tehetséges volt, de nem tanulhatott tovább, mert az apját kuláknak
nyilvánították, hihetetlenül sanyarú ifjúkort élt át, hajnaltól vakulásig
kellett dolgoznia. László Gyula, apai ágon unokatestvér, szintén Enyeden
érettségizett, agronómiára iratkozott, Moszkvába került az ötvenes évek elején,
ott végzett, az egyik legnagyobb erdélyi borászat igazgatójaként dolgozott hosszú ideig, de onnan Kaliforniába került,
ott vásárolt szőlőbirtokot. Az Enyeden
tanuló „második nemzedék” többsége is unokatestvér volt, kettő
kivételével:Kocsis Imre (a tanítóképzőben tanult), illetve Vincze Jancsi, János
bácsinak, a harangozónak az unokája. Az 1947-48-as tanévben, amikor Enyedre
jártam, iskolatársaim voltak még: Szabó Laci(hetedikes), apai ágon első
unokatestvér, László Árpi (hatodikos), másodunokatestvér és László Jóska
(ötödikes), a későbbi orvos és egyetemi tanár, szintén első unokatestvér. Én
meg „fika”, azaz elsős .</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Négy vagy ötéves lehettem, amikor jelképesen
diákja lettem a kollégiumnak. Annyira tetszett a simléderes egyensapkájuk, hogy
1941 vagy 1942 karácsonyára azt kaptam ajándékba. Előzőleg méretet vettek a
fejemről, Jakab készíttette és hozta el. Nagyon büszkén viseltem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A negyedik osztályt nagyon jó eredménnyel
végeztem, az évzárón Szőcs kihirdette, hogy én lettem az iskola legjobb
tanulója. Gondolom, már előzőleg is szó volt arról, hogy én is továbbtanulok,
mert édesapám testvéreinek egy-egy gyereke továbbtanult, mi sem adhattuk alább.
Arra emlékszem, hogy a nyáron szülői tanácskozások folytak, hogy a képzőbe
menjek-e, és akkor tanító , vagy a gimnáziumba, akkor meg pap leszek. Más
hivatás szóba sem került. Sárika gyakran ugrándozott mellettem, és ütemesen
kiabálta:”Pap lesz,pap lesz!”. Ezt hamarosan Domi is megtanulta, ő is
kiabálta:”Pap les, pap les!” Nem volt még kétéves, nem emlékszem, hogy különben
selypített volna.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ősszel lószekérrel indultunk Enyedre.
Nagybátyám, Varga Márton bácsi akkortájt fuvarozott, őt fogadták meg, hogy
vigye a holminkat: ruhaneműt, ágyneműt, meg terményeket, amelyeket be kellett
adni a konviktusra: búzát, kukoricát, fuszulykát, szílvaizet, zsírt. Nekünk
kevés búzánk termett, azt számomra nem vittek. Később meglett a következménye.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 66.
Egy szép, napos vasárnapi reggelen
indultunk ,estére értünk a kollégiumba. Közúton valamivel rövidebb az út, mint
vasúton, 50-55 km. A kollégium udvarán leraktak
egy kazal szalmát, abból kellett megtölteni a szalmazsákokat, majd felvinni az
internátus második emeletére. A földszinten sorakoztak a tanítóképző osztályai, az első emeleten a
képző internátusa. A gimnáziumi osztályok az épület másik szárnyának a
földszintjén, az emeleten a szertárak meg a könyvtár, a második emeleten a
díszterem és a könyvtár néhány terme. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, de azt
tudom, hogy a könyvtárnak a tulajdonába kb. százezer kötet könyv tartozott
(Erdély egyik leggazdagabb könyvtára). 1849 januárjában , vízkeresztkor a
könyvtárat is kirabolták Janku Ábrahám „vitéz forradalmárai”azon a napon,
amikor lemészárolták Enyed magyar lakosainak többségét. Mesélték, hogy az egyik
nagyon értékes, kézzel írott kódexet pár év múlva kirándulók találták meg a
hegyekben, az egyik juhász fejőszéknek használta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mi tantermeink (meg a tanári szoba) alatt
hatalmas pincerendszer található. A
kollégium tulajdonába a tanűgyi reformig hatalmas birtokok tartoztak: szőlő,
erdő, szántó. Bethlen Gábor fejedelem adományozta a 17. században. Maga a
kollégium eredetileg Gyulafehérváron működött, 25-30 km-re Enyedtől, az 1658-as
tatárjáráskor költöztették Enyedre. A
birtokok jövedelméből tartották fenn az
iskolát, fizették a tanárokat, adtak ösztöndíjat. Az iskola melletti utcában
laktak a tanárok. A fizetés mellé szolgálati lakást, tehéntartást, tűzifát,
bort, gabonát stb. kaptak</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nem jártam a pincében, de mesélték, hogy
némelyik hordó olyan óriási nagyságú, hogy mozdítani sem lehet, ott lent
állították össze a mesterek. Az iskola legendái közé tartozott, hogy a 2.
világháborúban néhány szovjet katona borba fúlt a pincében. Kiütötték a hordók
dongáját, pontosabban golyószóróval „fúrtak” lyukakat a hordókba, és addig ittak, míg elszédültek, és beleestek
az időközben kifolyt borba, abban fulladtak meg.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Szüretkor szekereken hordták a mustot. A
szekerek az utcán álltak meg, oda nyíltak a pincék ablakai, onnan szivattyúzták
le a mustot a pincébe. Minden diáknak megengedték, hogy a mustból annyit ihassék, amennyit akart.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 67.
Ősszel
bivalyszekérrel hetekig hordták a tűzifát, az udvaron halmozták fel száradni. Mi, kicsik jó búvóhelyeket
találtunk , mert néhány hasáb elmozdítása által fedezékeket alakíthattunk ki
magunknak. A kollégiumhoz hatalmas udvar és
kert tartozott, sportpályákkal, tornacsarnokkal, mellette zuhanyozókkal, sőt
még kórház is , állandó ápolónővel . Az orvos másodállásban teljesített
szolgálatot. Szükség esetén mindennap
rendelt. A sportpályák fölött magaslik az Őrhegy. Délutánonként meg vasárnap
szabadidőben fölmehettünk az Őrhegyre. Onnan szép kilátás nyílt a Maros
völgyére, jól lehetett látni Csombordot is a Maros bal partján. 1948 tavaszán
kiáradt a Maros, mi az Őrhegyről néztük, hogy terül el az egész völgyben. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A városba csak engedéllyel lehetett kimenni,
de nem is nagyon kívánkoztunk, csak néhány alkalommal voltam kint. Az
osztálytársaim közül sokan kértek engedélyt hétköznap is, hogy kimenjenek. Őket
a nagyobb diákok küldték, hogy cigarettát vásároljanak nekik. Ha valamelyikük
árulkodni mert volna, nem maradhatott volna sokáig az iskolában. A nagyobb
diákok úgy uralkodtak a kicsiken, mint a földesurak a jobbágyokon. A fikák
(elsősök) pucolták a nagyok cipőjét is. A felsős diákokat nem tegezhettük. A
harmadikosokat még igen, de már a negyedikeseket kötelezően úrnak kellett
szólítani. Én ezt az első napon elmulasztottam, és majdnem megvert egy
harmadikos. A konviktuson történt. Mindenikünket beosztották egy-egy asztalhoz.
Az asztalfőn ült az asztalfőnök: hatodikos vagy hetedikes diák. A három bentlakó
nyolcadikos akkora úrnak számított, hogy velünk szóba sem álltak, külön
asztalnál ültek, de fikák szolgálták ki őket; külön hálótermük az
internátusban, a tanulótermekbe sem jöttek ki, csak a cipőjüket tették ki a
folyosóra, hogy a „szolgadiákok” naponta megpucolják.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mi asztalfőnökünk Szabó Laci lett. Az első
ebédnél valamit nem tudtam, és odafordultam hozzá:”Te Laci,mit is kell…?” Idáig
jutottam, amikor fölállt mellettem egy harmadikos, rámförmedt: ”Ő neked
Laci?...” – és már emelte is a kezét, hogy pofon vágjon. Laci azonban
közbeavatkozott:”Ne bántsd, mert ő az öcsém!” Rajtam is maradt, a többség
azután már csak „kicsi Szabó” néven emlegetett. Ha néha egy nagyobb diák bántani akart, mindig akadt valaki, aki
figyelmeztesse:”Ne bántsd, mert ő a Szabó úr öccse!”Laci volt a szobafőnök a
hálóteremben is, a tanulóteremben is, ráadásul a mentorom. Egy-két alsós </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">68.
tartozott egy mentorhoz (nem ezt
a kifejezést használták, de már elfelejtettem, hogy mit). Ellenőrizte a házi
feladatot, alkalomadtán kikérdezte a leckét. Nemes Árpi, a gernyeszegi pap fia lett a
társam. Mindenki irigyelt
bennünket,
mert Laci soha senkit sem bántott. Mások viszont gyakran kaptak verést. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egy mai iskolás el sem hinné, hogy milyen
fegyelem uralkodott az internátusban is. Ezt a fegyelmet a nagyobb diákok
tartották~tartatták be. Létezett egy
tanár felelős is, az iskola aligazgatója, Deák nevezetű, alacsony férfi, de
csak néhanapján nézett be az internátusba. Azért emlékszem az alacsony
termetére, mert egyszer az egyik ötödikes (évvesztes a háború miatt), magas fiú, valamit
elkövetett, és csak úgy tudta fölpofozni, hogy az illetőnek le kellett hajolnia.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Szigorú napirend határozta meg a napi
tevékenységeket. Reggel hatkor ébresztő, utána mosdás hideg vízzel, kötelezően
deréktól fölfele, utána torna az udvaron. Ez csak akkor maradt el, ha esett az
eső, illetve télen néhányszor, nagyon
hideg reggeleken. Utána reggeli: köménymagleves, egy vékony szelet kenyérrel.
Híg löttyöt főztek, egy kevés rántásra vizet töltöttek, felforralták,
köménymaggal ízesítették. A
köménymaglevesről tudtam már 47 nyarán, kértem is édesanyámat, hogy gyakran
főzzön, hadd szokjam meg. Az ételt tálakban szolgáltuk fel mi, fikák.
Tizenhárman ültünk egy asztalnál. Először az asztalfőnök vett magának
annyit, amennyit akart, majd utána
rangsor szerint a nagyobbak, mi pedig a legvégén, azt, ami maradt. Arra az
asztalfőnökök vigyáztak, hogy mindenkinek jusson, arra azonban már nem tudtak
vigyázni, hogy a tálból valami lényeges is jusson a tányérunkra. Ha néha húst
is adtak, azt a nagyobbak rendszerint kihalászták, nekünk már csak a lé vagy a
főzelék jutott. A köménymagleves arra jó volt, hogy rendben tartsa a
gyomrunkat, de reggeli után egy órával már mindnyájan éhesek voltunk. A
kenyeret kiporciózták, soha nem volt
elég. A szó szoros értelmében éheztünk végig. Néhány jómódú fiúnak a szülei
rendszeresen csomagot küldtek, de mi, szegények abból sosem részesültünk.
Működött iskolaszövetkezet is a kollégiumban, a „gazdagok” a nagyszünetben
vásárolhattak kenyeret és tejet. Nekem
viszont alig volt pénzem, ami volt, azon kanalat vásároltam. Evőeszközt a
konviktuson nem adtak, mindent kanállal ettünk. Étkezés után a nagyok
fölálltak, a mi feladataink 69.
közé
tartozott , hogy a kanalakat összeszedjük,megmossuk, és magunkhoz vegyük a
következő étkezésig. Nekem három kanál csörgött mindig a zsebemben: a Szabó
Lacié, a László Árpié és az enyém. A tanév folyamán négy vagy
öt kanalat veszítettem el, a kevéske zsebpénzem arra ment el, hogy kanalat
vegyek. Gyakran előfordult, hogy nekem „nem jutott” kanál, és várnom kellett, hogy valakitől
elkérjem. Azt nem mondhattam, hogy nem az én kanalam veszett el. Ezért aztán
előfordult, hogy nem tudtam befejezni az ebédet. Ebéd előtt az „apparitor”
(szolgálatos diák, hatodikos vagy hetedikes) elkiáltotta magát:”Imához!”
Elmondta az asztali áldást. Addig nem lehetett hozzálátni az étkezéshez. Mikor
az apparitor befejezte az étkezést, fölállt:”Imához!” Megköszönte a reggelit,
ebédet vagy vacsorát. Azután már nem volt szabad enni. Sokszor néztem keservesen
a tányéromon maradt ételre! Akkor
szoktam meg, hogy gyorsan egyem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kanalak egy része a Hosszúban lelt örök
nyugodalmat. Ez udvari vécé, pontosabban pottyantós budi volt. A neve onnan
származott, hogy a hosszú, deszkából ácsolt épületben méterenként sorakoztak a lyukak, vagy harminc.
(Az internátusban angolvécét használtunk.) Ráülni sosem lehetett, mert piszkos,
esetenként szaros volt, ezért fölkucorodtunk. No, ilyenkor pottyant néhány
kanál is bele. Meggyőződésem, hogy valahányszor takarították (csak vakációban),
pár száz (nem túlzás!) kanál került elő. Szerintem a buditakarítók boltot
nyithattak (volna), ahol kizárólag kanalat árusítottak (volna). Nem csak én
ejtettem be a kanalat. Ha észre is vettem, kivenni már nem tudtam .</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az éhezés szinte állandósult . Említettem
már, hogy az iskolaszövetkezetben lehetett volna vásárolni némi ennivalót, de
nekem pénzem nem jutott erre. Szabó Laci vállalta, hogy az egyik eladó legyen a kis boltban, de pénz
nélkül ő nem adhatott. Egyik délután azonban, valamilyen híg ebéd után annyira
éhesek lettünk, Nemes Árpi meg én, hogy barátom biztatására Lacihoz mentem
(szilencium idején, mert engedéllyel ki lehetett menni a folyosóra hangosan
tanulni), megkérdeztem, hogy nincs-e valamilyen kajája, mert az éhenhalás
küszöbén állunk. Mondta, hogy van ugyan nála egy fél fazék nagyon régi tej meg
nagyon száraz kenyér. Ezeket már nem
lehetett eladni, de kidobni sem akarta. Ha akarjuk, ideadja nekünk. Akartuk,
hogyne akartuk volna! Kiderült, hogy a tejnek semmi baja nem történt, csupán
megaludt. A kenyér nagyon </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">70.
megszáradt ugyan, de nem penészes,
a fogaink pedig hibátlanok. Gyakran emlegetem azóta is, és valahányszor
aludttejet eszem, mindig eszembe jut, hogy olyan jóízű ételt ritkán ettem. A
liternyi tejet meg a fél kilónyi kenyeret az utolsó cseppig-morzsáig jóízűen elfogyasztottuk, még a fazekat is
kimostuk – hideg vízzel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Emlékezetesek a vasárnap esti vacsorák. Bár
hideg vacsorát adtak , néha 5-10 perccel később mehettünk be. Sorban állva,
várakozva ilyenkor elhangzott hangosan a szavalókórus, mintha vezényelték
volna:”Éhes vagyok! Kaját! Kaját! Kaját!” Ha erre sem nyílt meg a konviktus
ajtaja, többször ismételtük a harci kiáltást. A vasárnapi vacsora szilvaízes
kenyér, esetleg szalonna (4-5 deka személyenként – de már én is megettem volna négyszer
annyit, hát még a 14-18 éves kamaszok!). </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nagyon ritkán lehetett repetázni. Főleg olyankor,
ha túrós puliszkát kaptunk vacsorára. (Aki itt netán tepertős-túrós puliszkára
gondol, az hamar felejtse el! Tepertő sosem került bele.) Azzal jól lehetett
lakni, és nem éheztünk meg egy-két óra múlva.
Egy bükkösi osztálytársam nagyon jellegzetes mezőségi nyelvjárásban
beszélt. Repetázni ment, és így kérte:”Ne sakat, de taróst!” Ezt gyakran
emlegettük vele kapcsolatban. Szegény fiú év vége felé rosszul lett az
osztályban. Epilepszában szenvedett, és hirtelen rátört a roham. Összeesett,
habzott a szája, mi meg annyira megijedtünk, hogy ha nem lett volna tanár az
osztályban, elfutottunk volna. Gyorsan elvitték, kapott valamilyen orvosságot,
mert két óra múlva úgy tért vissza,
mintha mi sem történt volna.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A napirend az internátusban délután 3-kor folytatódott.
Addig szabadon járhattunk az iskola területén, játszhattunk, esetleg a nagyok
labdarúgó-mérkőzéseit nézhettük. Szép
idő esetén rendszerint fölmásztunk az Őrhegyre, ott játszottunk. Háromtól hatig
szilencium. A tanulószobákba vonultunk, csendes tanulással telt az idő. Aki
hangosan (félhangosan,hogy másokat ne zavarjon!) akart tanulni, kimehetett a
folyosóra, de csak szobafőnöki engedéllyel. Vacsora előtt még megnézték a házi
feladatainkat, esetleg kikérdeztek a napi leckéből. Ez azért bizonyult
hasznosnak, mert nem adódott lehetőség arra, hogy valamit is elmulasszunk. Ha
valaki hiányzott (csak betegség miatt lehetett hiányozni), és elmaradt az
anyaggal, szükség szerint a mentor elmagyarázta . Rászoktattak,
rákényszerítettek a rendszeres munkára. Vacsora 71.
előtt következett a lustra (ellenőrzés). Az apparitor ellenőrizte, hogy
minden rendben van-e, megnézték a fiókjainkat, a kisebbeknek a körmét, nyakát,
hogy tiszta-e. Azután mehettünk vacsorázni. Vacsora után megint szilencium fél
kilencig, mosakodás, lefekvés, 10-kor központilag eloltották a villanyt a
hálótermekben.
Tízen-tizenketten aludtunk egy teremben. A felső ablakszárny kötelezően mindig
nyitva maradt. Télen gyakran ébredtünk arra, hogy a paplan a szájunk mellett bederesedett
. A spártai nevelés nem ártott, nem lettünk betegek attól, hogy az ablakot
nyitva hagyták, vagy attól, hogy reggel-este derékig kellett a gyakran jéghideg
vízben mosakodni. Tízkor általában a többség még nem aludt, ilyenkor
mesélgettek, beszélgettek. Az esti beszélgetéseknek gyakran voltam
főszereplője, mert a nagyobbak vizsgáztattak számtanból:”Na, kicsi Szabó,
mennyi 35X56 ?” Én pedig nagyon rövid gondolkodás után mondtam a választ.
Utánaszámoltak, hogy valóban helyesen válaszoltam-e. Az utánaszámolás
rendszerint hosszabb ideig tartott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A fűtési szezonban nekünk, kicsiknek
kellett felhordanunk a tűzifát. A nagyszünetben kellett fáért menni. Az a
famennyiség azonban,amennyit kaptunk, sosem volt elég, ezért sötétedés után a
nagyok leküldtek minket fát lopni . A hatalmas fásszín tetejére a mellette lévő
dombról könnyen föl lehetett mászni, ott egy két cserepet leemeltünk,
valamelyikünk bemászott, és adta ki a többieknek a fahasábokat. Az így
„szerzett” fát az ágyak alatt tároltuk. Ha Deák tanár úr (Pötyi) valaha is
ellenőrizte volna, akkor mi, kicsik kaptuk volna a büntetést, mert nem
„köphettük be” a nagyokat. Ők különben sem mentek soha fát lopni, be sem fértek
volna egy-két cserép helyén a fásszínbe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A tanulással nem akadt semmi gondom.
Könnyedén megtanultam a leckéket. Szőcstől olyan erős alapot kaptam, hogy arra
lehetett biztonságosan építkezni. Írni, olvasni már elemiben jól tudtam, a
térképpel alaposan megismerkedtünk, románból többet tudtam a kelleténél,
magyarból is, történelemből is. Olvasmányaim révén olyanokat is tudtam, hogy a
tanáraim gyakran meglepődtek. Nem véletlenül kaptam a „Tudós” gúnynevet, amely
aztán év közben „Macska” lett, mert tanultuk Aranytól A tudós
macskáját.(Tudós> a Tudós macskája>Macska). Év végén jutalomkönyvet
kaptam, amelybe az osztályfőnököm azt írta be, hogy kitűnő tanulmányi
előmenetelem és olvasottságom miatt érdemeltem ki. Nagyszerűen ment a számtan-
mértan. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">72.
Osztályfőnökünk és magyartanárunk Túróczi Mihály (Túróminya) , a románt
és franciát Rácz tanár úr (Co) tanította ,akit hihetetlen szigoráról ismert
mindenki, a földrajzot Deák, a természetrajzot Szathmáry (Szatyi) ,később
egyetemi tanár lett a Bolyain. Egyáltalán nem emlékszem a számtantanárunkra.
Testnevelő tanárunk
(Bakó?) fiatal korában bronzérmes lett magasugrásban (a román csapatban,
gondolom, mert 47-ben 40-45 éves lehetett. Az érem mindig ott fityegett a
nadrágja órazsebében. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nagyon szerettem a franciát is. Rácz tanár
úr hihetetlenül szigorú volt, de én a román nyelvtantudásom révén beloptam
magam a szívébe, és élveztem, hogy franciául tanulhatok. Egyáltalán nem
emlékszem viszont a francia tankönyvünkre. Lehet, hogy nem is könyvből, hanem táblavázlat alapján tanultunk? Év végére már
eléggé jártas lettem , román és latin tudásom (Jókai regényeiből ragadt rám sok
latin szó) megkönnyítette a francia nyelv tanulását. Nagyon szerettük a hittantanárunkat,
egy nyugdíjas papot. Szép idő esetén rendszerint rábeszéltünk, hogy menjünk föl
a sportpályára, ott tartsa meg az órát. Mindig szabadkozott, hogy öreg már, és
nem tud felmenni, de mi segítettünk: két-két fiú megragadta a két kezét, úgy
„vontattuk” föl.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kitűnő bizonyítványomat csupán a szépírás,
rajz és testnevelés rontotta, ezekből csak hetes-nyolcas szintet értem el. Év
közben a jegyeinkről nem tudtunk, sosem mondták meg, hogy milyen jegyet
kaptunk. Év végén, bizonyítványosztáskor Túróminya megkérdezte az osztályt,
hogy szerintünk vajon ki lett a legjobb
tanuló. Kórusban mondtuk, hogy Straub Jóska. Ő ugyanis szépírásból is, rajzból
is, testnevelésből is kitűnő volt. Osztályfőnökünk ingatta a fejét, hogy nem.
Akkor a többiek engem jelöltek legjobbnak, de még mindig nem. Mondtak még vagy
három nevet, de nem sikerült kitalálni. Végül ő mondta, hogy B.Gy., a bogáti pap
fia. Nálam jóval gyengébb tanuló, de az apja középiskolai osztálytársa volt
Túróczinak . B.Gy.negyedikben, hatodikban, hetedikben is osztálytársam volt, de
a fontos tantárgyakból mindig én bizonyultam jobbnak. Én nem nagyon törődtem ezzel a rangsorolással, de
Straub Jóska (azóta sem hallottam róla) láthatólag a szívére vette. Vele
különben már 47 nyarán megismerkedtem. Rokonainál vakációzott a
Bogáti-határban. Engem valamiért Ludasra küldtek. („Szaladj csak át, Jancsi
fiam Ludasra, és hozzál…”). Hét kilométert kellett gyalogolni oda is, vissza
is, vagyis 73. 14
km-t, de ez akkor nem számított rendkívülinek. Radnótra is, Ludasra is úgy
küldtek, mintha csak a szomszédba kellett volna menni. Természetesen mindig az
„apostolok lován” utaztam. A vonatjegyért fizetni kellet volna, ráadásul a
ludasi vasútállomás 2-3 km-re fekszik a „városközponttól. Autóbuszok akkor még
nem közlekedtek a mi vidékünkön. A hazafelé tartó úton nagyon megszomjaztam, és
bementem egy házba vizet inni. Ott találkoztam
Jóskával, rokonainál nyaralt, beszélgettünk, és hamarosan kiderült, hogy osztálytársak
leszünk Enyeden.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kollégiumba egész távoli vidékekről is
jártak diákok:Beszterce, Bukarest,
Resica, Déva, Gernyeszeg, az Aranyos mente, sőt még Dés környékéről is volt egy
osztálytársam. Az ok ugyanaz lehetett, mint a mi esetünkben. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az,
hogy vakáció előtt is haza lehetne látogatni, eszünkbe sem jutott. Látogatni
sem szoktak, csak ritkán. Engem késő ősszel meglátogatott édesapám. Vonatjegyet
nem vett (drága volt), de vitt magával
egy liter pálinkát, azzal sorra megkínálta a kalauzokat, nem kellett
drága pénzért jegyet vennie. Különben azért jött, mert a lyukas cipőmet
megtalpalta: fatalpat szegezett rá, mert cipőtalpnak való bőrt sem lehetett
kapni. A hideg ellen védett, de egyrészt nem hajlott, másrészt hangosan
kopogott a köves, visszhangos folyosókon. Ezért aztán, ha végigmentem a
folyosón, a csukott ajtó mögött is tudni lehetett hogy a „kicsi Szabó” megy
valahová.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> November végén annyira elkopott a fenekemen
az egyetlen nadrágom, hogy egy óvatlan pillanatban kinyílt, mint a virág.
Összevarrni nem lehetett, foltot kellett rá tenni. Nekünk viszont sem foltnak
való vásznunk nem volt, sem foltozni nem tudtunk. Élt a városban egy rokon
család, Laci elhatározta, hogy hozzájuk visszük foltozni. Gatyában azonban
mégsem mehettem, két nadrággal pedig
egyetlen barát, osztálytárs vagy rokonnak sem rendelkezett. Csak Laci! Egy
világos vászon rövidnadrágot viselt nyáron,
azt vettem fel. Ő tizennyolc évet
töltött (évet vesztett a háború miatt), én tizenegyet. Ő 65 kiló, én 25. A
magasságbeli különbségek is hasonlók voltak. Nadrágszíj híján valamilyen
madzaggal felkötöztem, úgy indultunk rokonlátogatóba. Ott vállalták is szívesen,
de olyan színű foltnak valót nem találtak. Mondták, hogy hagyjam ott a
nadrágot, egy hét alatt csak kerítenek valahonnan foltnak valót. Már jócskán
lehűlt az idő. Zoknit csak látásból ismertem, kapcát használtam én is, mint még
74.
sokan mások. Ahogy végigkopogtunk a városon (pontosabban csak én
kopogtam a fatalpú bakancsommal), csóré lábszárral a csípős hidegben, lötyögő
nadrággal, amelynek az egyik szára mindig lejjebb csüngött, mint a másik… elég
furcsa látványt nyújthattam. Ráadásul az egész iskola rajtam röhögött, ha rám tekintettek,,
nem állhatták meg röhögés nélkül. Hallottam is egy hétig a gúnyos
szavalókórust: ”Szombat hosszabb, mint vasárnap!” Laci nagyon sajnált, és egyedül ment egy hét múlva
a megfoltozott nadrágomért.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Akadt ennél nagyobb bajom is. Nagyon fájt a
fülem. Annyira, hogy végül már sírtam a hasogató fájdalomtól. Bevittek hát a
kollégium kórházába, ahol megállapították, hogy középfülgyulladásom van.
Penicillinnel akkor még csak a nagyobb kórházak rendelkeztek. Valamilyen gyógyszert
fölírt az orvos. Belázasodtam, ezért egy hétig bent kellett feküdnöm. Nagyon
rosszul éreztem magam nem csupán a fájdalom, hanem az egyedüllét is lehangolt,
mert egyedül feküdtem a kórházban. Nagyon elhagyatottnak éreztem magam. Néha az
ápolónő bejött, elbeszélgetett velem, vigasztalt. Ebéd után a barátok, rokonok,osztálytársak
meglátogattak, de a szilenciumra vissza kellett menniük. Viszont olvashattam
kedvemre. Az iskola nagy könyvtárából ugyan nem adtak ki könyvet az
alsósoknak, igénybe vehettünk egy kis
könyvtárt, abból vagy 100 kötetet a tanév folyamán elolvastam. Válogatás nélkül
faltam a könyveket. Később is, középiskolás koromban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Novemberben újra a kórházban kötöttem ki,
de ezúttal hatod- vagy nyolcadmagammal, mind a mi osztályunkból: rühösek
lettünk. Kívülről hozhatta be valamelyik osztálytársunk. Hamar kiderítették a
betegséget, az esti lustra alatt. Az orvos megvizsgált mindenkit az osztályból,
és minket, fertőzötteket kórházba küldtek. Valamilyen kénes kenőccsel kellett
kenegetnünk a kezünket. Fájdalmat nem éreztünk, sőt még viszketést sem, mert a
kenőcsben valami lehetett, aminek következtében enyhült a viszketés. Társaságban
vígan telt az idő, nem is bántuk, hogy kórházban kellett lennünk. Nem kellett
órára járni – ez számított számunkra legfontosabbnak.
A napi leckét mindig megkaptuk, így nem is maradtunk le a tanulásban. Egy felsős naponta bejött ellenőrizni a házi
feladatot és kikérdezni a leckét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A téli vakáció után szomorú hírrel kellett
szembesülnünk. Vakáció alatt meghalt egyik osztálytársunk. Besztercéről jött
egy testvérpár, Farkasék, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">75.
egyikük
pedig agyhártyagyulladást kapott, az orvosok pedig nem tudták megmenteni.
Meglepetés
is ért bennünket a téli szünet után. 1947 dec. 30-án kikiáltották a
köztársaságot. Mi az egészből csak annyit érzékeltünk, hogy a tantermekből
eltűnt Mihály király arcképe. Köztársasági címer került a helyére? A címerről jut eszembe, hogy annak az
épületszárnynak a bejáratán, ahol föl kellett menni az internátusba, naponta
többször is láthattuk a Bethlen-címert. Két ,egymással szemben ülő hattyú
látható a címerben, mindkettőnek a nyakán egy nyíl fúródik át. Az államosítás
után ezt a címert bevakolták, hogy ne lehessen látni. Szerencsére nem verték
le, és a „forradalom” után újra ki lehetett bontani a vakolat alól.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A január más meglepetést is tartogatott
néhányunk számára. Azok, akik nem tudtak szeptemberben búzát beadni a
kollégiumba, „puliszkások” lettek (lettünk). Ez azt jelentette, hogy öt vagy
hat hétig nem kaptunk kenyeret, helyette puliszkát ettünk. Annak, aki szerette
a puliszkát, nem okozott különösebb lelki megrázkódtatást. Én szerettem, most
is szeretem, gyakran főzök magamnak – saját recept szerint, mikrohullámú sütőben.
A „puliszkásságnak” lettek előnyei is. Azt nem porciózták ki, mint a kenyeret,
annyit ehettünk, amennyit akartunk. Furcsának tűnt ugyan, hogy
reggel puliszkával ettük a köménymaglevest, délben pl. a
paradicsomlevest, a főzeléket, este a tejbegrízt, vasárnap a húslevest.
(Különben még az egyetemen is sokan kenyérrel ettünk minden levest, a húslevest
is.) Az viszont kimondottan előnynek számított, mikor – ritkán – reggelire
tejet kaptunk. Ilyenkor a „kenyeresek” szívesen cseréltek velünk. Én
hozzászoktam a puliszkához, otthon a
fuszulykalevest (paszulylevest) gyakran ettük puliszkával, a csirkepaprikás
pedig elképzelhetetlen volt nélküle. Ezalatt
az öt-hat hét alatt kevesebbet éheztünk, mint amikor kenyeret kaptunk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Azt, hogy a Bethlen Kollégiumba jártunk,
egyensapka és karszám jelezte. Büszkén viseltük mindkettőt. Az alsósoknak
ezüstszínű, a felsősöknek aranyszínű zsinór
díszítette a sapkáját, elöl pedig 1,2,3 vagy négy vonal zsinórból
szintén, hogy hányadik osztályba járunk. A karszámon felirat és szám mutatta,
hogy ki is a viselője.”Pl.CBK-214-LG” ( a szám egyénenként változott).A betűk
jelentése:”Colegiul Bethlen Kollégium…Liceu Gimnázium” Mi magunk </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">76. között
csak úgy neveztük, hogy „Cifra Buta Kölyök…Lézengő Gazember”. Ma biztosan
egyéniségi jogot sértene az azonosítás, az ombudsmanok tiltakoznának, a képviselők interpellálnának,
az Alkotmánybíróság pedig gyorsan eltörölné az egészet, mi azonban
kiváltságosoknak éreztük magunkat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Enyeden tanultam meg sakkozni. Akkor elég jól
ment, ifjú reménységnek tekintettek sokan, meg is maradtam reménységnek, de már
nem ifjú, hanem vén. Egy hatodikos „úrral” játszottam leggyakrabban. Elintézte,
hogy szilencium alatt is sakkozhassunk, miután elkészültem a leckékkel. Jó
sakkozónak számított, kezdetben tönkrevert, de év végére már méltó ellenfele
lettem. Mikor hazamentem nyári vakációra, agyagból készítettem is
sakkfigurákat, egy papírlapot megvonalaztam, de nem volt kivel játszani.
Sárikát próbáltam tanítgatni, de nem sokra jutottunk,mert kevés időnk jutott
rá.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kétszer vagy háromszor moziba is elvittek.
Akkor láttam másodszor színes filmet. Az elsőt még Vásárhelyt, 1944-ben vagy 1945-ben,Allah
kertje volt a címe. Ez szovjet film volt, a címe Kővirág. Mesefilm , a
cselekmény nagy része egy barlangban játszódott, amelynek a falait drágakövek
borították. Mindnyájunkat elvarázsolt a sok szép színes felvétel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kollégium udvarán két harang található
fölakasztva a kis kollégium (régebbi épület, valaha az volt „a” kollégium)
bejárata fölött. A kisebbiket szólaltatták meg a tanórák kezdete előtt és után,
tehát nekünk nem ki- és becsengettek, hanem tulajdonképpen „ki- és
beharangoztak”. A nagyobbik ünnepélyes alkalmakkor szólalt meg. Ilyen
emlékezetes, ünnepélyes esemény volt a 48-as forradalom 100. évfordulójának
megünneplése. A Himnuszt ugyan nem énekelhettük el . (Jelzés értékű, hogy
Erdélyben minden magára valamit is adó magyar ember tudta, pedig nem
tanították, sőt, tiltották. Most kissé előreugrom néhány évet. 1952-ben a
helsinki olimpián jugoszláv-magyar döntőt játszottak futballban. Kutyfalván még
nem volt senkinek rádiója, ezért este Édesapámmal kettesben kerékpárral Ludasra
mentünk, hogy meghallgassuk a mérkőzés közvetítését. Egy házban a rádiót
kitették az ablakba, mi pedig, lehettünk százan, a földre ülve hallgattuk.
Amikor a győztes csapat tiszteletére a Himnuszt játszották, kivétel nélkül
mindenki fölállt, és vigyázzállásban hallgattuk meg. Nem kellett vezényszó.) Az
ünnepély nagyon szép ,megható volt. A felsős diákok rendezték, elhangzott ünnepi beszéd, a </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">77.
Nemzeti
dal, és talán a Kossuth-nótát is elénekeltük. Azt is tudta mindenki. Számomra
mindmáig az maradt a legszebb 48-as megemlékezés. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ezek a harangok szóltak a ballagáson is.
Annak a részleteire már nem emlékszem (mindezt pár évtizeddel korábban kellett
volna leírnom), de arra igen, hogy nagyon szép, megható ünnepélynek lehettünk
részesei.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Minden szombaton este egyfajta
istentiszteletet tartottak a díszteremben. „Préces”-nek nevezték. A latin
„preces”=”kérés, könyörgés, imádság szó magyaros változata. A kollégium
felekezeti iskola lévén, természetes tehát, hogy mindenkinek kötelezően részt kellett vennie rajta. Azt viszont már
elfeledtem, hogy a nem reformátusoknak is kötelező volt-e a részvétel.
Valószínű, hogy nem. A diákok tizedrésze más felekezethez tartozott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Természetesen vasárnap délelőtt is részt
vettünk istentiszteleten. A templomba kellett mennünk. A kollégium
tőszomszédságában található, várfal veszi körül. Valaha menedéket nyújthatott a
kóbor hadak elől, de várostromot nem bírt volna el.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tavasszal, mihelyt kimelegedett az idő,
fatalpú bakancsomat ideiglenes szabadságra küldtem. Mezítláb jártam órákra is.
Nem voltam ebben egyedül, hiszen a falusi gyerekek számára természetesnek
számított , hogy tavasztól őszig mezítláb jártak. Nem is akadt lúdtalpas egy
sem közöttünk. Különösen a tarlón való járás segített a láb boltozatának
kialakításában. Én, ha tehetném, nyáron most is mezítláb járnék, de napjainkban
már annyi az eldobott üvegcserép mindenfelé, hogy elég kockázatos volna.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Természetesnek vettem hát, hogy templomba is
mezítláb menjek. De csak egyszer sikerült. Valamelyik tanárom meglátta, hogy
nincs cipő a lábamon, és jól lehordott. Kénytelen voltam tehát továbbra is
kopogni. Miközben a megszokott helyünkre lépegettünk a templomban, mindenki
fölkapta a fejét, mert visszhangzott a nagy terem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A tanév végén össze kellett csomagolnunk
minden holminkat, a surgyékat (szalmazsákokat) pedig ki kellett ürítenünk az
udvaron. A második emeleten laktunk, hosszas lett volna lecipelni a – nemcsak a mieinket,hanem a nagyokét is -
,ezért a folyosói ablakokon dobáltuk ki, lent pedig kiürítettük. Vonattal </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">78.
utaztunk
haza, és főleg az ágynemű miatt
mindnyájunknak terebélyes csomagja lett. Én nem bírtam volna kicipelni a
vasútállomásra, több, mint 1 km-re, más sem nagyon, ezért hordárt fogadtak
Laciék. Egyetlen hordár vitte ötünk csomagjait, szegény ki sem látszott a sok
összekötözött batyuból, de kivitte. Kocsárdon át kellett szállni (most is át
kell), a csatlakozásra pedig 5 vagy 6 órát kellett várni. Nem számított
szokatlannak, még egyetemistaként is
letáboroztunk az állomás melletti kis parkban. Én mindkét zsebemet teletömtem mindenféle kacattal. Szokásommá vált (ma is
az), hogy összegyűjtsek mindent, amiről
úgy gondolom, hogy jó lesz valamire. (Még most is leszállok a
kerékpárról, ha pl. egy csavaranyát látok a földön. Úgy tűnik, ezt már nem
„növöm ki”.) László Árpi „kérésére” kipakoltam mindent egy asztalra a
váróteremben. Volt ott zsineg, ceruzavég, radírdarab és még sok minden.
Elhatározták, hogy leltárt készítenek a zsebeim tartalmáról. Az egyik tételre
pontosan emlékszem: ”hat méter hajókötél”. Természetesen csupán zsineg volt, de
ők széles jókedvükben fölnagyították.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyár végén szomorú hírt kaptunk. Mi, kicsik
nem mehettünk vissza a kollégiumba. A tanügyi reform ennyi változást jelentett
számunkra. Ráadásul Kutyfalván csak az alsó négy osztály maradt, nekünk
Marosbogátra kellett mennünk iskolába. Enyeden még elsős voltam, Bogáton már
hatodikos lettem. Sokkal rosszabbul jártak azok, akik a gimnáziumi 2. osztályt
végeztek. Ők is hatodikosak lettek, gondolom azért, mert a 7. végzős osztály
volt még akkor. A bogáti két évet drágán megfizettem középiskolás koromban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Bogát –
a „visszafejlődés” évei</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kisvárosban lakom (Bátaszék,Tolna
megye,7000 lakos), gyakran látom, hogyan mennek iskolába a gyerekek. Ha már 500
m-re lakik a csemete, gépkocsin viszik-hozzák 11-12 éves koráig, a gondos szülő
a táskáját is beviszi az osztályba, nehogy „szegény gyerek” megszakadjon
táskájának súlya alatt. Azt is gyakran látom, hogy 300-400 m-re az iskolától a
gyerekek nem az iskola irányába mennek. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy ugyan
bizony hová indultak. „Az autóbuszhoz” – válaszolták. (A városka ingyen
bérletet biztosít számukra.) Így nem kell 300-400 métert gyalogolniuk, csupán
100- 200-at. A </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">79. szülő
pedig csodálkozik, hogy a gyereke beteg lesz, ha megfújja egy szél. Diákéveim
alatt (általános- és középiskola) összesen nem volt annyi hiányzása
osztálytársaimnak (meg nekem), mint most egyetlen osztálynak félév alatt. Ha
ilyesmit látok, mindig eszembe jut, hogyan jártunk iskolába Marosbogátra
Kutyfalváról (én 1948-1950 között). </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A tanügyi reform megszüntette szülőfalumban
a 7 osztályos felekezeti iskolát, amely ugyan nem hét osztállyal, de a 17.
századtól a jobbágyok gyerekeinek is lehetővé tette az alapfokú tanítást. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az új törvény értelmében nem mehettünk
vissza Enyedre (mások Marosvásárhelyre), a volt 1. és 2. gimnazisták a
6.osztályba kerültek. Köteleztek mindenkit,hogy
a legközelebbi iskolába menjen, és ezt 1 évig komolyan is vették. Így
kerültünk Bogátra, és így lett osztálytársunk Szentgyörgyi Ibi, Farkas Béla. Ők
1935-ben születtek, de a reform „visszaminősítette” őket a hatodik osztályba.
Ibinek egy év múlva sikerült visszakerülnie Vásárhelyre – ezzel pedig sokat
nyert. Mi, akik ott maradtunk, sokat veszítettünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> „Természetesen” gyalog jártunk iskolába.
Közúton legalább 8 km volt oda, 8
vissza. Az 16 km naponta. Létezett egy rövidebb út is, „csupán” 5+5 km, a
vasúti sínek mentén. A vasúti hídon viszont vagy átengedtek a katonák
(állandóan ellenőrizték az ideiglenes fahidat), vagy nem. Leggyakrabban tehát a
hosszabbik utat „választottuk” („Ádám, válassz magadnak feleséget!”) Egy idő
után nem is próbálkoztunk a híddal, hanem Oroszi felé kerültünk. Ez csak
egy-másfél km-rel volt hosszabb, mint a sínek mellett. A Maroson azonban
Bogátnál át kellett kelni. Ha szerencsénk volt, akkor ott találtuk a csónakot, amely kevés pénzért
átvitt, ha nem, át kellett gázolni a vízen. Ilyenkor levetettük a nadrágot,
bakancsot (mi, fiúk), a lányok meg addig emelték a szoknyájukat, amíg lehetett.
Ha magas volt a vízállás, nem is próbálkoztunk . Egy ilyen átgázoláskor Sárika (mások is)
derékig átázott, az iskolában sem száradt meg, másnap pedig már magas lázzal
feküdt, egy hétig nem mehetett iskolába. Az őszi mezei munkák alkalmával
gyakran maradtunk otthon, mert dolgozni kellett. Ilyen alkalommal történt a „nevezetes” szántásom egyedül, illetve a
töröbúzával rakott szekér esete (átmentek a bal oldali kerekek mindkét
combomon). A „nemzetközi helyzet fokozódott” , az „osztályharc élesedett”. A
hírhedt „fekete autók” ideje volt. Ennek nyomát naponta láttuk, amikor Oroszin
keresztül mentünk Bogátra. 80.
A falucska első házaitól 200-300 m-re egy sírdombot láttunk, de nem
tettek rá keresztet. Nemsokára a
történetét is megismertük. A „fekete autóval” elvittek egy kulákot puhítani
(Tordára?). Pár nap múlva visszavitték, majd mielőtt a faluba értek volna,
leszállították, mondták, hogy most már mehet gyalog. Miután megtett pár lépést,
hátulról lelőtték. Azt hitték, hogy senki sem látja. Az esetnek azonban akadt
egy szemtanúja. Mihelyt megpillantotta a távolból a kocsit, elbújt, és közelről
látta, mi történt. Ő aztán elmesélte másoknak is. Így szereztünk tudomást a
rejtélyes sírról, amelyre nem volt szabad keresztet tenni vagy virágot vinni.
Két vagy három évig nem engedték meg a hozzátartozóinak, hogy tisztességesen
eltemessék a temetőben. Hozzá kell tennem, hogy az erdélyi románok nagyon
vallásosak, sokkal inkább. mint pl. a falumbéli reformátusok.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Télen a befagyott Maros jegén keltünk át.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kezdetben próbálkoztunk fölkapaszkodni a személyvonatra, amelyik hét óra előtt pár
perccel indult Kocsárdra. Pénz híján jegyet nem vettünk, ezért a kalauzok
jóindulatán múlt, hogy vonaton utazzunk. Néhány próbálkozás után azonban
feladtuk. Annyi pénze egyikünknek sem volt, hogy rendszeresen vonatjegyet
vegyen, a bérletet pedig hírből sem ismertük. Ha a közúti híd felé kellett
kerülőutat tenni, három-négy óra hosszat is tartott az iskolába járás. Még
annál is többet esős időben, mert a sáros szántóföldeken kellett közlekedni, az
útra visszatérni, amely Bogátról vezetett az országútig, még 1 km-t jelentett
volna. Nem is próbálkoztunk ezzel csak nagyon ritka esetben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Mire hetedikes lettem, internátust
létesítettek Bogáton. Az meg azért volt rossz, mert újra elkezdődött az éhezés
korszaka. (Ez 1956-ig tartott. A kenyeret is (!) jegyre adták, ezért a
kenyérjegyünket mindig be kellett adnunk az épp esedékes internátusba.) Kineveztek
egy „címzetes” felügyelő „tanárt”az
internátusba, őt vagy láttuk, vagy nem. Fegyelem, rendszeres tanulás
gyakorlatilag nem létezett. Az „internátus” három szobából állt a faluházban.
Egy-egy hálószoba a fiúknak és a lányoknak, meg egy közös tanulószoba. Egy nagy
termen át közlekedtünk. Ezt azonban gyakran bezárták, ha bált rendeztek a
teremben. Ilyenkor a vécére is csak úgy tudtunk menni, hogy az ablakon
keresztül közlekedtünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 81..
1948
a „szocializmus” építésének első éve volt. A tanítókat, tanárokat állandóan
átképezték, az iskolaigazgatókat
pedig gyakran hívták gyűlésbe. A
mi igazgatónk (és számtantanárunk) egy Boros nevezetű tanító volt. Az nem lett
volna baj, hogy csak tanítói végzettséggel rendelkezett. De az már igen, hogy
minden negyedik-ötödik számtanóránk elmaradt. Rendszeresen kaptunk ugyan házi
feladatot, de alig ellenőrizte, hogy leírtuk-e. Egy ideig írtuk ugyan , de
aztán mindnyájan „leszoktunk” róla. Október közepén eszébe jutott, hogy
ellenőriznie kellene. Senkinek sem volt meg. Ezért mindnyájan letérdepeltünk a
padok mellé. Annyi foganatja lett az egésznek, hogy egy vagy két hétig újra
„szorgalmasan” írtuk, de aztán visszatértünk
a „rendes” kerékvágásba. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a
hatodikos anyagból szinte semmit nem sajátítottunk el. Hetedikben év közben
kaptunk egy fiatal tanárnőt, Nagy Évát. Neki is tanítói végzettsége volt, de
tudott tanítani. Mikor rájött, hogy mi semmit sem tudunk, megpróbált bepótolni
mindent, amit Boros elmulasztott, de természetesen nem sikerült. Arra
emlékszem, hogy a Pithagorasz- és a Thalesz- tételt az ő magyarázatai nyomán
értettük meg, gyakoroltuk is. Az algebra alapjai kimaradtak. Ilyen „poggyásszal” érkeztem a középiskolába. Sem
fizikából, sem kémiából nem kaptuk meg a szükséges alapismereteket, de én
legalábbis erről nem tudtam, a szüleim sem, mert nagyon jó osztályzatokat
kaptam. Ezt nevezem a gyerek és a szülő becsapásának. Arra sem emlékszem, hogy
más tantárgyból mit is tanultunk, de a magyar irodalom, helyesírás, történelem,
földrajz alapjaival az új anyagot is meg lehetett tanulni. Emlékeim viszont
nincsenek ezekről, pedig a két év alatt valaminek lennie kellett volna. Illetve
egy versre emlékszem:A walesi bárdokat
tanultuk, valószínűleg hatodikban, én a
Dézsi Jóska füzetéből tanultam meg a mezőn, tehénpásztorkodás közben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tanított viszont bennünket egy remek romántanárnő.
Vénkisasszony volt, 45-50 év körüli, alacsony, nagyon energikus nő. Szántó Annának hívták, de mindenki Csilinek nevezte.
Ő véglegesítette román nyelvtantudásunkat. A hatvanas években szükségből
tanítottam románt is: abból éltem, amit Szőcstől és tőle tanultam. A
középiskolában sem kellett semmit tanulnom. Mikor érettségi vizsgára mentem,
találkoztam vele a kapualjban, akkor köszöntem meg neki, amit értünk tett. Az
iskolában azonban nem szerettük. A többi „tanárhoz” képest túl szigorúnak
bizonyult. Valahányszor Boros hiányzott, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 82.
rendszerint ő jött be órára, és románt gyakoroltuk. Az első hetekben
oroszt is tanított – 1948-ban vezették be - ,de tulajdonképpen csak néhány
órával járt elébb a tudásban, mint mi. Hetente bement Ludasra oroszt tanulni
egy gyorstalpaló tanfolyamon. Egy hónap elteltével azonban olyasvalaki lett a
tanárunk, aki jól beszélt oroszul. A háború alatt fogságba esett, és megtanulta
a nyelvet. Végzettsége szerint mészáros , ennek ellenére nagyon jól tanított.
Az orosz nyelvtant is tudta, meg is tanította. Sajnálom, hogy a neve nem jut
eszembe. Ha a többi tanárunk is csak félig lett volna olyan jó, mint Csili ,
Nagy Éva meg ő, sok gondtól, keserűségtől menekültem volna meg a
középiskolában. Valahányszor a középiskolában Tóni bácsi (Pálffy Antal tanár
úr) kihívott a táblához felelni, szédültem, mert nem voltam biztos a dolgomban.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A hetedik osztály befejeztével abszolváló
vizsgát kellett tennünk. Szőcs, - akkor
tanfelügyelőként – részt vett a vizsgán.
Olyan feladatot kellett megoldanom, amelyhez a Pithagorasz- tételt
kellett használni. A felelet végén Szőcs „kérte”, hogy mérjem meg a háromszög
szögeit. Én hozzá is kezdtem, amikor gúnyosan közölte, hogy ne méricskéljek,
mert minden háromszög belső szögeinek összege 180 fok. Én ezt tőle hallottam
először. Ha Boros mondta volna, nem felejtettem volna el. Nagy Évának pedig
valószínűleg nem volt rá ideje. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mai napig nem tudom megbocsátani azt, amit
velem (velünk) Bogáton tettek. Sárikának a számtannal nagyobb szerencséje volt,
mert őt Nagy Éva majdnem két évig tanította. Nem is volt a matematikával gondja
a középiskolában. Kevés híján számtantanár
lett.(Lehet, hogy akkor „kitagadtam” volna a családból!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1949-ben ünnepeltük Sztálin elvtárs
valahányadik születésnapját. Ajándékot küldtünk neki – már nem emlékszem, mit.
Levelet is kellett írni a generalisszimusznak. A mi osztályunk nagyon kitett
magáért, verset írtunk neki. Egyúttal megkértük, hogy küldjön nekünk egy
futball-labdát. De nem küldött. Boros az osztályunk falait átalakította óriási
díszfaliújsággá. Jól rajzolt, állandóan újabb meg újabb képeket szerzett a nagy Szovjetunióról, azokat
rakta a falakra. Még hatodikosok voltunk, amikor elkezdte nagy művét. Mire
elvégeztük a hetedik osztályt, már alig maradt üres hely három falon. Azt a
falat, amely mellett a tábla állt, nem díszítette. Ott csupán a Román </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">83. Népköztársaság
címere díszlett, meg egy „lozinka”(„hazafias tartalmú plakát”), amely a
köztársaságot vagy a szocializmust éltette.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Így utólag visszagondolva úgy látom, hogy a
számtan-mértan, fizika, kémia tantárgyakból hetek alatt be lehetett volna tömni
a „tudásomban” keletkezett lyukakat. Még a középiskolában is! De ahhoz
segítséget kellett volna kérnem. Kérni pedig nem szeretek. Teljesen azonosulok
Nagy László Adjon az Isten c. versének befejező soraival:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> „nekem a kérés / nagy szégyen, /adjon úgyis, /ha nem kérem!”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">
Vásárhely,1950-1953.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Bogáton kitűnő bizonyítványom „született”
(érdemtelenül,mert a reál tárgyakból nem a tudásomat tükrözte), föl sem merült,
hogy ne tanuljak tovább. Enyed időközben
„kiment a divatból”, csupán azok választották, akik tanítóképzőt akartak
végezni – emlékezetem szerint ketten az
osztályunkból - , ezért kézenfekvő volt,
hogy a Bolyaiban folytatjuk tanulmányainkat, a lányok pedig a lánylíceumban.
Szentgyörgyi Ibi már a hetediket is ott végezte. Hárman jelentkeztünk:Brendus
Ernő,Dézsi Jóska és én. Valamilyen felvételi vizsgán (válogatáson) is át kellet
mennünk,mert többen jelentkeztünk, mint ahány helyet hirdettek,ezért
vizsgáztunk matematikából és magyarból.
Az előbbire nem emlékszem, a magyarra is csupán azért, mert mulatságos eset
történt. Milosits tanár úr vizsgázatott, több jelentkezőtől is megkérdezte,
hogy mit olvasott utoljára. Az egyik fiú – nem emlékszem, hogy fölvették-e - azt válaszolta, hogy utoljára semmit sem
olvasott. Hangosan nevetett mindenki. Fölvettek, és azt is megtudtuk, hogy az
internátusba beköltözhetünk…majd ősszel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az ágyneművel mindenikünknek nagy lett a
csomagja, ezért nem vonaton utaztunk. Abban az időben még kevés vonat
közlekedett, mindenik túlzsúfolva utasokkal. Mikor a téli vakációról
nyolcadikos koromban visszautaztam Vásárhelyre, egy vasárnap délután, annyian
ültek a vonaton, hogy Radnótig a lépcsőn utaztam, két térdemmel tartottam magam
előtt a fából készült „kufferemet”. Kesztyűt
nem viseltem, Radnótig majd megfagyott a kezem. El is 84.
határoztam, hogy ha nem jutok beljebb, inkább leszállok. (Fogalmam
sincs, hogy mit kezdtem volna a radnóti
állomáson, de nem tudtam már kapaszkodni.) Szerencsére néhányan leszálltak, és sikerült beljebb jutotnom.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A szülők úgy határoztak, hogy „remorkán” fogunk
utazni. Szentgyörgyi Ibinek (és Lacinak)
az apja, Laci bácsi az állami gazdaságban dolgozott. Gépészkovácsként ő is, de neki volt jogosítványa, mert a
háborúig a gróf sofőrjeként dolgozott. Egy traktorral meg utánfutóval,
„remorkával” fuvarozott. Őt fogadták meg, hogy minket, diákokat és a kísérő
szülőket szállítsa. A traktor csak 15-18 km-es sebességgel haladt, de a szép,
napos időben élveztük az utazást. A szülők elrendeztek bennünket az
internátusban, mi pedig türelmetlenül vártuk a hétfőt, az iskolai év
megkezdését. Dézsi Jóska nem lett bentlakó, egy kézzel nem könnyen tudott volna
boldogulni, rokonainál lakott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyoma sem volt az
elhagyatottság-érzésnek, amely erőt vett rajtam 1947-ben Enyeden. „Világot
látott” emberekké váltunk , Ernő is, én is. Ő
az ötödik osztályt (első gimnáziumot) Vásárhelyt végezte a katolikus
gimnáziumban. (Ebből lett később a magyar lánylíceum). Én nagyon kíváncsian
vártam , hogy a régi osztálytársak közül kivel találkozom újra. Nem akármilyen
osztályba kerültem! Olyan osztálytársaim voltak, akik mellett közepesnek lenni
is dicsőséget jelentett. Szándékosan nem akarok senkit sem név szerint
említeni, mert valaki talán sértőnek érezheti, hogy kihagytam. Csupán annyit
akarok megjegyezni, hogy nem egy közülük
nem csupán a magyarság körében ismert, hanem világszerte!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Azok, akik Szekeres bácsihoz jártak 44/45-ben,
majdnem mind osztálytársak lettek, pontosabban évfolyamtársak, mert egy részük
a B osztályba került. A két osztály kölcsönösen csúfolta egymást:”Ások, ások, nyavalyások!”- ezek lettünk mi, és „Bések, bések,
tetűfészkek” a párhuzamos osztálybeliek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Dicstelenül kezdtem a tanévet. Az első
természetrajz-órán Nagy Ferenc tanár úr házi feladatot adott, valamit le
kellett (volna) rajzolni. Én, az „okos”
fejemmel – és a bogáti hagyományokat folytatva – úgy gondoltam, hogy első héten
korai lenne házi feladatot készíteni. Mit ad az ég, a következő órán
ellenőrizte a házi feladatokat, és aki nem készítette el, hármast kapott. Ez
lett az első jegyem a kollégiumban.(Romániában akkor és most is az osztályozási
85.
rendszer lényegesen különbözik a magyartól. Egytől tízig osztályoznak, a
négyes még bikójegy. Hármast,kettest,egyest büntetésképpen szoktak beírni. A
félévi, évharmadi, félévi illetve év végi osztályzatot úgy számítják, hogy a
kapott jegyek számtani középarányosát jegyzik be, 0,50 ponttól fölfelé
kerekítve. Tehát ha Magyarországon egy diáknak két egyese és két kettese „születik”,már kész a
az átmenő átlag. Ott viszont a hármas kijavításához legalább hatos, az egyes
kijavításához pedig legalább nyolcas szükségeltetik.) Éltem a gyanúperrel, hogy
a következő órán feleltetni fog, ezért becsületesen megtanultam a leckét. Nem
volt nehéz, szerettem is mindig a természetrajzot. Tízest kaptam. Pár hét
múlva Nagy Ferencet kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra.
Akkor jött hozzánk Koncz Ilona. Az első órán ismerkedett az osztállyal, mi
pedig bámultuk, mert nagyon szép ,bájos nő volt (2004-ben, az öötvenéves találkozón még mindig nagyon jól nézett ki ). Sorra olvasta mindenikünk
nevét. Mikor én kerültem sorra, rám bámult, majd megkérdezte: ”Hogy lehet
valaki ennyire szélsőséges?” Én pedig elmondtam a hármas meg a tízes
történetét. (Szigeten, tanárként kétszer is megéltem hasonlót. A tanítványaimat
arra ösztönöztem, hogy verset tanuljanak. Épp ezért az óra elején
jelentkezhetett az, aki verset akart mondani. Addig mással, pl.feleltetéssel
nem foglalkoztunk. Az egyik fiú első héten összegyűjtött három tízest. A
társainak itt-ott volt csupán jegye. Én meg a következő órán kihívtam felelni.
Azt sem tudta, hogy mit kellett volna tanulni, hármast kapott. Kérdezte tőle az
osztályfőnöke, hogy mit jelent a hármas a három tízes után:”Az mutassa, hogy
három tízesem van!” – válaszolta. Ehhez hasonló eset történt saját lányommal.
Első hét a középiskolában, három tízes. A következő órán kihívtam felelni.
Fölállt, nem szólt semmit, majd eleredtek a könnyei. Nagyon sajnáltam, de nem
hátrálhattam. Akkor ismerkedtem az osztállyal. Mondtam, hogy ne sírjon, mert
akkor kiküldöm óráról, és lesz ráadásul még egy igazolatlan órája is. Letörülte
a könnyeit, majd elrebegte, hogy nem készült. Hármast kapott. Az osztálytársai
megkövülve figyelték, mi is történik. Nyilván arra gondoltak, hogy ez a fenevad
(mármint én) elevenen meg fogja őket nyúzni, ha a saját lányával is így bánik.
Otthon egész délután bőgött, a nagyanyja meg sajnálta. Kérdezte este, miután
hazamentem, hogy milyen szörnyűséget tettem én a lányommal, egész délután sírt.
Én meg azt válaszoltam, hogy László Tünde-Viola nevű tanítványom kapott egy
megérdemelt hármast. „De szegény egész délután sírt!” Azzal zártam le a 86. meddő
vitát, hogy ha előző napon csak tíz percig tanult volna, nem kapott volna
hármast. Tulajdonképpen hasznos volt, hogy így történt, mert az osztálytársai
tudomásul vették, hogy nem fogok senkivel kivételezni. Sok esettel találkoztam,
amikor a szülők azzal rontották el saját gyerekük életét, hogy kivételeztek
vele, és ezt megkövetelték kollégáiktól is. Velem is próbálkoztak néhányszor,
de keményen elutasítottam őket. Később belátták, hogy igazam volt.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> No, de még csak nyolcadikás diák vagyok, ne
„tanárkodjam”! Lassanként megismerkedtem a többi tanárral is. Volt olyan,
akitől féltem ,pl. Tóni bácsitól (Pálffy Antal tanár úrtól), de tiszteltem,
becsültem. A félelmem abból fakadt, és élt tovább, hogy előzőleg első
gimnazista (ötödikes) koromban tanultam utoljára számtant (matematikát,ahogy ma
nevezik). Utána középiskoláig szinte semmit. Én legalábbis nem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sajátságos humor jellemezte Tóni bácsit .
Mikor az egyenleteket tanultuk, a
másodfokú, kétismeretlenes egyenleteket
szinte belénk verte. Ha éjjel álmomban kérdeznék, még mindig fújnám az egyenlet
megoldási képletét.
Hogyaszongya:ikszegyenlőmínuszbépluszminusznégyzetgyökbénégyzetminusznégyácéperkétá
– így, egy szuszra. Az egyenlet egyik oldala 0 . Ha a diák nem tudta, akkor
segített: „A te tudásod, fiam.” Azt is érdekesen szemléltette, hogy nem szabad
összeadni nem összeadható mennyiségeket:” Két bivalyborjú meg három szilvaízes
csupor hány …?”Egy ideig nem ő tanított aztán minket, de én és még néhányan őt
kaptuk , mikor a 11. osztályt a 10.-kel némileg párhuzamosan végeztük. Utána
más tanár tanított. Emlékem csupán annyi, hogy a trigonometriát, a matematika
teljesen új fejezetét, mivel nem igényelt előtanulmányokat, szerettem, közepesnél
jobb voltam akkor. „Született viszont
egy „mumusom”, az elkísért az érettségi vizsgáig. Newton binominális tételét
tanították, de én beteg lettem, magas lázzal feküdtem vagy tíz napig, és „jó”
szokásomhoz híven senkit sem kértem, hogy megmagyarázza. (Most néztem meg, 58
év után a lexikonban: nem is bonyolult!) Maradtam a félelmemmel. Amikor
választanom kellett, hogy hol is tanuljak tovább, az egyik szempontnak az
számított, hogy hol nem kell matematikából felvételizni. Utólag belátom, hogy
nagyon nagy szükségem lett volna „mentorra”, valakire, aki a körmöm alá néz,
számon kéri a napi leckéket. A középiskolát úgy fejeztem be, hogy nem </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">87.
tudtam,
mi a tanulás. Lett is belőle bajom az egyetemen, ahol már nem lehetett
(nyelvészetből) kibeszélni a krumplit a földből.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A fizikát 8.-ban az osztályfőnökünk, Kiss
Zoltán tanította, nem tudom, miért. 9.-ben aztán már természetrajzot,a szakját,
végig. Nagyon szerettem a tantárgyát, őt magát is. Mikor tízedikbe jártunk,
bonctan-kört tartott szombaton délutánonként azoknak, akiket érdekelt. Közéjük
tartoztam én is. Kisebb állatokat, pl
.békát boncoltunk. Egyszer aztán elültette a bogarat a fülünkben, hogy jó volna
nagyobb állatot is boncolni, vagyis viviszekciót végezni. Azt mondta, ha
viszünk boncolni valót, elvégezzük. Nekünk sem kellett több, engedélyt kértünk,
hogy szombaton ebéd után elhagyhassuk az internátust. A tudomány érdekében
macskát vagy kutyát kellett foglyul ejtenünk. A Somostető alatt kertes házak
sorakoztak, oda indultunk. Tudtuk, hogy a „belvárosban” nem járnánk
szerencsével. És valóban, alig kellett keresgélnünk, hamarosan kezünkben
tartottunk egy aranyos kutyuskát. Ölbe
vettük, rohantunk vele az iskolába. A tanár úr gyanakodva nézte, de
megnyugtattuk, hogy a tulajdonosa meg
akart szabadulni tőle, tulajdonképpen jót tettünk vele. Elhitte, vagy
legalábbis úgy tett, mintha elhitte volna. Kloroformmal elaltatta, majd
kezdődött a boncolás. Hamarosan kiderült, hogy nem ideális állatot választottunk, mert jókora háj
fedte a belső szerveit . Végül aztán előkerült a szíve, sorra kézbe vettük,
bámultuk, hogyan dobog. Nekünk, falusiaknak, mivel gyakran vettünk részt
disznóvágáson, az egyedüli újat az jelentette, hogy működés közben láttuk a
szívet. A kísérlet végén véglegesen elaltatta szegény kutyust, mi pedig
„eltemettük” egy üres telken a Sáros utcában, közel a kollégiumhoz. A
tantárgyat annyira szerettem , hogy a
latin neveket is mind megtanultam, mert orvosi egyetemre készültem. (Mai napig
is szeretem a természetet és a vele foglalkozó tudományokat. A televízióban
jobbára csak az ilyen témájú műsorokat nézem .) Csupán a véletlenen múlt, hogy
nem orvos lettem. Nem bántam meg, hogy a
tanári hivatást választottam! Ha újra kellene kezdenem, ugyanezt választanám.
Ha az ember lelkiismeretesen végzi, a viszonylag kevés fizetést ellensúlyozza,
ha egy volt tanítvánnyal találkozom, és kölcsönösen örülünk egymásnak… Már
megint tanárkodom! Hol lesz az még?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 88.
Kilencediktől az iskola legrettegettebb tanára, Barabás Béla, „Csíz”
tanította a fizikát. Hihetetlenül szigorú tanár hírében állt, és ezt
sokszorosan be is bizonyította. Pisszenni sem mertünk az óráján. Ha valakit
elkapott puskázni, annak végleg befellegzett. Kilencedikben új osztálytársunk
érkezett, Lozsádi József. Előzőleg Enyeden tanult, a nagynénje, Leopold Irén
tanárnő révén került hozzánk. Az első fizikadolgozat írásakor megpróbált
puskázni, Csíz pedig rajtakapta. Utána mindig hármast kapott a feleletére,
dolgozatára, bárhogy tanult is. Néha tényleg megtanulta a leckét, de akkor is
hármast kapott. Úgy sikerült érettségiznie, hogy osztályt ismételt, és ott nem
Csíz tanította. A tanár úr aztán az orvosi egyetemre került, de mi 53 nyarán
nála érettségiztünk. Én csupán abban bíztam, hogy az elméleti részt tudtam, de
feladatokat megoldani alig. Ahhoz meg kellett volna tanulnom a képleteket. A
román mondás szerint:”Prost sa fii, noroc sa ai!” („Bolondé a szerencse” - , de
a román változatát kifejezőbbnek tartom.) Az egész érettségiből csak a fizika
vizsgámra emlékszem, talán azért is, mert attól tartottam legjobban. A fizikai előadóteremben („fizikumban”)vizsgáztunk,
mert én hátul ültem, a „magasban”. Amíg a többiek feleltek, én valamilyen
ponyvát olvastam, Nagy Tibi hozta. Annyira elmerültem az olvasásban, hogy a
mellettem ülő böködésére tértem vissza a realitás világába. Bosszúsan néztem
rá, hogy mit akar. Engem szólítottak felelni, de nem hallottam. Nem emlékszem,
hogy volt-e írásbeli vizsgánk, a szóbeliből is csak a fizika maradt meg az
emlékezetemben. Az elméleti tételem szerint a látás szervéről, a szemről
kellett beszélnem. Azt meg biológiából jól tudtam. Nem is volt semmi gond vele.
Feladatot is kaptam, az elektromos
árammal kapcsolatos lehetett. Szerepelt benne néhány betű az egyetlen (!)
képletből, amit tudtam. Pimasz lettem, azt kérdeztem (én,László János!)
Csíztől, hogy levezessem-e a képletet. Nem nagyon emlékezhetett rám,mert azt
válaszolta, hogy fölösleges, látja, hogy tudom. Négyest (!) kaptam! Csíznél!
Csupán oroszból lett hármasom, pedig azt valamennyire tudtam is. Franciából nem
kellett érettségizni? De minden más tantárgyból igen, rajz, ének és testnevelés
kivételével. Alkotmánytanból nemcsak érettségizni, hanem felvételizni is
kellett. 11.-ben nem tartottak már
„tornaórát”, ezért örök rejtély, hogy miért kaptam hármast abból is. (Közben
áttértünk az új, „szovjet” mintájú osztályozásra, arra, amelyet ma is
használnak Magyarországon.) Az egyetemen is az volt használatos negyedéves (?)
korunkig. 89.
Négyes
lett, félelmem ellenére a matematika is, a kémia is,magyarból, románból,
történelemből, földrajzból, természetrajzból pedig (természetesen!) ötös.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Középiskolás koromig rengeteg könyvet
olvastam, sajnos válogatás nélkül, mert senki sem irányított, tanácsot sem kaptam, illetve azt olvastam, ami épp a kezembe
került. Szülőfalumban nekünk volt legnagyobb „könyvtárunk”, 300-400 kötet.
Jórészt Jókai, Dumas, de Magyarország története, néhány Verne, indiánkönyvek.
Ezekkel hamar végeztem, azután pedig aTolnai Világlapjától a Színházi lexikonig,
Tarzantól a Színházi Életig mindent,
amit sikerült megszereznem. Nem véletlen tehát, hogy kedvenc tantárgyam maradt
mindig az irodalom. A nyelvtan már nem. Bogáton alig tanultunk nyelvtant,
középiskolában is nagyon keveset. 11.-ben kellett volna, de nem volt rá idő. Egyetemre,
magyar szakra jártam már már, de nem tudtam, hogy mi a különbség az ige meg az
állítmány, az alany meg a főnév, a melléknév meg a jelző között!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Takácsné magyarórái élményt jelentettek, főleg azokhoz képest,
amelyekben addig részem volt akár Enyeden , akár Bogáton (nem emlékszem,hogy
ott ki tanította). Pedig a tananyag nyolcadikban a régi magyar irodalom kivételével,
amelyet félév táján kezdtünk tanulni, „megtelt” szocialista realizmussal. Így
utólag el tudom képzelni, milyen érzés lehetett tanítani az olyan
„remekműveket”, mint Gergely Sándortól a Vitézek és hősök, Nagy Istvántól A
legmagasabb hőfokon, Kovács György művei, Asztalos Istvántól, Horváth Istvántól
is a „vonalas” művek. A régi magyar irodalomból olyan nevezetes írókról,
költőkről tanultunk később, akiket ma Magyarországon a középiskolai tankönyvek
nem is említenek, vagy csupán a nevüket: Tinódi, Bornemisza Péter, Apáti
Ferenc, Heltai Gáspár. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Rendszeresen jártunk színházba, és ha
olyan darabot játszottak, amely remekmű, fölkészített, utólag megbeszéltük (
pl.Tartuffe, Úri muri). Emlékszem, arra is felhívta a figyelmünket, hogy egyik-
másik színésznek milyen szép a kiejtése. Borovszky Oszkár neve ezért maradt meg
az emlékezetemben, mert nagy alakításaira nem emlékszem, tökéletes dikciójára
viszont igen. Annál inkább Kovács György, Lohinszy Lóránt, Szabó Ernő játékára.
Én abban az időszakban kezdtem színházba járni. Mindig szívesen mentünk, a
Kultúrpalota 90.
csodálatos belső terét is akkor láttam először. Ünnep volt számunkra,
amikor este színházba mentünk. Ünnepélyesen kellett (volna) felöltözni, de
akinek egy rend ruhája van csupán, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy
kiöltözzék. Néhányunkról lerítt a szegénység. Ez lehetett az oka, hogy
életemben először (és utoljára) „alamizsnát” kaptam. Felvonások közötti
szünetben mi is az előcsarnokban csellengtünk, a büfé felé csupán vágyakozva
néztünk néha. Egy ilyen alkalommal a hátra tett kezembe valaki papírpénzt
nyomott (5 vagy 10 lejes lehetett). Nem tudtam, hogy mi az, csupán azt éreztem,
hogy papír. Először arra gondoltam, hogy valamelyik osztálytársam tréfált meg.
Annyira elcsodálkoztam, hogy nem vettem észre, ki is volt a jótevőm.
Körülnéztem, de csupa ismeretlen embert láttam. Gondolom, aki adta, nem akart
megsérteni. Otthon nagyon megtanultuk, hogy ne kérjünk és ne fogadjunk el
senkitől semmit, mert az szégyen. Vissza szerettem volna adni annak, akitől
kaptam, de nem sikerült azonosítanom. Égett az arcom, de a következő szünetben
valamit vásároltam a pénzből (üdítőt? perecet? – ). Ha visszagondolok az eseményre,
arra kell gondolnom, hogy nagyon ágrólszakadtnak tűnhettem. Vékony, csámpás,
kopaszra nyírt fiúcska, kopott ruhában, bakancsban . Az első félcipőmet 15 éves
koromban kaptam – azt vettek nekem az esedékes cipőjegyre. Nem csupán az
élelmiszert (kenyeret, húst, étolajat, lisztet, cukrot stb.) adták jegyre,
hanem a ruhaneműt, lábbelit is. Úgy emlékszem, szabadon is lehetett vásárolni,
de nekünk annyi pénzünk sosem volt, hogy megengedhessük magunknak, mert úgy
kétszeresébe, háromszorosába került .</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sajnos, Takácsné csupán egy évig tanított,
Bukarestiné került a helyébe. Őt is szerette az egész osztály. Őt váltotta
Erőss István. Halk, monoton beszéde (nekem) unalmasnak tűnt. Az ő óráin (is!)
rendszeresen olvastam, még a pad alá sem kellett rejtenem a könyvemet. Szokása
volt, hogy időnként maga elé fújt, mintha port akart volna elfújni. Valamelyik
tréfás kedvű osztálytársam aztán gondoskodott róla, hogy legyen mit fújnia. A
tanári asztalt rendszeresen beszórták krétaporral, óra végén pedig kíváncsian
néztük a végeredményt: maradt-e még krétapor az asztalon. Azt, hogy az
irodalomtörténet melyik korszakát tanította, csak onnan tudom, hogy év közben
(tizedikben?) Kozma Béla követte, ő lett
a harmadik magyartanárunk. Nekem, sajnos volt egy negyedik is: Huszár Ilona, a
11.-ben. Engem Kozma csak rövid ideig
tanított. Az 91.
első óráján irodalomról alig esett szó, a szabadságharcról beszélt.
Többször is említette Jelasicsot , valamelyikünk meg is próbálta ráragasztani a
horvát politikus (katonatiszt?bán?) nevét, de nem járt sikerrel. Valószínű, hogy
az ő példája nyomán tanítottam mindig magyar történelmet is a diákjaimnak.
Szigeten nyugodtan megtehettem, senki sem ellenőrizte az óráimat, a
tanítványaim pedig akkor már, a hetvenes években olyan családi környezetben
nevelkedtek, ahol rendszeressé vált a kétféle történelemtanítás. A fiatalok már
12-13 éves korukban tudták, hogy mit kell elhinniük abból, amit az iskolában
gyakran kényszerből tanított nekik a tanár. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kozma tanár úr óráin sosem olvastam. Magával
ragadott a magyarázata. Maga a korszak is – Petőfi, Arany, Jókai, Madách – a
leginkább hozzáférhető a legtöbb magyar számára. Nagyon sajnálom, hogy 11.-ben
nem ő tanított!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1952 őszén egy miniszteri rendelet alapján
kérni lehetett, hogy egy tanévben két osztályt végezhessenek azok, akik ezt
kérték – és akik az osztályfőnöktől megfelelő véleményezést kaptak.
Tulajdonképpen azok miatt született a rendelet, akik a háború miatt évet
(éveket) veszítettek. Én azért kértem, hogy hamarabb végezhessek, mert nem
szerettem az internátus túlszabályozott világát. Ürügyem is akadt: édesapám
súlyos beteg lett, megoperálták gerincbántalmak miatt, hónapokig mozdulni is
alig tudott. Kedvező véleményt írt rólam az osztályfőnököm, így végezhettem
1953 nyarán. Erről majd részletesebben is írok majd, most csupán Huszár Ilona
„kedvéért” térek ki erre. Mindenikünk tudta róla, hogy Salamon Ernő tragikus sorsú
költő özvegye, és (állítólag) illegális kommunista volt. (Ez azonban nem
akadályozta meg abban, hogy később „kitántorogjon” Nyugat-Európába (?). Nem
rendelkezett tanári végzettséggel, de
attól még lehetett volna jó magyartanár. De nem volt az! Ha azt állítom, hogy
nem szerettük, akkor túl enyhén fogalmaztam. Sosem bocsátom meg neki, hogy
József Attilát „sikerült” megutáltatnia velünk, mert annyi maradt meg az
emlékezetemben, hogy kommunista költő . Ő „tanította” nekünk a világirodalom
egyik legnagyobb szerelmes versét, az Ódát. Most a kedvenceim között is az
egyik legkedvesebb, bármikor végig tudnám mondani. A H.I. magyarázata nyomán
azonban viszolyogtunk tőle. Néhány lány is velünk járt a lánylíceumból.
Mindnyájan azt mondták, hogy ha valaki
ilyen szerelmes verset írna hozzájuk, a szemét kaparnák ki. Salamon Ernő költészetét is ő </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">92.
tanította. Kíváncsian vártuk, hogy fogja tanítani a szerelmi líráját.
Sehogy! Akkor még nem tudtam, hogy H.I. a második felesége volt Salamon
Ernőnek, nem hozzá írta szerelmes verseit. Lehet,hogy elfogult vagyok, de
egyáltalán nem úgy nézett ki (negyvenéves lehetett akkor), mint akihez valaki
is szerelmes verset írhat. Hogy mit látott benne Salamon Ernő, fel nem
foghatom! Huszár Ilonánál érettségiztem, de halvány emlékem sincs a vizsgáról.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Említettem már a
fizikát, most mégis ehhez kanyarodom vissza. 1951-ben (?) valamelyik „fő
elvtárs” a minisztériumban vagy a párt
felső vezetésében úgy döntött, hogy a tanévet a bevált 3 évharmad helyett négy
évnegyedre kell osztani. Arra már nem emlékszem, hogy ezt év elején közölték-e
vagy október táján, de én ennek az áldozata lettem. Szokásomhoz híven a tanév
elején még nem tanultam. Csíz elkapott, és szokása szerint hármassal ( egyessel
az új osztályozás szerint )
„jutalmazott”. A negyedév gyorsan letelt, én kétségbeesetten
próbálkoztam jelentkezni (még tanultam is!),de nem feleltetett. Így aztán szégyenszemre
megbuktam. Nagyon a lelkemre vettem, Csízt is hibáztattam, az osztályfőnökünk
is megrőkönyödött, de nem lehetett semmit tenni. Otthon persze
semmiről sem tudtak. Azt hiszem, hogy mostanig nem is nagyon dicsekedtem vele.
Szerintem még Sárika sem tudta, mert különben hamarabb összeomlott volna benne
az a bizonyos világ…(Vagy tíz évvel ezelőtt vallotta be, hogy még középiskolás
korában is (?) azt hitte, hogy én mindent tudok. Egyszer aztán kérdezett
valamit, amire én azt válaszoltam, hogy nem tudom. Akkor omlott össze benne az
a „bizonyos világ”.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tantárgyak szerint folytatom, ha sikerül, az
emlékeket. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Testnevelés: semmiben sem jeleskedtem. A
kézállást is csak a gyűrűn tudtam megvalósítani. Fogalmam sincs, hogy miért.
Futballozni persze én is szerettem volna, de nem voltam hozzá elég ügyes,
otthon meg alig volt rá alkalmam. Amíg a barátaim rúgták a valamilyen labdát,
nekem rendszerint dolgoznom kellett. Nagyon szerettem volna én is köztük lenni,
de „nem volt rá időm”. 14-15 éves koromban aztán kiderült, hogy középtávon
futni tudnék. Valamelyik nyári vakációban mezei futóversenyt rendeztek
szülőfalumban, Péterlaka felé kellett
futni, én azonban nem tudtam, hogy hol van a célvonal. „Céltudatosan” előre
engedtem hát Hegyi Sanyi barátomat, mert akkor már tudtam, hogy az erőt
tartalékolni kell. 150-200 m-rel a célvonal előtt vettem észre, hogy nem lett </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">93.
volna szabad magam elé engednem. Lehet, hogy világbajnok, netán olimpiai
bajnok veszett el bennem? Ezt azért nem hinném, mert utólag belátom, hogy a
termetem nem lett volna erre alkalmas. Aránylag rövid végtagjaim miatt a dobószámokat sem nekem találták fel, az ugrásokat pedig
ugyanezen ok miatt. Birkózáshoz, ökölvíváshoz is hosszabb karok kellettek
volna, edzeni is kellett volna, én pedig jobban szerettem olvasni. Valószínű,
hogy író is azért nem lettem, mert én az írásnál jobban szeretem az olvasást.
(El lehet képzelni, hogy most is mennyit szenvedek, mert írnom kell, ahelyett,
hogy olvasnék! )</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Ének-zene:
kottát olvasni Enyeden tanítottak, nagyjából meg is maradtam azon a szinten.
Énekelni azonban szerettem, főleg, míg megvoltak „megboldogult” fogaim. Sok
énekkarban énekeltem. A kollégiumban is. Már az első héten megjelent az
osztályban Csíky tanár úr, és kipróbálta a hallásunkat-hangunkat. Sajátos
módszer alkalmazott . Sorra meghallgatott mindenkit, és akit alkalmatlannak
ítélt, azzal kezet fogott. Ez azt jelentette, hogy nem tart a továbbiakban
igényt az illetőre, mint kórustagra. Brendus Ernő ezt valahonnan tudta,
szándékosan hamisan énekelt, pedig nagyon jó hallása volt, így hát megkapta a
kézfogást, egyúttal pedig mentesült a kóruspróbák fáradalmaitól. Engem fölvettek,
mégpedig a szopránba. Év végére viszont már a basszusba kerültem a „mutálás”
elnevezésű folyamat következtében. A kórusról csupán annyi emlékem maradt, hogy
a román rádió felvételt készített velünk, és hallottuk is magunkat – a
díszterembe tettek be egy rádiót, mi meg áhítattal és nagyon büszkén
Gyönyörködtünk önmagunkban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Zenével kapcsolatos élményem már előzőleg is
volt, 10 éves koromban egy évig hegedültem. Szülőfalumban a grófi kastélyban
egy hegedűre találtak, amelynek az elülső része törött volt. Édesapám egy
asztalossal készítetett helyette újat – fenyőfából . Így utólag visszaemlékezve
nagyon értékes hegedű lehetett. Arra emlékszem csupán, hogy a hátsó oldalán ,belül,
a hegedű „lelke” mellett egy évszám jelezte a készítés időpontját:1711. Nem tartom
elképzelhetetlennek,hogy egy Amatin, Guarnerin vagy Stradivarin tanultam,édesapám
segítségével. Ő tanított meg arra is, hogyan kell a hegedűt hangolni. Fogalmam
sincs,hogy ő ezt hol tanulta. Egy év múlva, mikor már bármilyen dallamot el
tudtam játszani, fel is tudtam hangolni a hegedűt, visszakérték. Ki tudja, mi
lett a sorsa? Lehet, hogy valamelyik „elvtárs” </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">94.
utódjának a padlásán porosodik. Valószínű, hogy jobban jártunk volna, ha
azt mondjuk, hogy elveszett, és egy újat vettek volna a szüleim helyette…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kollégiumban még egy lehetőségem adódott,
hogy zenészként világhírnévre tegyek szert. Minket is megkísértett Piú bácsi. (Vajda
Márton,nyugalmazott énektanár. A „beceneve” onnan származott, hogy „f” hang
helyett általában „p”-t ejtett. Elhíresült egyik gyakran hangoztatott
mondása:”Ezek a piúk,mindig csak a puttball, aputball!”)Bejött az osztályba, és
ékesen ecsetelte, hogy „Piúk, a puola, a puola az igazi hangszer. Ki akar
jelentkezni?” Jelentkeztem. A harmadik próbáig ki is tartottam, akkor viszont
úgy véltem, hogy ezt a hangszert nem azért találták ki, hogy belőlem világhírű
fuvolaművész legyen, ezért aztán a negyedik próbára már el sem mentem. Így
menekült meg a világ egy tehetséges fuvolaművésztől. Próbálkoztam harmóniummal,
zongorával is, de erről majd később. (Negyven évvel ezelőtt egy zenetanár
ismerősöm szerint majdnem abszolút a hallásom ,ezt azonban később senki sem erősítette
meg. Annyi igaz mindebből, hogy a hamis hangokat mindig észreveszem.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Rajz: mindig
gyenge oldalam volt, sosem jutottam el egy tehetséges nagycsoportos
óvodás szintjére, pedig párszor próbálkoztam. Erről a családban mindenki tud.
Így történhetett meg Tünde lányunkkal, (neki viszont volt, van tehetsége!),
hogy ötödikes korában a rajztanárnője, egy sikerült „műalkotás” után
megkérdezte:”De ebben ugye , apukád is segített?” Tünde erre, pedig akkor még
jól nevelt kislány volt, szemébe nevetett a tanárnőjének. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ennek ellenére, míg Bandi Dezső tanított,
„sikeresen” átevickéltem a nehézségeken. Kilencedik osztálytól azonban műszaki
rajzot tanultunk (tanítottak!) Piskolty
Gábor tanár úrnál. Tőle tanultam meg egy életre, hogy: „ A párhuzamos egyenesek a távolsági pontban
összefutnak! Összefutnak!! Összefutnak!!!” Ezt majd mindenik rajzórán hallottuk,
miközben a tanár úr dühében, hogy ezt
miért nem tudjuk megjegyezni, majd szétrobbant. Abban az időben, amelyre
visszaemlékszem, a rajzórák hétfői napra estek. Mindenik órára kellett (volna)
egy műszaki rajzot alkotni. Sajátságos diáklogikával szombaton délután, amikor
bőségesen lett volna időnk, úgy véltük, hogy még túl korai hozzáfogni.
Méricskélni kellett, körző, vonalzó, szögmérő szükségeltetett hozzá. Nekem
ugyan nem volt, de az internátusban ez nem jelenthetett gondot, bármikor
kaphattunk volna valakitől…Vasárnap délelőtt is 95.
volt szilencium, de még
mindig túl korainak véltük a rajz elkezdését. Délután kimenőt kaptunk, hacsak
büntetésből meg nem vonták . Én gyakran kaptam ilyen büntetést, de nem nagyon
vettem a szívemre, mert legalább nyugodtan olvashattam. Vasárnap este is volt
kötelező szilencium, de akkor rájöttünk, hogy másnapra rengeteg a
tanulnivalónk, házi feladatunk. Azért valahogy összecsaptuk a munkát, esetleg
hétfő reggel, a félórás szilenciumon folytattuk, de az a bizonyos képzeletbeli
gyertya gyakran a körmünkre égett. József Attila írta „Aki szegény, az a
legszegényebb” c. versében:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> „…s ha vasárnap kedvét megfordítja,/ akkor
máris hétfő szomorítja.” </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Számunkra (mármint a hanyagokra, lustákra) ilyen
hétfő-szomorító dologgá vált műszaki rajz. Csoda, hogy nem szerettük? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A szomorú vasárnap estékhez még más is
hozzájárult, de erről is majd később lesz szó. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A kémiával sem sikerült barátságot kötnöm,
pedig Tőkés Bélát már diákkorában is nagyra becsültem(Ő már akkor is sokkal
többet tudott a kémiáról, mint amennyit a tankönyvek tartalmaztak,nem csoda
hát, hogy kémiát végzett, doktorált, a marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen
tanított, eg y ideig a kar dékánjává is kinevezték, pedig akkor már a románok
többséget szereztek a professzorok közt is.) A szervetlen kémiát egy tanárnő
tanította. Sajnos, a nevére nem emlékszem, sőt „A skóla mi vagyunk” „Tanáraink voltak” fejezete sem
segített,még Béla sem emlékszik rá!. Egyetlen emlékem maradt: hogy az óra
általában azzal ért véget, hogy :” a…-t csillékbe teszik, és…”. Pedig ebből
tankönyvem is volt! Az egyetlen tankönyvem középiskolás éveimből!!! Világos
(szürke? piszkosfehér?) borítója nem keltette föl a kíváncsiságomat. Még arra
is emlékszem, hogy nem kötött, hanem fűzött példány volt, és a szervetlen kémiával foglalkozott.
Meg kellett (volna!) tanulni a különböző elemek vegyértékét, de én már
Mengyelejevnél lemaradtam, valamikor hatodikos vagy hetedikes koromban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> És akkor jött…(no, nem a Tenkes kapitánya), hanem Csernáth Ernő és a
szerves vegytan. Magával ragadó egyéniség, imádta a kémiát, sőt, még velem is
meg tudta szerettetni. Abban volt logika, ahogy a hidrogénatomok a szénatomhoz
kapcsolódva alkotnak molekulákat. Azt hiszem,
akkor , és Tőkés 96.
Bélától
tanultam meg egy életre a bután képletét:C4H10. Béla szokta emlegetni, hogy
„C4H10 nézel”. A szerkezeti képletét is
le tudnám rajzolni – bár ebben szerepe lehet annak is, hogy Szigeten 1 évig
kémiát is (!!!) tanítottam, meg fizikát
is (általános iskolában), és középiskolás kollégáimtól gyakran hallottam, hogy
a tanítványaim tudták is, értették is az anyagot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sajnos, Csernáth tanár úr csak egy évig (esetleg még plusz 3
hónapig ?) tanított, ez pedig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy én legyek osztályunk második
(tartalékos) Tőkés Bélája. (Most, hogy visszagondolok, az is lehet, hogy
bennünket 11.-ben, mivel a lánylíceumból is velünk végeztek vagy haton-heten, annak az iskolának a tanárai
is tanítottak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Következzenek azok a tantárgyak, amelyeket
nagyon szerettem, az eredményeim is jók voltak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Román nyelv és irodalom: úgy lehettem
jeles, hogy tanulnom egyáltalán nem kellett, mert „Vakok között félszemű a
király.” Szőcsnek, Csilinek hála beszélni is tudtunk románul, a nyelvtant pedig
képtelenség volt elfelejteni – ezzel szemben „szegény” vásárhelyi, Nyárád-menti
, székely osztálytársaim mellett nem volt nagy dolog tündökölni. Nem meglepő
tehát, hogy az évenként megrendezésre kerülő román irodalmi versenyek városi
szakaszán rendre én képviseltem az osztályt. Egyszer vagy kétszer magyarból is.
Egyszer biztosan, mert emlékszem, hogy Fagyejev Ifjú gárda című „nagy”
regényéről kellett írni, én a regényt olvastam, valamilyen dicséret-félét is
kaptam - mindkét tantárgyból.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A románt Jánosy tanár úrral kezdtük 8.-ban.
Az óráira nem nagyon emlékszem, mert azokkal kellett vesződnie, akik alig
tudtak románul, ezért (szokásom szerint) az ő óráin is olvastam. Maxi volt a
gúnyneve. Mi azonban ezt tovább fokoztuk, mondatot is alkottunk belőle: „Maxi
soxor tyúxart evett.” Ez is ékes bizonyíték arra, hogy a diákok néha nagyon gonoszak tudnak lenni. Tudom, mert bő
40 évig tanítottam, és gyakran meghallottam, mit mondanak rólam. Mivel azonban
mindig úgy mondták, hogy én ne halljam, kerülő úton tudtam meg, nem is árulom
el. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 63.85pt; mso-list: l2 level1 lfo4; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: Symbol; font-size: 14pt; line-height: 115%;">·<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Jól
emlékszem, hogy egy tavaszi délelőttön (óracserével?) az egész osztály
kirándult a Somostetőre, mégpedig úgy, hogy az egyetem 97. felől
közelítettük meg a közkedvelt kirándulóhelyet. Két csapatra osztott, az egyik
csapat haladt elöl, nyomokat hagyott, amelyek alapján meg kellett találni őket.
Az általam kedvelt indiánregények nyomolvasási módszereit kellett alkalmazni. A
találkozás után számháború tette emlékezetessé a napot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Jánosy tanár urat követte Leopold Irén.
Remélem, nem kegyeletsértés: az osztály többsége rögtön „szerelmes” lett belé.
Természetesen ez amolyan kamaszkori plátói (és egyoldalú!!!) szerelem volt,
nagyon örültünk, hogy később férjhez ment másik kedvencünkhöz, Kozma Bélához.
Lehetetlen volt a nagyon szép tanárnőre nem figyelni. Még arra is emlékszem,
hogy vele tanultuk Caragiale remekművét, Az elveszett levél című drámát. Ezt
színházban is láttuk.(Hogy ez mennyire aktuális napjainkban is!) Hosszú ideig
mondogattuk az egyik szereplő vissza-visszatérő mondását:”Jól írja az én
egyetemista fiam! Tatuka, ahol nincs morál, ott dúl a korrupció, és gerinctelen
a társadalom!” Brendus Ernő rigmust is faragott:”Agamitza Dandanache,sotzia lui
Trahanache.” (Azok számára, akik nem ismerik a darabot:ez a bizonyos
Agamita - Agamica – Dandanache férfi ,
ezért tetszett a mondóka =A.D.,Tr.felesége.) A kötelező olvasmányokat románból
(is!) elolvastam, ezért tényleg nem kellett egyáltalán tanulnom, a nyelv
ismerete kisegített, románul is „kibeszéltem a krumplit a földből”. Még
Sadoveanu „Baltagul”(A balta) c. regényét is olvastam, de fordításban. Ez a
regény meg a „Miorita”(Bárányka) c. közismert román népballada később sokat
segített Móricz „Barbárok” c. novellájának tanításakor,ti. mindhárom mű
cselekménye majdnem azonos.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A földrajz is mindig a kedvenceim közé
tarozott. Ezt pedig nem csupán Dragomán tanár úrnak köszönhetem, bár szerintem,
ha nem ő tanította volna (de csak 3 évig! – nekem meg csak két évig) a
földrajzot, nem került volna be egyszerre az egyetemre földrajz-geológia szakra
három osztálytársam: a szerencsétlen sorsú Salat Árpi (őt vesztettük el leghamarabb
az osztálytársak közül, nyári gyakorlaton egy szakadékba zuhant), Balás Árpi és
Fülöp Sanyi. Legendák övezték. Nemcsak a tudása miatt, hanem sportban elért
sikerei és sportos testalkata okán is.
Mindenikünk hallotta a történetet, hogyan rakott halomba nyáron a strandon egy
perc alatt hárommázsányi pólós fiút. Pedig ők kemény legények voltak,
hozzászoktak a medencében a dulakodásokhoz,</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 98.
verekedésekhez. Dragomán tanár úr
pedig akkor sem lehetett több hatvan kilónál, ha minden zsebét kövekkel tömte tele. Egy másik legenda szerint pedig könnyedén szökkent kézállásba a katedrán.
Állítólag nála nem lehetett puskázni. Én ezt csupán hallomásból tudom, mert a
földrajz-leckéket gyakran már azelőtt tudtam , hogy tanították volna. Szőcsnél
3.-ban és 4.-ben már kitűnően tájékozódtunk a térképen, az olvasmányaim között
is szerepelt sok földrajzi tárgyú könyv, Dragomán tanár úrnál nem lehetett nem figyelni,
ezért soha nem volt szükségem puskára. (Hogy mit jelent a térkép ismerete vagy
tájékozatlanság a térképen, azt érettségi elnökként Magyarországon nem egyszer
tapasztaltam. Ült az érettségiző diák kétségbeesetten a padjában, előtte a
kihúzott tétel: a világ nagy síkságai. Kíváncsian odamentem hozzá, kérdeztem,
mi a baj. Mutatta a tételét, és súgta, hogy nem tudja. Két méterre tőle a falon
egy hatalmas világtérkép. Mondtam neki, hogy nézzen rá, olvassa el a nagy
folyók nevét, és nézze meg mellette a nagy zöld felületeket. Legálisan
puskázhatott volna, de nem tudott. Végül aztán annyit leolvasott a térképről,
hogy elégségest kapott.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kilencedikben a nagy SZU (a gyöngébbek
kedvéért:Szovjetunió) földrajzát tanultuk. Ezt Győry Béla tanította, de mi csak
„Usszúri” néven említettük. Vele kapcsolatban is elterjedt egy szólásmondás:”Az
Amúúúúr folyó mindkét partján elterülő Tigris és az Eufrátesz…”Minden
tagköztársaságot , (16 volt akkor?) külön tanultunk, ezzel pedig el is ment egy
egész tanév. Nekem tetszett, mert valami egzotikusat véltem fölfedezni a
közép-ázsiai köztársaságok földrajzában. Sok mindenre emlékszem, ezért nagyon
meglepett pár évvel ezelőtt, hogy Kazahsztán fővárosa nem Alma-Ata.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 11.-ben nem Dragomán tanított, hanem a
lánylíceumból valaki. Arra sem emlékszem, hogy férfi volt-e vagy nő. Sok újat
nem kellett tanulnom, mert már Szőcsnél megtanultam Románia hegy- és vízrajzát, újra kellett tanulni
viszont a közigazgatási beosztást, mert a megyéket ideiglenesen tartományok
váltották fel, mi akkor a Magyar Autonóm Tartományhoz tartoztunk
közigazgatásilag, ebből később Maros
Magyar Autonóm Tartomány lett. Egy új városnevet is tanultunk, ez volt a
romániai Sztálinváros, románul Orasul Stalin, ezt pedig a népetimológia úgy
fordította, hogy az „órás Sztálin”. A tudatlan ifjú nemzedék kedvéért elárulom,
hogy ezt a nevet viselte Brassó . Szégyellték is eléggé a </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">99.
brassóiak , de semmit sem tehettek, nem ők választották maguknak a
nevet. Gazdasági földrajzot is tanítottak (majdnem azt írtam, hogy tanultunk).
Ebből annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy a gaz kapitalisták
rablógazdálkodást folytattak, az erdőket letarolták (pedig hol volt még akkor a
Kárpátok Géniuszának korszaka!), mi pedig magunk között folytattuk az
eszmefuttatást azzal, hogy a népi demokrácia éveiben az erdőket mind
visszatarolták.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Földrajzi érdekesség, hogy szülőfalum egyik
megyéből a másikba, egyik tartományból a másikba „vándorolt”. Az idők folyamán
hol Alsó-Fehér, hol Kisküküllő , hol
Aranyos-Torda, Maros-Torda megyéhez tartozott, az ötvenes években a
Magyar Autonóm, majd Kolozs tartományhoz, aztán Maros Magyar Autonóm
tartományhoz, jelenleg Maros megyéhez. Lehet, hogy ez világrekord?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A magyar mellett nagy kedvencem jelenleg is a
történelem. Azelőtt is szerettem, Csekme tanár úrnál a vonzalom fokozódott. A
kollégium legmarkánsabb tanár-egyéniségei közé tartozott. Szigorú, emberséges,
ugyanakkor barátságos emberként maradt meg emlékeimben. Ugyanúgy, mint
magyarból, földrajzból, történelemből is rengeteget tudtam a tananyagon kívül
is az olvasmányaim révén. Egyetlen „lyukat” tartalmazott a történelemtudásom: a
dákok, Dacia romanizálása, a román nép és nyelv „kialakulása”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nemcsak az eseményekről tudtam, hanem láttam
az összefüggéseket is, ezeket pedig el is mondtam , illetve le is írtam
dolgozataimban. Nagyon büszke voltam (és vagyok), hogy történelemből +9-es
dolgozatokat írtam. Emlékezetem szerint tízest nagyon kevesen kaptak. Nálam a +
azt jelentette, hogy alig talált helyesírási hibát. Minden tantárgyból javítani
kellett!!!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tízedikesek lehettünk, amikor Csekme tanár
úr (nem volt gúnyneve!) kórházba került. Én nagyon megrémültem, mikor hallottam,
hogy trombózisban szenved . Nem hallottam addig erről a betegségről, halálos
kórra gondoltam. Természetesen halállal is végződhet, de ő pár hét múlva
felépült, és a régi lendülettel tanított tovább. (1992-ben aztán személyesen is
tapasztalhattam, hogy mi is az a trombózis, 2 hétig feküdtem a szekszárdi
kórházban, az első héten négyóránként kaptam egy „szurit” – ez csak azért volt
kellemetlen, mert 100.
az
éjszaka kellős közepén is
fölébresztettek miatta, a mellettem lévő ágyban fekvő 100 kilós Pista pedig
mindig majd’ elájult”.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Történelemkönyvem sem (!) volt. Egyetlen
tankönyvre emlékszem, a nagy Rollerre, a román nép dicsőséges történelmét
tartalmazta. Akkoriban azonban még nem volt annyira dicsőséges, mint amilyenné a
hetvenes-nyolcvanas években vált. Én a könyvet az első héten elolvastam, többé
tanulnom nem kellett, elég volt a tanári magyarázat. Az órát megelőző szünetben
egy-két osztálytársamnak rendszerint mégis nekem kellett elmagyaráznom az épp esedékes
tananyagot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">
Vissza-visszatérő része a román
fejedelemségek történelmének az a része, amely a törökök ellen vívott „dicsőséges”
háborúikkal foglalkozott. A dicső román seregek rendszeresen megverték a
törököket, eltelt pár év, a törökök újfent hadat indítottak, mert a
fejedelemségek nem fizették meg az adót, újabb győzelem, szünet, adó nem
fizetése… „Nem értettük”, hogy miért mindig a győztes fizeti a vesztesnek az
adót. (A győzelmek sorozata folytatódott a 20. században is, az iskolában azt
tanították, hogy a nagy SZU Románia nélkül nem is tudta volna megnyerni a 2.
világháborút! Bizony!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A történelem iránti vonzalom miatt majdnem
történelem szakra jelentkeztem. Emlékszem, a dékáni hivatalba indultam (közös
volt, oda tartozott a „filológia” – bölcsészet – és a történelem is), és öt
perccel a jelentkezés előtt még mindig viaskodott egymással a magyar és a
történelem. Győzött a magyar. Egy évvel később aztán lett magyar-történelem
szak is. Ha 54-ben is lett volna, biztosan oda jelentkeztem volna. Végeredményben szerencsés voltam, mert nem
kellett tanítanom a dáko-román kontinuitás elméletét. Nem tudom, hogy bírtam
volna ki gyomorral. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Emlékezetesek az egészségtanórák. Dr.Kiss György (számunkra
Kiss Gyuri, Csongvay Zsoli osztálytársam
– nyugalmazott orvos - nagybátyja) szerettette meg velem egy életre. Nagyon
közvetlenül beszélt mindig velünk, olyan „tabutémák” is szerepeltek az óráin,
mint a szexuális élet. Valamelyik „tapasztalt” osztálytársunk
megkérdezte, hogy mi a teendő, ha szex közben a partnert olyan hatalmas sokk éri, hogy a „férfiú” nem
tudja kivenni a nemi szervét. (Ma sem tudom, hogy létezik-e ilyen!). Kiss Gyuri
azt válaszolta, hogy 101.
ilyenkor kíméletlenül a hölgy homlokára kell ütni ököllel, attól majdnem
elájul, de legalábbis elernyed, és akkor a „szerszám” gond nélkül kihúzható.
Lehet, hogy csak a „hecc” kedvéért mondta? Sorra tanultuk a betegségeket, a
„kórisme” általában azzal kezdődött, hogy „magas láz, fejfájás…”. Tőle tanultuk
azt is, hogy egy diftériás beteg életét akár egy bicskával is meg lehet menteni:
el kell vágni a légcsövet, különben megfullad a beteg. Az sem számít, ha a
bicska nem steril, majd később az orvos gondoskodik a fertőtlenítésről is. Hogy
mennyire igaza volt Kiss Gyurinak, arra 2009-ben hallottam egy példát.
Valakinek egy darázs (méhecske?) került a torkába, egy épp arra járó orvos
pedig úgy mentette meg az életét, hogy zsebkéssel gégemetszést végzett, és
golyóstollának a szárát dugta be a szerencsétlen gégecsövébe, nehogy vér
kerüljön a tüdejébe. Nemsokára a mentők is megérkeztek, a mentőorvos
csodálkozott is, de csodálta is kollégája lélekjelenlétét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kétszer vagy háromszor egészségügyi
(vöröskeresztes) tanfolyamot is végeztem, és még most is szakszerűen el tudok
látni egy sebet a fertőtlenítéstől kezdve a kötözésig. Még az ún. „parittyakötést”
is tudtam, gyakorlaton be is mutattam. A törött végtagok rögzítését azonban –
szerencsémre! – csak elméletileg tudom, ugyanúgy azt is, hogy kell a balesetet
szenvedett egyén nyelvét kihúzni, nehogy a saját nyelvétől fulladjon meg. A
mesterséges lélegeztetést is többször gyakoroltuk, szükség esetén ma is tudnám.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Reggel fél nyolckor kezdődtek az óráink,
fél kettőkor értek véget. A nap és az éjszaka többi részét az internátusban
éltük le. A bentlakó életmód számomra nem volt ismeretlen, hozzászoktam már
Enyeden. A vásárhelyi sokban különbözött az enyeditől. Általánossá vált a
tegeződés (de csak az iskola tanulói között!), a kisebbek már nem voltak
kiszolgáltatva a felsősök kénye-kedvének. Az sem mellékes, hogy mindnyájan
„felsősök” voltunk, kisdiákok nem járhattak gimnáziumba. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az internátusban fegyelem uralkodott, pedig
a „vezetőink” is diákok közül kerültek ki. Létezett ugyan felügyelő-tanár is,
Kádár bácsi. Néha megjelent, körülnézett, de dolga nem akadt. A
diák-önkormányzat tartotta föl a rendet, a fegyelmet. Az élen az internátus
titkára állt (gondolom, arra a mintára, hogy a párt élén is titkár uralkodott).
A titkárt mi „választottuk”, ez azonban csupán formaság volt, az iskola
vezetősége és az IMSZ titkár döntését mi csupán </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">102. megszavaztuk.
1950-ben Györfi Jenő lett titkár(később egyetemi professzor,az elsők közé
tartozott Romániában, akik számítástechnikát tanultak-tanítottak; matematikát
végzett a Bolyai Tudományegyetemen, utána állást kapott ugyanott, de otthagyta,
beiratkozott a katonai akadémiára, mert csak ott lehetett informatikát tanulni,
miután elvégezte,nyugdíjazásáig ott tanított).
A későbbiekből csupán Fülpösi
Jenőre emlékszem (osztálytársak voltunk,együtt érettségiztünk, ő rögtön magyar
szakra jelentkezett, elvégezte, de csak pár évig tanított, mert állítólagos
osztályellenes tevékenysége miatt: - „osztályidegen”példamondatokat írt a
táblára - , följelentették, emlékezetem
szerint hat évig ült börtönben, utána tanári állást már nem kaphatott,
marósként dolgozott egy marosvásárhelyi üzemben,onnan ment nyugdíjba).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az internátusban hatkor keltünk,(vasárnap
hétkor), mosakodás, az ágyak bevetése, félórás szilencium, majd reggeli a
konviktuson. Ebéd után szabadok voltunk 3-ig, majd szilencium 6-ig, fél hétkor
vacsora, újabb félórás szilencium, tízkor takarodó. A hálószobákban központilag
kikapcsolták az áramot. Aki azonban még tíz után is tanulni akart, engedéllyel
megtehette. Az engedélyt a heti szolgálatostól kellett kérni, meg is kaptuk
mindig. Én ugyan állandóan olvastam, nem tanultam. Szilencium idején olvasni
nem volt szabad. Aki megszegte a tilalmat, pénteken délután a fegyelmi
bizottság előtt találta magát, és megkapta a büntetést. Ez abból állt, hogy
megvonták a kimenőt. Csütörtökön kettőtől ötig és vasárnap kettőtől fél hétig
(hétig?) lehetett külön engedély nélkül elhagyni az internátust. Titkári írásos
engedéllyel máskor is. Az engedélyt be kellett mutatnunk a kapusnak. Én
csütörtökön rendszerint könyvtárba mentem. Nem emlékszem, hogy az iskola
könyvtárából lehetett volna könyvet kölcsönözni. Kezdetben a városi könyvtárt
látogattam, de hamarosan fölfedeztem egy szakszervezeti könyvtárat is, egy kőhajításnyira
a kollégiumtól. Oda (engedéllyel) más napokon is mehettem. A könyvek közül
lehetett válogatni, szabadpolcos rendszert alkalmaztak, a városi könyvtárból
viszont csak úgy lehetett könyvet kivenni, hogy előzőleg kikerestük a
katalógusból. A szakszervezeti könyvtár vezetője, egy fiatal asszony , hamar
megismert, megtanulta a nevemet, mert szorgalmasan cserélgettem a könyveket. Az
internátus tanulószobájában a fiókomban, szekrényemben általában 4-5 könyv
lapult. Azért volt szükség rájuk, mert néha a szobafőnök elkobzott egy-egy
példányt, mert megszegtem a tilalmat, amely szerint </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">103.
szilencium alatt olvasni nem lehetett, csupán tanulni. Mire tízedikes
lettem, számomra a tilalom megszűnt. Emlékszem, hogy Papp Gergő barátom is
olvasott egy alkalommal, és elkobozták a könyvét. Méltatlankodott, hogy tőlem
miért nem vették el? Azt válaszolták, hogy azért, mert nekem amúgy is van tartalékban
néhány könyvem, büntetni pedig fölösleges, mert én a megvont kimenőt is
olvasással töltöttem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Sajnos, semmi rendszer nem volt abban,
hogy mit olvastam. Nyolcadikban elolvastam minden föllelhető Verne- regényt.
Mikor aztán egy osztályfőnöki órán
megkérdezték, hogy ki mi akar lenni, ha felnő, én TERMÉSZETESEN azt
válaszoltam, hogy „hajóskapitány”. Végtére is,
mikor akarjon az ember
hajóskapitány lenni, ha nem 14-15 éves korában ?(Verne:A tizenöt éves
kapitány). Akkortájt tudtam meg, hogy Verne Gyula nem magyar volt. Addig az olyan természetesnek tűnt . Elég
nehezen viseltem el a csapást. Mark Twaint (Tamás úrfi kalandjai) már tízéves
koromban olvastam, de azután tanár koromban is sokszor visszatértem Tom és Huck
Finn kalandjaihoz. Ma is azt vallom, hogy minden tanítónak-tanárnak ismernie
kellene, mert a legtöbb „nagy” író felnőttkorára elfeledte, hogy milyen is volt
a gyerekkora, Mark Twain viszont emlékezett a gyermekkorára, vállalta is, le is
írta hitelesen. Én még most, vén fejjel, 74 évesen is úgy szeretnék öltözni és
élni, mint Huck! Nemhiába irigyelték Tom és társai, hogy neki sosem kellett
ünneplőbe öltöznie!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Abban az időben ismertem meg May Károlyt is
(ő sem magyar !), otthon éreztem magam Old Shatterhand ,Winnettou, Old Firehand
világában. Beleéltem magam sorra mindenik hős életébe, sorsába, ezért talán nem
túlságosan meglepő, hogy az IMSZ-életből kimaradtam(Ifjúmunkás Szövetség = a
romániai kommunista ifjak szövetsége). A gyűlésekre ugyan el kellett menni, de
én mindig „készültem”, azaz vittem magammal olvasnivalót. A mozgalmi életből
csupán arra emlékszem, hogy miután én is tag lettem, kíváncsian vártam, mit fog
válaszolni Szabó Berti évfolyamtársam a kötelező kérdésre, hogy hisz-e
Istenben. Mindnyájan tudtuk, hogy az apja református lelkész, ezért a kötelező
kérdést csakis valamelyik rosszakarója akarhatta föltenni, vagy valaki, aki az
IMSZ-létrán feljebb akart lépni. Berti különben őszintén bevallotta, hogy ő
vallásos nevelésben részesült a szülői házban, ezért nem ateista. Talán azt is
hozzátette, de ebben nem vagyok biztos, hogy azért ő hisz a </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">104.
szocializmusban. Mivel nem tekintettük osztályellenségnek, sőt, majdnem
jó elvtárs is volt, fölvettük. Arra
viszont nem emlékszem, hogy én hogy lettem tag. Pionír (úttörő) nem voltam, de
titkon irigyeltem azokat, akik tagjai lehettek a legifjabb kommunisták
társaságának. Hol volt még akkor a „Sloimii patriei?” (Romániában a hetvenes
életben alakult egy szervezet gyerekek számára, akik még nem lehettek úttörők.
Olyasmi lehetett, mint Magyarországon a kisdobosok. Ezek hangzatos nevet kaptak:”Soimii Patriei” – a
Haza Solymai. Ebből lett „Slojmi”.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A mozgalmi életet viszont nálam a szovjet
regények bőven kárpótolták. A kelleténél többet, gyakorlatilag mindent
elolvastam ezekből, talán azért, mert a könyvtárosoknak jól látható helyre
kellett őket kitenniük. Együtt harcoltam Oleg Kosevojjal a nácik ellen, a
szovjet partizánregények fölgyújtották ifjúi képzeletemet, a Csendes Don
elbűvölt, sőt, még Gorkijt is olvastam. Az anya c. regényét még Bogáton,
Vásárhelyt pedig Az Artamonovok…és még valamelyik regényét , a Klim Szangint
viszont az én gyomrom sem vette be. Spanov Gyújtogatók c. kétkötetes műve
tudományosan is megmagyarázta számomra, hogy csakis a szovjetek oldalán lehet
az igazság. Az Új barázdát szánt az eke meggyőzött arról, hogy a kollektív
gazdaság felsőbbrendű, mint az egyéni. Ha valahol valami mégsem volt rendjén, az
a „kisebb elvtársak” hibája volt, de mindig megoldást hozott egy „nagyobb
elvtárs”, esetleg Sztálin „atyánk” bölcs közbelépése. Akkor olvastam a
„Pedagógiai hőskölteményt”, vagyis
Makarenko valóban nagy művét,Az új ember kovácsa c. regényt. Homályosan
emlékszem egy „nagy” regényre, amely a Pugacsov-lázadásról szólt (~1000-1200
oldal!), közben A távolban egy fehér vitorla kápráztatott el. Békésen megfért
mellettük J.F.Cooper Vadölője és Utolsó mohikánja, Vas Gereben minden
föllelhető regénye (ki emlékszik ma már rá?) ,Walter Scott, Jósika József
(azóta nem szeretem a cseheket!) stb. Az olyan „kötelező” műveket, mint
Robinson, Gulliver, Don Quijote már előzőleg ismertem, sőt, hatodikos koromban
Gogolt is („Bulba Tárász” – így, ahogy leírtam!). Csoda-e hát, hogy „nagy,
álmos dzsungel volt a lelkem” (József Attila). Ezek mellett vissza-visszatért
Jókai, és mindenek fölött uralkodott. Egyetlen nagy magyar írót nem sikerült
megszeretnem (azóta sem!), Kemény Zsigmondot. Ebben valószínűleg nagy
jelentősége lehetett annak, hogy Kemény Jókainak az ellenlábasa volt, Gyulai
Pál őt próbálta (eredménytelenül!) példaképként Jókai elé állítani. (Gyulai </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">105.
különben, a 19.sz. második
felének majdhogynem egyeduralkodó irodalomkritikusa gyakran szemére vetette
Jókainak, hogy miért nem ír realista regényeket. Egy adoma szerint egyik
Jókai-regény megjelenése után fölrohant Jókaihoz a szerkesztőségbe, és a maga
hörcsögtermészetű modorában rátámadt nagy regényírónkra: ”Te Móric, a legutóbbi
regényed már megint csapnivaló, mert…”. Jókai erre szelíden a következőket
válaszolta: „Kedves Gyulám! Hát akkor ne olvasd őket! Lásd, én a te kritikáidat
nagyon jónak találom, mégsem olvasom el egyiket sem!”)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> … Még egyetemista koromban is valamelyik
Jókai-hős helyébe képzeltem magam, ezért aztán nem is volt sikerem a lányoknál,
mert ők valamivel „kézzelfoghatóbb” hőst kedveltek volna. Az ember tragédiáját
is elolvastam, de csak a cselekményre emlékeztem, a nagy művet jóval később, a
hetvenes években értettem meg igazán, azóta többször újraolvastam, és mindig
találtam benne valami új mondanivalót.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Csütörtök- és vasárnap délután moziba is
mehettünk. (Este még a kintlakóknak sem engedték meg. Egyik évben nagy port
vert fel, amikor valamelyik tanárunk „rajtakapott” valakit,hogy este 7-kor
moziba ment. Meg is büntették szegény fiút!) A szovjet filmek korszakát éltük.
A sok partizánfilm közül kiemelkedett a
„Bátor emberek”. Többször is megcsodáltuk. A főhős nevére már nem emlékszem, de
paripájának a nevére igen:”Buján”. Sőt, még arra is , hogy a nevét „szüleitől”
kapta („Buncsuk és Jánevlán (?). Istvánfi Andris osztálytársam, ha előzőleg
tájékozódni kívánt egy filmről, megkérdezte:”Lőnek?” Ha lőttek (márpedig
általában lőttek!), akkor megnézte.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Két alkalommal gasztronómiai ismereteinket
bővítettük kebelbarátommal, Papp Gergővel: ismeretséget kötöttünk a mustárral
és a citrommal. Egyik alkalommal láttuk, hogy egy kocsmában mustárt is lehetett
venni. Gergő nem is hallott róla addig, én azonban a Twist Olivérben olvastam .
Az egyik gyerektől a tanítója rendszeresen elveszi a szendvicsét, és cinikusan
megjegyzi, hogy a fiú nővére, aki a szendvicseket készítette, több mustárt is
tehetne rá. Ennek hatására bennem kialakult egy vélelem, mely szerint a mustár
olyasmi lehet, mint a lekvár, mert a lekváros kenyér annál finomabb, minél
vastagabban kenik rá a lekvárt . Nem volt drága, összeadtuk a pénzt. Csorgott a
nyálunk, miközben kanállal egy közönséges „staniclibe” mérték. Rohantunk
ki az utcára, be egy 106.
kapualjba, és az ujjunkkal kóstolgattuk. Becsületünkre váljék, hogy az
egészet megettük, ámbár a végén kölcsönösen udvariaskodtunk, hogy inkább a
másik egyék belőle. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ugyanilyen kalandot éltünk át a citrommal.
Mindketten hallottunk róla, a képzeletünkben pedig valamilyen földöntúlian
finom gyümölcs íze jelent meg. Itt is összeadtuk a pénzt egy citromra. Az utcán
megenni nem akartuk, fölszaladtunk a kollégiumba, ott meg le az iskolai rész
alagsorába, mert nem szerettük volna, hogy társaink elkunyeráljanak akár egy
szeletet is. Gergő elővette a bicskáját, akkurátusan meghámozta, majd
testvériesen megfelezte…Már az illatától gyűlt a nyáj a szánkban. Mohón
beleharaptunk, akár az almába… Utána meg savanyúan néztünk egymásra. De azért
megettük a magunk részét…Így gyarapodtak gasztronómiai ismereteink.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Állandóan szaporodó, de általam alig
felhasznált növény- és bogárgyűjteményeink is a csütörtöki és vasárnapi kimenők
alkalmával gyarapodtak, de ezekre lehetett külön kimenőt is kérni. Az év végi
vizsgákra való fölkészülések is (minden tanév végén vizsgáztunk, a tanév alatt
szerzett érdemjegyek és a vizsga jegyei alapján állapították meg tantárgyanként
a végső minősítést) nagyrészt somostetői kirándulásokkal, illetve a
Turbina- árokbeli fürdésekkel teltek. Vizsgaidőszakban délelőtt is kaphattunk
kimenőt. Az ilyen fürdések majdnem minden évben azzal kezdődtek, hogy 1-2
fiatal belefúlt a 8-10 m széles Turbinába. Én hosszú ideig nem értettem, hogy
lehetséges ez egyáltalán. Aztán egyik nyáron magam is majdnem pórul jártam. A
betonpart meredek , lépcsők pedig egymástól távol. Ha valakinek nem sikerült a
lépcsőkig evickélnie, valóban belefúlhatott a vízbe. Én is megpróbáltam egy
alkalommal kimászni a vízből – nem a lépcsőn - ,visszacsúsztam, egy kiálló
betondarab pedig a szegycsontomba hasított. Nem ijedtem meg, elúsztam a
legközelebbi lépcsőig, ott kimásztam, a sebet hagytam vérezni, bekötni nem volt
mivel. A heg most is ott van a szegycsontomon. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A FGMA és a GMA („Fii Gata pentru Munca si
Aparare”, ill.” Gata Pentru Munca si Aparare” azaz „Légy kész a munkára és a védelemre”, illetve
„Kész a munkára és a védelemre) úszás-gyakorlatát is a Turbinában végeztük. A
jelvényt pedig büszkén viseltük. („Töltőtoll s mellény pompázik a mellen…” – </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">107.
Majakovszkij:
Beszélgetés Lenin elvtárssal…”Lement a nap…ketten vagyunk most,Lenin meg én.
Lenin mint fénykép szobám falán…”)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Lassan már olyan leszek, mint Cato,
aki mindenik beszédét ezzel fejezte be,bármiről is volt szó a szenátusban
(?):”…Cartaginem esse delendam!” Mert már megint arról fogok írni, hogy a
bentlakásos években szinte állandóan éhesek voltunk. Ma már elképzelhetetlen,
de akkor, a jegyrendszer idején ez valóság volt! (Élelmiszerjegyre adták a
lisztet/kenyeret,húst,cukrot,olajat stb.) Központilag meghatározták, hogy
mennyi élelmiszer szükséges egy nehéztesti munkásnak,egy szellemi
munkásnak~tisztviselőnek, egy gyereknek, egy fiatalnak. Azzal viszont nem
számoltak, hogy az emberek többsége kamaszkorában eszik a legtöbbet. 17 éves
koromban , nehéz fizikai munka,pl kaszálás idején reggelire fél kiló kenyeret,
20-30 deka szalonnát , ebédre pedig egy fazék zöldfuszulykaleves után 27
szilvásgombócot ettem meg. Természetesen az iskolai év közben nem végeztem
nehéz testi munkát, de a napi 25-30 deka kenyér sosem volt elég. Ha kaptunk
volna ugyanennyi mennyiségű húst, bizonyára elég lett volna, de nem kaptunk.
Otthon, ha más nem is, kenyér 1947 tavaszának kivételével mindig volt elég,
mert otthon sütötte édesanyánk. Ráadásul a kollektív gazdaság a hatvanas évek
elejéig aránylag jól fizetett, nem volt már gond, hogy zsíros kenyeret együnk.
Előzőleg igen! Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de tejes kukoricát sem „volt
szabad” főzni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Vásárhelyt a konviktuson jól főztek –
abból, amiből lehetett! Abból a kevésből, ami a fejadag (meg a pontok) alapján
jutott, kihozták a maximumot. De csodát ők sem tehettek. Nem találkoztunk az
enyedi „kötelező” köménymaglevessel reggel. Ha jól emlékszem, tejes kávét (vagy
kávés tejet) kaptunk reggelire egy szelet kenyérrel. Ha valaki itt babkávéra
gondol, nagyon téved. „Az a kávé” sosem látott kávébabot! Pótkávé (cikóriakávé)
volt, és azért adták, mert nem jutott elég
tej. A kenyérhez sem kaptunk sem vajat,sem lekvárt,sem kaviárt,sem füstölt
lazacot. Vacsorára hetente kaptunk tejbegrízt. Ha most valaki arra a
tejbegrízre gondol, amelyet (legalábbis Bátaszéken) a menzán szoktak adni,
bőven cukrozva, gazdagon megszórva kakaóval, melléje gyümölcsbefőttel, az
téved. Azon a tejbegrízen nem volt semmi. Az éhes ember azonban mindent
megeszik. Megint visszatérek arra, hogy nem emlékszem </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">108.
finnyás, válogatós iskolatársra. Túlsúlyosra sem! Olyan körülmények
között ugyanúgy elképzelhetetlen volt, mint a gulágokon vagy a náci táborokban.
Egy osztálytársunk, Gyéresi István (később világhírű tudós) otthon valamilyen
szekta szerinti nevelést kapott, amiből mi csak annyit értettünk, hogy nem volt
szabad disznóhúst, zsírt enniük. Ez hamar kiderült, ezért néhányan, akiknek
„tehetségük” volt rá, zsíros kenyérrel kínálgatták, mikor nagyon éhes volt.
Rögtön elfelejtett mindent az otthoni vallásos nevelésből, és jóízűen megette.
Egy évvel idősebb volt, mint mi az osztályból (35-ben született), ráadásul
„nagy darab” (de nem kövér!) emberré vált. Nem csoda, hogy mindig éhes volt.
Imádta a tejbegrízt. Ezt mindenki tudta róla az internátusban, ezért egy
vacsora alkalmából vagy tízen felajánlották Gyérnek (ez volt a beceneve, meg
„Zsír”) a vacsorájukat.(Gondolom, volt a szekrényükben valami ennivaló.)
Fogadtak, hogy nem tudja megenni tíz ember vacsoráját. A fogadást
elveszítették… Sajátságos módon tömte magába a tejes kását. A kanalát egy
helyben tartotta, a tányért forgatta körbe. Az egyik érettségi találkozónk
bankettjén , 1994-ben a „fiúk” megemlékeztek Gyér nevezetes
teljesítményéről:egy leveses tálnyi kását főzettek kimondottan az ő „kedvéért”.
Ez már a bőséges vacsora megkoronázása lett volna, és életében először (???)
szegény Gyér szégyent vallott, csak a felét tudta megenni (=4-5 átlagos
adagot!). </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Gyéresi másban is kitűnt. Hihetetlen
memóriával rendelkezett.:minden osztálytárs, bentlakó-társ adatait megjegyezte.
Ki, hol, mikor született. Kiábrándítóan vettük tudomásul, hogy ezekre az
adatokra 40-50 évvel az érettségi után csak hiányosan emlékezett. Amúgy is
különc volt: a 90-es években autóstoppal járta be Európát, egy kis bőröndnyi
csomaggal. Bukarestben végzett, ott tanított egyetemi tanárként. Legendákat
meséltek arról, hogyan élt, hogyan viselkedett . A volt osztálytársak,
iskolatársak Bukarestben nála mindig segítséget,szállást kaphattak. Nagyon
büszke vagyok arra, hogy 2004-ben még
pontosan emlékezett arra, hol és mikor születtem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Visszatérek a konviktusra. Kilencedikes
korunkban már méltónak találtattunk arra, hogy konyhaszolgálatosok lehessünk.
Elvben ez azt jelentette volna, hogy nekünk kellett volna ellenőriznünk
(társadalmi ellenőrzés!), hogy a konyhában a nyersanyagokat tényleg a diákok
étkeztetésére használták-e. Természetesen ezt képtelenség lett volna
ellenőrizni. Mi azonban alig vártuk, mert a mi </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">109.
feladatunk lett
a kenyerek fölszeletelése. Nagyon ízletes kétkilós kenyereket sütöttek, nekünk
kellett egy hatalmas szeletelő késsel
előzőleg kettészelni, majd 16 egyforma
szeletre vágni. Közben azonban annyi friss kenyeret ehettünk, amennyi belénk
fért. És nem kellett órákra menni!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nevezetesek, emlékezetesek a pénteki
ebédek. Általában fuszulykalevest kaptunk, második fogásként pedig lángost, de amelyekből nem spórolták ki
a kenyértésztát (ebből sütötték). Lángosból általában többet sütöttek, mint
ahányan voltunk, a szolgálatos diáktól pedig „repetát” lehetett kérni, és
sokszor kaptunk is. Ez már „pofára” ment, a barátok, jó ismerősök kaptak, mások
nem. Jellemző a „jóllakottságunkra”, hogy a „repetát” is mindig rögtön
megettük. Még erre is rádupláztunk vasárnaponként. Általában ízletes ebédet
kaptunk, de hideg vacsorát osztottak,
hogy a személyzetnek is legyen
egy kevés szabad ideje. Vacsorára egy szelet kenyeret, hozzá „marmaládét”
(kétséges eredetű gyümölcslekvárt) vagy
egy szeletke szalonnát, esetleg egy szelet szalámit, margarint. Néha
azonban nagyon büdös túrót, amelyet sokan nem tudtak megenni, ezért a
konviktusról kijövet az épület alapzatára csapkodták. Oda is ragadt. Arra nem
emlékszem, hogy mi lett ezeknek az utóélete, de hétfő reggelre mind eltűnt.
Talán a személyzet valamelyik tagja gyűjtötte össze a kutyájának? Ami ehető
volt, azt még a kimenőnk előtt elfogyasztottuk, bár jól tudtuk, hogy este majd
éhesen fekszünk le. Néhány hazaküldött levelemben meg is említettem, hogy
vasárnap éjszaka szépeket álmodunk, mert a vacsora nem fekszi meg a gyomrunkat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Jeles eseménynek számított, ha „valakinek
bejöttek”. Ez a korabeli diáknyelven azt jelentette, hogy valakit meglátogatott
valamelyik családtagja, általában az anyja. Ez leggyakrabban csütörtöki napokon
történt, akkor van Vásárhelyt heti piac. A szülők tudták, hogy milyen „bőséges”
koszton élünk, mindig hoztak kenyeret és „mellévalót” – (szalonna, zsír,
lekvár, esetleg hús), vagyis olyasmit, amit kenyérrel szoktak enni. Csütörtöki
napokon már az első szünetben szaladtunk
a folyosó ablakához. Onnan lehetett látni a várakozó hozzátartozót. Hamar
megismertük őket, és boldogan szaladtunk jelenteni, ha az illető nem vette
észre, hogy „bejöttek” neki. A kaját aztán délután rendszerint mind
elfogyasztottuk. Köztünk akkor már „kommunizmus” létezett, az osztálytársak
mindig közkinccsé tették, amijük volt. Két vagy három </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">110.
személyre emlékszem
csupán, akik nem voltak hajlandók osztozni, a szekrényük előtt állva, a félig
nyitott szekrény előtt falatoztak. Egyikük (nem a mi osztályunkból) aztán pórul
járt. Egy kimenő alkalmával feltörték a szekrényét (nagyon ritkán, inkáb
tréfából tették!), és megették a féltett kajáját.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tanév közben nem volt szokás hazamenni.
Néhányan megtehették volna, mert Marosszentannára, Koronkára , Panitra,
Csittszentivánra, Malomfalvára stb.akár gyalog is el lehetett volna menni.
Lehet, hogy néhányan vasárnap délutánonként hazalátogattak? Nem emlékszem
ilyenre. Szeptembertől december végéig akkor láttuk a hozzátartozóinkat, ha
meglátogattak. Csak a látogatás kedvéért azonban nem volt szokás bejárni. A
szülők általában akkor „jöttek be valakinek”, ha más elintézni való dolguk is
akadt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kilencedikes koromban minden csütörtökön
és vasárnap délután állandó feladatom akadt: a húgomat, Sárikát kellett
vigasztalni. Ő akkor szakadt ki először hosszabb időre a családból, ezért
sokszor sírt, állandóan haza akart menni. Ezért aztán, mihelyt lehetett,
rohantam föl a lánylíceumba. (Ma sem értem, hogy miért nem telefonáltam neki
naponta tízszer – vagy legalább sms-t
küldhettem volna…) Pár hónap elteltével megbarátkozott a helyzettel, de
azért minden héten kétszer találkoztunk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Külön színfoltot jelentettek egyhangú
életünkben az „ebédcserék” és az
„elvtársi öszejövetelek” – ez utóbbi volt a mai diszkók „ükapja”~”ükanyja”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az ebédcsere azt jelentette, hogy a lánylíceumból hozzánk, tőlünk meg a
lánylíceumba (Hogyhogy melyikbe? Csak a 2.sz.Lányl. volt magyar iskola!) jöttek
illetve mentek önként jelentkező diákok. Én csak egyik felét ismerem, mármint
azt, hogy hozzánk jöttek a lányok. Nem akármilyen eseménynek számított ez ,
hisz akkortájt a középiskolákban még nem létezett koedukáció. Lányt normális
körülmények között csak csütörtökön és vasárnap láttunk. Természetesen a lány
ült az asztalfőre, mi pedig ebéd közben legeltünk is: pontosabban a szemünket
legeltettük. A lányok mindig tartózkodóak, szerények, szépek voltak, és
mindenikük tudott késsel-villával enni (kés a jobb kézben, villa a balban). Mi,
falusiak ehhez nem nagyon értettünk, de ilyenkor mi is hősiesen megbirkóztunk
az evőeszközökkel, nem szürcsöltük a levest, nem haraptuk a kenyeret, és nem
habzsoltunk. Ezekre előzőleg kellően fölkészítettek minket. Ráadásul mi is </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">111.
nagyon illedelmesen viselkedtünk, mint a jó házból való fiatalok. A
kés-villa szakszerű használata azonban nem bizonyult könnyű feladatnak, sok
ebédet kellett megennünk, míg megtanultuk, hogy is kell. (A különböző
evőeszközök, kisebb és nagyobb villák, kanalak,kések használatát még most sem
ismerem. Ezért is nem megyek világkörüli útra luxus-óceánjáróval, mert ott
minden étkezéshez n+1 evőeszközt tesznek az asztalra, ráadásul minden
étkezéshez föl kell öltözni, mindig más ruhába! No nem! Itthon – nyáron – elég
egy szál gatya is. És nem kell csokornyakkendőt kötnöm hozzá!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ennél is nagyobb élményt
jelentettek az „elvtársi összejövetelek”, vagy ahogy mi neveztük, a
„döcik”. Az utóbbi elnevezés onnan eredt, hogy mi, fiúk kezdetben alig tudtunk
táncolni, jobbára csak döcögtünk, míg meg nem tanultunk rendesen táncolni. Én
az átlagnál jobban tudtam, mert Sárika otthon szorgalmasan tanítgatott. Hogy ő
hol tanulta, arról fogalmam sincs. Lehet, hogy már úgy született, hogy tudott
táncolni. Az egyetemen végig tagja volt a tánccsoportnak, még Todor Zsivkovval (a bolgár kommunista párt
titkárával) is táncolt, pontosabban megtáncoltatta a „nagy személyiség”
kolozsvári látogatása alkalmával).Természetesen a döcik is hol náluk,
(gyengébbek kedvéért:2.sz.Lányl.) hol nálunk édesítették meg sivár életünket.
Ha egy mai fiatal látná, halálra röhögné magát. No, nem azon, hogy élőzenére
táncoltunk! Az etikettet be kellett
tartani. Ha nem ismertük személyesen a „hölgyet”, akivel táncolni óhajtottunk,
akkor elébe járultunk, meghajoltunk, illedelmesen megkérdeztük, hogy hajlandó
volna-e velünk táncolni, bemutatkoztunk, általában csak a keresztnevünket
mondtuk, majd a hölgy is elrebegte a magáét. És szó sem lehetett tegeződésről!
A zenekar 3-6 percig játszott, következett egy kis szünet. Megköszöntük a
táncot, majd a kislányt a helyére kísértük. Minden este legalább egyszer
„hölgyválasz” dobogtatta meg ifjú szívünket. Vajon méltat-e valaki is arra,
hogy fölkérjen? Ha igen, arra nagyon büszkék voltunk, és nőttön-nőtt az
önbizalmunk. A zenekar mindig lassú számmal kezdett ( mi tangónak neveztük,de
az argentinok nem ismertek volna rá):kettőt balra – egyet jobbra. Ezt
mindenikünk hamar megtanulta, csak ritkán léptünk táncospárunk lábára. Ezt követte egy gyors szám, ugyanazokkal a
lépésekkel, de gyorsabban. Ezt neveztük foxtrottnak, netán malagambának. A
gyorsat sokan nem tudták, ezért, mielőtt táncba indultak volna, megegyeztek
valamelyik barátjukkal, hogy mihelyt a zenekar gyorsra vált, sürgősen kérjék le
112.
a
kislányt. A malagambát az „elvtársak” – nem csupán tanárok, hanem IMSZ-vezetők
is – nehezen tűrték. Dal is született belőle, hogy aszongya:”Szabó Miki minden
bálba’/ Beleköt a malagambába.” (Szabó Miki
volt pár évig a nagy hatalmú IMSZ-titkár. Jobban tartottunk tőle, mint a tanárainktól!)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A döcik jó alkalmat szolgáltattak arra is,
hogy „bosszút álljunk” némelyik tanárunkon. Erre a „Szív küldi…” szolgáltatott
alkalmat. Rendszerint arra szolgált, hogy a szerelmes ifjú szíve hölgyének
ajánlja, küldje valamelyik zeneszámot. Ezt előzőleg a zenekar egyik tagja
jelentette be:”X.Y. küldi szeretettel Z.Zs.-nek”. Nos, Csíznek küldték nem
egyszer „szeretettel” a „Hazugság volt minden szavad…” kezdetű számot. A tanáraink, gondolom, azért jelentek
meg, hogy betöltsék a „gardedám” szerepét – mivel lányok felnőtt kísérő nélkül
nem mehettek szórakozni. Nem tudok róla, hogy Csíz (vagy más tanár) ezt valaha
is megtorolta volna. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Szombaton este héttől tízig tartottak a
döcik. Ilyenkor korábban vacsoráztunk, hét előtt már minden asztalt kihordtunk
a teremből, a székeket a fal mellett helyeztük el, ide ültek rendszerint a
lányok. Döci után addig nem mehettünk el, míg minden asztalt, széket a helyére
nem tettük.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A döcikkel kapcsolatban:írtam, hogy
élőzenére táncoltunk. A zenekar azonban nem került pénzbe, mint napjainkban, mert a zenét
iskolatársaink szolgáltatták, és eszükbe sem jutott, hogy azért pénzt is
lehetne kérni. Így aztán belépti díjat sem kellett fizetnünk. Számunkra,
házigazdák számára egyértelmű volt, hogy bemehetünk, a lányok pedig meghívót
kaptak . Annyit, amennyit igényeltek.
Ugyanígy történt velünk is, ha történetesen mi mentünk hozzájuk
(2.sz.Lánylic.). A Papiuba meg az Unireába nem jártunk, mert ezek román
tannyelvű iskolák voltak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A fontos eseményre a lányok „kiöltöztek”!
Könnyű volt nekik, egy valamilyen szoknya és egy valamilyen blúz jól állt nekik.
A fiúknál azonban más volt a helyzet. Kellett volna ünneplő ruha. De rendszerint
nem volt. Ha akadt valakinek egy másik, jobb ruhája, azt vette fel. De élénken
él még emlékezetemben, hogy Kolumbán Levente osztálytársam egy valamilyen
nadrágba és egy melegítő-felsőbe (ma:szabadidő-ruha felső része) öltözve is
„elegáns” volt, és vidáman ropta a táncot.
Könnyű volt neki! Balavásárhelyen 113.
lakott, onnan pedig a Sóvidék csupán egy nagy lépés, márpedig köztudott, hogy a sóvidékiek úgy születnek,
hogy már tudnak táncolni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Az „elegáns” (mi úgy neveztük hogy
„elegáncsos”) öltözéknek nem volt feltétlenül kelléke a nyakkendő. Akkoriban
azt kispolgári csökevénynek minősítették, és mi, „öntudatos IMSZ-tagok” mélyen
megvetettük. Egyszer az egyik iskolatársunk csokornyakkendőt kötött, úgy jelent
meg, de körberöhögtük, ezért aztán sürgősen elvonult a mellékhelyiségbe, és a
nadrágja zsebébe rejtette. Egyetemista korunkban kezdett a nyakkendő
polgárjogot nyerni. Harmadéves koromban én is kaptam már, Sárika horgolta
önfeláldozó munkával a nyári vakációban.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Mint a legtöbb fiatal, én is korán kezdtem
cigarettázni. Ebben kezdetben Székely Cs. Jóska(röviden csupán:”Csé” – előzőleg
két Székely Jóska járt ugyanabba az osztályba, ő pedig onnan kapta
megkülönböztető nevét, hogy Mezőcsáváson laktak), majd Papp Gergő lett
tettestársam. Vasárnap délutánonként , valamelyik eldugott utcában kezdtük, és
nem akármilyen cigarettát szívtunk:”Victoria” (győzelem) volt a neve, és 6 (!)
lejbe került egy csomag . Mi azonban
„szálanként” vettük, vagyis egyet-egyet egy délutánra. A kollégiumi
dolgozószobában a padunkra rendszeresen fel is jegyeztük „rejtjelezve”, hogy
hol, mennyit szívtunk. Mivel mi is hülyegyerekek voltunk, fokozatosan rászoktunk,
ezért 10.-ben már hétköznap is szívtuk. A második emeleten volt az osztályunk, közvetlenül a padlásfeljáró mellett.
Fölosontunk a padlásra, ott szívtuk. Egyszer aztán egyik „öntudatos”
osztálytársunk (nem akarom megnevezni, mert lehet, hogy a túlzott öntudat
hatására tette) följelentett. Minket pedig „in flagranti” tetten értek. Le
kellett mennünk az igazgatói irodába, ahol osztályfőnöki és főleg igazgatói
(Magyarosi!) fejmosásban
részesültünk.(Magyarosi Márton „elvtárs” volt az igazgatónk ). Én őszintén
bántam a bűnömet…majdnem egy hétig. Utána ott folytattam, ahol abbahagytam. 17
éves koromra már erős dohányos lettem, kb. 25 évig szívtam is rendszeresen.
Egyetemen odáig jutottam, hogy ha választani kellett, hogy nem eszem vagy nem
dohányzom, gondolkodás nélkül a cigarettát választottam. 1963-ban, már
tanárként este valamin dolgoztam, és éjfél előtt pár perccel döbbentem rá, hogy
elfogyott a cigarettám. Képes voltam gyalog </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">114.
2+2
km-t gyalogolni egy étteremig, amelyről tudtam, hogy nyitva van még. Kajáért
biztosan nem mentem volna el!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Most már rendszer nélkül jelentkeznek
különböző emlékek, amelyeket az emlékezetem még őriz.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kilencedikesek lehettünk, amikor a
konviktuson üzembe helyeztek egy rádiót, amely reggelinél már zeneszóval várt
bennünket, nem is akármivel. A Kossuth-adó szólt (középhullámon akkor még
Székelyföldön is jól lehetett hallgatni), mi pedig úgy ültünk le rendszerint
reggelizni, hogy szólt a Rákóczi-induló. Kivétel nélkül minden reggel boldogan,
büszkén hallgattuk. Hozzájárult hazafias érzelmeink növeléséhez.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyolcadikban, még év elején sakkversenyt
rendeztek. Én is beneveztem, mert bő két évvel korábban Enyeden már
megismertem, és megszerettem. Közben nem volt kivel játszanom, ennek ellenére
megnyertem az osztályban a versenyt. Valószínű, hogy akkor az osztálytársaim
még nálam is gyöngébb sakkozók lehettek. De bosszút álltak, mert egy ideig
következetesen „Bajnok” lett a nevem. Addig, míg Ernő meg nem kérdezte Piszmo
bácsitól, orosztanárunktól, hogy mondják oroszul, hogy bajnok. „Csempion” –
válaszolta a tanár úr. Ezután hosszú ideig „Csempi” lett a „becenevem” . Egy
ideig „Kapitány” is lettem, miután a kérdésre, hogy mi szeretnék majd lenni,
habozás nélkül rávágtam, hogy hajóskapitány.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tízedikben, év elején majdnem sikerült
elrontanom az életemet. Katonatisztek járták az iskolákat, jelentkezőket
kerestek tiszti iskolába. Én teljesen megszédültem. Megjelentek emlékeimben
Jókai, Mikszáth „snájdig” katonatisztjei. Többen is jelentkeztünk:Domahidi
Ernő,Zajzon Károly,Simó Zoli,Székely Cs.Jóska és jómagam. Valahányszor a
városban jártam, mindig megbámultam a katonatisztek számomra elegáns „kamgárn”
szövetből készült ruháját. Ugyanakkor azt is elképzeltem, hogy a tiszti
iskolában sífelszerelést, síbakancsot is kaphatnék, és járhatnék sízni. Mindez
azt jelenti, hogy fogalmam sem volt arról, milyen is a valóságban egy tiszti
iskola. A szüleim, nehezen bár, de beleegyeztek,látták rajtam, hogy nagyon
szeretném. Szerencsémre azonban az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak
bizonyultam, mert a jobb szememmel csak homályosan láttam ( mára ez csak
annyiban változott, hogy most már az </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">115. olvasáshoz
is szemüvegre van szükségem). A többieket felvették, de rövidesen sikerült
otthagyniuk a tiszti iskolát, csak Zajzon maradt, ő aztán tiszt lett, onnan
ment nyugdíjba. Most , ha belegondolok, nagyon szerencsétlen ember lettem
volna, ha nem szuperálnak ki.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> November 7. táján 9.-ben,10.-ben is
kirendeltek éjszakára plakátokat őrizni, nehogy az osztályellenség leszakítsa
azokat. Egy-egy fél éjszakát kellett őrködnünk. Az osztályellenségről már akkor
tudtuk, hogy soha nem alszik, de úgy látszik, hogy nagyon megijedhettek tőlünk,
esetleg altatót vettek be, mert egy szállal sem találkoztunk. Szerencsénkre!
Nem tudom, hogy képzelték „ott fönn”, hogyan őrzik majd 15-17 éves suhancok a
plakátokat. Én vittem magammal olvasnivalót, beálltam egy utcai lámpa alá, és
olvasni kezdtem, de mivel nagyon hideg volt, mozognom kellett. A plakátokat
pedig „hősiesen” megvédtem, egy sem hiányzott belőlük, mikor elhagytam az
őrhelyemet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1951-ben meghalt „Atyánk”, a
generalisszimusz. Sokunkat mélyen megrendített a halála. Kétségbeesetten
kérdeztük a tanárainkat, hogy most akkor mi lesz. Hiába, a nevelés megtette a
hatását. Feltételezem, hogy a kinnlakókat kevésbé rázta meg az esemény, hiszen
a szüleik, a környezetük nyilván fölvilágosította őket. Minket azonban az
internátus nevelt. Már az óvodásokat is úgy nevelték, hogy Sztálint tisztelni,
szeretni kell. Marci öcsém akkor még nem volt négyéves. Sírva ment haza az
óvodából, és kétségbeesetten zokogta:”Édesanyám, meghalt Sztalin elvtárs!” A
családi krónikából én csak ennyit tudok, azt már nem, hogy édesanyánk hogy
tudta megvigasztalni. Meg kellett válogatnia a szavait, gondolom, mert a
gyerekek gyakran szüleik árulójává váltak, ha elkotyogták , hogy mit hallottak
otthon. Valahogy azonban túléltük a „nagy” ember halálát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Kilencedikben vagy tízedikben egy reggel
Sükösd Jenő azzal állított be, hogy előző délután lenyelt egy injekciós tűt.
Fogorvos kezelte, a tű valahogy lepattant a fecskendőről, Jenő meg „egy
slukkra” lenyelte. Mi megijedtünk, hogy mi lesz vele, talán meg is kell
operálni. Kiss Zoltán aztán elmagyarázta, hogy nem olyan vészes a dolog, mert a
bélbolyhok rátapadnak a tű hegyére majd a másik végére, és az gyakorlatilag „kilépked” a testből. Jenőnek
azonban gyakran kellett röntgenre járnia, hogy követhessék az „idegen test”
útját az </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">116.
emésztőcsatornán keresztül. Hangos örömujjongással fogadtuk aztán a jó
hírt, hogy a tű anélkül „távozott”, hogy Jenőnek bántódása esett volna.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 1952 januárjában egy szombati napon
kirándulni mentünk Bukarestbe. Vonattal utaztunk, másodosztályú vasúti
kocsikban. Akkor még létezett harmadosztály is. Ezek a kocsik kényelmesek
voltak, bársonyüléssel és jókora csomagtartó- hálóval, amelybe kényelmesen le
lehetett feküdni. Késő délután indultunk, telve izgalommal. Sokunk számára ez
volt az első hosszú utazás. A fővárosra is kíváncsiak voltunk, de nem sokat
láttunk belőle. A maradandó élményt az
odautazás jelentette. Tréfálkoztunk, énekeltünk. Akkor tanultam egy
„csodálatos” dalt. A címe:”Volt egyszer egy kutya” A dal maga: „Volt egyszer
egy kutya,/ az autó eltaposta, s a többi bús kutyák/ gödröt ástak neki,/fejfát
tettek oda,/ és azt írták reá, hogy :Volt egyszer egy kutya, az autó
eltaposta…” Ezt tízszer, hússzor is vígan elénekeltük. Jellemző az
érzékenységünk, empátiánk hiányára, hogy
nem búslakodtunk szegény kutya halála miatt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tudtuk, hogy alagutakon halad majd át a
vonat, ezért kicsődültünk a peronokra…és majd megfulladtunk a sűrű füsttől. A
vonatokat akkor még gőzmozdonyok vontatták.
A következő alagútnál ugyanez ismétlődött. A visszaúton már nem
érdekeltek az alagutak. Egyáltalán semmi sem érdekelt! Reggelre érkeztünk a
Baneasa pályaudvarra, onnan gyalog mentünk a kiállításra. Halvány emlékem sem
maradt arról, hogy mit néztünk meg. Késő délelőttől kora estig szabadok
voltunk, mehettünk volna várost nézni. Pénzünk villamosra sokunknak nem volt,
ezért jobbára sétáltunk… hátrálva. Hihetetlen erővel fújt a hideg téli szél
(Crivatz?), vízszntesen fújta a havat, ezért aztán nemsokára a váróterembe
menekültünk, majd a vagonokba, miután már fűtötték. Visszafelé majdnem végig aludtunk,
nem volt már kedvünk énekelni. Hétfőn reggel holtfáradtan kászálódtunk ki a
kocsikból. Nem emlékszem, hogy aznap kellett-e iskolába mennünk. Azt hiszem,
nem .</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egy nevezetes tornaórára is emlékszem. A
diszkoszvetést tanultuk, ezért kimentünk a „STEF” (Testnevelési Középiskola)
sportpályájára. Fazekas tanár úr elmagyarázta, meg is mutatta, hogyan kell
diszkoszt „vetni”. Ezután következtünk sorra mi. Lehet, hogy mindkét osztály
kivonult, mert Domahidi Ernő (B-be járt) majdnem embert ölt. Erős testalkatú
fiú volt, idősebb is, mint 117.
mi. Forgott egyet- kettőt, majd elhajította a sportszert – egyenesen
közénk. Alig volt időnk félreugrani. Akkor értettem meg, miért is lehetett az
ókorban hatékony fegyver.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tavasszal motorkerékpár-versenyek
szórakoztattak néha vasárnap délelőttönként. A motorosok a Bolyai utcán jöttek
föl, a Sáros utcán le a Piacra . (Így neveztük a város főterét. Mikor
egyetemisták lettünk, némi galibát is okozott, hogy a kolozsvári Fő tért ,aMátyás
tért is piacnak neveztük.) Mi „páholyból” néztük a versenyt, vagyis a szobáink
ablakából. Fülsiketítő zaj jelezte mindenki számára, hogy mikor húznak fölfelé
teljes gázzal a Bolyai utcán. A kollégium épületét csak fél gázzal kerülhették
meg, de a Sáros utcán újra teljes
sebességgel robogtak. Egy idő után már ismertük a versenyzőket, lelkesen
biztattuk is őket – bár ebből ők nyilván semmit sem hallhattak. Nem is lehetett
mással foglalkozni, mert a motorok bömbölése lehetetlenné tett minden más
tevékenységet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Néha az internátusban az éjszakáinkat is
változatossá tettük a húzatásokkal. Valamelyik korán elalvó fiú lábára zsineget
hurkoltunk, és húzni kezdtük. Egyszer engem is meghúzattak. Szörnyű volt arra
ébredni, hogy valami miatt nagyon fáj a lábujjam. Természetesen a tettesek
addig már a paplan alatt „horkoltak”. Ennél is cifrább volt a „csillagrúgatás”.
Az áldozat lábujjai közé papírcsíkokat dugdostak, majd meggyújtották. Csoda,
hogy sem égési sérülés, sem tűzvész nem lett a következménye a durva
„tréfának”. Egy alkalommal szemtanúja voltam egy „pokrócozásnak”. Az egyik fiú
árulkodott, pedig nem is kényszerítették rá. Néhány osztálytársát, akiket
beárult, súlyosan megbüntették.
Elhatározták, hogy keményen megleckéztetik. Villanyoltás után pokrócokat
dobáltak rá, és kegyetlenül ütötték, verték néhány percen át, közben
kiabáltak:”Kell még árulkodás?”…Másnap nem mert panaszkodni!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Engem kétszer „felruháztak”. Egyik
alkalommal nagykabátot kaptam, egy másik évben bakancsot. Nem tudom, honnan
kapta ezeket az iskola, azt viszont sejtem, hogy rászorultsági alapon, illetve
családi helyzetünk elemzése nyomán kaptuk. Talán közrejátszott a tanulási
eredmény és a magaviselet is. Én végig iskoláskoromban jó magaviseletű,csendes
fiú voltam, egyetlen bűnöm a szinte állandó jellegű olvasás volt. A kabát
közönséges „lópokrócból” készült, de nagyon jól jött, mert csak kiskabátom
volt, és télen bizony sokszor fáztam. A 118. bakancs
is jókor jött, mert annak, amelyik a lábamon volt, leszakadt a talpa, madzaggal
kötöztem föl, hogy ne slattyogjon. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ez a slattyogó bakancs egy alkalommal
milicistáktól (úgy nevezték a román rendőröket) is megszabadított. Egy
használt, de működőképes kerékpár boldog tulajdonosa voltam . Édesapám vette
olcsón az „ószeren” (ócskapiacon), megjavította, és nekem ajándékozta. Az internátusban
tartottam, vakációra pedig azzal utaztam haza. Egyik alkalommal a szentpáli
hegy előtt lovas milicistákkal találkoztam. Igazoltatni akartak, de nem volt
nálam személyi igazolvány. Leszállítottak a kerékpárról, gyalog kellett előttük
mennem, ők meg lépésben kocogtak utánam. Néhány perc múlva fölfigyeltek bakancsom talpának a slattyogására,
megszántak, és utamra bocsátottak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Egy másik igazoltatást a vonaton szenvedtem
el, szintén Szentpál közelében. Kézzel mutogattam a baloldalon húzódó erdő felé
valamelyik útitársamnak. Pár perc múlva megjelent két, civil ruhába öltözött
férfi, egy üres szakaszba tuszkoltak, és sokáig faggattak, hogy mit mutogattam én az útitársamnak. Gondolom,
valamilyen titkos „fegyvertár”(?) vagy másvalami lehetett ott. Erre a
következtetésre jutottam a hosszas faggatózás, fenyegetés nyomán. Végül
elhitték, hogy valóban ártatlan vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Vásárhely „piacán” (tényleg ott volt sokáig
a hetipiac) szokatlan módjára figyeltem föl az újságárusításnak. A napilapot (Vörös
Zászló?) kötegben kitették egy asztalra,
mellette egy tányér, arra kellett tenni a 25 banit (annyiba került egy szám ). Nem sokat lophattak el belőlük az
akkor még döntően magyar lakosságú városban, mert vagy két évig láttam.
Ugyanígy tették ki a házak elé a tejet. Este a lakók kitették az üres
palackokat, azok helyébe tették hajnalban a tejet. A hatvanas években
Székelyudvarhelyen a Szejke-vizet (jellegzetes ásványvíz, az udvarhelyiek
imádják)ugyanígy „árusították”. A tejjel kapcsolatban mesélte valaki, hogy egy
átmulatott éjszaka után nagyon megkívánták a tejet. Megittak vagy két üveggel,
az árát pedig az üres palack mellé helyezték. Később kinyomozták, hogy a háziak
nem haragudtak, inkább jót derültek,sejthették, hogy mi is történt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Ugyancsak a vásárhelyi piacon ismerkedtem
meg a Ludas Matyi és az Élet és Tudomány című folyóiratokkal. Az Élet és
Tudományt évtizedekig rendszeresen 119.
olvastam. Amíg lehetett, Szigeten elő is fizettem rá. Magyarországon már
nem kellett megvennem, mert az iskolák megrendelték, rendszeresen lehetett
olvasni. Számomra az volt a tudományos mérce, ami megjelent az Élet és
Tudományban , később a Természet Világában (évtizedekig olvastam ez utóbbit is
rendszeresen) , az számomra valóban az igazi tudományt jelentette. Jobban
szerettem mindkettőt, mint az irodalmi folyóiratokat. Így aztán, bár „csak”
magyartanár vagyok, állandóan értesültem a tudomány, technika fejleményeiről.
Nem lettem szakbarbár. Sokan csodálkoztak is, hogy ugyanbizony én ezt vagy azt
honnan tudom. A 60-as években, egy rejtvénysorozat kapcsán újra megtanultam a
szögfüggvényeket, mert csak azok segítségével lehetett egyes feladatokat megoldani. Megkérdezhettem
volna ugyan valamelyik kollégámtól is, de épp szombati napon kezdtem megfejteni
a rejtvényt, vasárnap délelőttre pedig már újraalkottam a sinus, cosinus,
tangens stb. előzőleg elfelejtett szabályait.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Végezetül pár szót arról, hogyan vettem ki részemet a
mozgalmi munkából. Előzőleg már említettem, hogy a gyűléseken rendszerint
olvastam. Létezett azonban egy kis teremben IMSZ-iroda. Azt gyakran látogattam.
Nem a propagandaanyag miatt, hanem azért, mert írógép is tartozott a
berendezéshez. Azon az írógépen kezdtem először pötyögtetni. Később, Szigeten
23 évig volt írógépem, de megmaradtam kétujjas pötyögtetőnek. Ha olvashatóan
kell írni, gyorsabban megy írógéppel ( hát még számítógépen!), mint kézírással.
Ha nem nyomtatott betűvel írok kézzel, másnap nem biztos, hogy el is tudom
olvasni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">
Még mindig Vásárhely – XI. osztály</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Írtam már,hogy
osztályfőnöki ajánlással és minisztériumi engedéllyel egy évvel korábban
„fejeztem be középiskolai tanulmányaimat”, mint osztálytársaim többsége. Azért
csak majdnem, mert mi 1953 augusztusában végeztünk. A
többiek:Fülpösi,Gombos,Lokodi,Domahidi,Nagy Tibi,Gyéresi mind idősebbek voltak
mint én,Nagy Tibi pl. 4 évvel. A lánylíceumból is jöttek négyen-öten (egyikükre
sem emlékszem), szintén idősebbek. Ők mind a háború miatt veszítettek
évet-éveket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> 120.
Az új „tanévet” télen kezdtük, január végén vagy február elején.
Délelőtt tízedikesek voltunk, délután 3-tól 6-ig tizenegyedikesek. Ennek az
lett a következménye,
hogy néhány tantárgyból elébb a 2. emeletet építettük, pár hét múlva pedig
10.-ben az elsőt. Csoda, hogy össze nem dőlt az épület! A tanárok többsége a mi
iskolánkból került ki, de néhányan a lánylíceumból. Majdnem biztos, hogy a
földrajzot nem Dragomán tanította. Határozottan emlékszem Pálffy Tóni bácsira,
Barabás Bélára, és sajnos, Huszár Ilonára is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Tanulásra kevés
időnk maradt, ez azonban számomra nem jelentett törést, mert amúgy sem törtem
össze magamat soha a sok tanulással. A matematikát, fizikát, kémiát vagy
megtanultam az órán, vagy egyáltalán nem. A humán tárgyakkal meg semmi gondom
nem volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A „rendes” tanév
végén a többiek hazautaztak vakációra, mi azonban folytattuk. Sok volt az
anyag, az idő kevés, ezért nem kaptunk annyi időt, hogy érdemes legyen hazautazni.
Kiürült az iskola, az internátusban is csak öten maradtunk (Nagy Tibi kintlakó
volt). Bezárt a konviktus is. Az iskola vezetősége megpróbálta megoldani az
étkeztetésünket, de kevés sikerrel. A Papiuban (Papiu Ilarian – román tannyelvű
középiskola) a nyár folyamán folyamatosan rendeztek „továbbképzést” tanítóknak-tanároknak. Így
sikerült véletlenül találkoznom bogáti volt romántanárnőmmel, Csilivel, és neki
akkor, épp a szóbeli érettségi vizsga előtt pár perccel megköszöntem, amit
velünk Bogáton tett két év alatt: sosem kellett román nyelvtant tanulnom
azután! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> „Megengedték”
nekünk, hogy az étkezések után, ha marad még valami, azt nekünk adják,
megehetjük. Reggelizni viszont csak 8 óra után, ebédelni 2 óra (14 óra) után,
vacsorázni pedig este 8 óra után lehetett. A reggeliről már eleve lemondtunk –
vasárnap kivételével - ,mert fél 8-kor kezdődtek az óráink, akkor pedig még
elképzelhetetlen volt, hogy késsünk az órákról, netán ne jelenjünk meg. Pénzünk
nem volt, egyikünknek sem, hogy élelmiszert vásároljunk. Különben is mindent
jegyre adtak. Már nem emlékszem, hogy mi történt az élelmiszerjegyünkkel, mert
arra elvben kaphattunk volna pl. kenyeret, azt pedig már rég megtanultuk, hogy
ha kenyér van, az ember nem éhezik még 17-20 éves korában sem. Mindegy, pénzünk
nem volt, illetve, ha volt, akkor azt cigarettára költöttük. Az éhséget is
elverte. A legolcsóbb cigarettát szívtuk: National volt a „becsületes” (?)
neve, 1 lej 14 bani egy csomag ára, azt
szívtuk. Ebédelni már 121. rendszeresen
eljártunk. Miután a tanfolyam résztvevői befejezték az ebédet, mi is
elkezdhettük, elvben legalábbis. Azzal
kezdtük, hogy végigjártuk az asztalokat, és összegyűjtöttük azokat a
kenyérdarabkákat, amelyeket nem ettek meg – és amelyekbe
nem haraptak bele. Szükség esetén azokat is összegyűjtöttük, amelyekbe
beleharaptak, azokról levágtuk azt a részt, amely harapás nyomát őrizte. Így
sem tettünk szert sok „zsákmányra”, mert
általában megették a kenyéradagjukat. Ezután levest kaptunk. Ebből
szinte mindig maradt annyi, hogy 5 éhes ember éhségérzetét eltűntesse. A
második fogásból azonban csak krumplit, főzeléket (körítést) kaptunk, húst
soha. Ha laska (makaróni) volt a második fogás valamivel, azt is megkaptuk, de
mindig a „valami” nélkül. Ráadásul sietnünk is kellett, mert 3-kor kezdődtek a
délutáni óráink. Délelőtt 6 óránk volt, fél nyolctól fél kettőig, délután pedig
3-tól 6-ig. Nyolcig „szabadok” voltunk, akkor mehettünk ugyanis vacsorázni. Ez
nagyjából ugyanúgy történt, mint az ebéd. Szinte mindig éhesen álltunk föl az
ebédlőasztal mellől. Vasárnap változott a helyzet: néha kaptunk reggelit, de
vacsorát soha, mert hideg vacsorát csomagoltak, azt pedig senki nem hagyta ott.
Nem csoda, hogy „sikerült” mindannyiunknak kb. 10 kilót fogyni két hónap alatt.
Azt hiszem, nem nagyon hihetetlen, hogy
ilyen körülmények között a tanulásról vajmi kevés emlékem maradt. Másnak talán
több.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Nyár volt (ebből nem
sokat vettünk észre, én pl. csak arra emlékszem, hogy Tóni bácsi rövidnadrágban
(!!!) jött órákra. Nem fáztunk, de éheztünk, ezért valamivel jobb volt az
életünk, mint Petőfinél a farkasoknak (Farkasok dala), mert „szabadok” voltunk.
Senki nem parancsolt nekünk az internátusban, akkor feküdtünk, amikor akartunk,
akkor keltünk (volna), amikor akartunk (volna), ha nem kellett volna fél
nyolcra órára menni. Érdekes: eszünkbe sem jutott, hogy lehetne „lógni” is az
órákról. Ez később, az egyetemen lett divat. Az ágyunkat, azt hiszem, sosem
vetettük be, takarítani is csak akkor kellett, ha már túl sok szemét gyűlt ösze.. Néhány üres tintásüveget
„előléptettünk” hamutálcává, ezekbe dobtuk a végletekig elszívott
cigarettavégeket. Szándékosan nem írok „csikkekről”, mert gyakorlatilag nem
maradt már még csikk sem – amelyeket máskülönben „lőni” lehetett. ( A
füstszűrős ciigarettákat még nem ismertük.)Az egyetemen is gyakran lehetett
hallani:”Lövöm a csikket!” Ehhez a „lövéshez” nem kellett puskapor, sem
robbanószer, azt jelentette csupán, hogy ha a „gazdag” diák cigarettázott, nem
volt szabad eldobnia a csikket, annak illett adnia, aki azt </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">122.
„lőtte”. Gyakran már az ujjaink között sem tarthattuk, mert megégettük
volna magunkat. Ilyenkor két gyufaszál, egy ketté hajlított drót, esetleg két
faágacska tartotta a csikket, amelyet addig szívtunk, míg a szánkat nem égette.
Egy este aztán, már a sikeres érettségi vizsga után (a diplománkra vártunk,
illetve az egyetemi felvételire való jelentkezésre) berohant hozzánk Csíz.
Vígan voltunk, előzőleg (meg közben is) keményen piáltunk, mert Nagy Tibi
édesanyja otthon főzött pár üveg sört, azt ő mind fölajánlotta a sikeres
érettségi vizsga megünneplésére, és természetesen cigarettafüstbe borult a
háló- (és tanulótermünk). Keményen
összeszidott bennünket, és kilátásba helyezte, hogy nemsokára kicsapnak az
internátusból. Valószínűleg annyira fölháborodott, hogy megfeledkezett
valamiről: minket már nem lehetett „kicsapni”, mert már csak egy-két napot
maradtunk volna, annyi idő alatt pedig lehetetlen volt összehozni egy fegyelmi
bizottságot. Mi azonban mindezt jól tudtuk, és csupán a „jólneveltségünknek”
köszönhette, hogy kibírtuk röhögés nélkül, míg kiviharzott a szobánkból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> A jókedvünket végig
megtartottuk, ha pedig az elkeseredés szele kezdett fújdogálni, Lokodi
Feri gondoskodott rólunk, mindig
megőrizte a vidámságát, és ez átterjedt ránk is. Szokásává vált a naponkénti
zongorázás. Általában a Sáros utcán közlekedtünk a Kollégium és a Papiu között.
Az utca alsó fele az idők során annyira feltöltődött, hogy néhány ablak csupán
30-40 cm-re magasodott a járda fölé. Nyár lévén, ezek az ablakok általában
nyitva maradtak. Az egyik ház szobájában, az ablakhoz közel, egy zongora
billentyűi elérhető közelségben büszkélkedtek, és ezt Feri általában
kihasználta, ha senki sem tartózkodott ott, néhány akkordot leütött, illetve
néhány dallamot is lejátszott. Valószínű, hogy a ház gazdái a konyhában, netán
az udvaron tartózkodtak, mert sosem lett botrány a zongorajátékból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Néha a Köteles Sámuel
utcán (???) tértünk haza. Kilenc óra után lehetett, mert már sötétedett (nem
létezett még nyári időszámítás). A Sáros utca és a Köteles utca sarkán akkor
beépítetlen telek éktelenkedett, néhány fa, bokor, meg sűrű gyom borította.
Jókedvűen tartottunk hazafelé, amikor hirtelen gyökeret vert a lábunk,
valósággal megrémültünk, mert a bokrok közül csecsemősírást hallottunk. Pár
pillanatig szólni sem tudtunk, némán, kérdőn néztünk egymásra. Mikor szólni
tudtunk, megállapítottuk, hogy bűntény történt, valaki egy csecsemőt hagyott a 123.
bokrok alatt. Egyikünk sem mert odamenni. Valamelyikünknek eszébe
jutott, hogy a rendőrséget (miliciát) kellene értesíteni. A gyereksírás újra
fölhangzott, még hangosabban. Mire azonban eldöntöttük volna, hogy melyikünk
szaladjon a rendőrségre, kibújt a bokrok közül két szerelmes macska. Rögtön
tudatosult mindnyájunkban, hogy a „csecsemősírás” tőlük származik. Nagyon
röstelltük, szégyelltük, hogy egy
szerelmes macskapár úgy megijesztett bennünket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Július végén Nagy
Tibi pénzkereseti lehetőséget ajánlott. A mi viszonyainkhoz képest „hatalmas”
összeget, 30-35 lejt lehetett keresni egyetlen éjszaka alatt, egy szombatról
vasárnapra virradó nyári éjjelen, amikor különben sem volt semmi
elfoglaltságunk. Tibi ezt a kihagyhatatlan lehetőséget Kuti Endre osztálytársunk
édesapjától hallotta. Osztályidegenként magánfuvarozó lett, volt egy pár lova
és egy stráfszekere. Akkor épp téglát hordott a téglagyárból a kisállomásra,
azt kellett teherkocsikba rakni. Fölcsillant a szemünk a kihagyhatatlan
lehetőség miatt. Türelmetlenül vártuk az estét. Jókedvűen láttunk munkához, a
jókedv addig tartott, míg a tenyerünkről a bőrt a téglák lassan, de biztosan
ledörzsölték. Utólag megtudtuk, hogy a téglahordást a „szakemberek” is
majdnem-kesztyűvel végezték: a tenyerüket erős bőrdarabbal védték, azt pedig
egy bőr- vagy textilszalag rögzítette a kezükhöz. Már kiserkedt a vér a
tenyerünkön, de hajnalig becsülettel befejeztük a munkát. Arra már nem
emlékszem, hogy a „rengeteg” pénzt mire költöttük. Arra azonban igen, hogy pár
napig írni is alig tudtunk. És még
gyógyírt sem kaptunk fájó tenyerünkre, ujjainkra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 16pt; line-height: 115%;"> Egyetemi felvételi vizsga</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Számomra nem volt kérdés,hogy hová
felvételizem,mert két unokabátyám egyúttal példaképem is volt. Szabó Laci(édesapám
nővérének a fia) magyar szakon végzett 1952-ben,én meg ráadásul rengeteget
olvastam,ismertem az irodalmat,a fogalmazással,helyesírással soha gondom nem
volt, tehát ez lett az egyik kiválasztandó út. A szülőktől szakmai tanácsot nem
kértünk,nem kaptunk,tudomásul vették, hogy folytatjuk tanulmányainkat. A
további eredményeket is csupán tudomásul vették. Volt épp egyéb gondjuk-bajuk, megbíztak
bennünk, tehát szóba sem jöhetett semmilyen szülői beavatkozás.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 124.
A másik
unokabátyám,László Jóska (édesapám bátyjának a fia) akkor még orvostanhallgató
volt Moszkvában. Vásárhelyt kezdte a tanulmányait, onnan „emelték ki”,küldték a
nagy SZU.-ba,visszatérve egyetemi tanárként dolgozott Marosvásárhelyen. Elsőre
Jóska győzött. Augusztus tizedike körül érettségiztünk, be is adtam a
papírjaimat az egyetemre,de kötelező orvosi vizsgálaton kellett részt
vennünk,akkorra már szombat délután lett,a kollégiumból kidobtak,ezért
hazautaztam Kutyfalvára, azzal a gondolattal,hogy hétfőn majd visszamegyek az
orvosi vizsgálatra és a felvételire. Biztosan fölvettek volna,mert nálam sokkal
gyengébbek kerültek be,ráadásul a középiskolát végzettek nem özönlötték el úgy
az egyetemeket,mint 1954-ben,amikor egyszerre érettségiztek tizedikesek és
tizenegyedikesek,ráadásul a „kicsik” voltak többen. Előzőleg a tavaszi vakáción
voltam otthon,nem találkoztam a szüleimmel,Sárikával is csak június közepén. Ő
akkor végezte a kilencediket.(Két évvel fiatalabb, mint én,mégis egy évvel
előttem végezte az egyetemet. Hatéves korában ment iskolába,én hétéves
koromban,10 osztállyal végezte a középiskolát,én 11-gyel,a földrajz-geológia 4
éves szak volt,a magyar 5.Hiába nyertem egy évet azzal,hogy az 1952-53-as
tanévben egy év alatt két osztályt végeztem.)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Érettségi vizsga után hazautaztam. Mikor
Édesanyám meglátott,ijedten összecsapta a tenyerét,majd rémülten kérdezte:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Hát
veled mi történt?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Elsőre nem értettem a kérdést, de aztán
hamar kiderült,hogy csontra-bőrre „híztam”,lehettem vagy 50 kiló,nem több.
Rábeszélt, hogy ne menjek még egyetemre, várjak még egy évet,és akkor majd
Sárikával együtt kezdhetjük meg egyetemi tanulmányainkat. Ráadásul egyetlen rendes
ruhám sem volt, a „ruhatáram” egy nagyon kopott öltönyből,2-3 ingből,ugyanennyi
alsónadrágból,valamint egy pár kopott,2 éves cipőből állt. Arra nem
számíthattam, hogy majd vesznek nekem,mert nem volt miből. Édesapánk akkor
gyógyult ki úgy-ahogy egy hosszas betegségből, négyen voltunk testvérek. Mi IS
szegények voltunk. Nem sokat kellett engem győzködni,ráadásul állást is
kínáltak,néhány nap múlva már a falusi szövetkezet pénztárosa lettem havi 301
lej fizetéssel. Nem volt nagy összeg,de lakásra,kosztra nem kellett költenem,
54 áprilisáig „fölruháztam” magam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Édesapám közben annyira meggyógyult,hogy
kovácsműhelyt nyitott otthon – már sokadszor -,kézenfekvő volt tehát,hogy én
leszek az inasa-segédje. Úgy is lett, áprilisban otthagytam a munkahelyemet, és
otthon dolgoztam. Tanulásra azonban egyáltalán nem jutott idő. Tankönyveim nem
voltak, néhány jegyzetből tanulhattam volna,mondták is váltig,hogy este, munka
után,illetve vasárnap tanulhatnék,de sehogy sem akaródzott . Napi 12-14 órát
dolgoztunk,utána már nem volt kedvem a tanuláshoz. Közben Szabó Laci „győzött”,
magyar szakra készültem. Arra sem volt időm,hogy Kolozsvárra utazzam érdeklődni
, Szentgyörgyi Ibolyától tudtam meg, hogy mi is a teendő.(Később Györfi Jenőhöz
ment feleségül).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> 125.
Sárikával
együtt mentünk Kolozsvárra. Ő is felvételizett, bár piros diplomával
végzett,nem kellett volna felvételiznie, de
akkor fél évig nem kaphatott
volna ösztöndíjat. Csodálkoztak is sokan, hogy miért is megy vizsgázni. Azt
hittem, hogy egyedi esetről van szó,de most már tudom,hogy legalább ketten
voltak:Tőkés Béla a második, akiről tudok.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A
kihagyott év és a nem tanulás ellenére simán ment minden, a felvételizők közül
kilencedik lettem. Magyaron kívül románból,történelemből,alkotmánytanból és talán oroszból is felvételizni kellett.
(Az orosz nem biztos.) Közben szabad időmben olyat is elkövettem,aminek rám
nézve vészes következményei lehettek volna. Egyik este egy fiú sorra járta a
hálótermeket (a Szent Jóskában laktunk, így neveztük az egyetem egyik
bentlakását), sorra kérdezte, hogy nem volna-e valaki bemenni helyette
magyarból vizsgázni – nem tudom,hová
felvételizett. Én meg, a hülye fejemmel ráálltam,sőt egy nap múlva egy N.Z.
nevű volt bolyaista helyett történelemből is,ráadásul olyan remekül ment a
történelemvizsgám,hogy a vizsgáztató tanár fölajánlotta, menjek történelem
szakra, elintézi, hogy az összes többi vizsgától függetlenül bejussak.
Természetesen visszautasítottam a javaslatát, részletesen elmagyaráztam,hogy én
feltétlenül jogász szeretnék lenni. A szerencsétlen meg az ajtó előtt
hallgatózott. Nem vették föl, a többi vizsgája nem sikerült ilyen jól, egy év múlva
már teológus hallgató lett .Azt nem tudom,hogy elvégezte-e. A vizsga előtt
abban megegyeztünk, hogy ha az a tanár vizsgáztat,akinél én előzőleg már
vizsgáztam,akkor be sem megyek. Utólag tudtam meg, hogy emiatt mindkettőnket
kitilthattak volna az ország minden egyeteméről. Én azonban már akkor is
könnyelmű, meggondolatlan voltam. A saját felvételim azonban történelemből
majdnem balul sikerült. Bementem , és kihúztam az első számú tételt, a dákokról
és a rómaiakról kellett volna beszélnem,de azt a részét a román történelemnek
elég hézagosan ismertem. A vizsgáztató azonban, szerencsémre,gyanakodott, hogy
megjelölt tételt húztam ki,ezért meglehetősen bosszúsan visszakérte a
tételt,másikat húzatott. Hát nem a másodika számút húztam? Ugyanaz a korszak,
kissé későbbi eseményekkel, ugyanúgy nem nagyon ismertem. Nagyon dühös lett,szerencsémre
oda sem figyelt,hogy mit mondtam. Mikor befejeztem,akkor azt mondta,hogy
rendben,akkor beszéljek a Horea Closca és Crisan féle parasztfelkelésről. Azt a
részt viszont kitűnően ismertem, Csekme tanár úr óráján megragadt
bennem,ráadásul a korszakról nagyon sok történelmi regényt olvastam, nem
csoda,hogy nagy kedvvel beszéltem az előzményekről,a történelmi körülményekről
is,valóságos előadást tartottam,lenyűgöztem a tanárt. Megdicsért, és
bevallotta,hogy már akkor gyanakodni kezdett,mikor az első tételt kihúztam, a
másodiknál meggyőződött,hogy
csalok,ezért elnézést kért, utólag újra megdicsért. Elmondta, hogy nem is
figyelt a feleletemre, azért kérdezett egészen más korszakról. Én meg
töredelmesen bevallottam, hogy épp azt a részt ismerem kevésbé. Nagyot nevetett, de elárulta,hogy attól még tízes a
feleletem (vagy már ötös rendszer volt?...) A felvételiről annyira emlékszem
még,hogy magyarból az írásbelin választani lehetett. Az egyik tétel Petőfi
(forradalmi költészete?),a másik a Rokonok,Móricz regénye. Erre is azért
emlékszem, mert Székely Feri barátom ,a vásárhelyi színház későbbi irodalmi
titkára a Rokonokat választotta, holott nem olvasta a regényt. Nem is vették
föl, egy évvel 126. később
bejutott a színiakadémiára,be is
fejezte. Azóta, akárhányszor találkozunk,sosem mulasztom el,hogy fölemlegessem
a nevezetes eseményt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Sikerült tehát a felvételi. <span style="display: none;">az a tanár vizsgáztat,akinél én előzől</span>Be
is iratkoztunk,el is kezdtük a tanévet. Negyvenen voltunk az évfolyamon, 25-en
piros diplomával kerültek be. Két hét múlva azonban beütött a mennykő. Az
évfolyam létszámát 25-e csökkentették,csak a piros diplomások maradtak. Nagyon
elkeseredtem, fájó szívvel utaztam haza. Néhány szülő azonban tudtomon kívül
kérvényt írt a minisztériumba, hogy maradjon mégis az eredeti létszám. Utólag
én is tudomást szereztem a kérvényről, reménykedtem. De azért dolgoznom kellett.
Jól emlékszem, hogy épp kaszáltam a „kollektívben”,amikor megpillantottam
Szentgyörgyi Lacit,Ibinek az öccsét,kerékpáron rohant felém,már messziről
integetett. Sejtettem, hogy jó hírt hoz. A kérést elfogadták. Ibi ,mihelyt
megtudta,értesítette az öccsét (vagy az én címemre küldött Sárika táviratot,és
Lacit bízták meg,hogy szaladjon rögvest az örömhírrel?).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Így lettem egyetemi hallgató.</span></div>
</div>
Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-92227714744915914312012-01-23T12:02:00.001-08:002012-02-10T10:11:10.764-08:00Egy hadastyán,2.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<a name='more'></a><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;">Még az első „convocare” idején történt,hogy egy vasárnap délután,talán az eskütétel előtt,moziba kellett mennünk. Akkortájt vetítették a Csavargó c.indiai filmet. A csapból is ez folyt,mindenki erről áradozott,épp ezért én szándékosan nem néztem meg. Talán kétrészes volt. Nos,mi testületileg megnéztük a 2.részt. Parancsot kaptunk,menni kellett. Nem tetszett,de jó volt pár órára kiszabadulni a laktanyából. Akkor már tudtuk,hogy parancsra kellett mindent teljesíteni,még a budira is parancsszóra mentünk,ugyanígy étkezésre is. Azt is megtanultuk, hogy ha két katonát elküldenek valahová,az egyik közülük parancsnok.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Nagyon utáltuk a szakaszparancsnok helyettesét,egy őrmestert,akinek az volt a szokása,hogy más szakaszból,századból valókat is megleckéztet. Hiába panaszkodtunk,hogy az átlagnál elviselhetetlenebb,nem értünk vele semmit. De aztán egy este,pontosabban éjszaka ütött a bosszúállás órája. Azt gyakoroltuk,hogy az ellenségtől „nyelvet” kell elfogni,vagyis valakit,aki majd mindent elmond az övéiről. Az elfogandó személy előörs volt,erre pedig a mi „szeretett” őrmesterünket jelölték ki. Egy olyan kerepelőt kapott,amilyennel a szőlősgazdák a seregélyeket szokták elűzni. Az őrmester elment,a kereplővel tudatta,hogy hol is tartózkodik,a kereplés pedig a géppuska hangját volt hivatva utánozni. A zászlóaljparancsnok két jelentkezőt kért, hogy elfogják az ellenséget. Egy Bányai nevű súlyemelő jelentkezett először. A Bolyaiba járt,talán jogra.195 cm magas,nagyon izmos fiú volt. Kézállásban végezte a díszlépést,úgy,hogy csizmát húzott a kezére. Azt is megtette,hogy fölmászott az út menti diófára,és annak egyik ágán mutatta be a kézállást. A másik jelentkező egy alacsony termetű román fiú volt a Babesből (ők is velünk voltak). Ő meg a Babes tornacsapatának volt tagja. Az „ellenségnek” meghagyták,hogy ne nagyon ellenkezzék,ha rárontanak a fiúk. Eltűntek az éjszakában,mi pedig várakoztunk,és hallgattuk a magyarázatot az éjjeli harcról. Negyedóra múlva a kereplő elhallgatott,félóra múlva pedig megjelent a mi két fiunk. Bányai hozta a vállán az összekötözött őrmestert,majd látható undorral „leejtette” a földre. Olyan szorosan összekötözték,hogy moccanni sem tudott,a száját pedig betömték kapcaronggyal. Arra már nem emlékszem,hogy föláldozta-e egyikük a saját kapcáját,vagy már eleve úgy mentek,hogy elhallgattassák.Miután eloldozták,és a rongyot is kivették a szájából,nagy hangon méltatlankodott,hogy milyen kegyetlenül bántak vele. A parancsnok kérdésére a két fiú elmondta,hogy ők igazán nem akarták bántani,de ellenkezett,a kereplővel akarta megütni őket,ezért le kellett fogni,és talán akkor szerezte a sérüléseit,amelyekben csak másnap gyönyörködhettünk,mert akkor sötét volt. Az alezredesünk sejthetett valamit,de a két tanúvallomásnak kellett hinnie,még le is hordta az őrmestert,hogy miért ellenkezett olyan hevesen, s amikor az bizonygatni akarta az igazát,leléptették. A következő naptól kezdve „megszelídült” az őrmesterünk,de a leszerelés napján kámforrá változott,mert Bányaiék megígérték neki,hogy amit kapott,az csak előleg volt,a javát majd akkor kapja meg,ha újra civilruhában leszünk. Többen is próbálták fölkutatni,de nem sikerült.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Érdekes módon mindkét „convocare” idején tikkasztó meleg volt,rajtunk csizma,hosszú gatya (kellett a csizmához meg a bádogszerű,új egyenruhához),kincstári ing és zubbony, „rubasca”. Szovjet mintára készült azért kapta a nevét,és állig be kellett gombolni,legfölül pedig fémkapoccsal kellett összezárni. Szenvedtünk a melegtől,izzadtunk is rendesen,főleg,ha futólépésben kellett „közlekedni”.Hátunkon,vállunkon vagy kezünkben a puska,egy összetekert sátorlap a vállunkon,hátul egy lapát verte futáskor a hátsónkat,de volt gázálarcunk is. Pár nap után a gázálarcot otthon felejtettük,a tarisznyájába pedig kenyérdarabokat tettünk ( a kenyér volt az egyetlen tisztességes ételünk,és ha jól emlékszem,egy-egy negyedkilót kaptunk minden étkezéshez,a maradékot pedig el nem dobtuk volna semmi pénzért).Nem tartott sokáig,mert véletlenül fölfedezték,hogy egyikünknek gyanúsan lötyög a gázálarc tarisznyája,és azután mindennap ellenőrizték,hogy a helyén van-e. Ilyen forró napokon megváltásként érkezett a parancs:”Descheiati-va la copca si la un nastur!” A fémkapocs kikapcsolása és EGY gomb kigombolása révén valamivel szabadabban lélegezhettünk. </span></span></div>
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Hogy mennyire nehéz volt a mundér az egy szál nadrághoz,inghez és félcipőhöz képest,ezt akkor mértük le,amikor egy egész éjszakai vonatozás után valósággal lebegtünk Kolozsvár utcáin.</span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-63785865030364355842012-01-23T12:01:00.001-08:002012-02-10T10:11:22.471-08:00Polak,Wengier dwa bratanki…<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<a name='more'></a><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> „…i do szabli, i do szklanki” – vagyis:(szabad fordításban) ”Lengyel- magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát” így kezdődik a híres lengyel dal, melynek kezdő sorát már gyerekkoromban ismertem. Erdélyiként az 1960-as években hallottam ezzel kapcsolatos hiteles történetekett ismerősöktől, akik bejárták barátaink földjét.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> 1971-ben aztán személyesen is tapasztaltam, hogy valóban él a két nemzet hagyományos barátsága. Akkor Romániában még megfizethető volt a vasúton utazás még első osztályon is. Másokhoz hasonlóan „körjegyet” váltottunk, miután térképen gondosan elterveztük az útvonalat. Sok pénzünk nem volt, azt tudtuk, hogy szállodára nem telik majd, ezért úgy váltottuk meg a vonatjegyeinket, hogy két város között éjjel utazzunk. Ugyanakkor azt is hallottuk, hogy egy rúd szalámival meg lehet fizetni egy éjszakai szállást. Nem igazán hittük,de azért próba-szerencse alapon vásároltunk néhány rúd nyári szalámit, úgy vágtunk neki a hosszú útnak. A szalámi „bőre” pár nap alatt fehérre színeződött ugyan a penésztől, de meg nem romlott, és elhatároztuk, hogy nemes penésznek fogjuk nevezni.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Úgy terveztük, hogy Krakkóban, Varsóban és Gdyniában, Prágában szállunk meg egy-egy napra, onnan Budapestre majd haza.. Reggel érkeztünk Krakkóba Budapestről. Alig állt meg a vonat, a peronról már hallani lehetett:”Szálás! Szálás!” Leszálltunk, én egyik kezemben egy rúd szalámival indultam a kijárat felé. Pár lépés után már meglett a szalámi gazdája. A feleségem is tud oroszul, én is, ez is szláv, az is szláv alapon nehézségek nélkül értekeztünk. Mondtuk, hogy a szalámit nem eladni akarjuk, hanem cserébe szállást kérünk. Az üzlet villámgyorsan megköttetett, sőt a házigazda saját kocsiján el is vitt bennünket egy lakótelepre. Bevitt a lakásába, megmutatta, hogy hol van a hűtőszekrény, hogy lehet főzni, majd búcsúzkodni kezdett. Elmagyarázta, hogy másnap, távozáskor a kulcsot dugjuk be az ajtó alatt, mert neki dolga lesz. Ő nem ott lakott, a lakás kimondottan turisztikai célokat szolgált. Megkérdeztem, nem fél-e , hogy valamit elviszünk a lakásból. Megnyugtatott, hogy ettől nem fél, elvégre magyarok vagyunk, majd távozott. (Ez a „dugdbeakulcsotazajtóalatt” még egyszer megismétlődött tíz nap múlva.)</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Hasonló szívélyességgel találkoztunk a fővárosban,valamint a tengerparton is, Gdyniában. Innen Prágába indultunk egy verőfényes vasárnap reggelen. Ketten voltunk csupán a fülkében egészen Bydgoszczig. Ott egy új utas szállt föl, 30 év körüli, barna , rokonszenves férfi . Hamar kiderült, hogy ő is Prágába indul. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Rövidesen tisztáztuk, hogy kik vagyunk, hová megyünk. Pár perc múlva felnyúlt, és a csomagtartóról leemelte elegáns diplomatatáskáját. Kinyitotta, és elénk tartotta: 4 palack lengyel vodka foglalta el benne a díszhelyet. Kérdezte, hogy akarjuk-e. Mi ezt úgy értelmeztük, hogy el szeretné nekünk adni. Zlotynk már nem volt, különben sem óhajtottuk volna kevéske pénzünket italra költeni. Intettünk neki, hogy nem. Visszatette a táskáját. „Beszélgetni” kezdtünk, de kevés eredménnyel, mert ő még annyit sem tudott oroszul, mint mi. Kölcsönösen bemutatkoztunk. A keresztnevére emlékszem csupán: Stanislaw. A név számomra tízéves korom óta rokonszenves,mert így nevezik Syenkiewicz híres Afrika-regényének a főhősét(Sivatagban,őserdőben – egy korai fordításban). Egy negyedóra múlva újból elővette a diplomatatáskát, az egyik palackról lecsavarta a kupakot, és határozott mozdulattal kínálta, hogy kóstoljuk meg. Illedelmesen ittunk egy-egy kortyocskát. Elégedetlenül rázta a fejét, majd megmutatta, hogy is kell: jókora adagot kell belőle inni. Nem akartuk megsérteni, ezért jócskán meghúztuk mi is, pontosabban én, mert Irénke, a párom nagyon is mértékkel szokott alkoholt fogyasztani (ha egyáltalán szokásnak lehet azt nevezni) Mi, férfiak azonban szorgalmasan szopogattuk, egy óra alatt ki is ürült az első palack, de rögtön megnyílt a másik, az éjszaka folyamán a harmadik és a negyedik is. A vodka fogyasztásával egyenes arányban nőtt a „nyelvtudásunk”, a második palack elfogyasztása után már folyékonyan beszélgettünk. Elmesélte, hogy fiatalabb korában focizott, de sípcsonton rúgták, eltörött a lába – rögtön mutatta is a sebhelyet - ,ezért már nem rúgja a labdát. Megtudtuk, hogy Prágában valamilyen üzemet építenek,ő ott dolgozik, és épp szabadságról tér vissza. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Hamarosan megszomjaztunk, mert ettünk is valamit. Ő is nagyon szomjas lehetett, mert az étkezőkocsiból hozott néhány palack sört. Egykettőre eltűntettük, a szomjúság azonban nem múlt el, ezért az étkezőkocsiból újabb adag sörök érkeztek. Irénke mellettünk dülöngélt a nevetéstől, annyira belejöttünk a beszélgetésbe. Hajnalra, mire a csehszlovák határhoz értünk, a fülke ablaka alatt katonásan sorakoztak az üres palackok. Az étkezőkocsit bezárták, ezért dühösen kiabált le a vonatról, hogy hozzon már valaki nekünk valami innivalót, mert szomjan halunk, de nem sikerült újabb adag italt szerezni, ezért aztán elszunyókáltunk, sőt, félig-meddig ki is józanodtunk. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Már Prága felé közeledtünk, amikor megkérdezte, hogy hol fogunk megszállni. Mondtuk, hogy szállodában. Rosszallóan csóválta a fejét, és elmagyarázta (bár mi tudtuk), hogy a szálloda nagyon drága. Menjünk inkább vele, mert ahol ő lakik, van még alvóhely, fizetni sem kell érte . A szobatársa szabadságon van, ott alhatunk. Villamosra ültünk tehát, és mentünk…és mentünk...és mentünk. Már aggódni kezdtünk, mert itt-ott szántóföldeket láttunk. Kiderült, hogy a végállomásig kellett utaznunk, annak a közelében laktak barakktáborban, de civilizált körülmények között. Kétágyas lakóterekben szállásolták el őket, mindenikhez zuhanyzó és főzőfülke tartozott. Közben már délelőtt lett, neki aznap már dolgoznia kellett, ezért elment, adott egy kulcsot, hogy miután zuhanyoztunk és pihentünk, mehessünk Prágát nézni, majd este találkozunk. Addig majd ő is otthon lesz.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Nemsokára mi is elindultunk nézelődni. Prágában van mit! El is telt a nap, estére már nagyon megéheztünk, ezért megvacsoráztunk, úgy tértünk vissza a szállásra. Stanislaw már várt bennünket, és vacsorával kínált. Szabadkoztunk, hogy mi nem vagyunk éhesek, már vacsoráztunk. Nem tudom, mit érthetett abból, amit mondtunk (tudniillik ő is józan volt,mi is), mert kiment a helyiségből, majd visszatért pár munkatársával, mindenik hozott valamilyen ennivalót:tojást, szalámit,vajat… Szerintünk azt mondhatta nekik, hogy van itt két magyar, mindjárt éhen halnak, hozzatok nekik valamit enni. Kénytelenek voltunk hát másodszor is megvacsorázni. Viszonzásként kaptak egy tábla házi szalonnát, amit az útra készítettünk. Rögtön meg is kóstolták, nagyon ízlett nekik. Vacsora előtt, közben és utána „természetesen” inni kellett, elébb vodkát, utána sört: a lengyel-magyar barátságot vendéglátóinkkal is meg kellett ünnepelni. Az elfogyasztott italok mennyiségével egyenes arányban ismét tökéletesedett a nyelvtudásunk . Ha nem is harcban, borivásban, de vodka és sör ivásában számomra is „kísérletileg bizonyíttatott” , hogy a híres, régi lengyel dal szelleme ma is él (legalábbis akkor, az 1970-es években élt).</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Lefekvéshez készülődtünk, kérdeztük Stanislawot, hogy ő hol fog aludni. Azt válaszolta, ,hogy arra ne legyen gondunk, mert egyik barátjánál alszik majd, reggel találkozunk. Tréfásan megjegyeztem, hogy talán valamelyik nőismerősénél tölti az éjszakát. Erre nagyon határozottan kijelentette, hogy neki otthon van „zsená”, nem jár idegen nők után, szereti a feleségét. Mindjárt elő is vett egy fényképet, és büszkén kérdezte, hogy mi is szépnek találjuk-e. Bájos fiatal nő mosolygott ránk a képről, őszintén mondtuk, hogy valóban „kraszivájá zsená”. Ő aztán indult a barátjához aludni, mi is lefeküdtünk, fáradtak voltunk.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"> Korán keltünk mi is, ő azonban akkorra már reggelit készített nekünk. Mi este utaztunk tovább, ezért elbúcsúztunk. Mielőtt elment, arra kért, hogy küldjünk neki Bydgoszczba Erdélyből egy képeslapot. (Küldtünk többet is ,Budapestről is, hazulról is.) Elmagyarázta,hogy a kulcsot az ajtó alatt csúsztassuk a szobába. Reggeli után becsomagoltunk, és indultunk további városnézésre. A csomagjainkat előzőleg a vasútállomás csomagmegőrzőjében hagytuk. Este folytattuk utunkat Budapestre.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Calibri;"></span></span></div>
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 115%;"> Pár hónap múlva utaznunk kellett valahová, a bőröndből kiraktuk azt, amit érkezéskor ottfelejtettünk. Egy papírlap akadt a kezünkbe. Szállodai nyugta Stanislaw nevére kiállítva, arra az éjszakára, amikor átadta nekünk a szobáját. Valószínű, hogy a reggeli beszélgetéskor kiejthette a zsebéből, a mi csomagjaink közé került.</span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-65818140113983239832012-01-23T11:55:00.000-08:002012-02-10T10:11:33.193-08:00Egy „hadastyán” visszaemlékezései<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<a name='more'></a><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> „ Mikor engem besoroztak…”már elsőéves egyetemista voltam,és bár a jobb szememmel homályosan láttam (ennek később majdnem végzetes következménye lett),alkalmasnak találtattam (apt combatant – ha jól emlékszem),ezért aztán elkezdődött a kiképzésünk,egyelőre csupán elméletben. Ez azt jelentette,hogy minden hétfőn (négy éven át) reggel fél nyolctól fél egyig,majd délután fél háromtól hatig a sétatéri épületbe vonultunk,aránylag magas rangú tisztek,egy százados meg egy alezredes atyai gondoskodása mellett tanultuk,hogyan is kell a hazát védeni.(A lányoknak bezzeg szabadnapjuk volt hétfőnként!) Hozzánk jártak a zeneművészeti (Gh.Dima) és a képzőművészeti (Andreescu) magyar hallgatói is. Mindenikünk kapott egy „makulátor” füzetet meg különböző könyveket,mint pl.Instructia de front meg ehhez hasonlókat. Ezek annyira titkosak voltak,hogy hazavinni még a füzetet sem lehetett, délután kellett (volna) megtanulnunk,amit délelőtt belénk öntöttek. Kimenni nem lehetett,de békén hagytak,ezért aztán mindenki úgy használta föl az idejét,ahogy jónak látta. Kártyázni,sakkozni tilos volt,írni,olvasni viszont lehetett. Én,mint rendesen,hagyományaimhoz híven olvastam,de néha részt vettem a költők (Páskándi Géza,Lászlóffy Aladár,Jancsik Pali) szonettjátékában. Ez abból áll,hogy két ember leül egy asztalhoz,írnak egy címet a szonettnek,majd megadják a sorvégi,rímelő szavakat. A lapokat kicserélik,az „ellenfél” kötelessége,hogy a címhez,a rímelő szavak fölhasználásával szonettet írjon. Lehetne más versformát is,de a szonett rövid,14 soros. Egyikre emlékszem,Gézával ketten „alkottuk”, a címe:”Ballada a harakiris apácáról”. Évekig őrizgettem,de valamelyik költözéskor elkallódott,vagy tán ott lapul valahol a régi irományok között. A cél mindig az volt,hogy a rímelő szavak lehetőleg ne legyenek fölhasználhatók az adott címhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Amúgy nem sok „tudomány” ragadt ránk,de érdekes módon egyikünknek sem volt lelkiismeret-furdalása emiatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Az első „convocare”,azaz bevonulás másodéves korunk végén következett be,minden átmenet nélkül,mert egyik nap még vizsgáztunk,rá két vagy három napra már angyalbőrben feszítettünk.Itt csapódtak hozzánk Vásárhelyről meg Kolozsvárról az orvostanhallgatók. Hogy miért,az máig titok előttem. A csizmát,nadrágot,”rubáskát” vagyis zubbonyt „ránknézésre” kaptuk egy őrmestertől,utána meg órákig cserélgettük,hogy aránylag jó legyen. A csizma volt nagyon fontos,mert „infanteristák”,azaz a „föld gyermekei” – „infans terra”:gyalogosak voltunk,meneteltünk is sokat. A csizmákhoz kapcát adtak. Voltunk néhányan,mind falusiak,akik tudtunk kapcát tekerni. A többség azonban nagyon nehezen,néha vérző láb árán tanulta meg,hogyan is kell. Néhányaz előzőleg fölokosítottak,hogy vigyenek zoknit. Az viszont nem sokat ért,mert rendszerint nem töltötte ki eléggé a csizmát,ezért aztán ők is a kapcára fanyalodtak. Ezek fehér gyolcsból,pamutból „készültek”,de a csizmáink,sajnos újak voltak,pár nap alatt a csersavtól minden kapca „lebarnult”. A gyalogosságra elméletileg büszkének kellett volna lennünk,mert,amint mondták,a többi fegyvernem (tüzérek,repülősök,híradósok stb.) mind a gyalogságnak van alárendelve. Ma sem tudom,miért,mégsem voltunk büszkék. Volt egyéb bajunk,nem is kevés. A közvetlen feletteseink,a káplárok (tizedesek),őrmesterek tudásban meg sem közelítettek bennünket,ezt ők is nagyon jól tudták,ezért a céljuk az volt,hogy minél jobban kitoljanak a „studencekkel”.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Az első „convocare” Belényesen,pontosabban a város melletti kaszárnyában zajlott. Egy hónapig tartott,de számunkra ez örökkévalóságnak tűnt. Jó nehéz,hosszú puskákat kaptunk,Mussinokat. Tisztjeink elmagyarázták,hogy ez a világ legjobb puskája,mert hosszú a csöve,ezért pontosan lehet vele lőni. Elméletben ez igaz lehet,de a mieink között akadt olyan is,amelyet még a 19.század végén gyártottak. A gyártási év rajta volt mindeniken. A franc tudja,a román állam hogyan jutott hozzájuk. Lehet,hogy még az első világháború idején fegyverezték föl ezekkel a román hadsereget,mert a „legújabbakat” is 1913-14-ben gyártották. A fémrész kotyogott a puska agyában ill.faszerkezetében,ezért aztán,mikor először mentünk lövészetre, alig tudtak összeszedni vagy húszat,amellyel lőni is lehetett. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> A szakaszparancsnokunk egy fiatal hadnagy volt. Mi Virgulának neveztük egymás között,mert már az első napon büszkén közölte,hogy ő a regulámentból még a virgulát is ismeri. Gondolom,ezzel szerette volna leplezni tudatlanságát,műveletlenségét. Ennél már csak a „politruk”,vagyis a politikai parancsnokhelyettes volt különb. Ezek délutánonként politikailag is oktattak. Ez nagyjából azt jelentette,hogy óvodás szinten elmondta azt,amit mi egyetemi szinten tanultunk – mert vizsgázni kellett belőle. Úgy aránylottak hozzánk ezek a politrukok,mint elemista gyerek az egyetemi professzorhoz. Szörnyen untuk,nem is nagyon figyeltünk,de néha ránk kérdezett, mi meg nem tudtuk,hol is tartunk tulajdonképpen. Ezzel kapcsolatban egy nevezetes eseményre emlékszem,de már nem tudom,hogy az első vagy a második bevonuláskor történt. Két vagy három embert is kérdezett,de vagy nem tudták,miről van szó,vagy nem tudtak eléggé románul,lehet,hogy csak álmosak voltak. Ekkor Lászlóffy Alit szólította. Ő sem tudta,hogy miről kellene beszélni,ezért elkezdte Ádámnál és Évánál,valahogy így:”Már Shakespeare elvtárs is megállapította,hogy hogy az empiriokriticizmus…,később Voltaire elvtárs is megerősítette,sőt Beethoven elvtárs is…” Így sorolta a neveket,minden rendszer nélkül,ahogy eszébe jutott. Mi már Shakespeare elvtársnál fölkaptuk a fejünket,először a röhögést próbáltuk valahogy elnyomni,aztán megijedtünk,nehogy hadbírósági eset legyen belőle. Ali pedig vagy húsz percig beszélt,csak úgy köpte a neveket,de a „legifjabb” név is 18.századi volt. Az őrnagy meg csak nézett,néha-néha bólogatott,hadd lássuk,hogy ezeket ő mind tudja,majd nagyon megdicsérte Alit:”Na látják,elvtársak?Vegyenek példát L.A. elvtárstól,látszik,hogy megtanulta az anyagot. Lett is előtte Alinak becsülete!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Minden percünk be volt osztva. A napirendet már az első napon kifüggesztették,mi meg hangosan röhögtünk,mert 13 – 13,30 között alvás volt parancsba adva. Megállapítottuk,hogy ez képtelenség,hisz rendesen lefeküdni sem lesz idő. Két nap elteltével azonban,mihelyt letettük a fejünket a párnára,már aludtunk is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> A kosztunk gyalázatosan rossz volt,de legalább egyhangú (egyízű).Reggel,délben,este levest kaptunk. Mindig ugyanazt a regáti „zeámát”.Az egy hónapi adagot meg lehetett volna főzni előre,utána meg a csapból ereszteni. Utána paszuly~árpakása~makaróni,illetve túrós krumpli. Ezek váltogatták egymást. A krumpli gyakran sáros volt. Ezen csupán addig morgolódtunk,míg be nem osztottak este,szolgálat után a konyhára krumplit pucolni kb.ezer embernek. Volt egy kézzel hajtható masina,abba kellett berakni a krumplit,hogy lemossuk a sarat (az mindig volt rajta),és ledörzsöljük a héját. Pár perc múlva már mi sem törődtünk azzal,hogy sáros a krumpli. A makaróni ennél cifrább volt. A szakácsok belerakták a hideg vízbe,majd pár óra múlva főzni kezdték. Az első adagunkat reggelire kaptuk,és fogalmunk sem volt,hogy mi is lehet az a csiriz,de megettük. Az éhség nagyon nagy úr. Én ezt már gyerekfejjel megismertem, de én is meglepődtem rajta. Mikor másodszor vagy harmadszor kaptuk,akkor kiáltott föl diadalmasan egyikünk:talált egy fél szál,azaz csak félig elfőtt makarónit. A paszuly lett volna a legelfogadhatóbb,ha nem lett volna közte néhány apró csigaház. Egyszer sem sikerült nem találni csigaházat. A második berukkoláskor is ugyanezt a „változatos” kosztot kaptuk. Ez Zsombolyán kezdődött,Temesvártól 20-30 km-re,és Lugoson avattak tisztté. Az „avatást” egészségügyi vizsgálat előzte meg,még három napunk volt hátra. A szemész szakorvos közölte velem,hogy alkalmatlan vagyok,mert homályosan látok a jobb szememmel. Én meg attól tartotta,hogy egy-két év múlva egy másik orvos ismét alkalmasnak talál,és mehetek két évre katonának. Kihallgatást kértem tőle,és könyörögtem,hogy most,mikor már végeztünk,ne toljon ki velem. Megértő volt,ráírta a papíromra,hogy alkalmas vagyok. Elméleti vizsgánk is volt. Tudtuk,hogy aki azon nem megy át,nem „sublocotenent”,azaz alhadnagy lesz,hanem csak káplár. Azt is tudtuk,hogy a tiszteket időnként behívják átképzésre,a tiszteseket nem. Az egyik barátom úgy döntött,hogy ő nem fog tudni semmit a vizsgán. Bármit kérdeztek,rossz választ adott,esetleg ötölt-hatolt,és megúszta:káplár lett. Dicsekedett is utólag fűnek-fának,hogy nem sikerült a vizsgája. Engem különben tényleg behívtak 1977 decemberében egy hónapra,de az már más történet lesz (ha lesz).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Belényesen a katonai eskütételig nem hagyhattuk el a laktanyát. Ez két héttel a bevonulásunk után történt, és mi addig nem láttunk nőnemű lényt. Egyik alkalommal egy erdő szélén gyakorlatoztunk, amikor kb.100 m-re tőlünk elhaladt két szoknyába öltözött lény. Majd kigúvadt a szemünk,úgy bámultunk rájuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> Masírozáskor rendszerint énekelni kellett,bár kedvünk nem volt hozzá. Tanítottak is nekünk szocialista-realista-nemzeti katonadalokat,de inkább olaszul,franciául,németül énekeltünk,sőt néhányszor magyarul is,mégpedig azt,hogy „Százados úr sejehaj,százados úr, ha felül a lovára…” Aztán megtiltották,hogy „idegenül” énekeljünk. Ha nem voltunk hajlandók énekelni (egyszer tagadta meg az egyik század),akkor légiriadót rendeltek el. Ez azt jelentette,hogy ahol voltunk,ott rögtön hasra kellett vágódnunk. Sár,pocsolya nem számított – másnapra viszont az egyenruhának tisztának kellett (volna lennie). A mundérunknak azonban volt egy nagy előnye:szinte lepergett róla a sár vagy akármi. Leszerelés előtt minden ruhát ki kellett mosni. Ezt úgy oldottuk meg,hogy Belényesen aFekete-Körösbe,Lugoson meg a Temesbe álltunk be ruhástól,úgy szappanoztuk egymást,majd úsztunk pár métert,a ruha meg „tiszta” lett.</span></div>
</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-62458221589465453022012-01-19T10:28:00.001-08:002012-02-10T10:12:01.584-08:00KUTYFALVA<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<a name='more'></a> „Kutyfalva kisk. Alsó-Fehér vm. marosújvári j.-ban, (1910) 748 magyar és oláh lak., vasúti megállóhely, postahivatal ; u.t. (telefonállomás) Marosbogát” - ezt közli a Révai nagy lexikona (1915.).<br />
A Wikipédiában a következőket olvashatjuk:<br />
„Kutyfalva (románul Cuci, németül Quellendorf) község Romániában, Maros megyében. Községközpont, Marosdátos (valaha Magyardátos), Marosoroszi , Oláhpéterlaka és az elnéptelenedett Völgyöntúl tartozik hozzá…Radnót közelében, Marosludastól 5 km-re délkeletre a Maros bal partján, a Kolozsvár – Marosvásárhely országút, illetve az E60 főútvonal mellett fekszik.”<br />
1331-ben „Cutfolua” néven említik először, egy 1339-ből származó okiratban már „Kugfalva” szerepel. A falu nevének eredetére vonatkozó hiteles adatot nem találtam. Egyesek szerint a „kút” főnévből származik, ennek azonban ellentmond a „Kugfalva” elnevezés. Elképzelhető, hogy az előtag a „Kug” személynévből származik, mert a falu valamikori földesurai közt említik a Hermann- nemből való Dénes fia Lászlót, a „háromnemű” székelyek grófját, aki 1339-ben a fehérvári (Gyulafehérvár) káptalannak ajándékozta a falut, egy, a rácok elleni hadjáratban akaratlanul elkövetett gyilkosság bűnbocsánatjának elnyeréséért. Valószínűnek tartom , hogy ennek a Hermann családnak egyik tagja viselte a „Kug” nevet. A „g” hang palatalizációja (lágyulása)következtében keletkezhetett egy „Kugyfalva” alak, amelyből később, zöngétlenedéssel alakult a jelenlegi „Kutyfalva”. <br />
Kiss Lajos:Földrajzi nevek etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó – Budapest 1988) megállapítja,hogy „895-96-tal kezdődően a honfoglaló magyarság nyomán tömegesen jelennek meg a magyar helységnevek. Jellegzetes típusai a következők…<br />
5.Személynév+-falva, - földe, -háza, …:Andrásfalva, Balázsfalva, …Mikófalva…”<br />
Ezek szerint is logikusnak vélem saját magyarázatomat.<br />
Ezen kívül fontosnak tartok megemlíteni egy nyelvi törvényszerűséget: az úgynevezett két szótagos törvényt, amely szerint két, egymást követő rövid magánhangzót tartalmazó nyílt szótag (magánhangzóra végződő szótag) közül nyelvünk fejlődése folyamán a második szótag kiesett, az első szótagbeli rövid magánhangzó pedig megnyúlt. Ugyanez érvényes azokra az ősi két szótagos szavakra is, amelyeknek a szóvégi rövid magánhangzója lekopott, az első szótag rövid magánhangzója pedig megnyúlt. Ilyen pl. „madaru – madár”,” vizü – víz”, „utu – út”,”kutu – kút”. „Kútfalva” alakra azonban nem találunk példát szülőfalummal kapcsolatban<br />
A „Kútfalva” alak mellett érvelők szerint a faluban található sok kút az elnevezés alapja. Ez több szempontból is valószerűtlen. Kút található minden környékbeli településen. Nagyenyed közelében, 35-40 km-re szülőfalumtól létezik is egy „Kútfalva” elnevezésű település. Ha mindkettő azonos nevű lett volna, valamilyen jelzőt használtak volna a kettő megkülönböztetésére. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a Maros és Kisküküllő közt elterülő részt „Kutasföld” néven emlegetik nem csupán szülőfalumban, hanem Radnóton, Marosbogáton, Marosludason is. Az elnevezés onnan ered, hogy ezeknek a falvaknak nincs folyójuk, a vizet kutakból merítik.<br />
A német „Quellendorf” jelentése olyan falura utal, melynek előtagja, a „quellen” ige jelentése: „megduzzaszt”. Ez pedig a falu határában lévő valamikori mesterséges tóra (halastóra) utalhat. Erre már csak a Tóköz és a Dugás dűlőnév utal.<br />
A román „Cuci” elnevezés semmilyen kapaszkodót nem kínál a falu nevének eredetére vonatkozóan. Erdélyben a magyar helységnevek román elnevezése két csoportra osztható. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek a magyar helységnév eltorzult formái. Ilyenek: „Iernut” (Radnót), „Bogata” (Bogát), „Diciosanmartin” (Dicsőszentmárton), „Sucutard” (Szentgotthárd, azaz Vasasszentgotthárd). Ebbe a csoportba tartozik a „Cuci”elnevezés is.<br />
A második csoportba olyan helységnevek tartoznak, amelyeket Trianon után hatóságilag rendeltek el. Ezek vagy tükörfordítások ,pl.„Targu Mures „ (Marosvásárhely), vagy teljesen önkényesek, mint pl. „Tarnaveni” (Dicsőszentmárton újabb neve, ezt a II.világháború után „érdemelte ki” a város).<br />
Létezik olyan „magyarázat” is, amely a falu nevét a „kutya” szóból eredezteti. Ilyesmit csak olyanoktól hallottam, akik nem kutyfalviak. Minden önérzetes kutyfalvi eredetű (vagy ott lakó) magyar ember elutasítja ezt .<br />
Itt szeretnék megemlíteni egy személyes vonatkozású esetet. Huszonnégy éve élünk Magyarországon, és amikor személyi igazolványt kaptam, követeltem, hogy a román „Cuci” mellett szerepeljen a magyar „Kutyfalva” is. Ennek alapján állították ki az útlevelemet is. Két évvel ezelőtt Erdélybe utaztunk, és a magyar határőr, amikor belenézett az útlevelembe, hangosan nevetni kezdett: „Mondja,maga tényleg Kutyafalván született?”<br />
Méltatlankodva utasítottam vissza a feltételezést is, mire kezembe adta az útlevelemet. Hitetlenkedve láttam, hogy valóban „Kutyafalva” szerepel benne. Én pedig több, mint tíz év után vettem észre a tévedést. Valaki „jóindulatúan” „kijavította”, amit az űrlapba írtam.<br />
Szülőfalum az idők folyamán többször is „vándorolt” egyik megyéből a másikba. A következő közigazgatási egységekhez tartozott : Maros-Torda vármegye, Aranyos-Torda- , Torda-Aranyos- , Kis-Küküllő-, Alsó- Fehér megye, Magyar Autonóm Tartomány, Maros Magyar Autonóm Tartomány, Kolozs tartomány. Jelenleg Maros megyéhez tartozik.<br />
A falu földrajzi fekvését, tagolását meghatározza egyrészt a Maros folyó, amely északon és nyugaton természetes határt képez, másrészt a vasút (Székelykocsárd – Marosvásárhely) illetve a közút: az E60-as főútvonal. Keleten Radnóttól „egyezményes” határ, dűlőút választotta illetve választja el, a közút és a vasút déli oldalán pedig a Csorda-patak. Ugyancsak út, a „Traján útja” határolja délen Péterlakától, délnyugaton a Kapacselek nevezetű domb ( a helyiek hegynek nevezik), Oroszi falutól pedig szintén egy dűlőút, illetve a Rupa. <br />
A faluhoz kapcsolódó földrajzi elnevezéseket (dűlőket, dombokat, halmokat) aszerint írom le, ahogy gyermekkoromban, az 1940-es években megismertem. A magyarázatok egy részét dédnagyanyámtól hallottam. 1850-ben született, gyakran mesélt, szívesen hallgattam. <br />
A hatvanas-hetvenes években egyrészt útépítés, építkezések, illetve az 1970-es árvíz következtében változások történtek mind a belterületen, mind a külterületen. Ezekről a befejező részben írok majd.<br />
Kutyfalva történelmével nem kívánok foglalkozni. A pályázat kiírása nem is kéri. Néhány dolgot azonban meg kell említenem. A falunak a Papok erdeje nevű határrészén egykor ferencrendi kolostor épült. Ezt 1332-ben említik. Orbán Balázs azonban ennek romjait sem találta. Valószínű, hogy a reformáció elterjedése miatt elhagyták, az évszázadok pedig elpusztították. A falu János Zsigmond idejében unitárius felekezetre tért át. 1659-ben unitárius zsinatot is tartottak itt. Unitárius földesurai közül említésre méltó Pekri Lőrinc, Rákóczi generálisa. Ő a történelmi események következtében katolizált, a faluba pedig román parasztokat telepített be. Felesége, Petrőczi Kata Szidónia az első jelentős magyar költőnő. Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy szívesen tartózkodott Kutyfalván.<br />
A Pekriek leszármazottai a Dánielek. Emléküket a templomban latin nyelvű felirat őrzi:<br />
„Sacra haec aedes ex toto renovata est pia libertate illustr. duil. Baronis Stephani jun.De Daniel et Vargyas S.S.R. et a Mttis Camerarii et incl.S.S. Udvarhely Supr. Coadministratoris Regii Anno Salutis reparata 1771.”<br />
Említést érdemel még a Zeyk család. A falusi hagyomány szerint kutyfalvi volt Zeyk Domokos , Bem tisztje, aki vitézül harcolt a reá támadó sokszoros túlerővel szemben is, annyira, hogy kivívta az orosz és osztrák főtisztek bámulatát . Állítólag Petőfi úgy lelte halálát, hogy a vitéz katona hősies küzdelmét bámulta. Feltételezem, hogy a történet valamelyik pap vagy tanító révén került be a köztudatba Jókai nyomán, aki a Csataképek a magyar szabadságharcról című kötetében ír erről. A Zeykek családi kriptáját Orbán Balázs is említi, ma azonban nyoma sincs. Tíz-tizenkét éves korunkban fölfedezni véltük a hajdani kripta nyomát az Új-temető felső végében. Lábunkkal a talajt döngettük, így „leltünk rá” a kripta helyére. Ma már úgy gondolom, hogy az erős gyermeki képzelet sokat segített „régészeti” kutatásainkban.<br />
A falu dűlő-, illetve határnevei keletről nyugati irányban, a Maros partján a következők: Vajda-szállás (Vajda szállása), Falusi közlegelő (csorda), Felső-rét. Ezt a területet a Csorda- patak választja el a nyugatabbra fekvő dűlőktől . Azt a részt, ahol a patak a Marosba torkollik, gyerekkoromban még Holt-Maros néven emlegették. Közvetlenül a folyó partján: Gálnás, majd az Alsó-rét. Ennek a délkeleti oldalán a Csegely-nyíl, a Hosszú-nyíl, nyugati végén a Füzes, majd a Gát, Malom-dombja, Mart-alatt, Berek. Szemben vele, a Maros jobb partján a Túlsó- berek (nem tartozott Kutyfalvához, akkor nehézkes is lett volna oda eljutni.)<br />
A Berek mellett közvetlenül a folyó partján a Miki kertje-alatt nevű fél hektárnyi területű fás,bokros rész terül el. A Marosban a Berekkel és a Miki kertje-alatt nevezetű résszel szemben, a folyóban a Sziget. Majd a Gyümölcsös, Közporond, Répaföldek (1945-ig a grófi uradalomhoz tartozott), Tanarok, szemben vele, a Maros jobb partján a Szarka berke (Carka berke), a Híd ( a folyón átívelő közúti hidat nevezik így). A közút bal oldalán szintén Répaföldek , nyugati fele a földreform után az állami gazdaság tulajdona, keleti fele pedig a kollektivizálás után a téesz kertészete lett. Ez a vasútig terjed, amely a Vashídon (így nevezik a vasúti hidat) halad át a folyó fölött.<br />
Keleten a legelőt a szántóföldektől egy 4-5 méteres, meredek „mart” választja el, a Rezor. Ez volt valaha – és talán lesz majd – a folyó bal oldali partja. A „szántók” keleti része a Radnóti-határ, Tó-köz, Dugás, Kender-szeg, Udvar-mögött, Temető-mögött. Ezek mind a közút északi felén. Szintén keleten, a közút és a vasút közötti keskeny sávban a falu határáig, illetve a jelenlegi vasútállomásig a Pap-erdő (Papok-erdeje, Kis-erdő), benne, a közút déli oldalán a Pap-kútja. Az erdőcske falu felőli részén állt a Régi-fogadó.<br />
A vasút déli oldalán, a falu keleti határán a Szénafű, Csorgó, Szőrös-domb, Jegyző-tanyája, Hentes-tagja, Pap-tagja, Mester-tagja, Dohányföldek. A faluból délre, Péterlaka felé indul a Péterlaki út. Egy dombon halad fölfelé, ezt csak úgy nevezik, hogy Falu-vége. Ennek nyugati oldalán az Oroszi-határ, a Péterlaki-határ a Traján útjáig, illetve a Kapacselekig, majd Farkas János-tagja, Varró János-tagja. A falu közelében, a vasút déli oldalán egy dombon az Új-temető, tőle keletre a Jegyző-kertje . Nyugaton a Rupa határolja. A Rupa alatt lévő pár hektárnyi legelő már Oroszihoz tartozik.<br />
A falu északkeleti részén , a Malom dombjával határolva, szép parkkal az előterében a Degenfeld grófok kastélya, az ide tartozó Udvarral, melyet két részre oszt a legelőhöz vezető dűlőút, a Csorda-út. A Malom dombjától az országútig halad a Malom utca. Ennek délkeleti oldalán ma már két tornyú ortodox templom uralja a falut. Építésekor döntő szempontként szerepelt, hogy a tornyának magasabbnak kell lennie a református templom tornyánál. Ez a templom (mint annyi más Erdélyben) a „forradalom” (Ceausescu bukása) után épült, előzőleg egy kis, kb. 25-30 négyzetméteres fatemplomocska állt, mellette az ortodox temető, majd a Malom utca és az országút által határolt részen a Régi-temető, benne a Degenfeldek kriptájával. Ebbe a temetőbe már a negyvenes évek végétől nem temetnek senkit, mert „betelt”.<br />
A Malom dombjától jobbra kanyarodik a Templom utca, amely az Országútba torkollik a templom mellett. Magát a templomot minden oldalról utcák határolják, tehát „szigetet” képez.<br />
A valamikori országút keletről nyugatra haladva nagy kanyarral szelte át a falut, a templom és az iskola , a Mányikó-dombja mellett, a Mart-alatt fölött . Szintén jobbra a Kukus-dombja, az Új-fogadó, majd 200-300 m után újra „kiegyenesedett”, úgy haladt illetve halad Marosludas felé, a Ludasi-hegyen keresztül.<br />
A Mart-alatt irányából délre, felfelé a vasút felé halad a Nagy utca, alsó részén a Hazug-híd, felső részén a vasút, illetve a Vasút utca, a régi állomásig.<br />
A Nagy utca felső végén gyalogszerrel át lehet menni a falu egyetlen utcájába, amely a vasút déli oldalán halad Oroszi felé. A „gyalogátkelő” neve: Strekk. Ez a német „Strecke” szóból ered, melynek harmadlagos jelentése: (vasúti) „pálya, vonal, szakasz”. A vasútnak ez a szakasza 1871-ben épült, és valószínű, hogy a pályaépítő munkások ezt a szót használták, vagy azért, mert közülük néhányan német anyanyelvűek voltak, vagy azért, mert a szakzsargon ezt használta.<br />
A Kutyfalva községhez tartozó falvak: Dátos (Magyardátos), Oroszi és Péterlaka (Oláhpéterlaka). <br />
A Dátos helységnév a Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint „puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással…A rom.Dataseni …névalakot hatósági úton állapították meg. A falu lakói az ötvenes években még „Dates” néven emlegették. A forrásokból tudjuk, hogy a 16-17. században még színmagyar , református lakosságot felváltotta, illetve kiszorította a betelepített románság. A falu lakóinak kétötöde „Marginean” ( szélen, valaminek a szélén lévő), másik kétötöde „Moldovan”. Ezek a családnevek arra utalnak, hogy Moldvából telepítették be őket. Találunk elrománosodott családneveket is, pl. „Cioca” ( eredete a magyar „csóka”).<br />
Ugyancsak a fenti szótár ad eligazítást az „Oroszi” helységnévre vonatkozóan. Az ”orosz” „keleti szláv” népnév birtoklást kifejező -i képzős származéka.” Valószínű, hogy elrománosodott szláv eredetű lakosai voltak valaha. A két falu románsága sokban különbözik. A dátosiak hírhedtek voltak magyarellenességük miatt. Oroszi román lakossága azonban békés, barátságos, nem tudok róla, hogy nemzetiségi nézeteltérésük lett volna a kutyfalvi magyarsággal. A falu román neve „Orosia”, amely a magyarból származik.<br />
A „Péterlaka” helynév pedig szintén személynévre utal. A „Péter” személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott „lak” „lakóhely, otthon” főnévnek az összetétele. Román neve „Petrilaca”, ez szintén a magyar elnevezés átvétele.<br />
Mielőtt szülőfalum helyneveinek a magyarázatát kísérelném meg, meg kell említenem a Dátos mellett magasodó 2-300 m magas dombot, a Dátosi-hegyet. Ezt Orbán Balázs is említi A székelyföld leírása c. kötetében:<br />
„ Dátos felett egy szeszélyes idomú kopárhegy emelkedik, a Garad; függélyes oldalában egy megközelíthetetlen üreg tátong, ez régen mint erődített barlang, a vidék lakóinak villongós időkben biztos védhelye volt.” <br />
Nos, a „Garad” név feledésbe merült, soha nem hallottam. Az üreg pedig eltűnt. 1913-ban a bőséges esőzések következtében a hegyoldal mintegy 6-700 méter hosszan és 60-70 méter szélességben leszakadt. Közte 50-60 méter széles hasadék tátong. Az ilyen suvadás nem ritka a Mezőség agyagos-agyagpalás vidékén, ez azonban olyan hatalmas, hogy ehhez hasonlót képen sem láttam sehol. Az üreget, amelyet Orbán Balázs említ, valószínűleg a lesuvadt hegyoldal eltakarta vagy megsemmisítette.<br />
A dűlőnevek közül azok, amelyek nevében a „tagja” szó szerepel, azt jelentik, hogy valakinek a birtokrészéről van szó, mégpedig olyanról, amikor valakinek a földtulajdona egy „tagban”, azaz határrészben terül el. Kiss Lajos, a Földrajzi nevek etimológiai szótárának előszavában említi: „A helységnevek nem szoktak olyan hosszú életűek lenni, mint a víznevek. A helységnévnél is múlandóbbak a határrésznevek, dűlőnevek, amelyeket csupán egy-egy falu lakossága használ.” Erre jó példa a Hentes-tagja, Farkas János-tagja, Varró János -tagja. Olyan emberek nevét viselik, akiket személyesen is ismertem. A dűlők elnevezése tehát a 20. században keletkezett, az első világháború után. <br />
Kissé más a helyzet a Pap-tagja és a Mester-tagja nevekkel. Olyan dűlőnevek ezek, amelyeket az egyház birtokolt, és a mindenkori pap , illetve a „mester”, azaz iskolamester, tanító használatába adták. A mi falunk esetében a tanító egyúttal kántora is volt a közösségnek, azaz „kántortanító”. A tanintézmény felekezeti iskolaként szolgálta az ifjú nemzedék oktatását-nevelését 1948-ig, az iskolareformig. A 17.század közepén létesítették, 1948-ig hét „elemi” osztállyal működött. A két világháború között viszont nem rendelkezett vizsgáztatói joggal, a 7. osztály elvégzése után a tanulóknak Marosludasra kellett menniük az abszolváló vizsgát letenni. Románul kellett vizsgázniuk. Édesanyám mesélte, hogy mindenikük kapott egy részt románból, földrajzból, történelemből, azt pedig szorgos munkával kellett bemagolniuk, mert nem értették. Az iskola, illetve az egyház vezetői „elintézték”, hogy a vizsgabizottság a tanulóktól a megtanult részt kérje. A falu lakói akkor döntő többségben magyarok voltak, az asszonyok pedig nem tudtak románul. A férfiak igen, mert a 3 évnyi katonáskodás alatt többé-kevésbé elsajátították a nyelvet. A számtan (aritmetika) nem okozott gondot, mert szöveges példákat nem kellett megoldaniuk. A kutyfalvi románok ezzel szemben anyanyelvi szinten, helyi nyelvjárásban beszélték a magyart.<br />
A határrészek-dűlőnevek értelmezése<br />
A Vajda-szállás vagy Vajda-szállása elnevezésről csak annyit tudott a hagyomány, hogy valamikor valamilyen vajda táborozott itt. Orbán Balázs azonban megemlíti, hogy „…1529-ben Báthori István Zápolyának Erdélyt elfoglaló vajdája jul.13-án Dátosra hirdetett országgyűlést, melyet Majláth és Török Bálint visszaszorításával Székely (Maros) Vásárhelyre tett át.” Az ő hadserege táborozott le tehát azon a helyen. A lovasságnak legelőt és a Marosban itatót találtak itt, a környékbeli települések pedig bizonyára élelemmel látták el a katonákat. Maga a vajda pedig vagy Kutyfalván, vagy Radnóton szállhatott meg kíséretével.<br />
A közlegelő a kollektivizálásig és utána, napjainkban is közbirtokossági tulajdonban volt (van). Csak szarvasmarhák legelőjéül szolgált (szolgál). Ló alig akadt a faluban, a juhokat pedig nem engedték erre a legelőre, mert juhok nyomán a szarvasmarhák már nem legelnek. Tehénpásztort, „csordást” rendszerint más faluból szerződtettek egy-egy idényre. Ezek általában románok voltak. Ezzel magyarázható, hogy a dűlőnevek neve mind magyar (kivéve a „Rupát”), a legelőt a szántóföldektől elválasztó rész neve „Rezor”, amely a román „Razor” (mezsgye) átvétele.<br />
A Felső-rét a Maros partja és a legelő közötti terület neve. A legelőtől árok választotta el. Egy részét kaszálónak használták, de néhány tulajdonos fölszántotta, így hasznosította. A folyó kanyarulatában található, a sodrás pedig minden évben elmosott egy-két métert, a túloldalon pedig „építkezett”a folyó. A dátosi határ ennek megfelelően állandóan növekedett . A Felső-rétet dűlőút választotta két részre. A Maros felőli oldalon ez az út állandóan változtatta a helyét. Furcsa volt látni, hogy szinte évenként kellett új utat alakítani, a régiek ugyanis fokozatosan a folyóba vezettek.<br />
A legelőt elválasztó patak mindössze 10-12 kilométer hosszú. Péterlaka határában ered, a Szőrös-domb alatti lápos-mocsaras helyen , a Széna-füvek közepén halad , átfolyik a vasút és a közút alatt. Vízhozama állandóan csökkent. A negyvenes években még 20-25 cm hosszúságú halak úszkáltak a híd alatt, amelyen a szarvasmarhákat a legelőre hajtották, illetve amelyen szekérrel a Felső-rétre lehetett eljutni.<br />
Holt-Maros (Hóttmaros) néven említették azt a részt, ahol a patak a Marosba ömlik. Valószínű, hogy valamikor a folyónak holt ága lehetett itt, az élő Maros pedig közvetlenül Dátos alatt folyt.<br />
A patak bal partjánál kezdődik, és a Dátossal szembeni részig húzódik 150-200 méter szélességben a Gálnás. A „gálna” szónak több jelentése is megtalálható a Magyar nyelv történet-etimológiai szótárában , jelentése :„2.: ...berkenye”,...3.: „kecskerágó” …”11. „galagonya:”. Az Erdélyi magyar szótörténeti táj is „gálnabokor” néven említi: „1764:…birtuk és Kaszáltuk a’ nevezett rétet egy gálna’ s fekete gyürü fa bokorig…”<br />
Berkenye a falu határában sehol nem nő, az Alsó-réten és a Maroshoz közeli részeken viszont gyakori a kecskerágó. Galagonyabokrot azonban csak a Gálnásban láttam, ezért valószínűnek tartom, hogy ebből kapta a nevét.<br />
Ugyancsak valószínűtlen a „tüdőfű” szóból való eredeztetése, bár a „gálna” szónak volt „tüdőfű” jelentése is, de tüdőfüvek gyertyános, bükkös, tölgyes erdőkben vagy közelükben fordulnak elő, Kutyfalván azonban nincs ilyen erdő, a legközelebbi 7-8 km-re található.<br />
Az Alsó-rét elnevezés előtagja a Felső-réttől való megkülönböztetést szolgálja. Ennek a Gálnás felőli része a Csegely-nyíl, mellette a Hosszú-nyíl. <br />
A „csegely” jelentése „ék alakú szántóföld”, jelen esetben rét, azaz kaszáló. A Csegely-nyíl azért ék alakú, mert párhuzamosan halad ugyan a Marossal, de közbeékelődik a Gálnás, ezért nyújtott háromszög alakú, vagyis „ék”, jobb oldala megtörik, úgy halad a folyó felé.<br />
A „nyíl” szót Kutyfalván használták~használják a köznyelvi értelemben is, de gyerekkoromban még „sorshúzás”-t is jelentett. Ha valamit kisorsoltak, vagyis valamilyen földdarabot ilyen sorsolással osztottak el, azt még úgy nevezték, hogy „nyilat húznak”.<br />
A szó ugyanakkor jelentett nyíl alakú, vagyis hegyes szögű tárgyat, jelen esetben rétet, kaszálót. A „Csegely-nyíl” dűlőnév tehát előtagjában is, utótagjában is majdnem ugyanazt jelenti. Valószínű, hogy eredeti neve csupán „Csegely” lehetett, utólag, a Hosszú-nyíl hatására alakult ki mostani alakja.<br />
A Hosszú-nyíl értelemszerűen a hosszabb, Marosig lenyúló rét neve. Ezt dűlőút választja ketté, ezen hordták haza a szénát-sarjút, illetve ezen lehetett szekérrel elmenni a Gálnásig. Ez az út 300-400 méteres távon a Maros partján haladt a Köteles-hídig. Ma is a Köteles-hídig halad, de az fennebb „költözött”, a Gálnás mellé, szemben Dátossal. Ennek a „költözésnek” az oka, hogy a Maros is „eltávolodott” szülőfalumtól. Húsz évvel ezelőtt a folyó 150-200 m-re folyt a Hazug-hídtól. Most már Kutyfalvától 1 km-re folyik. ( Az Alsó-réten átvezető dűlőút ma már a dátosiak fontos közlekedési útvonala, ha nem akarnak 4-5 km-es kerülővel eljutni a községközpontba vagy a vasútállomásra, a Köteles-hidat használják. Ez a komp neve szülőfalumban. Azért köteles, mert a folyó két partja közé kötelet (a 20. századtól kezdve drótkötelet) feszítettek ki, a kompot pedig, amely szekerek, személygépkocsik szállítására is alkalmas, ehhez a kötélhez rögzítik oly módon, hogy a kötélen két csiga fut, ezekhez,illetve a komphoz szintén erős kötelek erősítik. A víz sodrása a nem viszi el, átvontatni pedig egy ember is képes kézerővel.<br />
Orbán Balázsnál a következőket olvashatjuk a folyóról:”…A partjait folytonosan elseprő Marosnál …egy folyama sincs hazánknak, mely jelenlegi szabályzatlan állapotában…szeszélyesebb volna mindenhol, de különösen e tájon, hol Kutyfalva és Dátos közt két nagy S-t ír le kanyargásával. Alig kellene itt néhány száz lépés átmetszést tenni, hogy a folyam egyenes vonalba vétessék…” Tulajdonképpen egy 150 méternyi földszorosról van szó. Valaha belecsobbantunk a Gátnál vagy a Mart-alatt a vízbe, lassan csurogtunk, úsztunk lefelé, gyalog pár perc alatt átkeltünk a földszoroson, majd ismét lefelé vitettük magunkat.<br />
Nos, amit nem tett meg az ember, azt megtette a természet. Áradáskor a folyó rendszerint átfolyt ezen a földszoroson, közben állandóan mélyítette. 1985-ben aztán annyira kimélyítette a medrét, hogy most már ott folyik, „hűtlenül” elhagyta Kutyfalvát, csupán áradáskor látogatja meg, de a régi medrét fokozatosan feltölti.<br />
Az Alsó-rét mellett húzódott a Füzes, míg létezett. A grófi uradalomhoz tartozott, szögesdrót-kerítés választotta el az úttól és az Alsó-réttől. Az itt növő fűzfák nem őshonosak voltak (ma már csak néhány él még belőlük), a gróf telepíttette. Sárgás-vöröses vesszők nőttek a törzseken, kiváló alapanyagai a kosárfonásnak (vesszőfonásnak). Nem tudok arról, hogy létezett az uradalomban manufaktúra, ahol a vesszőket megfonták volna. Lehetséges, hogy valahol másutt dolgozták fel, esetleg eladták. Ebbe a füzesbe nem merészkedtünk 1945 előtt, mert a felnőttektől gyakran hallottuk, hogy aki oda belép, azt a gróf lelövi. Pedig szívesen bementünk volna, főleg kora tavasszal, amikor gyerekfejjel,esetleg asszonyok társaságában rendszeresen jártunk galambsalátát szedni.<br />
A Füzes közelében épült a Gát. Valaha malomgátként szolgált, míg a vízimalmot el nem vitte egy áradás. A felduzzasztott folyóban rengeteg hal élt. Olyan sok, hogy egy téli lehalászás idején az egyik halász az eladott halak árából házat építtetett (pedig a kifogott halak fele az uradalmat illette). Sokszor hallottam a történetet, hogy az egyik kifogott harcsa akkora volt, hogy szekérre rakták, úgy szállították, a feje a szekérrúdra ért föl, a farka pedig a földet söpörte. Állítólag Marosvásárhelyre szállították, ott egy mészárszék elé függesztették föl, és még két napig élt, utána pedig kimérték. Sosem tudtam eldönteni, hogy mennyi igaz belőle, de még a háború után is fogtak szerencsés horgászok mázsásnál súlyosabb példányokat.<br />
A falu közkedvelt „strandja” volt a Gát. A valamikori gát fölötti sekély vízben bátran pancsolhattak a kisgyerekek, alatta pedig a lezúduló víz annyira kimélyítette, hogy még az ötvenes években is „mértünk” 4-5 méteres mélységet. A földgátból már csak a cölöpök maradtak meg, az egyik ilyen cölöp egy tizenéves fiú vesztét okozta a harmincas évek elején. Lőrincnek hívták, nagyon szeretett „kukkanni” (a víz alá merülni). Biztatták is gyakran:”Kukkanj,Lőrinc!” Ő pedig habozás nélkül ugrott fejest a meredek partról, gyakran egy percnél tovább is a víz alatt maradt. Aztán egy alkalommal hiába várták, hogy fölbukkanjon. Mint utólag kiderült, beleugrott egy karóba, az pedig fölnyársalta.<br />
A malomároknak a negyvenes évekre már csak halvány nyoma maradt, fokozatosan feltöltötte iszappal az áradó folyó. <br />
<br />
A Gáttól a Malom-dobon (Malom dombján) lehet a faluba jutni. Érdekes véletlen, hogy egy másik malomig vezet az út a Malom utcán át. Ezt a vízimalom pusztulása után építették, és gőzmalomnak hívták. Pedig nem az volt, mert hatalmas, egyhengeres belső égésű motor hajtotta, ez pedig gázzal működött. Trianon előtt gyárthatták, Budapesten a Ganz gyárban. A molnárok faszenet vásárolták, azt zárt kazánban, levegő nélkül izzították, a keletkező gáz szolgált üzemanyagul. Az egész faluban hallani lehetett a pöfögését. Hatalmas lendkerék biztosította az egyenletes munkavégzést. Még mindig őrölnek rajta, de csak „parasztkövön” (puliszkának való kukoricát őrölnek rajta), az ötvenes években átálltak földgáz-üzemmódra.<br />
A Mart-alatt jelentése: a „mart” (part) alatti sík, füves terület a folyóig. Maga a „mart” 3-4 méter magas, meredek lejtésű partja volt valaha a Marosnak. Mellette halad az Országút. Árvízkor a víz ezt a martot nyaldosta, de 1970-ig nem lépett át rajta. 1970 májusában azonban a Nagy utca közepéig fölért, sok kárt okozott. Állítólag azért duzzadt meg annyira, mert a vasúti töltésen nem lépett át, így az földuzzasztotta. Magát az árvizet az okozta, hogy a Maros felső folyása mentén rengeteg erdőt tarra vágtak, nem volt már fa, amely a lezúduló esőt meg az olvadó havat fölfoghatta volna. Két év múlva újra átlépett az úton, ezért a Mányikó-dombja és a Kukus-dombja közötti részen töltést emeltek, hogy megvédjék az alacsonyabban fekvő házakat. <br />
A Mányikó-dombja tulajdonképpen 4-5 m magas halom, közvetlenül az iskola (valamikori református felekezeti iskola) mellett. A „Mányikó”~”Mánkó” a Mária becézett alakja.<br />
A Kukus-dombja elnevezés valószínűleg a „kukucs-kukucskál” szóból keletkezhetett. Ennek a dombnak a tetején építették valaha az Új-fogadót, az országútnak a kanyarjában. Onnan egyfelől a templomig, másfelől az út alsó kanyarjáig lehet ellátni. Valószínű, hogy innen kukucskált ki a valamikori fogadós, hogy jönnek-e vendégei. Nem valószínű, hogy személynévből ered. Ilyen nevű személyről a legöregebbektől sem hallottam. Esetleg a valamikori fogadós (kocsmáros) gúnyneve lehetett.<br />
A Berek elnevezésű, kb.1 hektárnyi terület magántulajdon volt, majd lett ismét a téesz megszűnése után, árok és fasor választotta el a Mart-alatt nevűtől, amely viszont közbirtokossági tulajdon , és a téesz megalakulása után sertéslegelőként hasznosították. A „berek” jelentése liget, láp. A helynév megértéséhez azonban közelebb visz a „vízparti bokros, cserjés hely, kis erdő”. <br />
A Miki kertje-alatt név viszonylag új keletű. A nevet adó kert gazdája 1920 körül született. Az elnevezés jól szemlélteti, hogy a dűlőnevek aránylag rövid életűek. A téesz megalakulása után gyalogút vezetett át rajta a „kollektív-kertig”, vagyis a gazdaság kertészetéig. Ez a gyalogút a Gyümölcsös alatt, a part mentén haladt a Közporondig. A gyümölcsös az uradalomhoz tartozott, az 1945-ös földreform után pár évvel már alig nőtt ott gyümölcsfa. Senki sem gondozta, a fákat pedig sorra kivágták tüzelőnek.<br />
A Berekkel szemben a folyóban sziget is létezett mindaddig, amíg a kanyar holtággá nem vált. Tulajdonképpen zátony volt, csupán alacsony vízállásnál bukkant elő. Ennek külön neve nem lévén, Sziget néven említették.<br />
A Maros jobb partján, a Szigeten (félsziget, nem tévesztendő össze a fentebb említett „valódi” szigettel) található a Túlsó-berek. Azért túlsó, mert a folyó jobb partján fekszik. A „sziget” szó pedig a régi magyar nyelvben folyókanyarulattól körülvett földterületet is jelentett, nem csupán mindenütt vízzel határolt szárazulatot. Marosbogát is ilyen „szigeten” található, a községnek a déli részén fekvő határrészt is „Sziget” néven emlegetik.<br />
A Közporond a Maros kanyarulata előtti, ellaposodó rész. A név közbirtokossági tulajdonra utal. Az országúthoz közel fekszik, a bal partja sekély, kavicsos, homokos. Innen vihetett bárki kavicsot, homokot. A homokot minden házban rendszeresen használták, mert a házak többségének az ötvenes évekig„padlója” „földeletes” volt, vagyis döngölt föld, ezt hetente-kéthetente tapasztották agyag és friss tehéntrágya keverékével, erre pedig rostából homokot szórtak. Az agyagot a Faluvégén lévő agyagbányákból vitték. Nyár végén a Közporondra hozták a legtöbb kendert áztatni nem csak helybeliek, hanem péterlakiak is. Más kenderáztatók a Gálnás- , a (régi)Köteles-híd mellett, a Gátnál, a Mart-alatt voltak. Augusztus végén mind fehérlettek az ideiglenesen elhelyezett „kimosott” kendertől. Végleges száradásra az udvarokba, sőt az utcára, a kerítés mellé helyezték. Olyankor az utcák kerítései pár napra fehérbe öltöztek.<br />
A falu nyugati határa a Marosig grófi birtok volt, ennek egyik részén gazdálkodott 1945 után az állami gazdaság, a „firma”, ahogy a helyiek nevezték. Ez a román „ferma” (farm) átvétele. Másik része a „kollektívhez” került, jól menő kertészet lett belőle, öntözéssel rengeteg zöldségfélét termesztettek. Az öntözéshez a vizet a „pompa” (szívattyú) szolgáltatta, mégpedig kettő. A Felső- pompa közvetlenül a Közporond mellett, az Alsó-pompa pedig egy km-re délkeletre. A Maros ugyanis egy hatalmas félkör után ide kanyarodik vissza. A vizet mindig abból a „pompából” szivattyúzták, amelyik közelebb feküdt az öntözendő területhez. Kezdetben egy kiöregedett Fordson-traktort használtak erőgépnek, később, a falu villamosítása után elektromos szivattyúkat szereltek föl.<br />
A közúti híd mellett, a folyóval párhuzamosan húzódik 150-200 méteres sávban a Tanarok. Ezt nem találtam ugyan az etimológiai szótárban, de „tanórok” alakot igen. Ennek a jelentése „szántóföld a kertek mögött”, illetve „bekerített rét, kaszáló”. Ez utóbbi alapján kaphatta a nevét. A helyi nyelvjárásra jellemző, hogy a rövid „o” hang helyett „a” hangot ejtenek. Tréfás-gúnyosan szokták is mondani, hogy „a lapas Maras mentén”. Először tehát a hosszú „ó”-nak meg kellett rövidülnie, majd nyíltabbá válással nyerte el mai „tanarok” alakját.<br />
A Rezor és az országút közötti rész egészen a Csorda-patakig keletről nyugatra: a Radnóti- határ, illetve a Tóköz és a Dugás (fél hektárnyi terület a patak bal partján). <br />
A Radnóti-határ név arra utal, hogy az a terület a radnótiak által birtokolt földterülettel határos.<br />
A Tóköz utótagjának a jelentése:”személyeket, dolgokat egymástól elválasztó terület, térköz; közepe valaminek,…közös, együttesen használt, birtokolt (pl. terület).”<br />
<br />
Tó azonban jelenleg nem található a közelben. A dűlő elnevezésének megértésében segít a Dugás név. Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban pontos magyarázatot találunk erre: ”vízduzzasztó töltésgát”. A két dűlőnév arra utal, hogy valaha a Csorda-patak vizét itt töltéssel felduzzasztották, ezáltal mesterséges tavat, halastavat teremtettek. Több forrásból is tudjuk, hogy a reformáció előtt őseink sokkal több halat fogyasztottak, mint napjainkban, mert a vallás szigorúan előírta a böjtös napok számát, amikor húst tilos volt fogyasztani, halat azonban igen. A patak a Rezor közvetlen közelében ér sík területre, így természetes falat alkotott a patak jobb partján .A bal parton pedig földből emeltek töltést, „dugást”, így elrekesztették a patakot, létrejött mögötte a tó. A bal oldali töltés nyomai máig megmaradtak, a tóról azonban csak a határrészek neve nyomán tudunk. Elképzelhetőnek tartom tehát, hogy a német „Quellendorf” ennek a mesterséges tónak a nevét őrzi, mert a keletről érkezők, mielőtt beértek volna a faluba, ezt a felduzzasztott tavat pillantották meg először.<br />
<br />
A patak bal partján egészen a patakig keskeny füves terület található, mellette a Csegely-nyílig húzódik a 120-150 m széles, enyhe lejtős Kenderszeg. „Szeg” szavunk valaha „területrész” jelentésben is élt. Feltehetőleg ezt a részt használták leginkább kender termesztésére a falusiak. Erre utal, hogy a szokásosnál keskenyebb parcellák tartoztak ehhez. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a kendert a közeli tóban áztatták. Biztonságosabbnak bizonyulhatott, mint a Marosban áztatni, mert ritkán ugyan, de augusztus végén is megáradt a folyó, és nem egyszer megtörtént, hogy az áradás elvitte a kendert, vagy az tönkrement a túl hosszú ideig tartó áztatás miatt.<br />
<br />
Kenderre minden családnak szüksége volt, mert a lepedők, terítők, párnahuzatok, alsónadrágok kenderből készültek, és kenderszálakat használtak a gyapjúból készült textíliák szövéséhez is, kenderből készültek a felvető fonalak (láncfonalak) , bevetőnek pedig gyapjút, illetve finomabb textíliákhoz lent vagy gyapotszálat. Az 1950-es évek elejéig kora tavasszal minden házban szövőszéket (osztovátát) állítottak föl, az asszonyok (esetleg lányok) hetekig, a tavaszi kinti munkák megkezdéséig szorgalmasan szőtték a tél folyamán megfont fonalat.<br />
A vasút déli oldalán lévő határrészeket a Csorda-patak határolja, ez Péterlaka közelében, a dombok alján ered. A patak két partján, mielőtt a vasút alatt átfolyna, mocsaras, lápos terület húzódik. Ennek és a mellette húzódó rétnek a neve Szénafű. Itt még egy forrás fakad a domboldalban, ez a Csorgó. A két név nem szorul magyarázatra, annál inkább a mellette, nyugati irányban elterülő Szőrös-domb. A mai nyelvben használatos „szőr” szavunk nem adhat magyarázatot az elnevezésre. Volt azonban ennek a szónak a régi magyar nyelvben más jelentése is: „bolyhosság”, „növényi részeken nőtt szálacska, pihe”. Így már közelebb jutunk a magyarázathoz: valószínű, hogy mielőtt művelésbe vették volna azt a részt, sok olyan növény nőhetett rajta, amelyeken bolyhosság, pihe nőtt.<br />
A Szőrös-domb és a Traján útja mellett, de már Radnót külterületén állt a Jegyző-tanyája, az épületek mellett pár hektáros földterülettel. A Szőrös-dombtól délnyugatra található a Hentes-tagja. Ezt a Hentes nevű embert én még láttam gyerekkoromban. Magyar vezetékneve ellenére román , de mint minden kutyfalvi román, anyanyelvi szinten beszélt magyarul. A falu leggazdagabb emberének, a tulajdonában lévő „tag” kb. 50 hektárnyi lehetett, ezért az 1945-ös földosztáskor elvették tőle a földjeit, házát is. A falu legnagyobb házaként a kollektivizáláskor ez lett a közös gazdaság „székhelye”. Jókora kert, udvar is tartozott hozzá, itt kaptak helyet a gazdaság istállói, magtára, kerekes- és kovácsműhelye.<br />
A közút és a vasút közötti keskeny sávban nyúlt el pár száz méter hosszan a Paperdő vagy Papok erdeje, benne egy bővízű forrás, a Pap-kútja. Az erdőcske a valamikori Régi fogadóig terjedt. A negyvenes években már csak fiatal akácerdő nőtt itt. Nyilvánvaló, hogy a valamikori erdőt kiirtották, a helyén az Amerikából betelepített akác nőtt. Egy részét ennek az erdőcskének is kiirtották az 1960-as években, amikor új vasútállomást kapott a falu, a régitől majdnem 1 km távolságra.<br />
Az új állomással szembeni dombon építették , a volt grófi birtok területén a dohányszíneket. A körülötte lévő területet azért is nevezték Dohányföldeknek, mert itt termesztették a dohányt, és a dohányszínek tulajdonképpen szárítók voltak, ide aggatták föl a hosszú zsinegekre fölfűzött dohányt.<br />
A Dohányföldek nyugati oldalát a régi állomásépülettől kiinduló, Péterlakára vezető út határolja. Ennek az útnak és a tőle jobbra elterülő, nagyrészt beépítetlen területnek a része a Faluvége. Valamikor a gyerekek kedvelt szánkózó dombjának számított telente. Ahogy az út a „tetőre” (25-30 m magas) fennsíkra ér, balra találhatóak az agyagbányák. Ennek az útnak a bal- és jobb oldalán, de még kutyfalvi területen húzódik a Péterlaki-határ elnevezésű dűlő, délen a Traján útja határolja. Ezt az utat a rómaiak építették, és másfélezer év után is jó állapotban van annak ellenére, hogy a szántóföldekről rengeteg sarat hordtak rá a szekerek. <br />
A faluhoz tartozó szántóföldeket délnyugaton a Kopacselek elnevezésű domb határolja. Ez a román „copacel”=”kis fácska,cserje” átvételéből alakult. A domb kopár, csak imitt-amott növekednek rajta cserjék. A domb alatti részen található a Farkas János tagja és a Varró János tagja, majd a falu felé közeledve az Oroszi-határ, a Jegyző-kertje, az Új-temető. <br />
A Jegyző-kertje szintén viszonylag új elnevezés. Trianon után román jegyzőt neveztek ki a faluba. A hivatala, a községháza az országút és a vasút közötti részen állt, és (valószínűleg a grófi birtokból) kapott egy pár hektáros területet. Ennek egy részére gyümölcsfákat telepített, mellette zöldségeskertet, nagyobbik része megmaradt szántónak.<br />
Az Új-temetőt nyugaton az Orosziba vezető út határolja, az úttól jobbra egy meredek domb, a Rupa. Ez a román „rapa”=”szakadék, meredély” átvétele. Közvetlenül alatta folyik a Maros, a partján a legelő a Vashídig, az orosziak tulajdona.<br />
A falu belterületén lévő helynevek közül csak néhány szorul magyarázatra. A Malom utca, Templom utca, Országút elnevezések egyértelműek. A Nagy utca valaha a falu legnagyobb utcája lehetett. Más a helyzet a Régi fogadó, Új fogadó, Hazug-híd esetében. <br />
A két fogadó közül már egyik sem létezik. A Régi fogadó a falu keleti bejáratánál, a Paperdő közelében épült, az 1940-es években már csak romos, düledező épület, pár év alatt a romjai is eltűntek, a téglákat, cserepeket elhordták. A romok méretéből arra lehet következtetni, hogy a vasút megépítése előtt az utasoknak szálláshelyet, a lovaknak istállót, takarmányt is biztosított. 1871-ben átadták a Székelykocsárd - Marosvásárhely közt épült vasútvonalat. (Az 1950-es években még mindig Diósgyőrben gyártott síneken jártak a vonatok.) Valószínű, hogy a vasút megépülése után a fogadó vendégei megcsappantak, a tulajdonos pedig az épületet sorsára hagyta. Ésszerűbbnek tűnt egy új fogadó megépítése, amely azonban már bizonyára más célokat szolgált. Mivel a Régi fogadó a falun kívül épült, oda már ritkábban mentek el az emberek egy-egy pohár pálinkára (bort,sört akkor még alig fogyaszottak), ezért a faluban olyan helyet keresett – és talált -, ahol bárki könnyen megközelíthette, közel volt a templomhoz is, de az országút mellett. Ez már kocsma lett. Erre lehet következtetni abból, hogy a faluban a „fogadó” szót„kocsma” értelemben használták még az 1960-as években is. Az Új fogadó már csupán kocsmaként, csapszékként létezett az 1940-es évekig. Már konyhával sem rendelkezett, nem volt kinek főzni, hiszen a helybeli lakosok csupán inni jártak ide. Az 1950-es években művelődési házként szolgált rövid ideig, és mert annak meg kicsi volt, újat építettek a helyébe, lassanként az elnevezése is feledésbe merült. Később új kocsma épült, de az idősebb nemzedék még hosszú ideig fogadónak nevezte azt is (pontosabban:”fagadó” – „Menyek a fagadóba.”).<br />
A Hazug-híd elnevezéssel kapcsolatban több, egymásnak némileg ellentmondó magyarázatot is kaptam. A híd tulajdonképpen csupán egy árok fölött köti össze az Országút két oldalát. Valaha élővíz, egy 300 m hosszúságú kis erecske csordogált el alatta. Ez a forrás az 1950-es évekre elapadt, azóta gyakorlatilag csak a csapadékvíz elvezetésére szolgál. Egy gyerek még átbújik alatta, egy felnőttnek azonban már kúsznia kellene, hogy átjusson rajta. <br />
Női adatközlőim szerint – és valószínű, hogy nekik van igazuk- , a „fagadóba” menő, illetve inkább az onnan jövő férfiak egymásnak mesélt történetei, nagyotmondásai szolgáltattak alapot az elnevezésre. Mivel három irányból (és irányba) vezethet az út, valószínű, hogy mielőtt „jóccakát” kívántak egymásnak, sok „színes” történetet mesélhettek. <br />
A férfi adatközlők szerint azonban vasárnap délutánonként itt gyűltek össze a lányok, és „hódításaikról” meséltek egymásnak. Ma már nem lehet kideríteni, hogy kinek volt (van) igaza. Az viszont mosolyt fakaszt, hogy a faluban lakó (és oda beköltözött) románok is így nevezik (jobb híján): „La Hazughid m-am intalnit cu Ilie.”<br />
<br />
A „szocializmus” időszaka sok változást hozott a falu életébe. Az első az volt, amikor az országutat modernizálták, újjáépítették. Első lépésként a „kiegyenesítették” az utat, vagyis „levágták” a templom ( valaha a református templom viselte „a templom” elnevezést) felé vezető kanyart. Ennek következtében létrehoztak egy új útszakaszt, ugyanakkor 25-30 családnak a kertjét, udvarát csonkították meg. „Természetesen” senkinek nem fizettek kárpótlást ezért. A szüleim kertjéből is levágtak egy jókora darabot, mások azonban még ennél is rosszabbul jártak, van olyan család, ahol a régi teleknek egytizede maradt meg. Az új útszakasz mellé új , „modern”(román) iskolát építettek, illetve néhány Dátosról beköltözött román család kapott telket. Sajnos, az új műútnak hamarosan halálos áldozatai is lettek, kanyar híján az autósok már alig lassítottak (lassítanak).<br />
<br />
Az 1960-as években épült föl a Radnóti-határban, de Kutyfalvához tartozó területen a „Radnóti Hőerőmű” (1960-ban még kaszáltam~arattam ott, ahol most az erőmű áll), ide pedig az új vasútállomástól vasúti szárnyvonal vezet az üzemig. A faluban Termo néven emlegetik. Jelentős változást hozott a környéken, ezek nagyobb része a falu számára kedvezőtlen. Kedvező csupán annyi,hogy 4-5 munkahelyet kutyfalviak töltöttek be. Kedvezőtlen, hogy a vasútállomás a falu keleti részébe költözött, tulajdonképpen a falun kívülre, ezért a lakosok 90 %-ának hosszabb utat kell megtennie. Az üzem és a hozzá vezető üzemi vasút jelentős területeket vett el. Nincs tudomásom arról, hogy a téesz felbomlása után kaptak-e az érintettek kárpótlást. Károsan érintette a Maros élővilágát is. Az erőmű hűtővizét visszaengedték a folyóba. Ennek következtében nyáron gyakran 35-38 C°-os lett a víz hőmérséklete, télen pedig 35-40 km-es szakaszon nem fagyott be a Maros. A nyári túlságosan meleg víz, pontosabban az emiatti oxigénhiány miatt eltűntek a folyóból a rákok, a kagylók, a kérészek (horgászok számára az volt valaha a legjobb csali), bizonyos halak, pl. a márna, a balin. Pár év után a helyzet valamicskét javult, mert a hűtővizet kertészet fűtésére használják. Azóta újra megtelepedtek a kagylók, rákok, néhány halfaj is újra megjelent. <br />
A ködös napok száma megsokszorozódott, ez pedig károsan hat a növénytermesztésre. <br />
A Faluvégén később borjúnevelő telep létesült, a helyiek ezt „Bébi” néven emlegetik. A név román rövidítésből származik.<br />
<br />
Az 1970-es árvíz után pedig a falu keleti végében, a Régi temető mellett új lakónegyed épült, ennek a neve „1970 negyed”.<br />
<br />
Kutyfalva etnikai összetétele fokozatosan változik, magyar szempontból romlik. Jelenleg már csak 20 százalék a magyarok aránya. Az ötvenes évektől kezdődően a gyerekek, fiatalok többsége továbbtanult, nem voltak hajlandók a téeszben dolgozni. Mivel helyben munkahelyet nem találtak, szétszóródva éltek~élnek Erdélyben, Magyarországon, illetve Európán kívül is. Az idősebb generáció kihalt, a házakat, termőföldet románok vásárolták ill. vásárolják meg, többségük Dátosról költözik a kedvezőbb fekvésű (közút,vasút) faluba. A helynevek pedig fokozatosan elrománosodnak. Vagy új nevet kapnak, vagy lefordítják románra. Az utcanevekkel már megtörtént, fokozatosan ez lesz a dűlőnevek sorsa is.</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2380870601269059355.post-53650375504713338482012-01-10T01:08:00.000-08:002012-01-23T12:00:19.965-08:00Indulás<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Ma végre elkészült a blogom. Külső segítség nélkül nem ment.<br />
Lehet, hogy holnap már írok is bele valamit.</div>Kujakhttp://www.blogger.com/profile/15687483646413032253noreply@blogger.com0